Békés Megyei Hírlap, 1996. április (51. évfolyam, 77-100. szám)
1996-04-13-14 / 87. szám
1996. április 13-14., szombat-vasárnap AH El ILMÁJA | # BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Középmagas, köpcös, kopaszodó férfi. Nős, egy gyermek apja. Nyolcvan négyzetméteres társasház, Lada Szamara. Átlag középosztálybeli — gondolhatnánk. Kevés szabadidejében úszik, sza- unázik, egyébként nagyon egészségtelen életet él: politikus. Nevezték már hülyének, pojácának, önjelölt népboldogítónak. Lehet megvetni, gúnyolni, akár magasztalni is. Egyet nem szabad: figyelmen kívül hagyni. Valami megint odakozmált a nagy- politika bográcsában. Lehet, hogy újra fogják főzni az egészet, s az egyik fakanál az ő kezében van? Féregtelenítés ide, dögkeselyűk oda, elfogadom a meghívást a háromnapos baranyai pártprogramra. A Duna reggeli párájából éppen csak szárítkozó kisgazdaszékház parkolójában vár Molnár Róbert, az elnök egyetemista protokollfó'nöke. Egész éjjel tanult, így most karikás szemekkel gyűri világlátott, hatalmas bőröndjét a kiérdemesült Mercedes csomagtartójába. Sietünk, Torgyán doktor mindjárt indul a parlamentből, előtte kell Pécsre érkeznünk. Ciripelő GSM, átszelt kanyarok sokasága, halászlé és túrós csusza. Életveszély, kerékcsere zakóban, de időben megérkezünk. Utolsó egyeztetés a fogadóbizottsággal, kamera indul, mosoly fakad: itt a vendég, feleségével együtt. Kiszállnak az aranymetál Daewooból, de ez csak kölcsönautó. A pártkocsi valóban a végét járja valamelyik budapesti szervizben. Tisztelője önmagának De már ugrok is. Késünk, Róbert szelíd határozottsággal tereli a politikust kocsijába. Eleven óra ő, már várják az egyetemisták, és az elnök nagyon ad a pontosságra. A klubterem zsúfolásig megtelt, s már záporoznak is az okos-szemtelen kérdések szélsőségről, háromperháromról, halálbüntetésről. A már közismert csavarin- tásokkal a válasz programbeszédbe csap, melynek sodrását a műsorvezető kérdései többé képtelenek az általa megálmodott mederbe terelni. A fiatalos tömeg időnként prüszköl, olykor a fejét csóválja, de nem tágít. Kíváncsi. Az utolsó pengeváltás nagy tetszést arat. — Elnök úr — nyeli le majdnem gégemikrofonját a szakadt farmerba bújt intellektüel — látható, hogy Ón mindannyiónknál nagyobb tisztelője önmagának. Vannak esetleg hibái is? — Vannak, kedves barátom — üti le boldog elégedettséggel a feladott meccslabdát a szónok —, akadnak. De nem vagyok annyira ostoba, hogy ezekről nektek beszámoljak. Úgyis elegen foglalkoznak mostanában velem, keressék csak ezeket mások! Bontani kezdik a széksorokat, takarítanak, szedik a szemetet. A teremben kialakul az ilyenkor jellemző őskáosz, melynek közepén rendíthetetlen nyugalommal dedikálja önarcképeit az elnök. Sofőrje mellém telepszik, hozzáhajolok. — Védik az elnök testi épségét? — kérdezem rutinból. — Nem — hangzik az őszinte, ám meglepő válasz. Nem engedi. Fel sem tudja.tételezni senkiről, hogy bántani akarná. Pedig sok fanatikus van ebben az országban... Bohócok, elefántok, siker A szállodában ébredve ezzel a szalagcímmel méltatja az ajtóm elé tett megyei lap az ott turnézó cirkusztársulatot. Alatta rövid tájékoztatás egy másik eseményről, a kisgazda rendezvénysorozatról. —Nincs jóban a sajtó az elnökkel — kaparássza állát a frissen borotvált főhoppmester, miközben szenvedélyes pillantást vet a csészéjében gőzölgő feketekávéra. Sokáig nem hagyom tépelődni, úgyis elrohan mindjárt egyeztetni a holnapi frakcióülést, ezért a szervezőmunka felől kezdek érdeklődni. — Fiatal, agilis munkatársak veszik körül az elnököt. Éppen ma számoltam ki: a csapat átlagélet- kora harminc év alatt mozog. A meghívások folyamatosan érkeznek az irodámba, ahol azokat idő és földrajzi terület szerint tömbö- sítjük. Negyedéves programterveket alakítunk ki, melyeket a főnökkel és a megyei szervezetekkel egyeztetünk. A látogatás helyszínén minden alkalommal feltérképezzük a gazdasági és politikai helyzetet, megtudjuk a lakosságot foglalkoztató aktualitásokat, melyeket az elnök beszédeinek összeállításához felhasznál. Ezután percre pontos menetrend készül, feladatmegosztással. Meghívók, plakátok, szállás, sajtó... Nagyon összetett feladat, de már rutinosan csináljuk. Transzvesztita szóróanyag Nem állhatom meg, hogy politikai nézetei felől ne érdeklődjek. Rákérdezek arra a bizonyos március tizennegyedikei kijelentésre. — Ha szépen fogalmaz, nincs semmi hatása — kapcsolódik a beszélgetésbeLengye/ Zsolt munkatárs. Sokan még mindig attól vannak berezelve, hogy mit is mondott a Torgyán. Az mennyivel jobb, hogy sima modorú úriemberek mosolyogva kopasztot- ták meg az országot, vágták haza a lakosság legjavát? Szerintem igaza van a főnöknek, de’majd figyelA Torgyán-beszéd hatása a közvéleményre (a felnőtt lakosság százalékában) Hallott-e a március 14-ei Változott-e a véleménye Torgyán-beszédró'l? Torgyán Józsefről? MEDIÁN romlott változatlan maradt javult A Medián közvélemény-kutató felmérése szerint romlott Torgyán József kisgazda elnök megítélése a közvéleményben a március 15. előestéjén elmondott beszéde miatt Egy Jóska van csak a faluban Vannak esetleg hibái is? — Vannak, kedves barátom. De nem vagyok annyira ostoba, hogy ezekről nektek beszámoljak je meg azt a rengeteg embert a beszédein! Nem mondom, a keselyűk megleptek akkor. A férgek is, mert ezt még én sem hallottam tőle. De továbbra is legyen csak ilyen kemény. Szereti ez a nép az őszinteséget... Össze is gyűlt belőle vagy hatszáz a szentlőrinci sportcsarnokban. Himnusz, köszöntés, aztán bele a közepébe! Két órán át egyetlen pillanatra sem áll meg Torgyán doktor. Még a kis pohár ásványvizét sem issza meg. Beszél, gesztikulál, felvilágosítja a szavaira éhes embereket a hatalmi erőviszonyok manapság zajló átrendeződéséről, a nemzeti vagyon elherdálásáról, s arról a kedvező helyzetről, amelyet a kisgazdák tervezett hatalomra kerülése teremtene az országban. Nem feledkezik meg a szovjet hősi emlékmű tetején virító vörös csillagról sem, amelyet már öt éve kerülget a település elöljárósága. Leverni, vagy nem leverni? Ez itt a kérdés! De megoldódik, akad rá önkéntes vállalkozó. A hab itt sem maradhat el a jól átsütött politikai torta tetejéről: — Nagyon boldog lennék, ha az ellenzéki fiatalok molesztálása után ide is tudna néhányat küldeni állig felfegyverzett rendőreiből Kuncze belügyminiszter úr, hogy segítsenek a tiltott önkényuralmi jelképek eltávolításában — harsogja. Éljenzés, vastaps. Hiába, a tömegekkel tudni kell bánni... Késő este lesz, mire az IFOR- ösvényen visszaindulunk a megyeszékhelyre. A protokollfőnök kimerültén vackolja el magát a kocsi hátsó ülésein, s azonmód elnyomja a buzgóság. Kabátja alá temetett arcáról leolvasható: már régóta nincs közös vacsora, nincs magánélet. Csak hajsza, tanulás, egy-egy ellopott délelőtt... Hogy kinek? Erről nem beszél. — Jó gyerek a Robi — fordul felém kollégája. Bár a múltkor majdnem elcsúszott egy banánhéjon... Ötvenesével csomagolt Torgyán-köny veket hozott a nyomdából. Odaadta egy idős nénikének, hogy osztogassa csak az igaz szóra éhes népnek. Hát nem transzvesztita szóróanyag volt benne?—emlékszik nevetve. Bort? Búzát? Békességet? Harmadnap, mire összecsomagolok, már jönnek is értem: az Ex- szubjektív rádió lepusztult stúdiójában élesítik a mikrofont. Élő műsor készül az elnökkel. Mindenfelé kábelek, bizalmatlan külsejű székek és kosz. A műsorvezető törekvése vitathatatlan, de a hallgatóság érdeklődését felcsigázó kulisszatitkok éterbe kiáltása helyett be kell érnie a már ismerős válaszokkal. Mindezt a technikus által fellökött ásványvizes üveg csörömpölése koronázza meg. Gyors egytálétel egy kisgazda Pardon, a népszerűségem, akarom mondani, az esernyőm... vendéglősnél, majd irány Villány, ahol a meghívónak megfelelőn „dr. Torgyán József pártelnök urat a borrend lovagjává avatják”. A szertartás hangulatos, a pincemúzeum nem kevésbé. Végre itt a hiányolt média is: az objektív tömegtájékoztatás kedvéért a megkésett híradó-stábnak megismétlik a ceremóniát. Fény is derül az egyetemisták elől féltve titkolt elnöki hibák egyikére: nem szereti a bort. Vajon a búza és a békesség közül melyiket helyezi előtérbe? Ezen már Harkányban gondol- kodhatom. — Impulzív ember a főnök — terel a kisgazda pártvezér felé Zsolt. Azt mondja, nem sértődős, de nagyon fel lehet húzni... Akkor aztán szorulunk! Mehetsz, csinálj vele riportot. Megyek. Napi tizenhat órákat dolgozik, miközben fiatalok dőlnek ki mellőle. Nem kerítünk neki nagy feneket, sietnem kell. Leülünk egy-egy hokedlire a művelődési ház klubtermében. —Mennyire tart Ön és pártja a szélsőjobb felé? Csurka István olyan hóembernek nevezte a Független Kisgazdapártot, valamint az Ón sikereit, amely tavasszal az első napsütésben elolvad. — Fél évszázados fennállásunk óta visszautasítjuk a szélsőségeket mind jobbról, mind balról. Csurka úrral kapcsolatban pedig csak egy szólást idéznék: éhes disznó makkal álmodik.-— A márciusi nagygyűlésen Ón elbúcsúztatta a kormányt. Mikor fog ez bekövetkezni? — Azt pontosan még nem lehet megjósolni, de rajtam nem fog múlni! Folyik az aláírásgyűjtés, és látható, hogy a koalíció nagyon törékeny. Egyre többen számítanak az MSZP bukásával. — Használt, vagy ártott népszerűségüknek az „erős" márciusi megfogalmazás? — Mindenképpen használt, erről kérdezze meg azt a százezres tömeget, aki végigéljenezte beszédemet ! Egyébként nem az általam elmondottak aggasztják ellenfeleimet, hanem az, hogy mostmár a fővárosiak is kezdenek a kisgazda politikával szimpatizálni. És ez nem a véletlen műve. — Köszönnek Önnek a Parlamentben a képviselőtársai? — Hát persze, hogy köszönnek. Eközben egy emelettel lejjebb, a színpadon már rá is zen- dít a lakodalmas zenekar: a helyi tévéstúdió élő show-műso- rában a paródiázó Kató nénit Torgyán József követi. Lekísérik, tapssal fogadják. A dörzsölt műsorvezetők most is hoppon maradnak, nem tudják vitriolos kérdéseikkel sarokba szorítani az elnököt. Végül megpróbálják hegedülésre bírni, utalva riportalanyuk évtizedekkel ezelőtt bimbózásnak indult, majd megrekedt zenei karrierjére. A kellemetlennek szánt helyzetből mesteri huszárvágással tér ki: Elhúzza a nótáját? —Én tisztelem ezt a hangszert. Mivel évtizedek óta nem gyakorolhattam rendszeresen, most nem nyúlok hozzá. De egyet megígérhetek: aki aFüggetlen Kisgazdapárt útjába mer állni, annak személyesen fogom elhúzni a nótáját!^ íme, itt egy remek végszó, amit ismét a nevetségessé tenni akarás adott a szónok szájába. Ismét vastaps, ismét virág a first ladynek, ismét csók. De ez már búcsúként: hívei és bámészai tömegéből szabadulva már indul is haza. Végére érünk a baranyai napoknak. De mit is énekel a Fonográf évtizedes lemezéről? A show folytatódik. Kálmán János Miért éri Torgyán Józsefet sok bírálat és támadás? 100 80 60 40 % (A pártok szavazótáborának százalékában) FKGP MSZP SZDSZ polg. ellenz.bizonytalan összes
