Békés Megyei Hírlap, 1996. március (51. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-14 / 63. szám
€► 1996. március 14., csütörtök EMLEKEZES „Én az igazság kis fekete göröngye vagyok!” Emlékezés a 125 éve született Áchim L. Andrásra Holnap lesz 125 éve annak, hogy Békéscsabán meglátta a napvilágot Áchim L. András. Életével, munkásságával alaposan felforgatta az álmos, poros alföldi város, Csaba életét. Szlovák származású parasztpolgárként, határozott, parasztnépe érdekeit kemény fellépésekkel képviselő politikusként a század egyik legvitatottabb személyiségévé vált. A megítélése körüli nézetkülönbségeket csak növelte az ellene elkövetett gyilkosság tisztázatlansága. Az alábbi tanulmánnyal őt idézzük. (Békéscsaba város önkormányzata, a szlovák kisebbségi önkormányzat, a múzeum, a városvédő szervezet és a csabai szlovákok szervezete ma a megyeszékhelyen emlékkiállítással és ünnepi üléssel emlékezik Áchim L. Andrásra.) Egy történelmi személyiség megítélése többféle szempontból lehetséges és szükséges. Ám bárki is vállalkozik effélére, elkerülhetetlen számára, hogy az egész magyar kultúra és történelmi emlékezetért érzett felelősség vezesse tollát. Különösen. ha párhuzamot kíván vonni napjaink társadalmi, politikai életével 125 év tanúságának tükrében. A történelemben vannak fehér foltok, melyek elő-elő- bukkannak, visszaköszönnek, például most, a rendszerváltást követő átmenetben. Ilyen fehér folt történetírásunkban a polgárosodás társadalomszerkezetben betöltött szerepének és ütemének elemzése. Különösen nehéz az 1867-es kiegyezés utáni kapitalizálódó, modernizálódó, urbanizálódó ország századfordulós parasztpolgárságának megjelenését, fejlődési arányát meghatározni. Észrevehető a különbség a szűkösen élő kisbirtokos és a módos mezővárosi cívis között. Magának a paraszti polgárosodásnak közvetlen gátja pedig a nagybirtok, az infrastruktúra hiánya és a szűkös piaci viszonyok. Bizonyos értelemben akadályozza a fejlődést a századfordulón a túlnépesedés is, valamint azok a társadalmi konfliktusok, melyek a sokféleség következményeként adódnak. Tény ugyanis az, hogy a magyar polgárság nem egységesült, hanem csoportokra különült. A társadalomtörténeti vizsgálódások azt is kimutatják, hogy sok helyről érkeznek ide polgárok. így például a nemességből, a régi városlakókból, az itt élő és betelepült zsidóságból, a parasztságból és nem utolsósorban a nemzetiségiekből. Itt külön is ki kell emelnünk a német népcsoportot. Elmondhatjuk, hogy a polgári státusnak sok kárt okoztak a dzsentri vonások, magatartások (ezzel Áchimot is vádolják), valamint az asszimiláció értelmezése, megítélése. Persze a polgárosodás folyamata máshol is vet föl problémákat, hisz Európában is több szálon kötődik a rendies társadalom- szerkezethez. ,,Ideális vagy ideáltipikusnak tekinthető polgári társadalomfejlődés Nyugat-Eu- rópában sincs, ott is erőteljesen különbözik az egyes nemzetek polgárosodásának története." — írja Gergely András A magyar polgárosodás másfél évszázada című könyvében. biztosító jogokat. És itt most meg kell állni! Az egyenlőség, mint érték, máig kérdés a magyar politikában. A jogi egyenlőséget—amit a rendszerváltás hozott az embereknek — a szakemberek szerint nem követte és még jó ideig nem is követi, követheti a gazdasági egyenlőség. Bármennyire furcsa az olvasónak, 90 évvel ezelőtt is nézve is ez volt a kérdés Magyarországon. Áchim a parasztságnak egyenlőséget akart, de tisztában volt vele, hogy teljes jogi és küÁchim, a száznegyvenhárom holdas parasztpolgár A parasztpolgár A polgárosodás folyamata, ha lassan is, de halad Magyarországon. Természetesen más a Trianon előtti és utáni helyzet a két yilágháború és a nagy gazdasági világválság hatása miatt — utóbbi középen metszi el a folyamatot. Ám a legszomorúbb korszaka a polgárosodás folyamatának az 1944—45 utáni időszak. Néhány év leforgása alatt szinte felmérhetetlen a pusztítás! Gondoljunk csak a kuláklis- ták és kollektivizálás korszakára, melyek következményeként teljesen megsemmisült a paraszti polgárosodás létalapja, s ezzel — minden magyarázkodás ellenére is — valóságos katasztrófa következett be. Nemcsak a parasztpolgárságot érte nagy vérveszteség, hanem a magyar középosztályt, a zsidóságot, a németséget és másokat. De mivel mi most a századforduló kiváló politikusára, Achim L. Andrásra, a parasztpolgárra, a magyar országgyűlés első parasztképviselőjére emlékezünk, hangsúlyozottan a parasztpolgárságot emeljük ki. Az Áchimról szóló történelmi elemzéseket olvasva egy forradalmár alkatú férfit látunk magunk előtt, aki úgy szerette a parasztot, hogy Ady Endre új Dózsa Györgyöt látott benne. Eközben mi hajlamosak vágyónk arra, hogy Dózsában nem a székely köznemest látjuk, hanem a parasztot. Pedig Ady is „hétszilvafás, bocskoros nemesként” lett a népjogok szószólója, s Illyés Gyula szerint Petőfi is a jómódból deklasszá- lódva vált forradalmárrá, hogy most már minden osztályostársának kivívja az egyenlőséget Ionosén gazdásági egyenlőségről szó sem lehet! Hiszen a parasztság már 1848, illetve a jobbágyfelszabadítás óta erősen tagozódott. Az egyik oldalon a milliókat számláló agrárproletá- riátus, a másik oldalon a gonddal-bajjal élő birtokos parasztság állt. Még 1870 körül is lehetőség volt arra, hogy az egész parasztság osztályalapon agrárforradalmat követeljen. Am 1870 és 1890 között mozgalmi szempontból az agrárforradalom lehetősége már elre- teszelődött. Csak reformmegoldásra maradt esély! A jobbágyfelszabadítás után több mint öt évtizedig mégis kapitalizálódott a magyar mezőgazdaság. Eközben a birtokos parasztság körében bizonyos mértékben stabilizálódott a polgári formájú parasztgazdaság. Ebben a politikai helyzetben nagy előrelátás és politikai érzék kellett ahhoz, hogy Áchim 1906. március 17- én megalakítsa a Parasztpártot, amelyet az egész magyar parasztság pártjának tekintett. Parasztegységben gondolkodott annak ellenére, hogy a parasztság távolról sem volt egységes osztály. Nem véletlenül vallotta: ha idő előtt kirobban a szegény és a módos paraszt között az osztályharc, ennek csak az uralkodó réteg veszi hasznát. Tudta, hogy a parasztság belső harcai gyengítik a népi erőt! Munkások nélkül Nála a parasztegység nem gazdasági kategória volt, hanem politikai. Két esztendőre volt ugyan szükség amíg Békés megyében a zsírosparasztok is megindultak a parasztpárt felé, de végül Áchim agitációjára mozdultak meg. Mert ő minden áron ki akarta egyenlíteni a paraszti osztály belső ellentéteit, a szegényparasztság és gazdagparasztság javára egyaránt politizált. Az ő pártjában éppúgy jelen volt az ötszáz holdas, mint a földnélküli vagy párholdas paraszt. Ezt soha többé senki a politikában utánozni nem tudta! ,, Pártja abban lesz új, hogy a parasztságot elszakítja a többi osztályok politikai pártjaitól és mint önálló osztályerőt szervezi meg.” — írta róla Király István az Áchim L. András a demokratikus parasztpolitikus című munkájában. Pártja a makacs parasztcentrikus egységtervével a polgári demokratikus forradalom legfőbb ideológiai és szervezeti bázisává válhatott volna. A magyarországi progresszió legnagyobb tragédiája abban van, hogy a parasztság és a munkásosztály — így a parasztpártok és a szociáldemokrata párt is — nem találtak egymásra. Pedig Achim, aki 1906 júliusában a parlamentben elsőként nyújtotta be a hitbi- zományok és papi birtokok állami megváltását és az ehhez tartozó földosztási javaslatát, a magyarországi progresszió élvonalában állt. Érdekes azonban megjegyezni, hogy a századforduló körül szinte egyetlen parasztmozgalom sem akart ingyen földet. „Tehát a parasztság bármennyire ösztönösen is, de érezte annak az öt évtizednek vagyondifferenciáló hatását, amely 1848 óta eltelt. Ilyen viszonyok között nagymértékű vagyonegyenlősítést és kártalanítás nélküli földosztást követelni a legnagyobb fokú elszakadás lett volna a magyar történeti valóságtól.” —olvashatjuk Király említett munkájában. Áchim mindennek tudatában volt s kifejtette, hogy a földreform híve. „Visszautasítom azt a gyanúsítást — mondotta 1906- ban a képviselőházban —, hogy én a papi birtokok és latifundiumok felosztását kívánom, kinek füle van és magyarul tud, hallotta, hogy én határozati javaslatomban csak azt kívánom, hogy az állam váltsa meg ezeket a birtokokat és rendes törvényes parcellázás útján adja bérbe.” Molnár M. Eszter: / Achim L. András Mert nem hoztál nekünk békét, rajzolok fejedre egy szöges glóriát, a feltámadt Krisztus véres ingben, átsétál Csaba főterén, s forog, toporog, lángrózsás arcán vértanúsága nyoma, keze mégegyszer ökölbe szorul, mert élni akar újra, s e szabályos életünkbe homokfutójával belehajtani, mint egykor a Fiume Kávéház előtt, s a dühös vagányok őrületével egy népet felrázni! Mert a lelkekben ott remeg csillaga, s legbelül a hit, mint vérkörben a vér, meg-meg lökődik, de egy sóhajtással, vagy káromkodással, a betonra köpik, álmukban rálehelnek glóriás fejedre, s feltámadt Krisztust vállukra véve, zsoltárokat zengve, visszaviszik a temetőbe, mert ott biztos a helyed, mert ott őrzik szemed lidérces fényét, hogy életet kapjon majd egyszer a nemlét, s az egyenlet két oldalán te csinálj rendet, te láthatatlan kráter, sírból visszahangzó düh, holtak glóriás királya, mert a gyermekeket nem győzi világra hozni a bába! Vigyázz a szómra, vigyázz a hitemre, hogy kofaként el ne áruljam népem, ha kuncog a jövendő és élni bátorság lesz, a félelem csináljon bennem rendet, ne a megalkuvás, mert nem hoztál nekünk békét, rajzolok fejedre egy szöges glóriát, Áchim L. András! Láthatjuk tehát, hogy Áchim új hangot vitt a magyar ország- gyűlés üléstermébe. A földkérdéssel való foglalkozás alapvetően meghatározta pol itikáját, hiszen a húszmilliót megközelítő lakosságból mintegy 14 millió léleknek egy talpalatnyi földje sem volt. A földbirtoknak ez a hallatlanul aránytalan elosztása okozta egyrészt a mérhetetlen elszegényedést, másrészt a kivándorlást. „Tótként” magyar A magyar parlamentnek Áchim 1905—11-ig volt választott tagja. Országos hatású beszédei, politikai cikkei, melyeket nem csak saját lapjában, a Paraszt Újságban közölt, gyakran korlátozták képviselői jogait. Több ízben bírósági perekben küzd igazáért. 1906 szeptemberében, mikor egy évre felfüggesztik politikai jogainak gyakorlásában, három cikket is megjelentet a Paraszt Újságban: Vissza népcsalók!, Csaba népéhez!, Seperjen el a népítélet! címűeket, melyek majd hat esztendő fogház- büntetést hoznak rá. Ám a pert megnyeri, harcát tovább folytatja. Áchim nem alkuszik. Megható szerénységgel vallotta: „Én az igazság kis fekete göröngye vagyok”. Áchimra emlékezve végezetül még egy dolgot meg kell említenünk: politikájában nagy hangsúlyt kapott a nemzetiségi lét képviselete és védelme. Máig tanulságos egyik országgyűlési beszédének részlete, mely napjainkra szinte szállóigévé vált: „Tény az — mondotta 1905- ben a képviselőházban —, hogy ebben a hazában nem vagyunk mindnyájan magyar származású polgárok. Több nyelvű és több nemzetiségű polgárok lakjuk, szolgáljuk pénzzel és vérrel egyaránt ezt a hazát. Jómagam sem dicsekedhetem azzal, hogy magyar származású vagyok, mert mint több lap gúnyosan állítja, alföldi származású paraszt, tót gazda vagyok. Nem tagadom. Azonban t. nemzetiségi barátaim, van nekem arra a jogra, a melyet követelnek önök és követelünk mindnyájan, egy csalhatatlan dogmám, ... ha én, mint idegen származású ember Franciaországban laknám, igyekezném a legelső francia hazafi lenni... De mivel Magyar- országon lakom, igyekszem a magyar hazafiak közt az elsők közöttienni.” Molnár M. Eszter Szelíd, új jegyzetek (Szegény Achim András) Ez a szegény, megölt Ondris nem volt Messiás, s akik élnek, okvetlenül többet érnek, mint ő, aki már halott. De ha valaki nem is Messiás, haló poraiban is hozzátartozhatik az Élethez és az élőkhöz, és ilyen halott Achim András. Aki bántja, élőket bánt, aki piszkolja, bepiszkolódik, mert ő nem egy teljesen sikerült Dózsa György. Persze, ezt sem a hetykén radikális, sem az erkölcstelenül, sem az erkölcsösen konzervatív világban nem értik, vagy nem akarják érteni. De a Dózsa Györgyök mégis termései a földnek, s nem lehet annyi hamis tanút állítani a sírjukra, mint ahány igaz tanú kerül közülünk. (Világ, 191 l.nov. 24.) . . _ , Ady Endre
