Békés Megyei Hírlap, 1996. március (51. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-09-10 / 59. szám

1996. március 9-10., szombat-vasárnap ^ ■ ól ^BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A spanyolországi sorozatból: Setenil (Cádiz) ndrinban már tavasz van Telefonbeszélgetés Müller Miklós fotóművésszel — Sí — szólt bele a telefonba Nicolás Muller (nekünk Müller Miklós, sőt. Miklós bácsi), amikor andrini otthoná­ban felkerestem abból az alkalomból, hogy nemrégen jelent meg Spanyolor­szágban Jósé Girón La luz domesticada című, a fotóművész életét, pályáját be­mutató könyve. —Jó napot kívánok Magyarország­ról! A hír új könyvéről—mint a Miklós bácsival kapcsolatos hírek mindig — némi ,,kerüló'úttal", Gonda Gézától, orosházi tisztelőjétől és barátjától ér­kezett most is. Hogy tetszik lenni? Elé­gedett a könyvvel? — Jól vagyok, köszönöm, közeledik a tavasz. És persze örülök a könyvnek. — Itt nálunk még hó van, és hidegek az éjszakák. —Szemben, fönn a hegyen hó van itt is, de nappal már 10-12 fok, kellemes. A könyv — mi úgy mondjuk itt spanyo­lul: olyan, mint egy tégla, olyan nehéz, annyi mindent belesűrítettek—mondta a művész. Az előzményekről: a szegedi és az oviedói egyetem tanárai néhány évvel ezelőtt úgy határoztak, hogy közösen jelentetnek meg egy könyvet Müller Miklós életéről és munkásságáról. A Mindig szívesen jön haza... JATE magyar nyelvű változata már 1994 őszére elkészült, Anderle Adám írta, a bemutatóján ott volt a művész is. A spanyol változat 500 oldalas, jóval hosszabb, terjedelmesebb, sokkal bővebben tárja elénk a fotográfus élet­útját. Rengeteg fotó mutatja be a különböző korszakokat, köztük számos olyan alkotás, amit még sose publikál­tak, most kerül először a nyilvánosság elé, főleg tangéri és spanyol fotók ezek. Giron könyvében, a publikációk között helyet kaptak a Békés Megyei Hírlap­ban megjelent cikkek is: A fotó tanúság a múló pillanatról (interjú 1991-ben), Göncz Árpád Orosházán (tudósítás 1993-ban), Engem mindig az ember érdekelt (riport 1993-ban). Röviddel a spanyol parlamenti vá­lasztások után beszélgettünk. Miklós bácsi szerint hajszálon múlott a jobbol­dali Néppárt fölénye, és az eddig kor­mányzó szocialisták vereségét majd­nem győzelemnek tekinti. Mint meg­tudtam, a múlt év decemberében volt Spanyolországban kiállítása, hamaro­san újabb lesz Oviedóban, a kiállítással egybekötve mutatják be az új könyvet. Tavaly óta vándorol egy kiállítása a nagyvilágban, és a spanyol kulturális minisztérium célja, hogy műveit mind szélesebb körben megismertessék. A magyar—spanyol kulturális csere- egyezmény keretében a kiállítás való­színűleg 1997-ben jön Magyarország­ra. A fotóművész, aki jövő hónapban lesz 83 éves, azt mondta: „ha hívnak, mindig szívesen jönnék újra haza, Orosházára”. Niedzielskv Katalin Formál, tanít, nevel Megyei Színjátszó Napok Gyomaendrődön Március 16—17-én rendezik meg a Megyei Színjátszó Napokat Gyoma­endrődön. A szervező Fabulya Lászlóné, a megyei művelődési köz­pont főmunkatársa. — Három kategóriában mutatják be majd a résztvevők a produkcióju­kat Gyomaendrődön, a Katona Jó­zsef Művelődési Központban. Leg­népesebb az általános iskolások kate­góriája: eddig öt csoport jelezte rész­vételét, s még várhatók az utolsó pil­lanatban is nevezési lapok. Az ő ver­senyük egyben válogató az ajkai or­szágos Weöres Sándor gyermekszín­játszó találkozóra. A középiskolások bemutatója is versenyszerű. A leg­jobbak az Országos Diákszínjátszó Találkozó résztvevői lesznek Gödöllőn. A felnőttek csoportjai be­mutatót tartanak. Sajnos, az érdek­lődés itt nagyon szűk körű. — Rengeteg munkával jár egy ilyen rendezvény megszervezése. Mi­ért tartja fontosnak? — A gyermek- és ifjúsági mozgal­mak gyakorlatilag vegetálnak. A di­ákszínjátszóknak az iskolai bemuta­tókon kívül ez az egyetlen lehető­ségük a bemutatkozásra. Ez is egyik Az augusztus végi álmos délutánon a dániai Silkeborgban festőkből, szobrászokból álló magyar művészcsoport járta a várost. Egy kapualjon kilépve figyeltek fel az utca túloldalán játszó zenészre. A gitáros körül karéjban álltak az emberek. Az ír muzsika őket is odacsalta. így ismerkedtek meg Johnny Thompsonnal, az ír zenésszel. A búcsúestén megkérdezték tőle: Jössz-e Magyarországra? — Mikor?- — Holnap. — Várjatok, csak elugrom a cuccomért! — hangzott a válasz. Ez szeptember másodikán történt. Azóta Johnny Budapesten él. Muzsikájával nemrégiben Szarvason bűvölte el a közönséget. A koncert után barátai társaságában egy ír sörözőben mesélt kalandos életéről és arról a küldetésről, amelyet az ír kultúra terjesztésében vállalt. — Írországban, CO. KERRY megyé­ben születtem — mesélte. — Édes­anyám gyönyörű hangú asszony volt, ezer és ezer dalt ismert és nagyszerűen szájharmonikázott. Tizenhárom éve­, sen már magam is több hangszeren ját­szottam. Imádtam a természetet, foly­óka a diákszínjátszás visszaesésé­nek. Ebbe nem szabad belenyugodni. A színjátszásnak hatalmas nevelő ereje van: közösséget formál, egy­más iránti türelemre tanít, formálja a személyiséget. Megtanítja a gyere­keket arra, hogyan viselkedjenek versenyhelyzetben, megtanít nyerni, elviselni a kritikát és a vereséget is — noha a színjátszásnak vesztesei soha nincsenek. — A legkisebb korosztály így is kimarad. — Rájuk is gondoltunk. Sámándo­bok szóljatok! címmel meghirdet­tünk egy szokatlan formájú rendez­vényt. A honfoglaláshoz vagy annak helyi emlékeihez fűződő írásokat küldhetnek be a gyerekek. Olyan pá­lyázatokat várunk, amelyeket aztán el is lehet játszani. A legjobb írásmű­vek készítőit meghívjuk a Vésztő- Mágoron rendezendő ünnepségsoro­zatra. Már tárgyalunk „igazi” kazah és üzbég sámánokkal, akik hitelesen mutatják be az egykori mítoszvilág egyes megnyilvánulásait. A pálya­munkákat április 15-éig lehet elké­szíteni. Kutas Ferenc ton a tengerpartot jártam. Szorosan kötődtem a szülőföldemhez, ám a sza­badság utáni vágyam ennél is erősebb volt. Alig töltöttem be a tizenöt esztendőt, amikor elhagytam a csalá­dom és Angliába mentem. Az utolsó ötven év legkeményebb telén érkeztem Londonba. Eleinte hólapátolásból, majd gyári munkából éltem, fűtetlen szobában aludtam. Nem volt idegen a nagyváros, hiszen Londonban erős ír közösség él, sokezer ír munkással, ír táncházakkal, kocsmákkal. Itt kezdtem utcazenélni. Csakhamar rájöttem, ezzel háromszor annyit kereshetek, mint a gyárban. Forradalmi dalokat énekel­tem, sokszor elvittek a rendőrök, de egy-két órán belül mindig kiengedtek. Amint kiengedtek, mentem játszani. Ám a kalandvágy tovább hajtotta, először Ausztráliába, majd Uj- Zélandba ment. Élt Szingapúrban, Thaiföldön, Indiában, Pakisztánban és Finnországban. A legtöbb időt, húsz esztendőt Norvégiában töltötte. Az­utánjött Dánia és most Magyarország. Mint mondja, ahol csak megfordult, az ottani táj, a kultúra, a barátok kitöröl­hetetlenül a leikébe vésődtek. Az élmé­nyeket, a különböző benyomásokat sa­ját szerzeményeiben örökítette meg. A szerelemről énekel Az idei Grammy-díjkiosztáson a hu­szonegy éves, hosszú, fekete hajú, ka­nadai énekesnő, Alanis Morissette, az egykori diszkókirálynő négy kitünte­tést vehetett át. A zenei Oscar-díjakat a szokásos külsőségek közepette, három és fél órás gálaműsor keretében osztot­ták ki nemrég Los Angelesben. A ha­gyományoknak megfelelően egy év ze­nei termését bírálták el, nevezni az 1994 és 1995 szeptembere között szüle­tett alkotásokkal lehetett. A gramofont formáló kis arany szob­rocskát 87 kategóriában ítélték oda, im­már 38. alkalommal. Alanis Morissette a szerelem és csalódás témakörét fel­dolgozó, heves érzelmeket kiváltó Jagged Little Pill című albumával futott be tavaly az Egyesült Államokban. Első kislemeze, a You Ought Know — amelynek szövegét, a kritikusok tizen­nyolc éven felülinek minősítik—a leg­népszerűbbnek bizonyult a rádióadók hullámain. A diszkókirálynő most Grammy-díjat kapott a legjobb rockalbum, a legjobb rockdal, a legjobb női rockelőadó és az év albuma kategó­riában. Grammy-díjjal jutalmazták többek között Michael és Janet Jackson, illetve Peter Gabriel videoklipjét. Egyebek között életművéért tüntették ki a szép hangú, vak, fekete énekest, Stevie Wondert. N. K. — Finnországot a szépségéért, a tiszta vizéért, friss levegőjéért zártam a szívembe. A norvégok a legjobb vikin­gek és rendkívül hagyománytisztelő emberek. Ausztrália a férfiak országa. Erősnek és nagynak kell lenned, ha ott akarsz élni. Az indiaiakat a végtelen egyszerűségükért szerettem. A pakisz­táni szegénység nagyon megrázott. Az asszonyok és a gyermekek ezerszámra hevertek az utcán. Valamikor osztrák monarchia volt, és ’56-ban kitört a forradalom — Johnny mindössze ennyit tudott ha­zánkról, amikor a gépe szeptemberben leszállt Ferihegyen. — A magyar népzene fantasztikus. Ami még rabul ejtett, az az itteni tánc­házmozgalom, amelyhez foghatót egész Európában nem láttam. Budapes­ten magam is szívesen járok ezekre a rendezvényekre, sőt az első itthoni nyil­vános fellépésem is az Almási téren, a táncház évadnyitó koncertjén volt. A magyarokat hagyományőrzőnek tar­tom, a fél év alatt sok nagyszerű ember­rel találkoztam. Az ország több váro­sában koncerteztem. Úgy látom Ma­gyarország is csak most kezd ismerked­ni az ír kultúrával. Ám a fővárosban egyre-másra nyíló ír kocsmákból éppen Mit olvas? Dr. Tímár Jánosné aszarvasi Vajda Péter Gimnázium magyar—orosz—könyvtár szakos pedagógusa. Hatodik éve, hogy gondjára bízták a gimnáziumi őskönyv­tárat és az iskolai könyvtár is az ő keze alatt működik. Mint mondja, az élete elképzelhetetlen lenne könyvek és olva­sás nélkül. Az pedig külön adománya a sorsnak, hogy a hobbija lett a hivatása is. Második osztályos voltam, amikor beiratkoztam a könyvtárba —meséli. — Az első kikölcsönzött kötetre is emlék­szem: József Attila: Csoszogi, az öreg suszter. Lakott a házunkban egy testvér­pár. A betűkkel haragban voltak, de a meséket, a szép történeteket szívesen hallgatták. Folyton kértek, olvassak fel nekik, amit én meg is tettem. Talán már akkor ott bújkált bennem a későbbi könyvtáros, s az a vágy, hogy szépre, jóra tanítsam az embereket. Középiskolás koromban aztán hajna­lokig olvastam — folytatja. — Naivan azt képzeltem, ha szisztematikusan fo­gok az olvasásba, felnőtt koromra meg­bízható olvasottságom lesz. Faltam Jó­kait, Mikszáthot és Móriczot, majd Dosztojevszkijt, ak i egész életemben tár­samul szegődött. Ahogy telt az idő, úgy fordult a figyel­me a pszichológia, majd a szociográfia felé. Érdekelni kezdték a huszadik száza­di szerzők, az amerikai drámaírók. Szép- irodalomból, továbbá pedagógiai, irodalomélméleti és történelmi tanulmá­nyokból férjével háromezer kötetes könyvtárat őriznek odahaza. Mint mond­a hangulat hiányzik. Ha én nyitnék egy kocsmát, ott az ír kultúra és a zene is helyet kapna. Mert az emberek fogéko­nyak rá, értik a dalok üzenetét, ami nagyjából ez: az élet egyszerű, hát ne bonyolítsuk túl a dolgokat! A gitárom a hagyományőrzésért és az ír egységért is szól. Ezért vállaltam missziót és remé­lem nem hiába. Johnny Thompson nálunk adja ki első stúdióban felvett kazettáját. Az eredeti ír dalokat és saját szerzeményeit tartalmazó válogatás hamarosan a bol­tokba kerül. A következő terve egy CD- lemez. Naptárja telis-tele koncertmeg­hívással. Ám lesz-e idő minderre? Egyedül erre a kérdésre ad bizonytalan választ. Mint mondja, világ életében hagyta, hogy történjenek vele a dolgok. Egyelőre marad Budapesten, ahol cso­dálatos barátokra talált, akik mindent megtesznek azért, hogy otthon érezze magát ebben az országban. S hogy is­meri-e a honvágyat egy magafajta vi­lágcsavargó? — Harminchárom éve hagytam el a szülőföldemet, s azóta összesen talán hat hónapot töltöttem Írországban. Sok országban éltem azóta, és sokszor elfog a vágy egy-egy korábbi vidék után. Le­het, hogy nem lakni mennék vissza, Dr. Tímár Jánosné hobbija a hiva­tása FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET ja, nemrég fedezte fel Sienkiewicz Polaniecki család címmel három kisre­gényt egyesítő kötetét, most azt olvassa, de időről időre a klasszikusokat is újra a kezébe veszi. — Sokan állítják, a tévé, a mozi, a képregény háttérbe szorítja a könyvet. Anélkül, hogy a technika szerepét elvi­tatnám, úgy gondolom, s a gyerekeket is erre tanítom, hogy a legmegbízhatóbb ismereteket még ma is a könyvekből szerezhetjük. Az olvasóknak jó szívvel ajánlanám Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényét. Nem követhetünk el úgy tisz­tességtelen dolgot, hogy ne kellene a következményeivel szembenéznünk — sugallja a lélek nagyszerű ismerője. S ez az üzenet akár kapaszkodó is lehet a mostani világban, ahol egyre inkább hi­ányzik a lelkiismeret. Cs. R. jyAz emberek értik a dalok üzenetét” B&B FOTÓ, SZARVAS csak átélni azt a hangulatot. Megma­gyarázhatatlan, de így igaz, nemcsak a szülőföldünk után vágyakozhatunk. Decemberben hazalátogattam Norvé­giába. Furcsa módon, már a repülőn egy nyugtalanító érzés fogott el. Varsóban már azt figyeltem, melyik gép tart Bu­dapest felé. Igen, legutóbb akkor érez­tem honvágyat, Magyarország után. Csath Róza íohnny, a világcsavargó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents