Békés Megyei Hírlap, 1996. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-27-28 / 23. szám

1996. január 27-28., szombat-vasárnap liiMMlÄMJ BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Gellért-legenda (Bp., Gellért-hegy) FOTÓ: F. MOLNÁR ERZSÉBET legjobb magyar szobrász Emlékezés Medgyessy Ferencre Száztizenöt éve, 1881. január 10-én született Debrecenben Medgyessy Fe­renc, a magyar szobrászat talán legna­gyobb alakja. Számtalan kitüntetése mellett kiemelkedő jelentősége volt a párizsi világkiállítás nagy díjának (Grand Prix, 1937), az elsőként kiadott Kossuth-díjnak (1948). Ezt követte még egy második Kossuth-díj is 1956- ban, számára azonban az volt a legna­gyobb elismerés, ha szobrát avatták va­lamelyik magyar városban. Több, mint hatvan köztéri szobra áll Budapest, Győr, Székesfehérvár, Deb­recen, Szolnok, Baja terein. Kisplaszti­kái, reliefjei, rajzai számtalan múzeum kiállításain láthatók: jelenleg legtöbb a Magyar Nemzeti Galériában. Debre­cenben önálló emlékmúzeuma nyílt 1982-ben. Párizsban készült kísérletei után első érett, jellegzetes műve az 1911-es Kö­vér gondolkodó. Ez a szobor súlyos, tömör, zárt formái révén—mint írja—, a „húsnak himnusza. Első kísérlet Ma­gyarországon a monumentális irány­nyal. Azt hiszem: korszakalkotó. Kiál­lítottam. Senki sem értette (egyiptomi hatás szülte)”. Medgyessy humánummal teli művé­szetének egyik fő témája volt e korai szakaszban is az alkotó, a dolgozó em­ber ábrázolása. 1913-as Súroló nő-je és 1917-es,Szoptató anya című szobra kis méretben is monumentális. Erő és lírai- ság, humor, egészséges erotika, vérbő vaskosság nyer benne megfogalma­zást. Művészetének korai szakaszára az egyenletes fejlődés, a következetesség, az egyéni hang keresése és megtalálása jellemző. Már 1911—13-ban készített olyan műveket, amelyek meghatározó jelentőségűek nemcsak a saját oeuvre- jében, de a modem magyar plasztiká­ban is. Kialakult a tízes években mással össze nem téveszthető egyéni stílusa, amelynek jellemzői: kőszobrainak mo­numentális egyszerűsége, kőtömb­szerűsége, humánuma, a helyi jelleg ötvözete az általánossal. Újat hozott az emlékszobrászatban is emberi, őszinte pátosztól áthatott ter­veivel. Ezekre azonban nem kapott megbízást. Mint írta: „A pályázatok szellemébe sehogy sem tudtam beil­leszkedni. A szokásos főalak-mellék- alak kompozícióitól borsódzott a há­tam”. Életműve a harmincas évekre telje­sedett ki igazán. Újszerű kisplasztikái a dolgozó embernek, a szépségnek és tisztaságnak állítanak emléket. Élet- és emberszeretetről, plebejus örömökről tanúskodó művei e kor legjobb alkotá­sai közé tartoznak. Művein a magyar paraszti szépség- ideál jelent meg. Tornyai Jánoshoz, Koszta Józsefhez, Kodály Zoltánhoz, Veres Péterhez, Móricz Zsigmondhoz hasonlóan a paraszti világ lényegét fo­galmazta meg a szobrászat nyelvén. Rusztikusság, közvetlenség, életteli- ség, a magyar jellem lényegének visszaadása biztosítja művészetének nemzeti jellegét. Magyarsága elvá­laszthatatlan az egyetemestől. Leghí­vebben tükrözi ezt a szintézist az 1930- ban készített négy debreceni szobor: a Déri Múzeum előtti Tudomány, Nép­rajz, Művészet, Régészet. A négy nagy bronzot követték egyéb köztéri szobrai (a bajai Jelky András, a bajai, sárospataki hősi emlékmű), vala­mint a nagy faldíszítő alkotások. Ne­künk, az utókornak különösen fontosak Medgyessy emlékművei: időtállóak, és a meg nem alkuvást tükrözik. A harmincas, negyvenes években készült szobraival, a Szüreti menet és a Gellért-legenda című domborművek­kel a magyar nemzeti szobrászat legja­vát hozta létre. Már a két világháború között is készí­tett olyan remekműveket, amelyekkel a magyar történelem nagy eseményeinek és alakjainak állított emléket (Szt. István, Gellért-legenda, Török—magyar csata, Széchenyi István-portré). 1945 után szinte programul választotta e tisztelet- adást: elkészítette Dózsa György, Bercsényi Miklós, Csókái István, Kos­suth Lajos, Hunyadi János emlékművé­nek terveit. Köztérre került Petőfi Sán­dor-, Arany János-, Herman Ottó-, Rippl-Rónai József- és Móricz Zsig- mond-emlékműve, illetve síremléke. Életműve nem maradt csonka: „tető alá” tudta hozni tervei jó részét. A két­szeres Kossuth-díjas Medgyessy úgy távozott 1958-ban, hogy kereket, egé­szet alkotott, s méltán érdemelte ki „a legjobb magyar szobrász” címet. Sz. Kürti Katalin A virágok is társas lények Aki a szobanövényeket szereti... A szép szobanövényeképpen úgy hozzátartoz­nak a kellemes otthon képéhez, mint a kényel­mes, ízléses bútorok, szőnyegek, függönyök, festmények, dísztárgyak. A csodálatos virágok azonban nem maguktól teremnek, gondosko­dást, szeretetet igényelnek; a sikeres ápolásuk­hoz bizony némi szakértelem is szükséges, a természetes életkörülmények megismerése, megteremtése az egyik ilyen fontos feltétel. A Holló és Társa Könyvkiadó gondozásá­ban megjelent Szobanövények című kiadvány, Halina Heitz munkája abban segít, hogy öröm­teli és sikerekben gazdag lehessen a szobaker­tészkedés. A könyv tartalmazza a legkedvel­tebb zöld- és virágos növények rövid ismerte­tését, hasznos gondozási tanácsokat közöl, va­lamint újdonságokról és ritkaságokról is be­számol. Közepén a Zöld könyv botanikai szakszótár. Friedrich Strauss, Max Wetterwald, Herman Eisenbeiss és más neves növényfotósok 350 színes fényképe igazi kedvcsináló annak is, aki eddig talán nem vállalkozott arra, hogy lakását növényekkel „öltöztesse”. N. K. Mit olvas? Orosháza kulturális életének szinte min­den területén otthon érzi magát. A város nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében oroszlánrészt vállal. Gonda Géza, a Kul­turális Kapcsolatok Egyesületének elnö­ke igazi közéleti ember. Vajon mit olvas szívesen?-— A két megyei napilap mellett olva­som a Népszabadságot, a Népszavát és a gazdasági lapokat. Munkámhoz is nél­külözhetetlen, hogy naprakész informá­ciókkal rendelkezzek például a Heti Vi­lággazdaságból. —Jut-e idő vaskosabb kiadványokra? — Régebben több időm volt, de most sem hanyagolom el a könyveket. Szere­tek újra elolvasni egy jó regényt, mert második olvasatban több élményt nyújt. — Aldoz-e könyvekre, vagy inkább könyvtárból választ olvasnivalót? — Régebben igényesebb volt a könyvpiac. Most ritkán találok — pedig járom a boltokat — kedvemrevalót. A hetvenes, nyolcvanas évekből vannak könyveim (szépirodalom, szociográfia, társadalomtudományi kiadványok). Per­sze, emlékszem az első szerzeményemre is, amit 14 évesen vásároltam meg rész­letre: Roberto Battagliának AII. világhá­ború története című könyve volt. Leg­utóbb egy fotóalbumot vettem, hiszen akik ismernek, tudják rólam, hogy hob­bim a fotózás. —Az egész család beszél idegen nyelve­ket. Az otthoni könyvtár árulkodik erről? Gonda Géza: Nélkülözhetetlen a naprakész információ FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER — A feleségem édesapjától, dr. Zelenka Lajostól örököltünk komoly idegennyelvi irodalmat. Az is érdekes, hogy az ő gyűjteményében már a 60-as években szerepeltek olyan kiadványok, amik akkor Magyarországon tiltott listán voltak. —Most mit olvas? — 1980-ban kapta meg Az évszázad fotóművésze címet egy ceglédi barátom, Tóth István. Mivel áprilisban Orosházán rendezünk munkáiból kiállítást, róla ol­vastam most egy könyvet. És még egy érdekesség: feleségem nagyapjának I. világháborús naplója került a kezembe. Nagy érdeklődéssel lapozgatom. Csete Ilona A bihari vidék írója Századunk végének mindennapjaiban (farmer, hamburger stb.) és művészeté­ben (képző- és iparművészet, zene) jelentős integrálódásnak, uniformizáló- dásnak vagyunk tanúi. Ennek a folya­matnak a korábban létező nemzeti sajá­tosságok jórészt áldozatául estek. Nem ezek feltámasztását, hanem a szűkebb- tágabb régiók, tájak sajátos kulturális örökségének őrzését, ápolását és új esz­közökkel történő továbbéltetését tűzte ki céljául a regionalizmusként számon tar­tott európai kulturális mozgalom. Ilyen régió, szűkebb táj a több nemze­tiségű bihari vidék. Az itt élő emberek, magyarok, románok gondját, örömét és környezetük sajátosságát, szépségét dol­gozta fel regényeiben és elbeszéléseiben Szabó Pál író. A Biharugrán született és hosszú évtizedeken át ott élt író saját élményei és az együttélésben szerzett ismeretek révén alkotta hitelessé, élettel­jessé írásait. A hitelesség mellett azon­ban értéke még írásainak az alkotói fan­tázia és a költői stílus is. Széles ívűek és nagy erejűek történelmi ihletésű munkái is. A szűkebb hazához kötődő legje­lentősebb művéből, a Lakodalom, a Keresztelő, a Bölcső regénytrilógiából alkotta meg Bán Frigyes rendező a ma­gyar filmművészet örökbecsű filmjét, a Talpalatnyi földet. Az író halálának (1970. október 31.) negyedszázados évfordulójához kapcso­lódóan rendezte meg, teljesen indokol­tan, hiszen Szabó Pál egyként nagy szo­ciális érzékenységgel írt műveiben az egymással békességben együtt élő, kö­zös sorsot vállaló bihari magyarokról és románokról, a magyar—román baráti társaság 1995. november 16-án az író emlékestjét. Ezen az ünnepségen részt vett Szabó Pál leánya, Erzsébet (írói ál­nevén Bertalan Ágnes) is. Szabó Pál em­lékének további megőrzését szolgálná Méhkerék községnek az a korábbi elha­tározása, hogy a szülőfalu, Biharugra szintén portrészobor állításával kíván ál­dozni az író emlékének. Figyelembe jö­het azonban, éppen etnikai adottságai miatt, a szobor felállításának helyéül Gyula város is. A köztéri szobroknál követelmény, hogy figyelembe kell ven­nie az alkotónak a befogadókat is. Egy­részt azért, mert legtöbbször egy-egy kö­zösség pénzéből készül el a szobor, más­részt, mert ezáltal elkerülhető a már nem egyszer kirobbant szoborrongálásban megnyilvánuló közfelháborodás. To­vábbi kívánalom, hogy a szobor a külső hasonlóságon túl az egyéniséget, az em­ber és mű egységét is fejezze ki. Puj Tivadar gyulai szobrászművész a Magyar—Román Baráti Társaság bizta­tására elkészítette Szabó Pál mellszob­rát. Nem hagyta figyelmen kívül a mű megalkotásánál a befogadók, címzettek igényét, ízlését sem. Jó alapot, kiindulást jelentett számára az, hogy Szabó Pálról életében, közéleti szereplése folytán is igen sok fényképfelvétel készült, kü­lönböző megvilágításban, eltérő környe­zetben, más-más cselekvési helyzetben. Segítséget jelentettek számára továbbá az író személyes ismerősei. Külön is fi­gyelembe vette a végső formálás előtt az író műveit, életpályájának megismerése lehetővé tette azt, hogy a külső hasonló­ságon túl érzékeltesse, kifejezze az alko­tó szellem jelenlétét is. A bíráló bizottság a mellszobrot köztéri felállításra alkal­masnak ítélte. dj. Szépség és romantika A Filharmónia legutóbbi bérleti hang­versenyén Békéscsabán, a Jókai Szín­házban Aldo Ceccato olasz vendégkar­mester vezényletével az Állami Hang­versenyzenekar művészei szólaltatták meg Schubert és Bruckner egy-egy szimfóniáját. A múlt századi két oszt­rák komponista más-más értékrendű muzsikája teljesen magával ragadta és felvillanyozta a koncert nagyszámú kö­zönségét, bizonyítva ezzel azt az érzel­mi éhséget, melyet napjainkban talán valamennyien szégyellünk bevallani. Az igen rövid életet élt Franz Schubert alkotóművészetének közép­pontjában a bethoveni minta elérése állt. Műveiben így nyolc szimfóniájá­ban is a klasszika tökélyére, a tartatom és fonna összhangjára törekedett. Ám egyéni vérmérséklete, színes képzelete áradó dallamok sokaságával, táncok ritmikus pezsgésével telítette opuszait. Méltán nevezik őt a romantikus zene klasszikusának. Az általa „Tragikus”- nak titulált IV. c-moll szimfónia — melyet 19 évesen komponált (!), követ­ve az „egy év—egy szimfónai” elvét— is inkább olthatatlan sóvárgás egy szebb, több szeretetet és megértést adó világ után. A békéscsabai koncerten ez a vágy gyönyörűen átjött és a C-dúr fényeibe váltó optimizmusba csapott át. A hét vége lenyugvásaként élmény volt hallgatni az Andante tétel költésze­tét, a lágy, bensőséges, szívből fakadó vonós és fafúvós hangzást. Az est másik darabja, Anton Bruckner IV. Esz-dúr szimfóniája a köztudatban a „Romantikus” jelzőt kapta. Erre utalnak időbeni, hangzási méretei, nagyzenekari hatásossága, a tételeken belül jelentkező, gyakori han­gulatváltások, a végletekig fokozott di­namika. A száz éve elhunyt szerző ki­lenc szimfóniája közül a negyediket átdolgozás után mutatták be Bécsben 1881-ben. Ekkor az újonnan írt Scher- zóval került közönség elé a darab. Bruckner harmóniavilágát, hangszere­lését döntően befolyásolta Wagner mű­vészete, ám a gigantikus méretek és a pátosz ellenére sem sikerült példakép­ének nagyságához felnőnie. Az ÁHZ zenekari művészei és a Fil­harmónia küldetést vállaltak azzal, hogy a csabai zeneszeretők számára élővé tették a művet. Produkciójuk is­kolapéldáját adta a profizmusnak. Gon­dotok itt az első tétel kürtszignáljára, mely képes volt a piano alsó határától a rezek orgonaszerű kulminációjáig nőni. A rossz nyelvek szerint a főleg egy­házzenész Bruckner annak idején bor­ravalót akart adni örömében a karmes­ternek, aki vállalkozott valamelyik szimfóniája bemutatására. Nos, azóta Toscanini, Bruno Walter és Klemperer voltak a legnevesebb dirigensek, akik népszerűsítették Bruckner többféle­képpen értelmezhető művészetét. Az ő útjukat követte az elmúlt szombati kon­certen Aldo Ceccato, az egész világon ismert 62 éves olasz mester is. Vezény­lése fantáziadús, inspiráló erő volt az előadói apparátus számára, noha moz­dulatait a legracionálisabb koreográfia, néha túlontúli fegyelmezettség irányí­totta. Az olaszos temperamentum a crescendókban azonban mindig előbújt belőle, és különösen érző szívről tanús­kodtak a Schubert-szimfónia végigve­zetett dallamívei. F. P. Zs. Aldo Ceccato és az Állami Hangverseny Zenekar iskolapéldáját adta a profizmusnak fotó: lehoczky Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents