Békés Megyei Hírlap, 1996. február (51. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-03-04 / 29. szám

1996. február 3-4., szombat-vasárnap A HÉT TÉMÁJA ,,Még várom mozdulatlan. Homlokom verítékes. Számolok. Most ér ujja percek kilincsrezéhez...” A. z országban húsz gyer­mekvédő intézet működik, min­den megyeszékhelyen és a fővárosban egy, a gyulai a legré­gebbi intézetek egyike, 1889- ben Károlyi Ella grófnő létesí­tette árva, elhagyott gyerekek­nek. 1904-től állami menhely, 1923-tól száz férőhelyes, 1954- től az Ady Endre utcában talál­ható. Megyénkben nyolc neve­lő-, illetve gyógypedagógiai ott­hon gyermekei tartoznak fel­ügyelete alá. A csecsemőotthon­ban három, a nevelőotthonokban 24 éves korukig élnek a fiatalok, nevelőszülőknél 2-3 éves kortól 18, vagy 24 éves korig. Családi otthon helyett állami oltalom — A gyerekek azért kerülnek hozzánk, mert veszélyeztető kö­rülmények között élnek, a szülők nem megfelelően neve­lik, gondozzák őket. Általában csak anyagi vészhelyzet miatt nem. Ahol anyagi probléma van, ott azért többnyire a szülő felelős — alkoholizmus, válás, csavargás, ezek a fő okok. Ha rendes, becsületes-emberről van szó, csak éppen munkanélküli, ezért nem hozzák el a családból a gyerekét. Az a törekvésünk, hogy ameddig csak lehet, ma­radjon a gyerek a saját családjá­ban — tájékoztat Hotoránné, Marika. — De nemcsak a szü­lők, hanem saját devianciája mi­att is sok gyerek bekerül intéze­tünkbe: olyan a magatartása, hogy nem tud beilleszkedni a családba, az iskolába. Az állami gondoskodásba kerülő gyere­kek száma évről évre csökken, de ezen belül egyre több a serdülőkorú. Tavaly 700-720 volt az inté­zeti létszám, és 600-nál több a pártfogoltak száma, ugyanis az intézmény másik fontos feladata a saját családban élő, de veszé­lyeztetett és a bűncselekményt elkövetett fiatalkorúak hivatá­sos pártfogolása. Emelkedő árak, azonos támogatás — Intézetünkbe minden olyan gyermeket felveszünk, aki Bé­kés megyében állami gondosko­dás alá kerül. Egészségügyi, pe­dagógiai és pszichológiai vizs­gálatokat végzünk, és az ered­mények alapján döntjük el, hogy hol lesz a gyereknek a legjobb helye: nevelőszülőknél, család­ban vagy nevelőotthonban. Ezenkívül vannak ideiglenes beutaltak is, ilyen esetekben a gyámhatósággal karöltve fel­mérjük az otthoni körülménye­ket, és ha csak egy mód van rá, segítünk a gyereket visszahe­lyezni a vér szerinti családjába — mondja az igazgatónő. Kiderül, hogy miközben az élet egyre drágult, a gondozottá normatíva az utóbbi 3-4 évben nem emelkedett, évi 245 ezer forint volt tavaly, 270 ezerre szá­mítanak az idén. Ebből az összegből kell mindent fedezni: a gyerekek ellátását, az épület- fenntartást, a dolgozók fizetését. Szűcsné, Eszter elmagyarázza, hogyan kezelik a családi pótlék­ból, árvajáradékból, ingatlanból származó, elég tekintélyes va­gyont: kormánygaranciákkal el­látott biztosítónál befektetik a pénz egy részét, kamatoztatják. Ha a fiatal kikerül az intézetből, a vagyont viszi magával, segíte­nek a letelepítésben, lakást, há­zat vesznek. Akad, aki nem tart igényt erre a segítségre, egyedül akar próbálkozni, s előfordul olyan is, aki a 18 évig szépen gyarapítóit vagyont egyetlen hó­nap alatt elherdálja. A szakemberek tapasztalatai szerint a nehezedő életkörülmé­nyek ellenére nem csökken a nevelőszülők száma, 210 gye­rek van jelenleg a megyében 100 nevelőszülőnél, akik közül 24 hivatásos. Általában 2-3-tól 11 Mi lesz belőletek, emberkék? A társadalmi változások — felgyorsult életritmus, fokozott kö­vetelményrendszer, piacosodó gazdaság, szűkülő' szociális háló — egyre súlyosabb terheket rónak a családokra. Azokban a kis közösségekben, ahol megfelelő' anyagi háttérrel, szellemi és lelkieró'vel, tudatosan vállalják a gyerekeket, ott (és csak ott) képesek a szülők szeretetben felnevelni a jövő nemzedékét. Ahol kevés a pénz a