Békés Megyei Hírlap, 1995. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-01 / 205. szám

iRFKF.S MECiYEl HÍRIAP­MEGYEI KÖRKÉP 1995. szeptember 1., péntek o Földinh volt. Ezen a napon született 1896-ban Békéscsabán Sass Árpád festő. Tanulmányait Nagy­bányán kezdte, majd az I. vi­lágháború után olaszországi tanulmányutat tett. Hazatér­ve Szolnokra ment, ahol Szüle Péternél tanult. 1929- tól 1937-ig a kecskeméti művésztelepen dolgozott Ré­vész Imre vezetése alatt. Ezután Békéscsabán telepe­dett le. A II. világháború után a Képzőművészeti Alap Békés megyei részlegének volt a vezetője haláláig. Fő­leg tájképeket, figurális kompozíciókat festett. Atkaporszívót vennének. Nagyon sok felnőtt és gyer­mek szenved a háziporatka ürüléke okozta allergiában. A légúti, allergiás betegek Békés megyei egyesülete (otthonuk a gyulai tüdőkórház) tervezte, hogy beszerez egy olyan por­szívót, amely a betegek ottho­nait néhány hónapra atkátla- nítja. Sajnos azonban a pénz nem áll még rendelkezésükre, ezért kérik az egyesület támo­gatását az Endrőd és Vidéke Takaréksö vetkezet Gyoma- endrőd 269 — 98370 számú csekken. Csekket szerkesztő­ségünk portáján is biztosítunk. Foglalkoztatási törvény. A Munka Törvénykönyv vál­tozásairól (átlagkereset, tá­volléti díj, egyéb) illetve a Foglalkoztatási Törvény mó­dosításairól konzultációval egybekötött tanácskozást szervez szeptember 8-án, pénteken délelőtt 10 órától a TIT Körösök Vidéki Egyesülete és a megyei mun­kaügyi központ. Jelentkezni az előadás későbbi helyszí­nén, Békéscsabán, a Szent István tér 8. szám alatt lehet. Előadók: dr. Nagy Ágnes, a megyei munkaügyi központ igazgatója és Kristóffyné Szász Etelka, a munkaügyi központ igazgatóhelyettese. Egy hónap után temették el, majd illegálisan exhumálták az idős hölgyet Senki sem mulasztott A nevek nem érdekesek, a helyszínek is inkább csak a hite­lesség kedvéért. Július 16-án a mezőhegyesi kórházban — el­fekvőnek mondják — elhunyt egy idős hölgy, az anya. Két lá­nya állítólag réges-régen meg­szakította vele a kapcsolatot, fia — aki felnőtt ember — élete sem tekinthető köznapi helyzetűnek, esetében betegség, miegyéb ár­nyalja a normális viszonyokat. Neki szóltak az anya haláláról, két nap múlva oda is utazott, anyakönyvezték a halált, meg­kapta az eltemettetéshez szük­séges halottvizsgálati igazol­ványt. Ott nem mondta, hogy nehézséget okoz számára a te­metés, ám felkereste lakóhelye, Békéscsaba polgármesteri hiva­talának szociális irodáját, mely­nek édesanyja halála előtt ügy­fele volt. Ott elmondták, hogy annyi segélyt nem tudnak adni, amennyi a temetéshez kellene. A fiú két hét eltelte után kereste fel a Békés Megyei Temetkezé­si Vállalatot, s elmondta: ha lesz elég pénze, itt Békéscsabán, velük akarja eltemettetni édes­anyját. Úgy tűnik, lassan össze­jött a pénz, ezért augusztus 1 fi­án ismét bement a vállalathoz, s megrendelte a temetést. Édesap­ja mellett megváltott sírhelye volt anyjának. A vállalat megkérdez­te a mezőhegyesi kórházat, csütörtökön mehetnének-e a ma­máért. A válasz igenlő volt, így a temetést péntekre, augusztus 18- án fél kettőre kitűzték. Amikor a temetkezésiek befutottak a kór­házba, kiderült: a hölgyet augusz­tus 14-én, hétfőn, hozzátartozói távollétében, közköltségen már eltemették Mezőhegyesen. A fiú hol erre, hol arra az elhatározásra jutva, végül úgy döntött: anyja végső nyughelye mégiscsak Békéscsabán legyen. Ám kiderült: egy 1970-ben kelt jogszabály szerint—a közérdek kivételével — öt éven át nem szabad exhumálni az elhantolta- kat. Az ÁNTSZ megkeresett szervezetei is ezt a választ ad­ták, aztán a fiú kapott egy taná­csot: ha vállalja a következmé­nyeket, s talál rá vállalkozót, hantoltassaki az édesanyját. Ek­korra már az indulatok is elsza­badultak: a fiú állítólag agyon- veréssel fenyegette meg a mező- hegyési polgármesteri hivatal dolgozóját. Ugyanis a közteme­tést annak a településnek a pol­gármesteri hivatala intézi, ahol a haláleset történt. A kórház azt mondja, igyekeztek táviratok­kal értesíteni a fiatalembert, ám ő nem a békéscsabai polgármes­teri hivatal által kikeresett cí­men — bejelentett címén — la­kott. Meg aztán — teszik hozzá — nem éppen szokványos eljá­rás, hogy valaki heteken át se a temetésről nem gondoskodik, se nem értesíti szándékáról a kór­házat. S az is belátható: a mező- hegyesieknek nem áll fagyasztó a rendelkezésükre, normál ese­tekre méretezett, szűk kapacitá­sú hűtőkamrájuk van a városban elhunytak átmeneti elhelyezé­sére. Ráadásul nagyon meleg volt a nyár, ilyenkor az életet elhagyó test a hűtőben is bom­lásnak indul. Tenni kellett vala­mit. A mezőhegyesi polgármes­teri hivatal, a helyi kórház több­szöri és eredménytelen értesíté­si kísérletei után a köztemetés­ről rendelkezett, a számlát pedig megküldte a békéscsabai pol­gármesteri hivatalnak: ilyenkor a lakóhely önkormányzatának kell állnia a számlát. Egy temetkezési vállalkozó háromezer forintért kihantolta az elhunyt anya testét. Üzletem­berhez „méltóan” járt el: nem kukacoskodott, ám a Békéscsa­báról pénteken ismét megjelent temetkezésieknek addig nem adta át a koporsót, amíg a fiú le nem szurkolta a pénzt. Igaz, állí­tólag nyugtát is adott. Ha nem is fél kettőkor, de félórányi késés­sel, szűk körben mégis sor kerülhetett a békéscsabai teme­tésre. Sok itt a kérdőjel, majdnem annyi, mint a tanulság. Talán az is elgondolkodtató, hogy Békés­csabának hozzávetőleg annyiba került a mezőhegyesi temetés, mintha a megyeszékhelyit fi­nanszírozták volna. (Ha például segélyként kifizetik az anya ha­zaszál líttatását, nem kellett vol­na pénzt, kiadni a sírhelyre: az már eleve adott volt.) Tudom, a jogszabályokat be kell tartani, de talán elment volna a dolog határesetnek. Az is biztos, nincs egészen rendjén, hogy a fiú he­tekig nem állt lázas kapcsolat­ban a halott őrzőivel, ha már ennyire szorult anyagi helyzet­be is került. Mégis, úgy hiszi a kívülálló, hogy amennyiben — vele együtt — mindenki csak egy kicsit jobban figyel a mási­kára, s a jog szabályai közül a méltányosság elve is tágabb te­ret kap, talán sértetlen marad egy idős hölgy emléke, hogy úgy mondjuk: kegyeleti joga. Kiss A. János Megalapozatlan óvás az ötöslottónál Nem bizonyult megalapozottnak az a fogadói óvás, amely az ötös- lottó-főnyereményre a múlt heti, 34. játékhét szelvényeinek érté­kelése után érkezett — tájékoz­tatta az MTI-t csütörtökön a Sze­rencsejáték Rt. marketing köz­pontja. A társaság illetékesei el­mondták: hétfőn egy fogadó rek­lamált, hogy öttalálatos szelvé­nyének számát nem találja a saj­tóban közzétett listán. A társaság soron kívül, közjegyző jelenlété­ben átvizsgálta a beérkezett foga­dói szelvényekét, de azok között a bejelentőét nem találták. Az érintett fogadó a két biankó lottót postahivatalban vásárolta és állí­tása szerint oda is dobta be. Ezek közül a „nem nyerő” szabályosan beérkezett, a másikat nem talál­ták, és az a késve érkezett szelvé­nyek között sem volt. A Szerencsejáték Rt. a lefoly­tatott ellenőrzést követően meg­állapította, hogy a fogadói óvás alaptalan, így a következő, 35. heti főnyeremény összege mint­egy 370 millió forintra nő. A Sze­rencsejáték Rt. tájékoztatása sze­rint a sokéves tapasztalat azt bi­zonyítja, hogy a főnyeremény összegének növekedésével min­dig megnő az óvások száma is. Az ötöslottó történetében telitalá­lat igényével évente átlagosan 30 óvást nyújtanak be, amelyek közül eddig még egyetlen egy sem bizonyult megalapozottnak Szűcs Zoltán, 23 éves, muronyi Földvár Szövetkezet gépszerelője: Az utóbbi két esztendőt látva valóban nem nagy eredmény a csa­pat idei kezdése. Lehet, hogy a for­mába hozás időzítésével volt baj? Végülis nem a Csaba az egyetlen csapat, amelyik a tabella végéről indul. Tavaly a székesfehérvári le­génység is hosszú időn át mezőny végén kullogott, aztán szépen lép­delt előrébb. Nem hiszem, hogy az Előrének kiesési gondjai lennének, szerintem a középmezőnyben vé­gez a bajnokság végén. Sajnos ed­dig többnyire az ellenfelek voltak a jobbak. Hegedűs László, a mezőberényi polgármesteri hivatal csárdaszál­lási kirendeltségének dolgozója: Az Előre egy jól összeszokott, hajtós csapat. Azt hiszem, éppen ezért túl sok bőrt akartak lehúzni az együttesről. Elvárták a sikeres sze­replést, s mindezek mellett a nem­zetközi porondra való kijutást. Sze­rintem az MLSZ rosszul döntött, amikor kivitte Malajziába a csabai kulcsjátékosokat, akik ezért nem tudták kipihenni a bajnokság fára­dalmait, nem tudtak a csapattal folymatosan készülni az új szezon­ra. Úgy ítélem meg, nem lesznek kiesési gondjai az Előrének. Dobrai Zita, 16 éves, diák és Árvái Tamás, 20 éves, munkanélküli, mindketten köröstarcsaiak: Szeretjük a focit, korábban rend­szeresen jártunk Békéscsabára az Előre meccseire. Sajnos ebben a bajnoki idényben csalódtunk, mert a csapat nem úgy focizik mint azt elvárnák a nézők. A Ferencváros elleni találkozón az együttes telje­sítményével, lélektelen játékával elégedetlenek voltunk, így aztán most egy ideig nem megyünk foci­meccsre. Szerintünk fiatalítani kel­lene a csapatot, bízunk abban, hogy az együttes kivergődik a kátyúból, és nem lesznek kiesési gondjaik. Lipták János, 42 éves, békés­csabai oktató: A rossz rajt ellenére is bízom a felemelkedésben, és javulást várok mind játékban, mind eredményességben. Az eddigi szereplést befolyásolta, hogy a játékosok két év óta nem tudtak pihenni, és sérüléshullám is sújtotta, sújtja a csapatot. Ezek a tényezők egy szűk keretnél döntőek. A játéktudás alapján az Előrének a mezőny első felé­ben a helye, és remélem, a vég- elszámolásnál ott — vagy ah­hoz közel — találjuk majd az együttest. Megkérdeztük olvasóinkat Mit szólnak a békéscsabai Előre FC labdarúgóinak gyenge rajtjához? Ötven év emlékeiből Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából e helyen rendszeresen bemutatunk olyan olvasókat, akik 40-50 éve eló'fizetői lapunknak, továbbá visszaemlékezéseket, sztori­kat, egyéb színes írásokat közlünk. Mondjon egy sztorit! Szükségállapotban két korty vodka íme a történet, amit — ha nincs ez a sorozat — soha nem ismernek meg ennyien. Kérem, úgy olvassák, hogy tudják, közben enyhe pír jelenik meg az arcomon. A sztori ugyanis lépten—nyomon súrolja az intim szférát. Egészen az Ural nyugati széléig sodort az élet pár évvel ezelőtt. Azon a vidéken található egy kicsi falu, Bagras Bigra. (Kollégáimmal együtt hevenyészve Bogrács Birkára magya­rosítottuk a nevét. Lehetett is a találmányban valami. Finn­ugor rokonaink élnek ott, sok a hasonlatosság a szavakban.) Bagras Bigra nemigen látott még idegent, amióta az ember kiegyenesedett. Távol minden létező civilizációtól, az ott élők a maguk módján — majdnem úgy mondtam, hogy a maguk képére — alakították a környezetüket, az életkörülmé­nyeiket. Meg az illemhelyüket. Nos, ide érkeztünk mi—én és tíz férfikollégám. Mit mondjak, alig vártuk, hogy szilárd talajon állhassunk, és ne rázzon bennünket az a rozoga busz a kátyús úton. Szerettünk volna már végre megkönnyebbülni. A fiúk félúttól csak egy termetes fa után sóvárogtak, de hát tudják, a nők élete mindig nehezebb! Amikor elindultunk, azt mondták, csak ide megyünk a szomszédba. Útközben jöttünk rá, hogy Oroszországban ez minimum 60 kilométer. Szóval, amikor kiszálltunk, az első rokonhoz, akit meglát­tunk, azért könyörögtünk, hogy mutassa meg, merre van a legeslegközelebbi toalett. Én szorosan mögötte haladtam, de mire a ház, és az irdatlanul hosszú disznóólak, egyebek végére értünk, a srácok szanaszét ugráltak. Megtalálták a fájukat. Amikor a fatákolmányhoz léptünk, az én emberem belibbent a helyiségbe, majd néhány pillanat múlva előjött. Mehettem. Amikor előkeveredtem, a többiek majdhogynem mentőért kiáltottak. Halálsápadtan szédelegtem közöttük. Mire csapa­tunk sztárja, a Magyar Rádió riportere benyúlt a zakója belső zsebébe, és a szive mellől előhúzta lapos üvegét. Néhány korty vodka nyugtatta meg nagy sokára háborgó gyomromat. Az élmény ma is kínzó érzéseket támaszt bennem. És most megbocsássanak, befejezem. Mennem kell. László Erzsébet Segít Önnek a feRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Péntekenként továbbra is ingyen jelentetjük meg munkanélküli és pályakezdő olvasóink álláshirdetéseit. 19 éves, érettségizett lány számítógép-kezelő bizonyít­vánnyal, W. szövegszerkesztő + adatkezelő, adminiszt­rációs munkát keres. Minden más megoldás is érdekel. Békéscsaba, Máriássy u. 16. Lengyel anyanyelvű nyomdász számítástechnikai isme­retekkel fordítói, tolmácsolási, tördelői, képfeldolgozói (PC, Macintosh), esetleg nyomdaipari motírozói munkát vállalna. Telefon: (66) 441-175, reggel 8—10 óráig. 21 éves, békéscsabai vendéglátó-ipari szakközépiskolát végzett lány pultos gyakorlattal állást keres, vendéglátó­iparon kívül is. Telefon: 455-138. 20 éves békéscsabai lány pultos gyakorlattal állást ke­res. Telefon: 451-348. Számítástechnikai munkakörben SZÁMALK programo­zói végzettséggel állást keresek. Minden lehetőség ér­dekel. Személyi sofőr munkakör is szóba jöhet. Telefon: 447-492, 17 óra után. Fiatal lány állást keres délelőtti vagy éjszakai beosztás­ban. Végzettség: gépírás, dajka, csecsemő- és beteg­ápolás, segédszakács. Bármilyen betanított munkát vál­lalok. Cím: Gyula, Városház u. 20/A, hirdetésfelvétel. Pályakezdő hölgy elhelyezkedne Békéscsaba belterüle­tén szakács szakmába. Gerla, Gerlai út 10., Albert Edi­na. 26 éves, víz-, gázvezeték-szerelő, szellőzés- és rézcső­szerelési ismeretekkel állást keres. Drahó Zoltán, 5500 Gyomaendrőd, B. Molnár u. 21. 21 éves fiatalember B, C jogosítvánnyal gépjáművezetői állást keres. Jelige: „Orosháza és környéke”. Középkorú hölgy munkát keres: forgalmi tiszti végzett­ség, számítógépismeret (gyakorlat), gépírás, számviteli, pénzügyi ismeretek, pénztárosi gyakorlat. Telefon: (66) 327-967, 18—20 óráig. 17 éves, pályakezdő, de gyakorlattal rendelkező PÉK munkát keres. Telefon: 327-887. Élelmiszer-ipari főiskolán diplomázott, pályakezdő lány állást keres Békéscsabán, illetve Békés megyében. Tele­fon: (66) 449-575. Közgazdasági érettségivel (képesített könyvelő), szá­mítógépismerettel, 20 év széles körű gyakorlattal, állást keresek. Gyomaendrőd, Fazekasi u. 11. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents