Békés Megyei Hírlap, 1995. október (50. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-14-15 / 242. szám
1995. október 14-15., szombat-vasárnap MEGYEIKÖRKÉP ■■ItfkES MEiiVEI HIRl.tp Magyar hajadonok a görög lánypiacon — 4. Megőrizték a hamvasságukat Komlósi kisgazdáit. Pallag László megyei elnök és Benyó Pál helyi vállalkozó vezetésével Tótkomlóson bontogatja szárnyait az FKgP városi szervezete. Első nyilvános rendezvényüket a nemrégiben tartották, ahol elsősorban a kisgazda szellemiséghez hű komlósiak jelentek meg. A vendégként meghívott Pallag László politikai tájékoztatója után 20 alapító közreműködésével újjá alakult a helyi szervezet. Ideiglenes elnöknek Motyovszki Jánost választották. Legközelebb október 26-án találkoznak a párt tagjai, amikor taggyűlést tartanak. Endrőd története. A Honismereti Egyesület rendezésében, az endrődi könyvtárban szombaton 15 órakor Endrőd történetéről (az újratelepü- lésről) tart előadást Tímár Antal középiskolai tanár. A magányról... Gyulán, a Thermal Idegenforgalmi Közalapítvány szervezésében, a Tourin- form Iroda Kisgalériájában (Kossuth Lajos uca 7. szám) hétfőtől Varga Árpád, gyulai festőművész kiállítását tekinthetik meg a képzőművészet kedvelői. Sírrongálás. A vésztői temetőben jelentős sírrongálás történt a napokban. A helybeli P. J.-t egy sírhely tulajdonjogának a vitája dühítette fel. Az ideges férfi végül kalapáccsal támadott a síremlékre, melyben 40 ezer forint értékű kárt okozott. A nagy csomagokkal, egyórás gyaloglással délután 3 órára értek a nagykövetségre. A nagykövet- né azonban nem tudott segíteni, mert — mint mondta — hetente legalább tíz ilyen ügyük van. Megadta, honnan lehet interur- bán telefonálni, felíratta velük pár athéni és magyarországi bank címét, ahová a hazautazásukhoz szükséges pénzt átutaltathatják, s elköszönt tőlük. A két lány tehetetlenül vergődött a tanácstalanságban. Elindultak arra a térre, ahol az interurbán telefonközpont volt. Sikerült telefonkapcsolatot teremteni Magyarországgal, de otthon senki sem vette fel a kagylót. Elhatározták, hogy megkeresik azt a két fiút, akik korábban segítettek nekik, s elmondják, hogy mi történt. Busszal nem mehettek, mert se pénzük, se jegyük. Gyalogoltak. Mary meglátta az Akropoliszt. Kitalálták, hogy odamennek és eldugják a csomagjaikat. Ott aludni is tudnak az erdőben. Útközben megismerkedtek egy fiúval, aki később meghívta őket egy italra. Feljutottak az Akropolisz- ra. Csomagjaikat eldugták, átöltöztek és visszamentek a városba. Telefonálni már nem tudtak, mert a központ zárva volt. Járkálás közben egy fiú leszólította őket. Mondták, hogy magyarok, mire elújságolta, hogy neki is van egy magyar barátnője. Vizet kértek, mire elvitte őket a barátnőjéhez, aki felszolgáló egy étteremben. Közben befutottak a barátai, s a görög fiúk is meghívták őket az egyik fiú lakására partira, diszkóba. Elfogadták, mert jobb volt, mint az erdőben aludni. Neki is elmondták a bajukat, mire felajánlotta, hogy amíg kell, nála lakhatnak. Misei, a több nyelvet beszélő libanoni fiú nemcsak jó hatással volt a meghajszolt lányokra, hanem a lakásában töltött három nap alatt Gaby is, Mary is megnyugodott. Ekkor már itthon is napok óta tartott a mentési akció. A szülők rendszeresen kapcsolatban voltak a rendőrséggel — noha a lányok az első perctől kezdve óvták ettől a szülőket, mert féltek a közvetítők bosszújától. A két lány anyja járt a budapesti görög nagykövetségen is, de itt csak a görög állampolgárokkal foglalkoztak, rajtuk nem tudtak segíteni. A lányok telefonértesítése, hogy az athéni magyar nagy- követség sem tud segíteni csak úgy, ha a szülők pénzt küldenek, egyenesen sokkot váltott ki itthon a szülőkben. Nem is keveset, negyvenezer drachmát vagy ennek megfelelő dollárt. Arról szó sem lehetett, hogy a követség ezt megelőlegezze és itthon majd kifizetik, mert az ilyen lehetőség már megszűnt. A pénz hivatalos kijuttatása pedig napokat vett volna igénybe. Az édesanyák azért remegtek, nehogy a lányok még nagyobb bajba kerüljenek. Ä Külügyminisztériumban egy címet adtak nekik, ahová a pénzt küldhetik. A görög kaland már kilencedik napja tartott, amikor végül megszületett a megoldás. Ugyancsak a rendőrség közreműködésével a szülők a Budapest Bank helyi fiókjához fordultak, ahonnan néhány óra alatt a megadott athéni bankba utalták a lányok hazautazásához szükséges pénzt. Gaby és Mary repültek megvásárolni a vonatjegyet, s másnap már újra magyar földön voltak. A kalandos napok után itthon beszélgettünk a lányokkal és a két édesanyával. — Miért szánták rá magukat erre a bizonytalan útra? — Nekünk a tánc az életet jelenti — válaszolta Mary, Gaby pedig bólintva helyeselt. — Kötöttek önökkel valamilyen szerződést? A két lány egymásra nézett. — Erre nem is gondoltunk — mondta Mary —, mivel ismertük a határon túli közvetítőt, elhittük neki. — Fel sem merült önökben, hogy ennek a dolognak rossz vége lehet? — Az ajánlattételkor nem, mert csak a táncolás járt az eszünkben — felelte Mary. — Odakint, amikor láttuk, mi a hely- zeumár késő volt. Gaby hozzáfűzte: — Aki kivitt minket, az családos ember. Három gyereke van. Én sem gondoltam, hogy veszélybe keverhet. Bizalomkeltően viselkedett, még a tele- . fonszámát is megadta. — Most mit gondolnak a történtekről? — Filmbe illő volt — fogalmazta meg Mary. Gaby így foglalta össze: — Nagy tanulsága van ennek. Úgy gondoljuk, felhagyunk a táncolással... Végül a két anya kért szót. Mary anyja: — Senkinek sem kívánom, hogy hasonlókat átéljen. Ne engedjék bizonytalanba a gyerekeket, mert roppant nagy veszélybe kerülhetnek. Gaby anyja: — Borzalmas volt, amikor a gyerekem sírva kö- nyörgött a telefonba, hogy segítsünk, én pedig tehetetlen voltam. Megdöbbentő, hogy Görögországban az utca embere igyekezett segíteni, akinek meg kötelessége lett volna, az nem tette meg. Köszönjük a görög ismeretlenek segítségét, itthon pedig a rendőrök bátorító támogatását és intézkedéseit. Nem utolsósorban a Budapest Bank példásan gyors közbelépését. —r. s.— (Vége) Olvasóink írják ------ 1 ............■ — Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Mozgáskorlátozottak kirándulása Egerbe 1995-ben három alkalommal szerveztek kirándulást a kígyósi mozgáskorlátozott csapat tagjai. Első alkalommal az Országházat és a főváros egyéb nevezetességeit tekintették meg. A második úticél a debreceni virágkarnevál, a harmadik Eger volt. Ide már négy buszt kellett indítani, annyi jelentkező akadt. Szép időben, jó hangulatban indultak el, útközben kialakult egy- egy baráti, sporttársi kapcsolat is. Az utakat a kígyósi csoport szervezte a Körös Volán dolgozóival közösen. Egerben a műemlék jellegű templom megtekintése után a várba, majd a panoptikumba látogattak el, ahol sok meglepetésben volt részük. A legizgalmasabb a pénzverde volt, ahol saját maguk készíthettek emlékérmet, amit meg is vásárolhattak. A minaretet, a török hódoltság ittmaradt emlékhelyét is megtekintették. Kirándultak a Szépasszony-völgyébe. A csoportot Pitnerné Varga Erzsiké kalauzolta, akinek igen sokat köszönhetnek. Mintahogy mindazoknak, akik azon fáradoztak, hogy a csoport tagjai jól érezzék magukat. Ezek a kirándulások olyan jól sikerültek, hogy a tagok elhatározták, november közepén egy zenés, tombolával egybekötött évadzáró vacsorát rendeznek. Tervbe vették, hogy a következő évben is szerveznek utakat. Szeretnének a Dunántúlra elmenni. Tamás Andrásné Dajka Rozália, a kígyósi csoport tagja Hangos volt az iskola A közelmúltban a füzesgyarmati pedagógus nyugdíjasklub az idősek világnapja alkalmából, közel tíz szponzor jóvoltából estebédet rendezett—a Kossuth Lajos Általános Iskola ének—zene tantermében. Az étkezés után Tolcsvai Sándor „Sanyi bácsi”, a klub egyik főszponzora magával hozta a tangóharmonikáját és nótákkal, népdalokkal és operettslágerekkel szórakoztatta a nyugdíjasklub tagjait. A Sárréti Tej Rt. különböző különlegességekkel lepte meg a megjelenteket. Nem volt nagy érték, de az idősek tisztelete tette felbecsülhetetlen értékké! Óh, a tisztelet nagy dolog — a nemzet napszámosai így érezték. Köszönjük a szponzoroknak, támogatóknak és Pécsiné Micikének, a klubvezetőnek ezt az estét — öntsünk ezer áldást zengő tiszteletet, a vendégek és a nyugdíjasok nevében: Borbíró Lajos klubtag, Füzesgyarmat