megélhetéshez, vagy hiánycikk a türelem, a szeretet, ott bizony veszélybe kerül, a társadalmi átalakulások legnagyobb vesztese lehet a gyermek. Ha a munkanélküliséghez, a szegénységhez egyéb bajok társulnak (válás, betegség, alkoholizmus, erőszak, bűnözés), alig marad esély az emberhez méltó, tartalmas, sikeres élet­re, a boldogulásra. Az ilyen problémákkal küszködő fel­nőttek képtelenek szülői kötelességeik teljesítésére, gyerme­keik ellátására, nevelésére; a kiskorúak állami gondozásba kerülnek, akárcsak azok a sorstársaik, akik soha sem ismer­hették meg a családi gondoskodást, az otthon melegét, mert anyjuk már születésükkor lemondott róluk. A csecsemő- otthoni, nevelőintézeti kisemberekről 18 éves korukig (to­vábbtanulás, elhelyezkedés esetén 24. életévükig) a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet gondoskodik. A GYIVI-ről általában annyit tudunk, hogy ide főleg hátrányos helyzetű, veszélyez­tetett vagy árva, tehát mindenképp problematikus gyerekek kerülnek. De vajon hogyan működik egy ilyen típusú, nem termelő intézmény a mai nehéz gazdasági helyzetben? Nem fenyegeti-e a felszámolás, miközben valószínűleg egyre na­gyobb rétegeket sújt, egyre több gyereket veszélyeztet az elszegényedés, a bűnözés terjedése? Beszélgető-partnereim Gyulán a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatónője, intézeti gyám, Hotorán Tiborné, Dohányos Pálné otthonvezető, igazgatóhelyettes és Szűcs Elekné általános igazgatóhelyettes, gyámhelyettes. éves korig helyezik el a gyere­keket nevelőszülőknél, ebben a korban még képesek beépülni a családba. A nevelőszülők nagy­korúságukig gondozzák a gye­rekeket, általában egyet, kettőt, de a hivatásos nevelőszülők 3-6 gyereket is vállalnak. A cél az, hogy minden nevelőszülő hiva­tásos legyen, s reménykednek abban, hogy a gyermekvéde­lemről szóló tervezet mihama­rabb törvényerőre emelkedik, s erre is lehetőséget ad. — Manapság nagyon nehéz fenntartani egy ilyen intéz­ményt, okos takarékoskodás és tervezés szükséges, nagyon meg kell fontolni, hogy a kevés pénzt mire használjuk — mondja Hotoránné. — A normatívát a megyei önkormányzat adja az intézménynek, néha egy kis plusz pénzzel is tud segíteni. Ez évente 17 ezer forint egy gyerek ruházatára. Tessék elképzelni, hogy serdülő gyereknél az árak ismeretében ez mire elég! Az energiaárak emelkednek, a do­logi kiadások viszont évek óta nem. Éppen annyi dolgozónk van — pedagógusok, hivatásos nevelőszülők, gyermekfelügye­lők, nevelőtanárok, vezetők, pszichológus, adminisztratív dolgozók — ahányan a sokrétű feladatot el tudjuk látni. Öngyilkossági kísérlettel törődést kicsikarni Az utóbbi időben a megyei képviselő-testület két ülésén is téma volt az intézmények struk­túrája, így a gyermekvédő is te­rítékre került. Szerencsére meg­állapították: a GYIVI-re a jövő­ben is szükség van, a nevelőott­honok közül sem szüntetnek meg egyet sem. Aggodalomra tehát nincs ok, bár némi átalaku­lás lesz, de a társadalmi igény és a feladat marad. Az új gyermek- és ifjúságvédelmi törvény értel­mében a GYIVI jogutódja más néven, mint területi gyermek­védő intézet dolgozik tovább, és sok munka hárul majd rá ezután is. Valószínűleg egy intézeti gyám helyett több hivatásos gyám lesz, aki a gyerek közelé­ben él, aki őt közvetlenül gon­dozza. Az igazgatónő ugyanis jelenleg 700 gyerek gyámja, nyilván nem ismerhet mindenkit közelről. Továbbá nagyobb sze­rep hárul majd a települési ön- kormányzatra, lesznek városi és megyei gyámhivatalok. Ha baj van a gyerekkel, nem emelik ki a környezetéből, mint most, ha­nem a megoldást viszik a problé­mához. Remélhetőleg figyelem­be veszik, hogy ami jó, nem kell szétrombolni, arra rá lehet építe­ni. A törvénytervezet nagy hangsúlyt fektet a megelőzésre, a települések, a családok segíté­sére, kevesebb hatósági intézke­désre és a családközpontúságra alapoz. A nyílt, őszinte légkörű be­szélgetésből kitűnik: az intézet­be kerülő serdülők korábbi sé­relmeiket hozzák magukkal, né- hányan káros szenvedélynek hó­dolnak, ahhoz társakat keresnek és találnak. A problémás fiatalo­kat is igyekeznek emberszámba venni, rávezetni, mi helyes és mi helytelen. Öngyilkossági kísér­letekről is hallottunk. Ez is hoz­zátartozik a gyivis élethez. Nem kerülhető el a téma — nem a botrány kedvéért, inkább segítő­szándékkal, segítséget, megér­tést szorgalmazva. Az intézet vezetői fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy nem az itteni körülmények miatt ke­seredtek el ennyire ezek a fiata­lok, nem belső okok idézték elő a szomorú eseményeket, hanem korábbi sérelmek, ártalmak. Meggyőződésük, hogy egyik fi­atal sem akart meghalni, inkább a figyelmet igyekeztek magukra felhívni, az öngyilkossági kísér­lettel elérni, hogy többet törődjenek velük. — A GYIVI-nek két otthona van, hogy jobban biztosíthassuk a gyerekek életkori, magatartási problémák szerinti elkülönítését —mondja Dohányosné, Zsuzsa. — A nálunk lévő gyerekek 15- 24 évesek. A legtöbb beutalásra az otthoni bűncselekmények el­követése (csavargás, a családi kapcsolat teljes megromlása) miatt kerül sor. Van olyan gye­rek is, aki önként kéri elhelyezé­sét, mert a családjával nem jön ki, úgy látja, hogy itt rendezet­tebb körülmények között tud ta­nulni. Jelenleg otthonunkban 34 gyerek tartózkodik — 35 a férőhelyünk —, fiúk, lányok ve­gyesen, iskolások, szakmunkás- képzősök, munkaügyi tanfolya­mon résztvevők, munkanélküli­ek, dolgozók és egy picike óvo­dásunk is van. Nemrégen kap­tunk hat testvért, és a testvéreket nem szakítjuk el egymástól. Itt mutatkozik meg, hogy az úgy­mond rossz fiataloknak is van jóság a lelkűk mélyén, olyan szeretettel gondozzák ezt a pici lányt. Nem kellett senkit biztat­ni, hogy megmosdassa, felöltöz­tesse vagy elaltassa, csinálják maguktól. Ezek a gyerekek tehát valahol már voltak, ahonnan el­tanácsolták őket — vagy neve­lőintézetből, mert nem bírtak velük, vagy az iskolából, vagy a rendőrség bűncselekmény elkö­vetése után hozta be őket. Mégis azt szeretnénk megértetni velük, hogy itt tiszta lappal indulnak, a bizalmukat szeretnénk meg­nyerni, miközben el kell fogad­tatni a házirendet, a nevelőket, érezniük kell, hogy mi nem elle­nük vagyunk, hanem azért, hogy a problémáikat megoldjuk. Ez többnyire sikerül is, és elmond­ják intim dolgaikat, várják a se­gítséget, felkutatjuk a soha nem látott szülőt, testvéreket... Hogy miért történik mégis öngyilkosság? Az otthon igaz­gatónője úgy véli: vannak szi- pózók, drogosok, italozók, elő­fordulnak olyanok is, akik ön- gyilkosságot Kísérelnek meg. S a rossz példának mindig akad követője; a szipózás addig tar­tott, amíg volt szipós, ugyanígy az ivászat. De hát miért tesznek ilyet? Történt, ami történt, a neve­lők nem vetik meg, igyekeznek megérteni, segíteni ezeket az el­keseredett emberkéket. Hoto­ránné, aki majdnem harminc esztendeje dolgozik a gyermek- védelemben, hisz abban, hogy a rossz gyermekben is meg kell látni a jót. Másképp nem lehel eredményeket elérni, itt bizto­san nem. Erre mondta Dohá­nyosné: „Egy anyának nincs rossz gyermeke.” Szeretet nélkül nem lehet élni ••• Az indíték tehát azonos: a szere­tet hiánya, no meg a kétség- beesés. Talán így ki lehet csikar­ni a szülőtől, vagy a fiútól, a figyelmet, a törődést, egy kis szeretetett Most a gyógyszer a divat — mopdják, volt idő, ami­kor „karmoltak” (az ereiket sér­tették fel). Az intézet történel­métől nem idegenek az öngyil­kossági kísérletek; hullámszerű­en jelentkeztek, egyetlen eset végződött halállal. Valamikor a hetvenes évek elején, de nem az otthonban, egy kollégista lány vetett véget az életének. A kórházi ellátás után a fiata­lokat igyekeznek visszatartani az újabb öngyilkossági kísér­lettől, szüleikkel kibékíteni, a ta­nulásban, a beilleszkedésben