Békés Megyei Hírlap, 1996. február (51. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-10-11 / 35. szám
o A HÉT TÉMÁJA 1996. február 10-11., szombat-vasárnap Exkluzív interjúnk Arnold Mihály altábornaggyal, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokával Mit nyerünk, mit veszítünk a vámon? A rendszerváltás utáni időszak egyik főszereplője a Vám- és Pénzügyőrség. Ha valaki kételkedne ebben, vessen egy pillantást az ország költségvetési forrásaira: meghatározóak a segítségükkel beszedett összegek! S manapság nekik jut a feketegazdaság elleni küzdelem „vastaga” is. A Kordax-ügy — mely csupán egy a sok közül — ugyancsak rávilágít arra, hogy az önmagával szemben is szigorú szervezet igyekszik eleget tenni társadalmi rendeltetésének. Érdekes lehet mindannyiunk számára megismerkedni azzal az emberrel, aki keményen tartja kezében a „gyeplőt”: Arnold Mihály altábornaggyal, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokával. —Kollégái szerint ön „hajóinősként” kezdte, s a ranglétrát végigjárva lett a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka. — így igaz — válaszolta Arnold Mihály. — A pécsi szakasznál beosztottként kezdtem. Különféle iskolák elvégzése után kerültem a megyei, majd a nyolcvanas évek elején az országos parancsnokságra. Itt is „leg- alulról” indultam: segédelőadóként. Aztán előadó, főelőadó, osztályvezető-helyettes, osztályvezető lettem. A főosztály- vezetői és az országos parancsnokhelyettesi beosztást pályázattal nyertem el. Az országos parancsnoki beosztásra viszont nem pályáztam, Balogh György úr viszont igen, nyert is. Ezt követően fél évvel lettem országos parancsnok. Az élet úgy hozta, Balogh urat nyugdíjazták. Először — szakmai helyettesként — megbíztak az országos parancsnoki teendők ellátásával, néhány hónap után pedig Kupa Mihály pénzügyminiszter egyszerűen kinevezett. Azóta Bokros úr a negyedik pénzügy- miniszterem: négy irányzatot kellett képviselni, esetenként kiszolgálni. Egyetlen közös volt, van elképzeléseikben: minél több vámot és köztartozást szedjünk be. —De nagy az egyetértés. Szülinapra: Bokros-csomag — Munkám eredményességét azóta is úgy mérik: sikerül-e erről az oldalról is biztosítani a költségvetést. 1994-ben a költségvetés bevételeinek 39,2 százalékát mi szedtük be, 1995-ben vélhetően ennél többet is. —Milyen végzettsége van? — Többek között igazgatás- szervezői diplomával rendelkezem, az Államigazgatási Főiskolán végeztem. — Számolgatom, hány pénzügyminiszter „elnyűvésére” nyílik még alkalma nyugdíjig. — Az ötvenedik évemet töltöttem be kilencvenöt március tizenkettedikén. Lehet, hogy a „Bokros-csomag” volt a születésnapi ajándékom?! —Azóta is rendszeresen megemlékezünk a születésnapjáról... — Papírforma szerint még négy évet dolgozhatom nyugdíjig, ha hagynak. — Melyik volt a kedvenc beosztása? — A külkereskedelmi ellenőrzési központot is vezettem. Ez egy szakértői csapat volt. Sokat dolgoztunk, de nagyon eredményesen. —Balogh úrnak a nem sokkal a parancsnoki pályázat megnyerése utáni nyugállományba kerülése — hogy is mondjam — váratlanul ért bennünket. Beteges volt? — O már túl volt az ötvenötödik életévén, ami nálunk a nyugdíjkorhatár. Elmenetele egy miniszteri döntés következménye volt. — Hány vám- és pénzügyőr dolgozik jelenleg Magyarországon? — Ötezer-hétszáz körül lehetünk. Ebből ezernél többen polgári állományúak. — Mekkora létszámot látna jónak? — Még 1500—2000 kollégára lenne szükségünk a jelenlegi feladataink ellátásához. A vám- igazgatást, a jövedéki ellenőrzést, a nyomozóhatósági tevékenységet, a szabálysértési hatósági feladatokat látjuk el az említett létszámmal. —Akárhogy számolom: az az érték, melyet az ország asztalára letesznek, akkora, hogy egy-két ezer ember foglalkoztatásának költségei elenyésznek mellette. Sőt, a fejlesztésükjó „befektetésnek" is tűnne: még többet hozna munkájuk a „konyhára". Miért nem valósítható meg mégsem? — Mi is költségvetési hiánnyal küzdünk. Most jutottunk el oda, hogy — reményeink szerint — legalább nem faragják le a költségvetésünket. — Nyomozásaikat a fekete- gazdaság sűrűjében végzik — igen kevés és rosszul fizetett nyomozóval, szinte a szükséges technikai eszközök nélkül. Az ellenfél viszont mindezekben dúskál. Létezhetetlen, hogy nem érdeke az országnak helyzetük javítása. Vagy csak beszélünk a fekete gazdaság elleni küzdelemről? —- Testületünkben kétszáz- húszán látnak el nyomozóhatósági feladatokat. A köztörvényes bűnözői kör „fehérgallérosaival” állunk szemben, s ez nem könnyíti meg a dolgunkat. Minden egyes ügy kemény agy- torna. Valóban, talán kissé alulfizetettek vagyunk. Nem elégedettségből mondom, hogy „kissé”, hanem azért, mert a társadalomban ilyenek a bérek. Technikai lehetőségeink komolyabbak, mint évekkel ezelőtt. Gépkocsiparkunk megújult, a kábítószer-kereskedelem ellen fellépők korszerű technikával rendelkeznek. Súlyoznunk kell, hogy hol fejlesszünk. Jobban ellátott a különleges szolgálatunk is. Nem lenne baj, ha például a békéscsabai nyomozóink hasonló ellátásban részesülhetnének, de még nem megy. Igen, a belterületi nyomozóhivatalok kissé elhanyagoltak. Két éve, amikor felállítottuk őket, erre egy fillért sem kaptunk a költségvetéstől. A testület a tábornok mögött —A különleges szolgálat létszáma is benne van a kétszázhúszban? — Benne. A különleges ügyek főosztálya a kábítószer- ügyekre, a belső elhárításra — a testületi tagok belső ellenőrzésére —, a fegyver- és lőszerügyekre specializálódott. Az elmúlt három évben a magyar vámigazgatás a kábítószer-felderítésben világhírűvé vált. Tanulnak nálunk angol és német kollégák is. Másfél éve Washingtonban, az Interpol egy kábítószer-ellenes konferenciáján a térségből egyedül voltam vámos. Nyilván az eredményeink alapján. De a testületen belüli korrupciós bűncselekmények felderítését is ez az ügyosztályunk végzi. Nagyon keményen ellenőrizzük a kollégáinkat. Amikor egy textilgyárban megmotozzák a dolgozókat, akkor talán mi is megnézhetjük, hogy a szolgálatban lévő kollégáink mennyi pénzt, s milyen célra tartanak maguknál. Nálunk is működik a rendőrség belső elhárítási rendszere, de az itt folyó munka — például a nemzetközi vámokmányok kezelése — az ellenőrzőktől is speciális felkészültséget követel. — Lenne itt néhány „miért nincs?" kérdés. Miért nincs minden megyében önálló parancsnokságuk? — A hetvenes évek terület- fejlesztési koncepciójában szerepelt a régiók kialakítása. Mi voltunk a kísérleti nyulak: az akkori vezetés alávetette magát ennek. Ráadásul nem is az öt tervezett régiónak megfelelően alakultak ki a központjaink, hanem ott, ahol erősebb volt a megyei első titkár. Egyszer végig kell gondolnunk, hogy visszaállít- juk-e a korábbi megyei parancsnokságokat vagy a jelenlegi helyzetet korszerűsítjük. — Addig is például a Békés megyeiek utazhatnak bizonyos ügyeiket intézni Szegedre. A nemzetközi teherfuvarozásban használatos TIR-okmányok rendezésére szolgáló irodákból pedig Budapesten több is van, míg a határátkelőhelyek környékén — ahol igazán szükséges lenne —alig. — Ez a Nemzetközi Fuvarozók Egyesülete Magyarországi Tagozatának a hatáskörébe tartozik. Megrongálták a kocsiját —Az ön beosztását betöltő személy támadásoknak, gyanúsít- gatásoknak, fenyegetéseknek lehet kitéve. Országszerte azt mondják a kollégái: ilyen eszközökkel aligha mernek felülről hozzányúlni önhöz, mert a vám- és pénzügyőrök demonstratív módon fellépnének Arnold altábornagy mellett. Érzi maga mögött ezt a hátországot? — Ez nagyon jólesik nekem, többször is felhívták már rá a figyelmemet.-—: Tehát nem tőlem hallja először? — Nem, nem. Időnként írásban, telefonon is megkeresnek például tiszthelyettesek. Egy ideig őrizgettem ezeket a papírokat, de úgy gondoltam: ha valaki kezébe kerülnének, szerénytelennek tűnnék. Amikor az idő előtti nyugállományba vonulásomon gondolkodtam, sokan biztattak arra, hogy maradjak. A testületi tagok egy jelentős része — nyilván nem mindenki —- úgy érzi: közülük való áll az élen. Úgy érzem, nincs bennem semmi protokolláris, normálisan élek. hétvégeken kapálgatok, kertészkedem. Országszerte sok munkatársam nyilván úgy találja: egy ember- szabású „pali” ül ebben a székben. — Kollégáitól tudom: különféle fenyegetéseknek vannak kitéve. Az országos parancsnok kivétel lenne ez alól? — Közvetett fenyegetéseket én is kapok, talán kicsit másabb formában. —Fehérgallérosabban? — Persze. Ez úgy működik, hogy megüzenik, meddig ülök e székben. De hát e miatt sem vagyok túlzottan kétségbe esve. Bűnözők is megfenyegettek már, sőt megrongálták a kocsimat. Mostanában már csak kifinomultabb fenyegetésekkel találkozom. Rágalmaznak, igyekeznek összefüggésbe hozni bizonyos ügyekkel. Sajtóban, politikusi nyilatkozatokban is előfordult már ilyesmi. Vállalkozók, gazdasági vezetők is állítottak olyat, hogy a Vám- és Pénzügyőrségnél nagyon magas szinten nem figyelt oda valaki valamire. Érzem a rám bízott feladat felelősségét, a testület iránti felelősségemet. Mindeme testületnek köszönhetek. — Ha nem akar vagy nem teheti, ne válaszoljon rá: védik önt? — Ez nem védett munkakör. De ha olyan szituációba kerülök, mellettem vannak a kollégáim. — Milyen más nyelven beszél? — Németül és oroszul. Amióta főnök vagyok, tolmácsot kell használnom, így kevesebb lehetőségem van gyakorolni. — Ahogy elfigyelem, itt mindenki főnöknek szólítja, s nem altábornagy úrnak. — így alakult ki. — Pedig szigorú helynek látszik ez az épület: minden szinten fegyveres őrrel találkoztam. — Rengeteg titkot őrzünk itt. Nem elsősorban a magunkét, hanem az állampolgárokét: vám-, adó-, üzleti titkokat. Egy idő után — a rengeteg fenyegetés miatt — be kellett vezetnünk a hivatalba való beléptetés nyilvántartását. Ez persze nem csak a bombariadók elleni védekezés miatt van így. A feketegazdaság ellen —Nyilván bizonyos szempontok kötik önt a válaszadásban, de csak megkérdezem: előfordult-e valahol a világban, hogy az önökéhez hasonló testületet az adóhatóság irányítása alá helyeztek? — Ez nem gyakorlat, egyedül Hollandiában van ilyesmi. De nem az adóhatóság szervezete alá vannak helyezve, hanem közös miniszter irányítja a vám- és adóigazgatást. Nálunk sincs szervezeti alárendeltség, hanem Pitti úr, az APEH elnöke miniszteri biztosként kapott megbízást arra, hogy a két szervezet integrálódását vizsgálja meg, s tegyen javaslatot, összevonha- tó-e a két szervezet. — Az utca embere úgy gondolja: az APEH ily módon szeretne az önök információihoz is törvényesen hozzáférni. — Fontos tényező, hogy közös informatikai bázison mozogjunk. A két szervezet között az informatika, az ellenőrzés, a felülvizsgálat és az irányítás tekintetében valóban akadnak közös vonások. Ám a szervezetek relatív önállóságát célszerűnek tartom megőrizni. A döntési utat és időtartamot nem érdemes meghosszabbítani: nálunk többnyire gyorsan kell elhatározásra jutni. Különösen a határon szolgálatot teljesítőknek. Előfordul, hogy éjszaka is felhívnak, s nekem azonnal el kell érnem a kormány valamely tagját. — Ha jól értem, nem köti önt szigorú szolgálati út, nem kell Pitti urat állandóan közbeiktatnia. — Pitti úr sem tart rá igényt. Tisztességesen vette velünk kapcsolatos feladatát. Természetesen utólag beszámolok neki minden ilyen esetről, hiszen miniszteri biztos, aki a miniszter meghatározott jogosítványaival rendelkezik. — Munkájuk jobb helyzetbe került-e azáltal, hogy ön tagja a feketegazdaság elleni bizottságnak? — Kedvező számunkra. Amit mi nem tudunk elérni — például jogszabályváltoztatásokat —, az a dr. Bencze József által vezetett bizottság segítségével sikerülhet. Több eredményről is beszámolhatok, ami ugyan nem került a közvélemény látókörébe, hiszen még nem születtek meg a jogerős bírósági ítéletek. Politika és szervezett bűnözés — Tavaly Európában nálunk foglalták le a legnagyobb mennyiségű kábítószert közúti .áruforgalmi ellenőrzések során. — Heroinból például 200 kilogrammot foglaltunk le 1994- ben, s heroinból ez hatalmas mennyiség. De 1995-ben is többet „fogtunk meg”, mint például a németek, a franciák és az angolok. Négy éve kezdtük ezt a munkát. Amikor először tanulmányoztam e munkát az USA- ban, megállapítottam: Európában nem jól csinálják. Egy apróság: velem íratgatták alá a százezer forintos számlákat egy-egy kiképzendő kutya után. Amerikában pedig a kutyamenhelyek- ről egy dollárért vették meg az „alanyokat”. Az egyik szempont: az olcsóság. A másik: a kutyák kiképzése. Elhoztuk az amerikai kutyakiképző központ vezetőjét. Megtanította a szakembereinket. Akciócsoportot is létrehoztunk: sosem tudni, hogy éppen melyik vámhivatalnál bukkannak fel. Még a hivatalok dolgozói sem tudják. Információs rendszerünkkel csatlakozunk a nyugat-európai rendszerhez. Adjuk-vesszük a híreket, de többnyire az orrunkra és a műszereinkre hagyatkozunk. Kialakult egy kitűnő szakember- gárda. Nincs nagy ügynökhálózatunk, mint az amerikaiaknak. — Elkerülhetetlennek tartja, hogy a szervezett bűnözés elérje a politikai szférát Magyarországon? — Nem rendelkezem ilyesmire bizonyítékokkal. Azt hiszem, egy kicsit túlértékelt álláspont a bűnüldözők és a politikusok részéről az, hogy ez már be is következett. Nem tudom, hol a határ, amikor a gazdasági élet szereplői már bűnözőkké válnak. A jog szerint az elmúlt öt évben a feketegazdaság szereplőinek tudottak ma sikeres, mil- liárdok felett rendelkező vállalkozóknak tekintendők. Azt tartom bűnözőnek, akit a független magyar bíróság jogerősen elítél. Nehéz a megítélés: egyetlen politikus sem köteles tudni, hogy például valamely egykori iskolatársa „átállt” a másik oldalra. Ebben az ügyben több az utcai találgatás, mint a valóság. A bűnözők igyekeznek kapcsolatokra hivatkozni. Nem szeretek parancsokat osztogatni, mégis parancsba adtam: ha magas rangú politikusokra, államigazgatási beosztást betöltőkre vagy rám hivatkozik valaki az eljárás során, akkor ezt ne jelentsék azonnal nekem. Előbb le kell folytatniuk az eljárást, s annak befejezése után közlik velem ezt a mozzanatot. A választások után különösen sokan hivatkoz- gattak politikusokra. Hat ilyen esetet vizsgáltattam ki, egyetlen állítás sem igazolódott be. Persze a szervezett bűnözés a politika gazdaságon keresztül történő kapcsolódására utaló figyelmeztetéseknek van létjogosultságuk. — Gondolt-e már arra, hogy egyszer meg kellene írnia a visszaemlékezéseit? — Nagyon szeretném megvalósítani. —Gyanítom, sikere lenne. Kiss A. János Arnold Mihály altábornagy (képünkön) az interjú idejére kirekesztette szobájából a telefonhívásokat — egy kivételével, melyben arról tájékoztatták, hogy az amerikai katonák birtokba vették Ferihegyet is
