Békés Megyei Hírlap, 1996. február (51. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-21 / 44. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1996. február 21., szerda Jövedelmező(bb) lesz a kukoricatermesztés? Zenével' “,"niTk békés meue« Fischer Adám Békéscsabán Névadás Eleken. Eleken szerény, bensőséges ünnepség keretében névadó ünnepséget tartottak. A nagyközség román ifjúsági tánccsoport Turla György nevét vette fel. Turla György 1917-ben a romániai Ottlakán született. 1947-ben Eleken megalapította az első tánccsoportját, 1972-ben a művelődési házban elindult a Röpülj páva mozgalom. A nagyközségben Berecz Katalin tanárnő vezetésével öt évvel ezelőtt alakult meg a román ifjúsági tánccsoport, ma Sarkadi Ferenc oktatja a fiatalokat. Fiatal község. A békésszentandrásiak átlagéletkora négy ven év —derül ki a község tavalyi népességstatisztikájából. A 4276 állandó lakosból 700-an még nem töltötték be a tizenhatodik életévüket, 1100 a nyugdíjas és közel 2500 az aktív korú. A településen tavaly 18 házasság- kötés történt és 44 gyermek született. 82 alkalommal temettek. Hibridkukorica-vetőmag vevőtalálkozót szervez 1996. február 22-ére, csütörtökre Mezőhegyesen a Ménesbirtok Rt., a Ciba Hungária Kft. Vetőmag Divíziója, a Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet, a Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Kutatóintézete és a KWS Magyarországi Képviselete. — Mi a rendezvény célja? — tettük fel a kérdést Spániel Józsefnek, a növénytermesztési főágazat igazgatójának. — A tavaszi értékesítési szezont megelőzően szeretnénk ismertetni partnereinkkel fajtakínálatunkat. A találkozón jelen lesznek a fajtatulajdonosok, a forgalmazóink és a viszonteladóink. A battonyai képviselő-testület 1996 januárjában árverés útján történő értékesítésre meghirdetett két lakást. A kiírás szerint annak, aki az árverésen részt kíván venni, 800 Ft-os illetékbélyeggel ellátott írásbeli ajánlatot kell tennie február 29-éig. Már néhány ajánlat beérkezett, amikor váratlan fordulat történt... A február 1-jei önkormányzati ülésen dr. Gáspár Lajos, a Mezőkovácsházi RendőrkapiÖrülnénk annak, ha a termelők minél nagyobb számban képviseltetnék magukat. —Nekik, vagy önöknek fontos? — Miután ők fogják felhasználni vetőmagvainkat, jó, ha megismerik a teljes választékot. A Pioneer piaci versenytársaként kiváló magyar és Ciba-fajtákat ajánlunk. Többségük szárazságtűrő, és a technológiai igényeik közel sem olyan magasak, mint a Pioneereké. Ezt bizonyítják az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet fajtakísérleti eredményei is. Ami pedig a birtok érdekeit illeti: értelemszerűen minél nagyobb mennyiséget szeretnénk értékesíteni. Ez nem könnyű feladat, hiszen Matányság vezetője bejelentette, hogy két rendőrrel, illetve egy bűnügyi nyomozóval szeretné erősítem a helyi őrs személyi állományát. A nyomozó lakásgondja megoldható a régi rendőrségi épületben lévő szolgálati lakás felújításával, ám a két rendőrt csak az önkormányzat segítségével tudná elhelyezni, mondotta a kapitányságvezető. A képviselő-testület—átérezve a város közrendjéért, közbizgyarországon jelentős vetőmag- készletek halmozódtak fel. — Mérhető-e jelenleg a termelők kukoricatermesztési hajlandósága? — Bízunk benne, hogy ezt az eddig lehullott csapadék kedvezően befolyásolja. A korán beállott tél miatt sokan nem tudták elvetni a búzát, így ez is növeli a kukorica vetésterületét. No, meg a napraforgó-termesztés tavalyi sikertelensége is váltásra ösztönözheti a gazdákat. Az árutőzsde 1996 októberére szóló 17 ezer 900 Ft-os vételi ajánlatai igen kedvezőek: ősszel a kukorica ára minden bizonnyal magasra fog szökni—mondta Spániel József. Ménesi György tonságáért viselt felelősségét — úgy döntött, felfüggeszti a Szalai utcai lakások értékesítéséről hozott határozatát, s az ingatlanokat felajánlja a két rendőrnek. „Ha nem felelnek meg nekik az ingatlanok, még mindig lehet értékesíteni azokat” — mondotta dr. Németh Ferenc jegyző, aki egyben azt is javasolta, hogy az önkormányzat kártalanítsa az eddigi ajánlattevőket, azaz térítse meg nekik az illetékbélyeg árát. „A Szlovák—Magyar Fórum 1992-es történésztalálkozóján vitavezetőként megdöbbentett az az érzelmektől fűtött, vibráló légkör. amelyben a szlovák és a magyar történészek vitatkoztak. Mint kívülálló úgy hittem, hogy szakemberek konkrét történelmi adatokban egyetértenek, és amikor ezt naivul hangosan is ki- mondtam, heves gúnykacaj volt a válasz. Egyetértésről szó sem volt”—írta többek között Fischer Adám karmester, a Magyar— Szlovák Fórum társelnöke úgy másfél évvel ezelőtt a Magyarország hasábjain. A Nyugat-Európában élő művész a fórum társelnökeként sokat fáradozik a két ország megbékéléséért termi akaró értelmiség mozgósításában. Meggyőződése szerint manapság, „a nemzeti kérdések felfűtött” világában megkülönböztetett feladat vár az értelmiségre. S mivel tárgyszerű történelemoktatás nincs, a szubjektív megfogalmazások miatt ahhoz közelíteni is alig lehet. Ugyanakkor a mai nemzetközi helyzet éppen arra figyelmeztet, mennyire veszélyes a kirekesztő nemzeti öntudat, a hamis történelemszemlélet gyilkos indulatokat táplál. Fischer szerint Közép-Eu- rópában nem egységes történeA karmester a fórum társelnöke lemszemléletre, hanem a különböző szemléletek békés egymás mellett élésére van szükség. A fórum ebben a szellemben az idén olyan tanulmánykötet megjelentetését tervezi, amely az 1848-as forradalmat az érintett népek szemszögéből tárgyalja. Február 25-én, vasárnap 19 órakor Békéscsabán, a megyei könyvtárban hangversenyt rendez a Nemzeti Filharmónia a Zeneművészeti Alapítvány támogatásával, a Magyar—Szlovák Alapítvány javára. A zongoránál Fischer Adám karmester, közreműködik Fenyő Katalin hegedűn, Zsoldos János csellón, műsoron Haydn, Händel és Mozart művei. Niedzielsky Katalin Egyelőre nem bocsátják áruba Megkérdeztük olvasóinkat Mi jut eszükbe a szakszervezetekről? Kozma atya „európai” elismerése Torma Béla, 62 éves, battonyai nyugdíjas: — Az Orosháza és Kaszaper közötti olajmezőn még ma is működik néhány olajszivattyú. A néphumor tréfásan ezeket hívta szakszervezeti bizalmiknak, mert állandóan bólogattak. Jómagam 25 évig voltam szak- szervezeti vezető a cukorgyárban, rengeteg segélyt kiosztottunk, szerveztük az üdültetést és a kirándulásokat. Nyugdíjasként visszakaptam a tagkönyvemet azzal, hogy a gyárban megszűnt a szakszervezet. Pedig a rendszerváltás miatt most lenne igazán nagy szükség a hatékony érdekvédelemre! Zsilka Mihály, 63 éves, battonyai nyugdíjas: — Korkedvezménnyel lettem nyugdíjas 1990-ben. Azóta egyszer-kétszer mentem be a gyárba, fogalmam sincs róla, milyen most a szakszervezeti élet. A tévében látom, hogy a vasutasok kiharcolták maguknak a béremelést. Úgy gondolom, megnyugtatóbb olyan helyen dolgozni, ahol erős szakszervezetműködik. Erre is igaz a mondás: „Egy fecske nem csinál nyarat.” Lehet, hogy igaza van az illető dolgozónak, de ha sokat jártatja a száját, előbb-utóbb fölöslegessé válik, mint a vállalati üdülők. Azokon is túladtak. Petrina Lászlóné, 42 éves, tótkomlósi adminisztrátor: —■ Régen én is tag voltam, bizalminak is megválasztottak. Mostanában nem nagyon foglalkozom a témával. Mindenesetre sok előnye volt a mozgalomnak: intézte az üdültetést, a segélyezéseket, szervezte a ki- sebb-nagyobb közösségek ünnepségeit. Úgy vélem, a szak- szervezetek túl fogják élni ezt az átmeneti visszaesést. Az utóbbi időben, főleg a vasutasok és a pedagógusok hallatják a hangjukat. Az eredmény viszont kétséges. Korábban jobb és sokszínűbb volt a szakszervezeti élet. Fürj Sándorné, 62 éves, mezo- hegyesi nyugdíjas: — A művelődési központ nyugdíjas klubjának vagyok a tagja. Fejenként négyszáz forint tagdíjat fizetünk, ebből 120-at a szakszervezetnek. Nagyon jók a programjaink, kirándulunk, még a fürdőhelyekre is eljutunk. A befizetett pénz egy részét visszakapjuk, ebből ünnepségeket, vacsorákat rendezünk. Elégedettek vagyunk a szakszervezettel, mert segít bennünket. Hogy máshol, illetve a munkahelyeken mi a helyzet, nem tudom. Minden újságot lemondtunk a párommal, mert ebből a kevés nyugdíjból nem futja ilyen kiadásokra. A haza hírnöke A mozgékony, göndör hajú kisfiú úgy 4-5 éves lehetett, egy szabálytalan formájú homokrakás szélén guggolt vagy térdepelt, ebben a furcsa testtartásban kislapáttal homokvárfélét építgetett. Azért homokvárfélét, mert szokásához híven, ellentmondást nem tűrő hangon azt követelte az apjától vagy az anyjától, akit éppen építgetni hívott, hogy egyszerre építsenek várat, illetve házat, olyan városházat vagy házasvárat. Most azonban nem az építendő dologra figyelt, a keze ugyan járt, de szinte csak a látszat kedvéért, gondolatai azonban elkalandoztak. Egy darabig még tett, vett, majd gondterhelt arccal, ahogy egy 4-5 éves kisfiú gondterhelt lehet, elindult a kertes ház ajtaja felé. A konyhaszerű helyiségben az apa tartózkodott. A kisfiú odament az apához, megrángatta a karját és így szólt: — Apa, hol is születtél te, meg én? — Kisfiam — kezdte az apa —, ahol te meg én születtünk, ott folyik el a Tisza, az a folyó amelyet sok-sok író meg költő bácsi leírt a könyvében. A Tisza mellett szabályosan, mindkét oldalon kiserdő, emellett pedig töltés húzódik. Egyszóval nagyon szép, ott jó a levegő, a madarak vidáman énekelnek. Annak a helységnek talán az a legkifejezőbb természeti jellemzője. Persze van ott még park, játszótér, szép, rendezett, virágoskertes utcák, de ha a szülőhelyünkről álmodom, mindig a Tiszát látom, ahogy szürkén, egyhangúan hömpölyög. — Ahol most vagyunk, itt mi van? — kíváncsiskodott a kisfiú. — Talán a gólyák, láttad, hogy hány kéményen van gólyafészek, nagyon sok helyre már nem járnak a gólyák, de van, ahova szívesen visszatérnek. Ez a település is ilyen. Látod, minden tavasszal visszatérnek, rengeteg utat megtéve hazatérnek. Ösztönösen cselekszenek, de örömmel cselekednek ekképpen, mert tudják, hogy hazamennek. Az apa, miután befejezte mondandóját, elhallgatott, elgondolkodott, a szemében valami furcsa fájdalom jelent meg. A kisfiú már többször megfigyelte ezt az állapotot, de eddig nem tudta hova tenni a dolgokat. Most is csak hallgatott és figyelte az apját, közben gondolatban valamin mesterkedett. Az ebédet követően a kisfiú felrúgta a hagyományokat, nem hívta az apát játszani, inkább azt ajánlotta neki, hogy feküdjön le. Az apa nem tudta mire vélni e fordulatot, de engedelmeskedett, lefeküdt. Fél óramúlhatottel, amikor a kisfiú boldogan, lélekszakadva berohant az apához, felkeltette, majd megfogta a kezét és kivezette a konyhaszerű helyiségbe. Az asztalon, egy pohárnak támasztva egy papírlap állt, amelyen ákombákom vonalvezetéssel, egy gólyapár volt lerajzolva.-— Apa, hazaértek, újra itthon vannak, nézd őket, milyen vidámak — mondta, hadarta szinte egy szuszra a kisfiú. Az apa kinézett az ajtón keresztül az udvarra, ahol a fák már erősen elhullatták leveleiket, majd a gólyákra pillantott. Ekkor csillogó szemmel felkapta a kisfiút, magához ölelte és halkan mondta: — Igen kisfiam, ők hazaértek, egyszer majd mi is hazatérünk. Sokáig szótlanok maradtak, csak a szívük dobbanását hallották, melyek ugyanazt az ütemet dobolták: haza-Tisza-gólya. Bernát Nándor — Magazinunk mindig is ünnepelte, elismerte a rendkívüli tetteket végrehajtó embereket — vélekedett Christopher P. Willcox, a Reader’s Digest magazin főszerkesztője, amikor arról kérdeztük, miért is választotta a világ egyik legismertebb irodalmi magazinjának európai szerkesztősége az 55 éves Kozma Imre atyát, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetőjét. A tegnapi, parlamentben rendezett ünnepségen nem csupán az alkalom volt méltó Kozma atya tetteihez, amelyek közül kiemelkedik, hogy számtalan embert mentett meg a volt Jugoszláviából, valamint Kelet-Európa más térségeiből érkező menekültek ezreinek nyújtott segítséget. A háborús menekültek itteni elhehelyezésének segítése után most az otthonukból elűzött bos- nyákok ezreinek hazatérését készítette elő. Az ünnepség keretében ugyanisal7 európai országban szerkesztőséget működtető Reader’s Digest 10 ezer dollárt —mintegy 1,4 millió forintot— adományozott a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak. F. I. A maribori férfi megköszönte... A battonyai átkelőhelyen eddig még nem volt példa arra, hogy befelé tartó lopott gépkocsit fedjenek fel a határőrök. A maga nemében kuriózumnak számító esetről Tóth Mihály törzszászlós tájékoztatta lapunkat. Mint elmondta, február 14-én a déli órákban egy szlovén honosságú, fehér színű Renault 19-es utasai jelentkeztek belépésre a határ- forgalmi kirendeltségen. A gépkocsi tulajdonosa, egy szlovéniai autókölcsönző már köröztette a 2,2 millió forintot érő járművet, mert annak több mint egy hónapja lejárt a mindössze néhány napra megkötött bérleti szerződése. Az autó szlovén utasai azzal védekeztek, hogy nekik a bérlő kölcsönözte tovább a Renault-t. Ez természetesen nem hatotta meg az éber határőröket, az ügyet (no, meg a lefoglalt gépkocsit) átadták a rendőrségnek. *** A véletlen úgy hozta, hogy február 16-án, mindössze két nappal az autó lefoglalása után a Mezőkovácsházi Rendőrkapitányságon találkozhattunk Marko Kanizaj úrral, aki a Maribor melletti Miklauz faluban üzemelteti „Mk rent a car” nevű autókölcsönzőjét. A Renault átvétele előtt meghatott szavakkal mondott köszönetét a magyar határőrségnek és rendőrségnek. — Úgy látszik, a közép-európai hatóságok felismerték, egymásra vagyunk utalva. Összefogva eredményesen vehetjük fel a harcot a növekvő bűnözéssel szemben — mondotta. M. Gy. Román bátyus bál Eleken A hét végén az eleki sportcsarnokban bonyolították le az eleki román kisebbségi önkormányzat és a Reibel Mihály Művelődési Ház által szervezett román bátyus bálát. A mintegy 350 megjelent vendég kitűnő hangulatban szórakozott. A zenét Romániából, Borossebesről, Koszigáról érkezett zenészek szolgáltatták. A rendezvényt jelenlétükkel megtisztelték az Aradról jött vendégek, köztük a tv illetékese, Nyisztor Viorel, Arad város művészeti csoportjának koreográfusa, a tánccsoport, a borossebesi, koszigai művelődési ház igazgatója, valamint a román kisebbségi önkormányzat vezetői, Budai József elnök, helyettese, Árgyelán György, Kétegyháza polgármestere, békés megye képviselő-testülete nemzeti és etnikai bizottságának titkára, Hevesi József. A hagyományos román bátyus bálát első alkalommal szervezte meg önállóan az eleki román kisebbségi önkormányzat. B-r