se­gíteni. És zárt kapu nincs sehol, nem is lehet. Szökni fölösleges, aki nagykorú, kimehet. Akik itt nőttek fel, családot alapítottak, ügyes-bajos dolgaikkal vissza­járnak. Ha bajba kerülnek, tud­ják, hova kell jönni, itt befogad­ják, intézkednek, nem hagyják őket sem az utcán. Még valami idekívánkozik: a mai világban, amikor egyre ne­hezebb a megélhetés, meglepő módon nem csökken azoknak a száma, akik árva gyerekeket szeretnének örökbe fogadni. Hotoránné 1976 óta 400 gyerek­nek! (leírni is sok) keresett ott­hont; véleménye szerint az örök- befogadás nem pénzkérdés. — Aki valóban gyereket akar nevelni, nem riad vissza az anyagiaktól, számára nem érde­kes, milyenek az életkörülmé­nyei. Az örökbeadáskor mindig a gyerekhez keressük a szülőt, igyekszünk olyan házaspárt ki­választani, akire felelősséggel, nyugodtan rá merjük bízni a ki­csiket. Sajnos van olyan eset — és ez nem könnyű feladat —, amikor meg kell mondanunk: a kérelmező személyiségéhez nem tudunk gyereket ajánlani. Először azért próbálunk meg mindent elkövetni, hogy a gye­rek a vér szerinti családjába ke­rülhessen vissza, ha erre nincs lehetőség, akkor keresünk megfelelő körülményeket más­hol. Aki csak azért akar örökbe fogadni, hogy legyen valaki, aki majd öregségére eltartja, tőlünk biztos nem kap gyereket. Dolgo­zóinkat igyekszünk arra is kiké­pezni, hogy szakszerűen foglal­kozzanak a kérelmekkel. Általá­ban 70 kérelem áll sorban, ezek között 1992 végéről származik a legrégebbi, a legtöbb ’94-95- ből. Évenként 10-15 gyereket adunk örökbe, legtöbben pár hó­naposat akarnak, de 8-10 évese­ket is. Kaukázusi krétakör, vagy valódi megoldás? Nem kis áldozatvállalás a nevelőszülők munkája sem, hi­szen a szülő egyrészt sosem ma­gának neveli a gyereket, hanem arra, hogy egyszer felnő és önál­ló életet él. Másrészt a nevelő­szülőnek le kell mondani a gyerekről, ha a vér szerinti szülő jelentkezik érte. Ez az a pillanat, amikor a szíve szakad meg an­nak az anyukának... A kaukázu­si krétakör jut szembe: ki az iga­zi anya, aki megszülte vagy aki felnevelte a gyermekét? Állami gondozás, gyámság, nevelőszülői hálózat, örökbefo­gadás, pártfogolás — csupa fon­tos és felelősségteljes küldetés, mégis csak hiánypótlás. Mert valódi megoldást az jelentene, ha minden gyermek az „édescsaládjában” nőhetne föl, ott lehetne boldog, elégedett; s az, ha a GYIVI-ből kikerülő fia­tal családot alapíthatna, ahol olyan szeretetben nevelné gyer­mekeit, amilyen neki gyermek­korában nem adatott meg... A készülő törvény és a szociális intézményrendszer alakulása remélhetőleg ezt a folyamatot segíti majd; a teendők nem tűr­nek halasztást, a gyermek- és családvédelem nem lehet a jóléti állam kiváltsága. Niedzielsky Katalin (Az idézetek Katona Judit költő Anyám és Gyerekkor című verseiből származnak.) Gyermeksorsok Van egy kislány, nevezzük J.-nek! Szeptembertől novemberig három öngyilkossági kísérletet követett el, és mindig akadt mellé társ, aki meg volt bízva, hogy időben szóljon, hívjon segítséget. Aki úgy érzi, nem figyelnek rá, nem szeretik eléggé, figyelmeztetni, zsarolni akar, elsősorban a szülőtől szeretné kikényszeríteni azt, ami neki, a gyermeknek tényleg jár. Volt, aki az intézetből akart kikerülni, holott egy évvel korábban maga kérte, hogy idejöhessen. A másik kislány—legyen E. — megszökött, a fiúval élt, majd egy hónap múlva gyógyszert vett be. Egy fiatalember — mondjuk I. — komoly beilleszkedési gondokkal küzdött, szökésben volt, szintén tablettákat vett be. A legutóbbi eset szereplőjének az M. nevet adjuk, kislány, jónak csöppet sem mondható előélettel. A fiút akarta vissza­szerezni, még nincs tizenhat éves (legyen K.), aki társául szegődött. „Árvaságom már rongyolódik, tekints rám, itt áll a gyermek: felnőtt, komoly, de félszeg is, túl későn kapott szerelmet.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents