Békés Megyei Hírlap, 1996. április (51. évfolyam, 77-100. szám)
1996-04-13-14 / 87. szám
\ 1996. április 13-14., szombat-vasárnap «&BÉKÉS MEGYEI HÍRL\p zene gyógyít, békít Békéscsabai találkozás kolozsvári vendégművészekkel Kedves vendégeket köszönthettek a minap a békéscsabai zeneiskolában: Terényi Ede zeneszerzőt, a Kolozsvári Zeneakadémia tanszékvezető professzorát — aki Alleluja című műve és Aranyág concertója magyarországi ősbemutatójára érkezett — és Botár Katalin csembalóművészt, a zongoratanszék adjunktusát. A kolozsvári művészekkel hangverseny, CD-felvétel és csembalópremier előtt találkoztunk. Terényi Ede Enescu- és Bartók— Pásztory-díjas zeneszerző március 12- én töltötte be 61. életévét, de sokrétű tevékenysége, munkabírása és lendülete jócskán rácáfol életkorára. Szereti a márciust, a tavaszt, leginkább azért, mert márciusban született Bartók. Bach és Haydn is... — Bartókról azt mondják, hogy nehéz, csak hosszas előtanulmányok után lehet megérteni, fel kell nőni a zenéjéhez. A modern muzsikához amúgy is nehéz közelíteni. De velem másként történt — mesélte Terényi professzor. — Tizenhét éves voltam, mentem Marosvásárhelyen az utcán, és egy ablakból kiszűrődve hallottam Bartók egyik művét. Annyira megtetszett, soha többé nem szabadultam tőle! Ennek köszönhetem, hogy zeneszerző lettem, nem pszichiáter. A zeneszerzésre mint hob- byra építettem fel az egész életemet. A családi hagyományt kellett volna követnem, és orvosi pályára menni. Persze én most is orvosnak tartom magam, pszichiáternek: lelkeket gyógyítok, egyrészt zenével, másrészt szavakkal, szeretettel. Mert a szeretet a szó valódi értelmében véve gyógyír, helyretesz, megbékít. A zene arra tanít: adj szerete- tet, és akkor szeretetet fogsz kapni! — Bartók az apám, Debussy a nagyapám, Muszorgszkij a dédapám, és az ükapáim Vivaldi, Scarlatti. A népek közti barátság, testvériség elmélyítésének szenvedélyét apámtól örököltem. Az Enescu-díj azt jelenti, hogy elfogadtak azok az emberek, akik valahonnan dél-keletről hozták a kultúrájukat. Bartók gyűjtött össze 3000 román népdalt is, meghazudtolva ezzel mindenféle ellenségeskedést a nagyvilágban. Ennek szellemében éltem mindig, és ezután is hű akarok maradni apámhoz... Százötven opusz ember emberhez méltó kapcsolatról — ez Terényi Ede életműve. Nem akar olyan zenét írni, Bartókot apjának, Debussyt nagyapjának nevezi Terényi professzor FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET amely elidegeníti az embereket egymástól, bár erre bőven van példa a huszadik században. Terényi zenéje arról szól, hogy az ember szeresse embertársát. Elismeréssel szólt a békéscsabai zeneiskolát betöltő szeretetteljes hangulatról, „a fényben, lélekben megnyilvánuló tisztaságról, ami többet ad, mint amit általában egy zenei középiskola adhat”. S hálás Ordasi Péter igazgatónak a hangverseny ötletéért, a meghívásért, akárcsak Farkas Pál zongoraművésznek, aki a középiskola zenekarát dirigálja. Farkas tanár úr is Terényi- tanítvány volt, és a mestert most lenyűgözte a diák műve, „a csillagszemű gyerekek zenekara”. Mint kiderült, Terényi Ede újságíró is, öt különböző sorozata jelenik meg rendszeresen Kolozsvárott zenéről, képző- művészetről, közéleti témákról. Mindez amellett, hogy heti 27 órát tanít, zeneszerző növendékekkel foglalkozik, operarendezést, zenedramaturgiát tanít, doktori disszertációkat gondoz, országos zenei referens. Botár Katalin szintén Terényi Ede tanítványa volt, akiről mestere csak a legjobbakat mondja. „Az egyetlen csembalóművész az országban, az igazi, egészen kivételes képességekkel rendelkezik, amik messze földön egyedüliek, s ez az ő belső átélésű ritmusából és kivételes tempóérzékéből fakad. Sokáig nem értettem Bachot, és akkor értettem meg a titkot, amikor 10 évvel ezelőtt Botár Kati az Aranyágot játszotta: a csembaló úgy szólt, mint egy fantasztikus zongora transzcendens orgonával összekeverve.” — Összhangzattant tanított nekem Terényi professzor, egyik kedvenc tantárgyamat. A mai napig hasznosítom e téren szerzett tudásomat. Csembalót tanítok és zongoristákkal foglalkozom, akiktől nagyon távol áll a rögtönzés merészsége, a kottától való eltérés. A jártasság és a merészség az én mesteremnek köszönhető, pedig e területen nem is szereztem diplomát—mondja a művésznő. Botár Katalin életére ugyanis a nagy „Botár Katalin az egyetlen csembalóművész az országban, az igazi... ” vargabetű jellemző. Korán kiderült, hogy zenész lesz, abszolút hallása és a családi hagyomány (édesanyja zenész volt) erre indította. Kilencévesen jelentkezett felvételizni. Akkoriban a gyerekeket két hangszerre osztották: hegedű, zongora. Zongorát tanult, az iskolai zenekarban brácsás lett, hegedű-előtanulmányok nélkül. Minden hangszeren szépen megtanult játszani, de az igazi szerelem a zongora maradt. S jött a csembaló, Kati „bekönyörögte magát” az orgonakurzusra a főiskolán, akkor vásárolta a konzervatórium első csembalóját. Ma is, majdnem harminc éve ugyanazzal az együttessel játszik, 23 lemezt készített, országosan ismert, de csak a lemezek révén, tumélehetőségek nem voltak. — Brácsát tanítottam, abból kellett megélnem, és a csembalón koncerteztem — ez így ment 23 évig. A forradalom után kértek fel, hogy a csembalótanítást vállaljam el a zeneakadémián. Botár Katalin ’92 óta tanít csembalót, kamarazenét, brácsát már nem. Magyarországi kapcsolatait különösen szívügyének tekinti, szoros szálak, szakmai barátság fűzi hazai művészekhez. Több budapesti, miskolci, soproni, a ’85-ös gyulai meghívás után most Békéscsaba is örökre bevésődött a fontos állomások sorába. Niedzielsky Katalin Csuta György tárlata A premier és egyben európai ősbemutató a múlt esztendő novemberében volt a budapesti Mednyánszky Galériában, majd szentestén a Magyar Televízió egyes műsorán. Akkor mutatkozott be a nagyközönség előtt a Csuta György—Zajácz Tamás—Várkonyi János alkotócsoport a hazánkban, de Európában is évszázadok óta egyedülálló bőrfestményeivel. A békési és békéscsabai festőművész, valamint a tiszaújvárosi bőrműves iparművész találkozásáról, a közös alkotás varázsáról, a barátság erejéről, a remekművek születéséről, fogadtatásáról, a sikerről és az újabb kiállításokról örömmel adunk hírt rendszeresen lapunkban. Legutóbb április 4-én nyílt meg és május 1 -jéig látható kiállítás Csuta György festőművész bőrképeiből a fővárosi El Kalászi Galériában. N. K. 1100 év Európa szívében A Szegedi Szabadtéri Játékok idei programját (július 12-étől augusztus 24-éig) a mülecentenárium és a magyar művészek nemzetközi sikere jegyében állították össze a rendezők. Az Inter- opera gála (Marton Évával, Gregor Józseffel) nyitja a szezont. A Magyar Állami Népi Együttes az Ecseri lakodalmasával bejárta már a Földet, az olasz nyelvű, nemzetközi szereposztású Carmen előadásoknak az 1992-es szegedi premier óta több külföldi országban tapsolhatott a közönség. A. folklór segítségével a honfoglalás előtti időkbe kalauzol A csodaszarvas legendája Novák Ferenc táncszínházával, olyan híres színművészekkel, mint Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre, Kállai Ferenc, Császár Angéla. A Valahol Európában című, tavaly nagysikerrel bemutatott musical közkívánatra kerül ismét műsorra Kulka Jánossal és Szinetár Dórával. A rokon népek közös gyökereit keresi a Sámántánc című néptáncgála. Az Elisabeth először szólal meg magyar színpadon, a musical hőse a tragikus sorsú Erzsébet királyné, Sissy, (n) Erdélyi Károly kiállítása Dombegyházon Rejtőzködő vallomások Kétszeresen is háttérbe húzódottan érleli művészi alkotását Erdélyi Károly. Egyfelől hivatása készteti erre, hiszen szcenikusként eleve a díszlettervező álmait kell valóságba öntenie, másfelől saját művészi munkásságának lépéseiről is ritkán ad hírt. Dolgozott a győri, a csabai és a zalaegerszegi színházaknál, s a legutóbbi időkben a Gyulai Várszínház nélkülözhetetlen munkatársa volt nyolc évadon át. A teátrumok világának kulisszáiban országosan ismert és elismert személyiség ő, olyan kitűnő művészek ragaszkodnak a vele való együttmunkálkodáshoz, mint Vayer Tamás vagy korábban Bakó József. O maga is több előadás díszletének volt megálmodója és létrehozója (például Bozsik Yvette: Úrnő). Ebből a korszakából három olyan munkát láthatott a dombegyházi művelődési ház közössége, amelyek önálló plasztikai élményt nyújtanak. Az időrendiségében rendezett tárlaton — az említetteken kívül — olajfestményeket és grafikákat vonultat fel a kiállító. Szénrajzok győznek meg bennünket arról, milyen komoly stúdiumon fejlesztette rajzkészségét Erdélyi Károly (Önarckép, Akt). Az olajfestmények elsősorban bibliai, ezen belül ószövetségi gondolatkörrel foglalkoznak (Ménóra imái, Tóra kibontása, Szombat). Ezek a képek őszintén és színvonalasan vallanak arról, mennyire fontos lehet az ősi igazságok kimondása zsidók és keresztények számára. A hit legmélyebb rétegei bizonyos ponton azonosságokat rejtenek vagy különbözőségek, eltérések mutatkoznak meg emberek között. Az e tárgyban született művek a közös szeretetvágyat asszociálják, figyelmeztetve humánus mivoltunkra. Saját művészeti útján a legmesszebbre tett lépések azok a fakturális megmunkáltságú művek, amelyek az olajkép és a plasztika ötvöződéséből, az anyagok konfliktusából keletkeznek (Pillantás, Műterem, Fiam, Éjjeli lepke). Óhatatlan az anyagokkal foglalkozó ember számára, hogy ne vizsgálja, miként lehet szellemi izgalmat kiváltani egy témára és az annak a kibontására használt anyagok feldolgozásával. Eddigi életútja során Erdélyi Károly „a mindent a szemnek, semmit a kéznek” kifejezést egyértelműen tagadja, mert szobrok, képek, különféle változatokban (zászló, fa, vászon, fém, nád) jöttek létre keze nyomán. A színházi alkotómunka részeseként mindig művészi alázattal szolgálta az egyes darabok színrevitelét. Számára a kéz, a tenyér vagy az ujjhegyek, az izmok, inak mozgékonysága folyamatos foglalkoztatást kell, hogy jelentsen. Ezért tud egyszerre síkban és térben olyan műveket létrehozni, amelyek hatással vannak az esztétika iránt vágyakozó emberre. Cs. Tóth János Gyertyagyújtás —jellemző a bibliai gondolatkör
