Békés Megyei Hírlap, 1996. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-11-12 / 110. szám

1996. május 11-12., szombat-vasárnap

#BÉKB MEGYEI HÍRLAP

Páholyról páholyra válthatunk

Ma este évadzáró parti Békéscsabán a Vigadóban

A Csabai Páholy második évadjának ötödik, évadzáró előadása lesz ma este Békéscsabán a Jókai Színházban. Műsoron Makrai Pál—Usztics Mátyás: Rózsák, szerelmek című rockmusicalje szerepel, ezt követően a Vigadóban a hagyományos partival folytatódik a program.

Mint ismert, a páholyos rendszer célja, hogy egymásra találjon színház, művész, politikus, mecénás. Olyan szponzorok bekapcsolására van így mód, akik anyagiakkal segítik a színház működését, amelyre nagy szükség van. A partik, mint a társasági élet új színterei, lehetőséget teremtenek kötetlen beszélgetésekre, a kapcsolatok elmélyítésére, újak létesítésére is. Az ország több nagy városában működik hasonló, sikerrel.

Konter Lászlót, a Jókai Színház igazgatóját az idei évadról kérdeztük.

— Ebben a színházi évadban Csabai Páholy előadások keretében mutattuk be Ibsen: A nép ellensége című drámáját, a Szabin nők elrablását, Csiky Gergely: Kaviár című darabját, a Cirkuszhercegnőt, ma este következik a Rózsák, szerelmek rockmusical. Eddig valamenny i előadás teltházas volt, a partikon 100—120 érdeklődő vett részt. A Vigadó-béli programokon több művész szerepelt, így Bánsági Ildikó, Csiky Ibolya, Dobos Imre, Dunkler Róbert, Szőcs Erika (ők négyen a nagyváradi színház művészei), Koltai Róbert, Körtvélyessi Zsolt, Miszlay István, Szinetár Miklós és mások. A műsorvezető tisztétJakupcsek Gabriella töltötte be. Megtisztelte a partikat több közéleti személyiség, Kuncze Gábor belügy-, Vastagh Pál igazságügyminiszter, Simon Imre, a megyei közgyűlés elnöke, Pap János, Békéscsaba polgármestere. Természetesen sok „civil”, gazdasági szakember, vállalkozó, üzletember volt jelen a rendezvényeken.

Hogyan tovább? A kérdésre Szabó Agnes, a Színházi Páholyok Társasága ügyvezetője válaszol:

—Természetesen folytatjuk. Már a mai partin, amelynek fő szponzorai a Nationale Nederlanden biztosító békéscsabai képviselői lesznek, mód nyílik a páholytagság megújítására és újak váltására. Az üzletkötést a jövőben a HISZI-MAP Kft. (Gyula, telefon: 463- 323) koordinálja. A páholytagság árai a következők: az arany 65 ezer, az ezüst

45, a bronz 25 ezer forint egy színházi évadra. Ez egy helyet, pontosabban a nézőtéren egy széket jelent, melyre felkerül a tulajdonos neve. A parti változatlanul belépős lesz, és megígérhetem, hogy színvonalas, szórakoztató programokat láthatnak a jövőben is. Várjuk tehát a régi és az új páholytagokat.

Ma este a Rózsák, szerelmek előadás után a Vigadóban rendezendő partin Lajtár József belügyi államtitkár-helyettes mond pohárköszöntőt. Vidámságban nem lesz hiány, fellép Aradi Tibor, a Humorista kerestetik vetélkedő .közönségdíjasa, és Gábor Szilveszter, a vetélkedő győztese. Bujtás András, Szabó Attila barokk zenével szórakoztat — korabeli ruhákban —- már a vacsora alatt. Láthatunk még divatbemutatót a T. T. Divatstúdió Bt. rendezésében, zenét a jól ismert Dream Band szolgáltat, műsorvezető Papp Endre tévériporter. A vendéglátást a már megszokott magas színvonalon az Újhelyi & Társa Bt. biztosítja. Minden adott tehát a kellemes szórakozáshoz, és ahhoz, hogy e nagyszerű kezdeményezés a jövőben is folytatódjon.

Seleszt Ferenc

Színész páholytag

Gáspár Tibor, a Jókai Színház társulatának tagja egy éve páholytag. Hogy mi indít egy színészt arra, hogy saját színházában páholytagságot váltson? Erre a kérdésre a következő' történetet mesélte el:

— Az országban Csabán kívül Miskolcon, Zalaegerszegen és a budapesti József Attila Színházban működik a páholy. Tavaly a szervezők plakátot készítettek, s minden színházból egy-egy színészt kértek fel a fotózásra, Békéscsabáról engem ért a megtiszteltetés. A fotóért járó gázsi fejében lettem páholytag. Éppen ma kell nyilatkoznom arról, meg kívánom-e tartani, vagy sem. Miután a színészek 50 százalékos kedvezménnyel vásárolhatnak tagságot, megtartom. Remélem, hogy az ország többi páholyához hasonlóan — mindenhol remekül működik, sok-sok mecénással — itt Békéscsabán is támogatókra talál. M. K.

Élmény — biztosítással

A ma esti parti fű szponzorai a Nationale Nederlanden biztosító békéscsabai munkatársai. Tornay Gábor értékesítési igazgatónak jó szlogenje van erre: színházi élmény életbiztosítási képviselők finanszírozásával.

— Úgy véljük, hogy a felelős gondolkodás nem nélkülözheti az áldozatkész segítségnyújtást akkor, amikor a kultúra talponmaradása a kérdés — mondja. — Cégünk üzleti elképzeléseinek középpontjában az élet értékének védelme, megőrzése áll. A shopok, butikok, projektek Magyar- országának egyik vonzó kezdeményezése a színházak támogatásának ez a formája. Egy művészetet kedvelő, felelősen gondolkodó polgár vásárol rendhagyó színház- bérletet, egy páholyt, amelynek karfáján kis réztábla jelzi, hogy erről a helyről olyan valaki szokta nézni a színdarabokat, aki anyagilag is védnökséget vállalt a színházért.

A tavaly decemberi parti vendégei: dr. Simon Imre, a megyei közgyűlés elnöke, Szinetár Miklós, „országos hírű színidirektor” és Koltai Róbert színművész

Usztics Mátyás és Fábri Sándor a Csabai Páholy legutóbbi partiján

FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

A honfoglalás leple, avagy takarója

Susan Sarandon, az Oscar-díjas sztár — karriervágy nélkül

A filmező háziasszony

Az idei Oscar-díjasok közül talán a legrokonszenvesebb egyéniség az ötvenéves Susan Sarandon, aki a jutalmazott filmek alighanem legizgal- masabbjában játszotta az egyik főszerepét. A Dead Man Walking (A rettenthetetlen) az apáca Helen Prejean azonos című könyvéből készült, rendezője a 37 éves Tim Robbins, egyébként Susan élettársa és két fiának apja. A film témája a halálbüntetés, pontosabban a kivégzésére váró, többszörös gyilkos és a börtönben őt látogató apáca között kialakuló, különös szerelem története.

Nem szokványos dolog, hogy egy amerikai színésznő az ötödik X küszöbén jut el a szakmai csúcsra. A kedves, egyszerű Susan Sarandon nem ma kezdte a filmezést, játszott színházban is, a nagy siker azonban valahogyan elkerülte. Most, hogy reflektorfényben áll, és sokat foglalkozik vele a sajtó, kiderült, hogy minderről ő maga is tehet. Számára ugyanis fontosabb volt a család, a magánélete, a szerelem, mint a karrier. S állítja, hogy most is fontosabb.

Gesztenyebamahaj, hatalmas fekete szemek, lezser tartás, barátságos jelenség. De nem veszélytelen! Három éve például Tim Robbins-szal együtt a nagyon előkelő Oscar-átadás gálaműsorából kerek 28 másodpercet!!) mertek elrabolni azért, hogy százmillió tévénézőt kiábrándítsanak a kormány AIDS-politikájából. Gyűlölködő, fenyegető levelek áradata zúdult rájuk, és a következő évben nem kaptak meghívást Hollywoodba. Susan már a vietnámi háború idején aktív polgárjogi harcosként tűnt fel, nem csak feminista szószólóként ismerték, be is került a CIA nyilvántartásába, a bejegyzés szerint a nemzetközi terrorizmus szimpatizánsa. ’84-ben elutazott Nicaraquába, ahonnan visszatérve tiltakozott: a polgárok adóiból ne bombázzanak óvodákat! Új filmjével kapcsolatban pedig így nyilatkozott: „Nyomasztó olyan államban élni, amely jogot formál arra, hogy embereket öljön.”

A hamburgi Der Spiegel egyik áprilisi száma terjedelmes interjúban szólaltatja meg Susan Sarandont pályájáAmikor a színésznő lámpalázas...

ról és a díjnyertes filmről. A művésznő többek között elmondja, hogy Helen Prejean könyve már megjelenésekor, ’93-ban óriási hatással volt rá. Felhívta a szerzőt, megismerkedtek, meghívta New Yorkba, náluk lakott, az ismeretségből hamar barátság lett. Kérte élettársát, hogy csinálja meg a filmet, de Tim Robbins akkor mással volt elfoglalva. A könyv és a barátság varázsa azonban nem szűnt, Susan ma is a legnagyobb szeretettel beszél Helenről, „akiben semmi apácás nincs”, nem viseli a rend egyenruháját, de példaképként állhat mindenkinek, azt mutatja, hogy micsoda erőt ad az embernek a hit.

Az interjúból kiderül, milyen alaposan, lelkiismeretesen készült fel szerepére, milyen mély átéléssel, felelősségtudattal igyekszik eljátszani a filmbéli apácát, aki nem más, mint a szerző. A filmben kislánya is szerepet kapott, s ezzel kapcsolatban elmondja, hogy nem szereti a gyerekeket beengedni a showbusinessbe, de mivel „valamennyire ismeri” a rendezőt, kivételesen beleegyezett. Látható még a filmben két fiuk, Susan egyik lánytestvére, Tim szülei. Arra a kérdésre, hogy miért nem küzdött céltudatosabban a hollywoodi sikerért, a következőket mondja:

„Igaz, hogy játszottam inkább színházban, az is igaz, hogy sosem költöztem Hollywoodba, ahol jelen kell lenni és fontos, hogy beszéljenek az emberről. Szerettem, sokat utaztam, amikor volt elég pénzem. Három évig Olaszországban laktam. Mindez karrierstratégiai szempontból természetesen súlyos mulasztás volt. De éltem! S végül is nekem ez mindig fontosabb volt, s úgy gondolom, hogy enélkül nem az lennék, aki ma vagyok... Képzelje csak el, milyen lehet, ha valaki végiggondolja az életét, és csak forgatásokra, kulisszákra és sminktükörre emlékezik!... Számomra ez rémálom lenne.”

Susan Sarandon egyetlen visszautasított szerepet sajnál: a filmet Olaszországban forgatták volna nyári szünet alatt, s vele ment volna az egész családja. A forgatás időpontja őszre tolódott, és nem akarta olyan hosszú időre lányát sem kivenni az iskolából, sem egyedül hagyni, ezért inkább lemondta a szerepet. „Elég későn határoztam el, hogy saját családom legyen, s most filmező háziasszony vagyok, aki csak nyáron és csak New York közelében áll rendelkezésre” — válaszolta Susan Sarandon a Spiegel riporterének.

Niedzielsky Katalin

Remekművekre sosem volt igény. Annak belülről, az alkotóművész személyiségéből kell kialakulnia, de amit az ízlés hiteles helyének bizonyítékául, a békéscsabai sportcsarnokban „leleplezve” láthattam — a színvonal, az igény és mesterség okán —, az a kontár- giccsek témához nem illő, magasztosnak nem mondható példája. Tudjuk, minden művészet vagy műjelenség korának gyermeke és gyakran érzéseink szülőanyja is.

Corvus Kora Róbert a honfoglaló magyarokról készült kilencszer öt méteres panorámaképe Munkácsy Mihály Honfoglalás című művének másolata kíván lenni, annak történeti tévedéseit kiigazítva, helyesbítve (hegyi lovak, ruházat, fegyver...) — a régészeti kutatások, rekonstruálások alapján. Bármilyen nagyszabású a vállalkozás, a művészet csodája mégsincs jelen. Az alkotó az elmúlt korok művészeti elveibe próbált életet lehelni, ami nemcsak történelmietlen, de a művészet genezisétől, kialakulási folyamatától is szem- léletileg idegen! Amit látunk, illusztratív, élettelen, halva (és nem újjá) született mű. Természetesen nem az indíték, nem a tett jószándékában kételkedem, de a végeredmény felől mégsem paradicsomi ártatlanságról van szó.

A téma (a honfoglalás) jubileumi, a méret ámulatba ejtő, sőt az „illesztett” különleges fény- és hanghatások varázsa akár félretehetne minden fenntartást a szemlélődőben! Gondoljuk meg! Valóban minden külsődleges megnyilGeorge Tábori, a színházvilág nagy öregje a Die Presse osztrák konzervatív lap nemrégen megjelent interjújában kijelentette: „Rá kellett jönnöm, hogy valójában osztrák vagyok, hiszen, amikor 1914-ben megszülettem, akkor még Ausztria és Magyarország egy ország volt, és az anyám, a családom Horvátországból, Osijekből származik.” A drámaíró továbbra is igen szívesen dolgozik a bécsi Burgtheatemak,

vánulás feltételezi az elmúlt időszak célkitűzéseit?! A mű látszólag az emlékezet szükségszerűségén alapul, de a korszak hangulata is „hasonlít” a száz évvel korábbihoz!? Mindezek hiányában és ezzel együtt a néző lelke összhangba kerülhet — a magyarságunk története szempontjából kiemelt jelentőségű mondandóval. Ugyanakkor mégis maga a történelmi pillanat konkrétsága az, ami el- és lefedi előtte a megvalósítás talmi jellegét. Ámulatban, áhítatos csendben állunk (a mű előtt), sokak figyelmét „elvezetve” az utánzó példakövetés belső lélektelen- ségére. Elfeledhető, hogy a monumentalitás nem méretfüggő meghatározottságú, sőt néha feltételezett (leltárszerű) képi pontossága is csupán „pont” marad?! — felerősítve a térperspektíva arányainak torzulását és a színlátás vakságát! Hiába az egész művet körülvevő szellemi-morális azonosság látszata, hiába a szimpátiánk, a megértésünk és belső affinitásunk a téma iránt — ebben a „kölcsönzött” formában — nem tartható fenn, szolgáljon bármilyen pragmatikus (gyakorlati) szempontokat is.

A hibás esztétikai alapvetésű giccs- művészet hitelteleníthet történelmileg hiteles mozzanatokat is, ami a nemzeti múltunkról kialakított tudati képet — teljességgel meg nem erősítheti! A barokk mesterek romantikus formavilágát követő utánérzés — sajnos — a lehetőség ígérete maradt!

Szilágyi András

ahol néhány hete mutatták be a „Ballada a bécsiszeletről” című, az antiszemitizmusról szóló darabját. Tábori hamarosan Shakespeare Lear királyának színpadra állításában is részt akar venni. Árra a kérdésre, hogy hol akarja leélni további életét, Tábori közli: valószínűleg Bécsben marad, bár mindenhol a világban idegennek érzi magát, így van ez akkor is, ha évente egyszer néhány napra elutazik Budapestre.

George Tábori és Budapest