Békés Megyei Hírlap, 1996. február (51. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-10-11 / 35. szám

a 1996. február 10-11., szombat-vasarnap MEGYEIKÖRKÉP rwr\- - - - - --- . _ _ ...................... tBÉKÉSMEGYEI HÍRLAP Megkérdeztük olvasóinkat Megváltoztatná­Rácz Gyuláné, 75 éves, geszti nyugdíjas: — Attól félek, sose lesz nyár! Ha rajtam múlna, bizony, meg­változtatnám az évszakokat. Mindig nyár lenne. Nem kellene tűzrevalót venni, nem fagyoskod- na az ember, teremnének a gyü­mölcsfák, olcsóbb lenne a zöld­ségféle. Szóval nagy előnye van a nyárnak. Az idén például sokkal több tűzrevaló kellett, mint az utóbbi években. Ez is a szegény embert sújtotta. Én például hitel­be hoztam fát az erdőgazdaságtól, majd nyöghetem az árát. Gyenge Sándorné, 69 éves, mezőgyáni nyugdíjas: —Jobbra változtatnám, ha le­hetne. Nálam mindig május vol­na. Akkor ugyanis még nem elvi­selhetetlen a meleg, de már híre sincsen a mínuszoknak, s az éj­szakai fagyoknak. Tele vannak virággal a kertek és a rétek. Lát­ványnak is gyönyörű! Sajnos a férjem és én is betegesek va­gyunk, a gyerekeink messze lak­nak, jobbára magunkra vagyunk utalva. A tél sok veszélyt rejt: nehezen járunk a csúszós utakon és hamarabb megfázunk. e az évszakokat? Valki István, 82 éves sarkad- keresztúri nyugdíjas: — Ahogy emlékszem, 1922- ben volt ilyen erős tél, mint ez a mostani. Nem is volt utána olyan sok knimplibogár, hernyó meg ef­féle. Én azt mondom, minden év­szaknak megvan a maga feladata. A kemény tél is hasznos, hiszen jobban pusztulnak a kártevők. Én nem változtatnám meg az évsza­kokat, legfeljebb annyiban, hogy eltörölném az enyhe teleket. Ha már tél, tegye meg a hatását. Utána meg majd jön a többi, csak le­gyünk türelmesek. Csóka Mihály, 64 éves, méhkeré­ki nyugdíjas: — Bevallom, nem bánnám, ha mindig nyár lenne. Különösen most, hogy felviszik a gáz árát. Az „alig-nyugdíjból” már nem futja ilyen „luxusra”, mint a mele­gedés. Meg aztán nyáron jobban lehet dolgozgatni is, amivel az ember egy kicsit kiegészítheti a nyugdíját. Ha kinn vagyok a kert­ben, „fürdők” a napfényben, még a kedvem is más, mint ezeken a sötét, hideg, téli napokon. És még csak szárnya sincs az embernek, hogy télen melegebbre repüljön. Újra előtérbe kerültek a szövetkezetek A gazdálkodó saját kárán tanulja a mesterséget A legtöbben lapunkat járatják Kertészsziget a második vi­lágháborút követően jött létre a környező tanyaközpontok­ból (Cserepes, Görbesziget, Akasztó, Jenőmajor) történő betelepítésekkel. A települé­sen ma a legtöbben lapunkat járatják (csaknem ötvenen), ezt követően pedig a Nők Lapja és a Népszabadság (11- 11 előfizetővel) a legkedvel­tebb sajtótermék — tudjuk meg abból a településfeltáró munkából, melyet Dombi Il­dikó vezetésével a művelő­désszervező főiskolások ké­szítettek az 546 lakosú falu­ban. A megkérdezett helyi em­berek többsége legnagyobb gondként a munkahelyek hiá­nyát említette. Sokan úgy vé­lik, ha továbbra sem sikerül munkahelyeket teremteni, két évtizeden belül elnéptele­nedhet a település. Ennek el­lenére nem tartozik mindenki a reményvesztettek táborába: jóhéhányan hangot adnak el­képzeléseiknek, terveiknek. S összefogással sok minden megoldható. Tavaly például felavatták Kertészsziget első köztéri szobrát, mely Kos­suth Lajos alakját örökíti meg. _____________(Magyarít A napokban rendezett agrárfó­rum után beszélgettünk Mező­hegyes, Mezőkovácsháza és Végegyháza gazdajegyzőjével, Papp Józseffel. — Gazdajegyzőként 1995 júli­usa óta tevékenykedem. Más né­ven, de a régivel azonos jellegű munkát végzünk. Szervezetileg a Békés Megyei Agrárkamarához tartozunk és mindannyian vállal­kozók vagyunk. A feladatok közül tavaly kiemelkedő volt a vetéstá­mogatás és a gázolaj támogatások igazolása. —Mit jelent a kamarához való tartozás? — Mint tudjuk, a kamarák megalakulása nem volt zökkenő- mentes. Egyik legfontosabb fel­adatunk a tagtoborzás, amelynek lényeges eleme, hogy megértes­sük az emberekkel a kamarák szükségességét. Még nincs kéz­zelfogható tapasztalat, de hosszú távon a létük kamatozni fog. — Mi foglalkoztatja, mi sújtja legjobban az embereket? — A legjobban a támogatási rendszerek érdeklik az itt élőket. Bár a lehetőségek a 177/1995-ös kormány és a 44/1995-ös FM ren­deletben megtalálhatók, ám a termelők úgy érzik: ezek nem oda kerülnek, ahová kell. Ezek a támo­gatási esélyek nem elsősorban a kisemberekért vannak. Valahogy rejtetten, de azt sugallják, hogy újra előtérbe kerülnek a szövetke­zetek. Például az üzletrészek meg­vásárlására adnak lehetőséget, a hiteleket is elsősorban a szövetke­zetek tudják felvenni. Ugyancsak nagyobb eséllyel indulnak a beru­házásokban. A másik fő gond, hogy a kisemberek nem jutnak hi­telhez. Ennek egyik oka, hogy fe­dezetként többszörös biztosítékot kell(ene) letenni. Úgy gondolom, ebben csak akkor lesz változás, ha a földjelzálogjog intézménye a gyakorlatban is működik. Sok jelzést kapok, hogy az ipari anyagok, növényvédő szerek árai olyan mértékben emelkednek, hogy emellett lehetetlen jöve­delmezően gazdálkodni. Ezt saj­nos nem követte a termékek felvá­sárlási ára. Ha szabad egy céget megemlíteni—talán a tavalyi dol­gokból okulva —, az Agrimill Rt. az idén meglepően jó árra emelte az étkezési búza, az őszi árpa és a fekete napraforgó felvásárlási árát. Megjegyzem, ez még így is kevés a reálisan jobb jövedelemhez. — Miben várnak változást a termelők? —Évek óta az egymillió forin­tos adómentesség van érvényben, de ez közben sokat veszített az értékéből. A termelők várnák az inflációhoz igazítását. Sérelme­zik, hogy a beharangozott aszály­kár-térítésekből nem született fix összegű támogatás. A vetési támo­gatás megszűnése sem aratott si­kert, hisz nem csak a gyengébb adottságú földeken gazdálkodó­kat kell támogatni. Az 1994-ben meghirdetett MFA gépvásárlási program segítség volt, de az 1995- ös 70 százalékos kamattámogatás, valamint az idei 25 százalékos vissza nem térítendő támogatás— amely a felvett hitelekhez kapcso­lódik — közel sem vonzó. Külö­nösen a feldolgozó üzemek nehez­ményezik az exporttámogatások elvonását, amely általában a felvá­sárlásban érvényesül. Sajnos pél­da erre a sertés és baromfi árainak rohamos csökkenése. A piac sem működik jól, hisz itt volt a búza irreálisan alacsony felvásárlási ára, amelytől csak a kereskedők gazdagodtak. —Hogyan tud segíteni? — Az elmondottak mindhá­rom településen felvetődött gon­dok. Tavasszal segítek a műtrá­gyák, vetőmagok beszerzésében, sokan érdeklődnek a vetőmagok árai iránt, a szerződéskötések felől, amelyben többféle változa­tot ismertetek, hogy mindenki maga választhasson. A munkát szolgálatnak tekintem és ha este keresnek fel az emberek, akkor sem zárkózom el. Itt mindenki sa­ját kárán tanulja a mesterséget. A parasztember mindig bízik a jövőben. Az eltelt 3 hónap alatt több mint 200 mm csapadék hul­lott, ez bizakodással tölti el a gaz­dálkodókat. Remélem, nem hiá­ba! Halasi Mária Köszöntjük a 70 éves Kertész Lajos zongoraművészt Kertész Lajos Gyulán született, ahol édesapja kántortanító volt. Tanulmányait szülővárosában végezte, majd 1943 őszén be­iratkozott a debreceni egyetem hittudományi karára. Areformá- tus lelkészi oklevél megszerzé­se után, 1949 őszén a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol többek között Kodály Zoltán, Antal István, Járdányi Pál és Szabolcsi Bence tanította. Ta­nulmányai befejezése után kine­vezték a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola zon­gora főszakára tanárnak. Mint zongoraművész az aka­démia nagytermében debütál 1954 tavaszán Liszt „Halál- tánc”-ának előadásával. Ettől kezdve párhuzamosan halad ta­nári és előadóművészi pályája. Közreműködik a Magyar Rá­dióban Bartók összes zongora­műveinek felvételében, később Japánban, majd Ausztriában ta­nári munkát vállal, s mint előadóművész Liszt, Bartók, Kodály műveit is népszerűsíti. 1982—1991 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképzőjében tanít, 1987—1995-ig pedig a buda­pesti Bartók Béla Zeneművé­szeti Szakközépiskola tanszék- vezető tanára. Kertész Lajos a Magyar Kodály Társaság alapí­tó és tiszteletbeli tagja, hosszú éveken keresztül részt vállalt az elnökség munkájában is. A ko- dályi örökség megőrzésén és ápolásán fáradozik. A magyar zene szeretetére és a nemzeti azonosságtudat erősítésére buz­dítja hallgatóságát Liszt, Bar­tók, Kodály műveinek bemuta­tásával. 1994-ben Németh László-dí- jat, 1995 októberében pedig a Magyar Köztársaság arany ér­demkeresztjét kapta. 1995-ben a Hungaroton Classic CD-leme- zen örökítette meg Bartók- és Kodály-játékát. 1995 nyarán a zajos fővárosból Keszthelyre költözött feleségével, a gyulai származású Irházi Rózával. Kertész Lajos sikeres, de küz­delmekkel tűzdelt életpályája— mint említettük — Gyuláról in­dult el. Szeretettel köszöntjük a hetvenéves mestert! D. Nagy András Békésen az utolsó simítások és a takarítás után ma nyit a felújított étterem és diszkó fotó: lehoczky Péter / Uj szórakozóhely, a Szingapúr Szűk három hét alatt több millió forintos költséggel újjávarázsol­ták a békési Dübögő éttermet és a környék egyik népszerű diszkó­ját. Az évek alatt igencsak lerom­lott áfész tulajdonú vendéglátó egység belsejét a bérlő, Szabóné Veress Ilona helyi vállalkozókkal átépíttette. Korszerűsítették a fű­tési rendszert, a bútorokat újra­kárpitozták, a tükrök világában, ízléses bárpultokkal kiegészítve szürke-fekete színben pompázik minden, a függönyökre kisebb vagyont költöttek. A városközpontban lévő szó­rakoztató centrum hétközna­pokon —előfizetéses és a la carte —étteremként, a korábbinál gaz­dagabb étlappal üzemel majd. A péntek este élő zenével a közép- korosztályé, míg a szombat az ifjúságé lesz. Péntekenként a B1BUCI együttes szolgáltatja a zenét, a hét végén viszont Dj-Zo- Lee, vagyis Pálfi Zoltán szóra­koztatja a publikumot. A hét vé­gén, szombaton este 9 órakor, minden különösebb ceremónia nélkül új névvel — Szingapúr diszkó -— nyit az újjávarázsolt békési szórakozóhely. _sz__ F ordulat éve a bútorosoknál. A szarvasi Bútoripari Részvénytársaságot skandi­náv típusú, ifjúsági, elemes fenyőbútora tette ismertté az országban. Tavaly bútoraik hetven százalékát belföldre gyártották — tájékoztatott Pusztai János elnök-igazgató. Az idei esztendő komoly fordulatot hozhat a cég életében. A napokban aláírt német szerződés ugyanis erre az évre nyolcvan százalékra növeli a cég exportját. A német partner szociális létesítmények (szanatóriumok, idősek otthona) berendezését vária. fotó i.f.hoczky pétfr OROKOS TAGSAG Új, a nézők közreműködésével számoló műsort indít útjára a Magyar Televízió Stúdió '96 szerkesztősége és a Petőfi Rádió. A közönség a mellékelt szavazólap segítségével kapcsolódhat be a játékba és választhatja meg a halhatatlanok képzeletbeli társulatának tagjait. A választható művészek nevét tartalmazó listát neves szakemberekből és közéleti személyiségekből álló zsűri állította össze. Azok a művészek, akik a legtöbb szavazatot kapják, 1996. március 31-én örökítik meg lábnyo­mukat a „pesti Broadwayn", a Fővárosi Operett Színház előtt. Az eseményt, valamint az utána következő gálaműsort a Magyar Televízió 1. programján április 7-én este sugározzák. Ezt kö­vetően pedig portréműsor keretében havonta egyenként találkozhatnak a kilenc győztes művésszel. Kedves Olvasó! Önnek csupán az a feladata, hogy mindhárom kategóriából három nevet X-el jelöljöp meg. A kitöltött szavazólapot kéijük március 8-ig beküldeni levelezőlapra ragasztva, a következő címre: Vt. . ^KuVIagyar Televízió Stúdió '96 szerkesztősége ÉlHBKk „Örökös tagság" 1810 Budapest, Szabadság tér 17. g SZÍNÉSZNŐ SZÍNÉSZ OPERAÉNEKES Molnár Piroska PsotaIrén Tábori Nóra Tolnay Klári Törőcsik Mari Udvaros Dorottya Benkő Gyula Darvas Iván Garas Dezső Gábor Miklós Kállai Ferene Szabó Sándor Marton Éva Melis György Polgár László Rost Andrea Simándy József Tokody Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents