Békés Megyei Hírlap, 1996. február (51. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-03-04 / 29. szám

A pápának is énekelhetnének A legnagyobb repülő A „Mundus Cantat” kórusmozgalom elindítója Juhar József, a római Accademia Musicale „Ottorino Respighi” (AMOR) alapítója. A mozgalom első két nagy sikerű kórustalálkozója után a szervezők az idén Assisi városában rendezik meg március 17-étől 23-áig a fesztivált. Erre a világtalálkozóra kapott meghívást az Orosházi Leánykar, amit 3 évvel ezelőtt Dinnyés István alapított. A karnaggyal a napokban beszélgettünk a kórusról, az utazás előkészületeiről. (6. oldal) A trombitás hattyú hazája Brit-Columbiától a Hudson-öbölig terjed. A teleket a sebesfolyású, be nem fagyó vizeken tölti, de mivel nem tűri a környezeti változásokat, az ember közelségét, ezért a kipusztulás veszélye fenyegette. E madár testsúlya általában 20 kilogramm körüli, s ezzel a trombitás hattyú a legnagyobb méretű repülő faj a világon. (7. oldal) Részlet a MÁV Rt. Tájékoztatási Iroda egyik hivatalos közleményéből: „A MÁV Rt. — elsősorban az üzletem­berekre gondolva — az utóbbi időszakban dinamikusan bővítette a Budapestet a legnagyobb magyar városokkal összekötő InterCity-járatainak számát. Ennek eredményeként Miskolcra, Debrecenbe és Nyíregyházára, Szegedre, Sopronba és Szombathelyre gyorsan és igen kényelmesen lehet eljutni vasúton. A békéscsabai InterCity-járat megteremtése után a hálózat teljessé válik. Ezeken a vonalakon a Westel Rádiótelefon Kft.-vei való együttműködés keretében hamarosan már telefonálni és faxolni is lehet.” jVözeledik Legkésőbb 1997-ben már Békéscsabára is közlekedik a„kék vonat” ARCHÍV FOTÓ az InterCity Csaba felé is... Jó tíz esztendeje is lehet már, amikor a müncheni főpályaudvaron felszálltam egy Köln felé tartó szerelvényre. Évti­zedekig jártam a Vésztő felé közlekedő motorvonattal is, amelyen telente külön örömnek számított, ha a sarokban ha­muval és salaktörmelékkel körbevett vaskályha nem okádta kitartóan egész úton a széngázt, jobb esetben „csak” a füstöt. Kell-e mesélni a kiáltó kont­rasztról, amit a bajor fővárost elhagyva, illetve rögvest, már a felszállás pillana­tában érzékeltem. Afféle álomutazás­nak tűnt a másfél óra Würzburgíg. Csak kilenc évet kellett álmodoz­ni... Aki már itthon is „belekóstolt” az InterCity-vonatokba, tapasztal­hatta: honunkban sem kizárólag fülsértőén zakatoló, lepusztult ülé­sekkel teli, áporodott levegőjű és nem ritkán óbégatóktól hangos vona­tokon érheti el célját az ember. Ehhez azonban egyelőre Miskolcon vagy Sopronban, de legalábbis Szegeden kellene laknia. De a nyíregyháziak, pécsiek, szombathelyiek, vagy a köz­beni nagyvárosok lakói is élvezhetik már a hazai viszonyokat, tekintve ta­lán az autós közlekedésnél is kényel­mesebb „kék vonatok” előnyeit. A Békésből Pestre járóknak ezek után nem is juthat más eszébe: jó, jó, de nekünk mikor jut belőle? Ezzel kapcso­latban van egy jó és rossz hírünk is, szerencsére a rossz már aktualitását vesztette. Pedig még az sem régen volt, amikor azt mondá az egyik magas ran­gú MÁV-vezető: több feltételnek sem felel meg a Budapest—Békéscsaba vo­nal, hiszen a koncepció szerint például csak százezres városok lehetnek a cél­állomások, aztán nem bírja a pálya sem, éppen elfogyott az erre szánt pénz, hi­szen az úgynevezett kék kocsikat foko­zatosan alakítják át Dunakeszin. Szóval Békés legyen türelemmel. Majd... Aztán a nyáron, egy Westel-szolgál- tatáshoz kapcsolódó tájékoztatón Sipos István személyforgalmi-vezérigazga- tó-helyettes így fogalmazott: „...és ha­marosan befejezzük az InterCity-prog- ramot, az utolsó .fehérfővonal” a bé­késcsabai, ezen is szeretnénk kiépíte­ni a gyorsabb és eddigieknél jóval ké­nyelmesebb, szolgáltatásokkal is fel­szerelt vonatpárokat Később Sipos István külön is nyilat­kozott lapunknak és megerősítette, hogy a „MÁV 2000” fejlesztési prog­ramban az újra előtérbe került nemzet­közi és hazai teherszállítás mellett, ezeknek a négyrészes villamos motor­vonatoknak a teljes kifejlesztése szere­pel, részint a hazai nagyvárosokat, ré­szint a környező országokat köti össze az InterCity hálózat. „Magam a Nyírségből származom és jól ismerem a keleti országrész összes infrastrukturális gondját-ba- ját. Higgye el, a MÁV ezernyi megol­dandó problémája ellenére is azon vagyunk, hogy legalább ezen a terü­leten mi is elmondhassuk: európai mércével működünk.” Hogy Békéscsabára mikor indul el az első szerelvény? Lehet, hogy már 1996-ban, de legkésőbb 97-ben! Ezt megerősítette a szakember, hozzáté­ve, hogy leginkább a régi kocsik át­alakításához szükséges pénz hiány­zik. Mellesleg ezeken a régebbi szerelvényekből átalakított korszerű kocsikban az utolsó alkatrészig min­den hazai gyártmány, ezért is kerül­nek a hasonló nyugati szerelvény­egységeknek az egyharmadába, mintegy 30 millió forintba. Amikor azonban egy vonalat kiépítenek, ter­mészetesen három szerelvényt kell összeállítani (ebből az egyik tarta­lék), hiszen az IC-rendszer sajátja az is, hogy legalább háromóránként kell közlekednie mindkét irányban. A jelenleg futó motorvonat-alap­egységek tetszőlegesen bővíthetők, az úgynevezett forgóvázas megoldás lehetővé teszi, hogy akár 250 kilométe­res sebességgel is közlekedhet(né)nek. Mára így Budapesttől Miskolcig 1 óra 50 perc az út és remélhetőleg serkent­heti a MÁV-ot a program mielőbbi be­fejezésére, hogy az utasszám a legtöbb vonaton nem csökkent. Igaz, mint ezt például a Szegedről Budapestre, délelőtt induló Móra nevű vonaton el­mondta a kötelező menedzserképzőt is végzett jegykezelő, egyes vonatpárok­ra kétszer annyi jegyet is el tudnának adni, de olykor „üresen” is utaznak. Nyilván a rugalmasabb „vonatössze­állítás” is egy következő lépés. Az biztos, a legkorszerűbbnek mondható Szeged—Budapest közt közlekedő InterCity-vonatokon úgy érzi magát az ember, mintha München­ben, ama fentebb már emlegetett IC-re szállt volna fel. Csendesen siklik, nem csak pihenni, akár dolgozni is lehet — vagy ahogy az elegánsabban fogalma­zók mondanák — továbbá üzleti tár­gyalásokat folytatni, van telefon, mi több, valóban kulturált körülmények között lehet fehér asztalhoz is ülni. És amíg Kecskeméttől „mifelénk” halad­va is kiépítik az autópályát (erre a leg­óvatosabb becslések szerint is csak a következő évezred elején kerül sor), bizony, egyetlen út az országon belüli reális, közlekedésre értendő felzárkó­záshoz a InterCity lenne. Vékony szál, még köldökzsinórnak sem mondhat­juk, de elvitathatatlan: nyomban többen néznék meg ismét a komolyabb-féle üzletemberek: merre is van az a Bé­kés...? A naponta Pestre „feljáró” sok száz viharsarkiról nem is beszélve. Ha­mar kitalálnánk a négy járat fantáziane­vét. Ez a Viharsarok akár lehetne is az egyik... Ha már az utóbbi öt évben csak egy­szer mondatott ki nagy nyilvánosan, hogy egyenlő mértékben szükséges fej­leszteni az országot, tessék, kínálkozik a lehetőség. Hogy a mi kormányunk nem csak ígér. Fábián István

Next

/
Thumbnails
Contents