Békés Megyei Hírlap, 1996. március (51. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-09-10 / 59. szám
Andrinban már tavasz van Nicolás Muller — nekünk Müller Miklós — orosházi születésű fotóművészt telefonon hívtuk fel spanyolországi otthonában abból az alkalomból, hogy most jelent meg Jósé Giron könyve a fotográfus életéről és munkásságáról. (8. oldal) A nők tovább maradnak fittek A férfi mégsem a teremtés koronája. Legalábbis ezt állítják azok a tudósok, akik a férfi és a nő agyának munkamódszerét kutatták és felfedezték, hogy bár a férfi agya nagyobb mint a nőé, de lényegesen gyorsabban zsugorodik. (11. oldal) omédiás volt, én filmszínésznő lettem Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy apró emberke. Óriási cipőben és mindig keménykalapban, több számmal nagyobb nadrágban és több számmal kisebb zakóban örökítette meg a filmvászon, mindig elmaradhatatlan sétapálcája társaságában. Addig-addig csetlett-botlott, amíg milliókat megnevettetve és elgondolkodtatva a filmtörténet örökös Pantheonjának egyik főhelyére kacsázott be. Charlie Chaplinnek hívták. Az idősebb generációknak magát a mozgót, a mozit jelentette, Charlie Chaplin neve szinte azonosult a filmmel. Modern idők, A diktátor, A kölyök, kinek-kinek melyik film ugrik be. De milyen lehetett az élete — a mozivászon mögött? Tudjuk: négyszer nősült, összesen tíz gyermeke született. Am nagyon keveset lehet tudni életének hétköznapjairól. Magánéletének titkait féltékenyen őrizte. Egyik lányából sikeres, világhírűfilmszínésznő lett. Geraldine Chaplin szívesen beszél legendává vált apja életéről. Geraldine Chaplin apjához hasonlóan mozisztár lett, a Chaplin-palánták közül a legsikeresebb. Nyilván nagyon sokat tud világhírű apjáról és — érzékeny művésziélek lévén — még többet megérezhetett apja belső életéből. — Milyen az élete Charlie Chaplin leányának? — A gyerekek szeretetét mindenképpen „megörököltem” apámtól. Sok gyerek van az én életemben is: kettő saját, kettőt örökbefogadtam és kettő az első férjemé, Carlos Sauráé. Gyakorlatilag mind a hatot én nevelem, miután elváltunk, Carlos gyerekei is velem maradtak. Kicsit zavarosak ezek a gyerekügyek, nem? — Tulajdonképpen csak az a meghökkentő, hogy szemközt ülök egy tucatnyi filmben látott gyönyörű sztárral, és az a sikerei helyett a gyerekeiről mesél. Biztosan nagyon jó anya... — Nem tudom, lehet. Talán könnyebbé tudom tenni az életüket. —Csak nem főz is rájuk? —- Hát persze, ki más tenné? Carlos Saura, aki filmrendező volt, vagy Patricio Castilla, aki ugyan már 17 éve az élettársam, de azért a konyhába mégsem merészkedik. Én vásárolok is be. Tavaly nyáron, vakáció idején, tízen ültünk az asztal körül, de voltak olyan nyarak, amikor huszonhatan voltunk. Minden áldott nap.-—Hihetetlen. Geraldine Chaplin, a háziasszony, a családanya, akiről mindeddig csak annyit lehetett tudni, hogy filmszínésznő, és nem is akármilyen sikerekkel. Beszélhetnénk egy kicsit az apjáról? — Természetesen. Imádok róla mesélni. — Meghökkentő. Mások, más nagyságok gyermekei kifejezetten ódzkodnak az ilyesmitől. Ha éppenséggel nem gyűlölik sorsukat. Nyomasztja őket a világhírű név. — Én sosem voltam így. — Melyik a legkorábbi emléke Charlie Chaplinről? — A legkorábbi gyakorlatilag a legelső kép gyerekkoromból: hároméves voltam, Kaliforniában éltünk. Aludtam, és apám a karjában vitt ki a kertbe. Esett a hó, ami arrafelé nagyon ritka, és arra ébredtem, hogy apám hangját hallom: „Látod kicsi lány, ez a hó!”