Békés Megyei Hírlap, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-19 / 297. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1995. december 19.. kedd A szeretetért, a beteg gyermekekért! Békéscsabai általános és középiskolások szerepeltek a városi sportcsarnokban beteg társaik gyógyításáért. Képünkön a Mariann Balettiskola növendékei fotó: lehoczky Péter Elfelejtett Tüzek. Örömmel tudatják azokkal, akik szerették és szeretik most is a cigány folklórzenét, hogy 1995. október 23-án Elfelejtett Tüzek néven újjászerveződött a művészeti csoport, melynek jelenleg 14 tagja van. Állandó székhelyük a Békési Szolgáltató Közösségi Ház. (Levélcím: Surman László, Békés, Hunyadi tér 4/1.) Foglalkoznak versek írásával, versmondással és zenével. A csoport tagjai felkészültek és újra munkába álltak támogatóik segítségével. Fő támogatójuk: a Békés városi Phare Újítási Alap, Fiatal Célcsoport, Rock Island, Juhos Fotó, Békés, Békés Megyei Hírlap, Roland hangszerüzlet. Pályázati felhívás. A békéscsabai Ifjúsági Ház és a Tevan Kiadó irodalmi pályázatot ír ki műfaji terjedelmi és tematikai megkötés nélkül, középiskolás diákoknak. (Tehát lehet novella, vers, esszé, dráma stb.). A pályázat jeligés. Beküldési határidő: 1995. január 15. Cím: Ifjúsági Ház, 5600 Békéscsaba, Derkovits sor 1.1. díj: 5000 forint, II. díj: 3000 forint, III—IV. díj: könyvjutalmak. A műveket gépelve, egy példányban kérik beküldeni, külön lezárt borítékban a jelige feltüntetésével. — 1990-ben jegyezték be a cégbíróságon a Daganatos Gyermekekért Alapítványt — tájékoztatott Gregorits Géza, a kuratórium elnöke tegnap délután a békéscsabai sportcsarnokban rendezett karácsonyi jótékonysági gyermekműsor kezdetén. — A szeretetért, a gyermekekért cím is jelzi, hogy nem a műsor bevétele a jelentős, hanem az, hogy a beteg gyermekekért kortársaik tesznek valamit, szerepelnek. Tizenhat békéscsabai iskola, gyermekcsoport mutatkozott be a sportcsarnok színpadán. Az alapítvány múltjáról, jelenéről megtudtuk, hogy a hazai erőforrások, adományok nem elegendőek a daganatos beteg gyermekek külföldi gyógykezelésére és hazai onkológiai gondozására. A külföldi testvérszervezetek támogatása, az osztrák és német gyermekklinikák segítsége nélkül kisebb lehetőség lenne az orvostovábbképzésre, műszerbeszerzésekre és daganatos beteg kisgyermekek gondozására. A kuratórium segítségével eddig hat kisgyermeket gyógykezeltek külföldön, mindannyian életben vannak. A legutóbbi gyógykezelés több, mint tizenkét és fél millió forintba került. A szegedi gyermekklinikáról dr. Bartyik Katalin, Pécsről pedig Méhes Károly professzor személyében talált méltó pártfogóra a békéscsabai székhelyű alapítvány. Holland pályázaton nyertek 10 millió forint értékű pénzadományt, amelyből egyéb támogatások segítségével felépíthették Doboz-Szanazúgban a Dr. Szentkereszty András Pihenőházat (bekerülési költsége berendezések nélkül több, mint 15 millió forint). Márciusban kezdték az építkezést, januárban remélhetően felszentelhetik a házat, ahol 5 daganatos kisgyermek tartózkodhat édesanyjával erősítő pihenésen, roboráláson. Az alapítvány kuratóriuma kéri a vállalkozókat, magánszemélyeket, hogy a pihenőház berendezésében segítsenek, hiszen ide olyan bioágyakra lesz szükség, amelyek az esetlegesen legyengült testű gyermekeknek gyógyító kényelmet biztosítanak. B.Zs. Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleményük a próbajogosítvány tervezett bevezetéséről? Alexa Mihály, 52 éves, muronyi gépkocsivezető: —Naponta járom az utakat, A, B, C és D kategóriára van jogosítványom. Dicséretesnek tartom, mert sok a probléma a közutakon: megjöttek az irigylésre méltó nyugati kocsik, amelyek szépek, nagy teljesítményűek, gyorsak, ezekhez azonban nincs meg az úthálózat, s mindez gyakran párosul a járművezetők gyakorlatlanságával. Sok olyan fiatal kap jogosítványt, aki remek műszaki érzékkel rendelkezik, ugyanakkor egyénisége, agresszív viselkedése megkérdőjelezi gépjárművezetői alkalmasságát, mert csak a gázpedált ismeri. A friss jogosítvánnyal rendelkezők körében sajnos a feledésbe veszett az autóra kitett „T” betű viselése. Nyeste Erzsébet, 39 éves, rosszerdői rokkantnyugdíjas: — Annak idején, ’89-ben hibapont nélkül vizsgáztam, s a jogosítvány kézhezvétele óta vezetek. Igaz, a magas benzinárak miatt az utóbbi időben egyre többet motorozok. Nagyon helyeslem. Ha rajtam múlna, akkor én a jogosítvány megszerzésének korhatárát is felemelném, friss jogosítvánnyal rendelkezőt kísérő, s kellő rutin nélkül nem engednék a forgalomba, mert a tanfolyam csak arra elegendő, hogy a járművezetés alapjait megismerje a hallgató. Gondolom, a próbajogosítvány bevezetésével nagyobb becsülete lesz a végleges vezetői engedélynek, s biztos kevesebb tragédia történik majd az utakon. Bérezi Gábor, 60 éves, kamuti nyugdíjas: — Szerintem okos gondolat, mert nagyon sok olyan baleset történik, ami a gépjárművezető gyakorlatlanságára vezethető vissza. Jómagam ’50 óta vezetek. Annak idején nem szégyelltem a „T” betűt kirakni a kocsimra, s nem szégyelltem azt, hogy mazsola vagyok. Más járművezetők ezt látták, így segítettek a forgalomban. Mindenki volt egyszer kezdő. Sokszor elnézem, hogy 18-19 éves gyerekek sok millió forint értékű autót hajtanak, az úton rodeóznak, s nem ritkán bravúroskodnak, próbára téve kocsijuk teljesítményét. A próba jogosítvány minden bizonnyal az életet, a közlekedőket védené. Takács János, 44 éves, békési tanár: — Feltétlenül helyeslem. Jómagam két évtizede vezetek, s megrögzött trabantos vagyok. Sokszor irigykedve nézem, amint egy-egy nyugati kocsi fiatal vezetőjével elrobog mellettem, s persze elgondolkodom azon, hogy az a szülő, aki a 18 éves gyerekének odaadta ezt a száz lóerős gépet, felmérte-e azt, milyen veszélynek tette ki a gyermekét? Mert hiába van jogosítványa valakinek, ha nincs meg a kellő gyakorlata a vezetéshez, ha útjaink állapota „trabantos” színvonalú, s az emberek közlekedési morálja nem nőtt fel a korszerű járművek műszaki színvonalához. Ötven év emlékeiből Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából e helyen rendszeresen bemutatunk olyan olvasókat, akik 40-50 éve előfizetői lapunknak, továbbá visszaemlékezéseket, sztorikat, egyéb színes írásokat közlünk. Új sorozatunkban terjesztőinkkel, nyomdászokkal, kiadónkkal ismerkedhetnek meg. Bemutatkozik a kiadónk Kávézzon együtt a Békés Megyei Hírlappal! Minden olvasó jogos igénye, hogy az általa kedvelt napilap, mely mindig a legfrissebb információkat tartalmazza, időben a rendelkezésére álljon. Az idő előrehaladtával ugyanis egyre csökken az információk, s ezáltal a lap értéke is. A késői terjesztés különösen azokat a településeket sújtja, melyekben úgynevezett egyesített postás viszi ki a lapokat a levelekkel, nyugdíjakkal együtt. E helyeken a postahivatal bezárásának időpontjáig is elhúzódhat a kihordási idő. Érdemes belegondolni, milyen információértékkel bír az a napilap, melyet délután négy óra körül kap kézhez az olvasó. Élsősorban ennek felismerése vezetett bennünket, amikor 1993 nyarán elkezdtük a saját terjesztő hálózat szervezését Körtvélyesi Csaba terjesztési vezető irányításával. Természetesen az előzőn kívül sok egyéb ok is a saját terjesztés mellett szólt akkoriban. A terjesztési díj, amellyel az országos napilapok terjesztési költségei egy részét is pótolta a postai előfizetők ismeretlensége (azokat csak külön díjazás ellenében bocsátották akiadók rendelkezésére); a postai nyilvántartás pontatlansága és követhetetlensége mind a döntésünket erősítette. 1994. január 3-án indult az akkor forradalminak számító saját terjesztés. A terjesztési vezető mellett hét fő: Leszkó György, Szőke Zsuzsa, Káli Andrásné, Tóthné Német Margit, Kocsis Andrásáé, Leszkó Tamás és Sarkadi Sándor alkotta terjesztési csapat a gyakorlatban mérhette le addigi munkája minőségét. Kilenc területi ügynökség, s mintegy 200 kézbesítő indult hajnalban, illetve kora reggel a Békés Megyei Hírlappal, hogy a reggeli kávé mellé a legfrissebb számot átnyújthassa. Természetesen a terjesztés nem ment azonnal hibátlanul. Sok tudott és előre nem látott nehézséggel kellett megküzdenünk. S bár az időjárás kegyes volt hozzánk, a tapasztalatlanság, a címlisták pontatlansága, a postaládák, az utcanév- és házszámhiányok mind-mind nehezítették a kézbesítők munkáját. Ma már — ha néha akadnak is kisebb hiányosságok — sikerült a legnagyobb akadályokat leküzdeni. Jelenleg hat fővel — időközben Szőke Zsuzsa és Leszkó György kollégánk nyugdíjba vonult —, teljes számítógépes háttérrel, a szakmai feltételeknek megfelelő igényességgel működik e részlegünk. Tóth Miklós Igazi szilveszteri hangulat, Jb uék $ a Fiúméban! Zene-diszkó-tánc, fantasztikus ételek, éjfél után svédasztal és még sok más éjféli meglepetés. Kitűnő alkalom, hogy jól érezze magát az év utolsó napján barátaival, ismerőseivel a FIUME HOTEL összes termeiben. Minden vendégünknek a szállodai árból 50% kedvezményt adunk. Érdeklődni, illetve asztalt foglalni a 443-243-as telefonon és személyesen lehet. “Minden kedves vendégünknek kellemes ünnepeket és botdog új évet kíván a JIUME “Rt. valamennyi munkatársa. Himnuszok Kelet kapujában Sinka István irodalmi est Újkígyóson Az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola immár ötödik éve tartó magyarságismereti sorozatának legutóbbi,- A Fekete Bojtár vallomásai című, pénteki rendezvényén Sinka István verseiből, írásaiból válogatott és adott elő a költő fia, Sinka Zoltán. Előadása két szálon futott, egyrészt személyes emlékeket mesélt apjáról, a szegény sorból származó és majdnem haláláig mellőzött költőről, a szociális típusú versek hátteréről, társadalmi mondanivalójáról. Másrészt a pásztorének, a táltos hagyomány ápolását emelte ki apja művészetéből, melynek kiemelkedő alkotása az Anyám balladát táncolt című költemény. Minden vers születéséhez, hátteréhez személyes emlékek társultak, érdekes magyarázat hangzott el a költő fiától, aki négyéves korában veszítette el édesanyját — Gyulán temették el —, így apai nagyanyja nevelte. A gyermek közelről megismerhette a pásztorok életét és nagymamájától hallott a népi hagyományokról, így a temetési rítusról is. A ballada konkrét előzménye, hogy maga is látott temetési táncot, és néprajzi hitelességgel írja le a rítust. Sinka Zoltán, aki tanár Budapesten, kiváló előadóművésznek bizonyult. Arról is szólt, hogy néhány hónapja megalapították a Sinka István Alapítványt, melynek célja: megjelentetni, ismertté tenni Sinka műveit, valamint támogatni főleg paraszt fiatalok továbbtanulását és visszajuttatását falvaikba. Az irodalmi est A Fekete Bojtár vallomásai című hanganyag első kazettájának bemutatója is volt egyben, a második kazetta stúdiófelvételei most zajlanak. N. K.