.Máig hallom a hangját, érzem, ahogyan tartott... —Mennyi idős volt akkor az apja ? . — 56 vagy 57 lehetett. Én voltam a legelső a nyolc gyerek közül, akiket anyám szült. Apám 54 éves volt, amikor összeházasodtak. Erős, jóképű és bármennyire is furcsa: nagyon fiatal. Anyám apja, Eugene O’Neill, a Nobel- díjas drámaíró szörnyűségesen ellenezte a házasságot. Azzal fenyegette meg lányát, hogy soha többé nem láthatja, ha hozzámegy Chaplinhez. —Miért mosolyog, miközben ezt meséli? — Mert emlékszem egy levélre, amit később megtaláltam. Nagyapám írta a lányának, amelyben kijelentette!?), hogy a lánya márpedig nem fog hozzámenni egy 54 éves csepűrágóhoz, aki ráadásul biztosan hazudott is. Merthogy nyilván sokkal öregebb annál, mint amennyit mond. Az esküvő után írt is egy levelet: „Mr. és Mrs. Chaplin! Soha többé nem látnak engem.” Soha többé nem is találkoztak egymással. — Szabad megtudnunk valamit arról, hogy milyen volt a kapcsolat a szülei között 36 év korkülönbséggel? — Talán meglepő, de mindketten úgy viselkedtek, mint a tinédzserek. Imádták egymást és szabályosan nem tudtak betelni egymással. — Milyen volt az isteni Chaplin a hétköznapok során? A nagy nevette- tőkről gyakran mondják, hogy a magánéletben savanyúak, de még inkább befele fordulók. * — Apámmal másképpen volt. Imádta, ha sokan vannak körülötte. Bohóckodott, improvizált, rengeteg ötlete volt. Imádott szórakoztatni bennünket és természetesen tudta is, hogyan kell. — Mégis sokan mondják, hogy szigorú ember volt. — Ez valami más dolog. Persze hogy nem mindig bohóckodott. Velünk, gyerekekkel pédául igen következetes volt. Tudni akart minden lépésünkről, kivel megyünk, kivel jövünk. Nagyon fontosnak tartotta tanulmányainkat, gyakran ismételgette: „szolid karrierre van szükség”. —Mit értett ezen ? — Hogy legyünk orvosok, ügyvédek vagy építészek, de semmiképpen se színészek. Én egyszer arra emlékeztettem, hogy ő sohasem járt iskolába, de hiába. „Ti bizony tanulni fogtok!” — hangoztatta. —Mikor beszélt apjával utoljára? — Ez egy nagyon szomorú emlékem. Az egyik húgom, Juana sok problémával küszködött, és ezért hol túlzóan diétázott, hol pedig szélsőségesen sokat evett, szó szerint felfalt mindent, amit csak talált. Egyszer, amikor együtt A nyári vakációk egy ritka, nyugodt pillanata: Punta Del Estén, ezúttal „konyhai tennivalók" és gyerekek nélkül ültünk az asztal körül — apám már nagyon öreg volt, testi bajai miatt megkeseredett, és szinte senkihez sem szólt — anyámnak „elege lett” és ráripako- dott Juanára: „Édes lányom, ezt nem lehet kibírni! Vagy nem eszel semmit se, vagy mindent felzabálsz az asztalról!” Ez volt az a pillanat, amikor apám egyszer csak megszólalt: „Juana, azonnal menj a szobádba!” Mindannyian meglepődtünk, és mi lányok elsírtuk magunkat. Az örömtől. Apám akkor már két év óta nem szólt senkihez! Történetesen ez volt az a nap, amióta Juana teljesen megváltozott, „meggyógyult”. De ez volt az a nap is, amikor utoljára hallottam apám hangját. Milyen furcsa, ezek voltak az utolsó szavai. —És Geraldine Chaplin mit gondol a mai világról? — Személy szerint én nem panasz- kodhatom. Optimista vagyok, ami saját sorsomat és az életemet illeti. De rettenetesen pesszimista, ha a világ sorsára gondolok. —Mivel foglalkozik mostanában ? — Tavaly öt filmet forgattam. Egyet Jodie Fosterrel, a többi filmet viszont szinte ismeretlen partnerekkel. Azok kockázatosabb vállalkozások. De szeretem a kockázatot. A művészet maga igen kockázatos műfaj. — Mindig színésznő szeretett volna lenni? — Arról álmodtam, hogy táncosnő ' leszek. Tanultam, s a professzionális szintig eljutottam ugyan, de akkor apám felrázott: „Vagy biztos vagy magadban és. abban, hogy jobb vagy Margót Fontaine-nél, és akkor előbb- utóbb ezt mások is el fogják hinni. Vagy...” Nos, rájöttem, hogy csak egy vagyok a sok profi táncos között, és műfajt váltottam. —Nem volt nehéz filmszínésszé válni —az Ön nevével? — Ellenkezőleg. Az a szeretet, amely az emberekben megnyilvánult Charlie Chaplin iránt, megkönnyítette a karrieremet. Persze soha nem is hasonlítottak hozzá. Ó komédiás volt, én színésznő, filmszínésznő lettem. Ferenczy Europress
