Békés Megyei Hírlap, 1995. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-30-10-01 / 230. szám

Kevesen olvasnak verseket

Szigorúan ellenőrzött lustaság

Fodor András Kossuth-díjas költő, író, műfordító. Verseskötetei gyakran már címükkel jelzik a világot szigorú kritikával ^ szemlélő moralista kényszerű védekezését.

jIGmé A napokban a békéscsabai megyei

könyvtárban nyitotta meg barátja,

7 Lipták Pál festőművésszel kiállítását.

Kétféle rendezőt ismer. Jót—és akitől még nem kapott szerepet. Jíri Menzel ugyanis boldogan játszik. Ő maga állítja: akármilyen feladattal bízzák is meg, a kamera előtt sokkal felszabadultabb, mint képen kívül, amikor rendezőként jegyzi a filmet.

Első szerepét az Üzlet a korzón Oscar-díjas alkotópárosától, Jan Kádártól és Elmar Klostól kapta A vádlottban. (9. oldal)

Akiket megcsaltak...

„Bosszút akartam állni

rajtad:

megcsaltalak.

Tanultam. Néhány év alatt minden rejtély semmibe sorvadt,

s minden viszonyom fegyvergyakorlat lett csak...”

(Szabó Lőrinc)

így vall a költő egyik versében. Ő azért csalt, mert nem viszonozták szerelmét, mert nem tudta „megvívni a várt”, s önmagában az ideált. Hogy 1995 őszén kinek hogyan fáj a megcsalás és kit miért csalnak (csaltak) meg, erre kerestük a magyarázatot.

„Nőügyekről” is őszintén

Zoltán 43 éves elhagyott férj, gyermekeit egyedül nevelő apa. Diplomás, az átlagtól jobb körülmények között él. Kellemes ember, komoly egzisztenciával, remek gyerekekkel, ragyogó környezetben —állapítom meg.

Nevet, amikor kérdezni kezdem. Jaj, ne!—tiltakozik.

Egyik kamaszgyereke közbeszól: — A papa úgyis alig tudja levakarni a nőket. S már következik is a sztorik sorozata a „ragadós önkéntesekről”.

— Nem mondom, szívesen elidőzik a tekintetem egy dekoratív dekoltázson vagy egy formás lábon, de jobb szeretem az érzésről (nem csak érzékiségről) és értelemről árulkodó mélytüzű szemeket. És szeretek — bocsánat: szeretnék — választani, udvarolni. De erre nem nyílik módom, mert vagy letámadnak, vagy felajánlkoznak vagy a gyermekeimről akarnak gondoskodni. Mindez számomra riasztónak tűnik, s most már százszázalékosan tudom, a nyugalmamon nem osztozom. A gyermekeimmel őszinte baráti, harmonikus a viszonyom — látja, a „nőügyeimről” is kivétel nélkül tudnak.

Még emlékeznek rá, hogy elment az anyjuk. Eleinte ők „kerítettek” számomra. De most már mindnyájan beláttuk, hogy hármasban vagyunk jól működő család, s ezen nem is kívánunk változtatni. Egyébként majdnem nyolc éve vagyok házastárs nélkül. A feleségem egyszerűen összepakolta a legszükségesebb holmijait—ebbe a gyerekek nem tartoztak bele —, és elment a szerelméhez. •

Ha őszinte akarok lenni, azt mondom, soha nem bocsátók meg a volt feleségemnek. Nem azért, mert elhagyott, hanem azért, ahogyan... Sokat dolgoztam az egzisztenciáért és a jómódért. O pedig unatkozott, elhagyottnak érezte magát, pedig társaságba is jártunk meg színházba. és minden évben külföldön nyaraltunk. De ez sem volt elég. Annak idején szerelemből házasodtunk össze, később kölcsönösen voltak kalandjaink, de volt erőnk bevallani egymásnak, megbocsátani és újrakezdeni. Ezért hittem azt,

hogy a mi kapcsolatunk mindent kibír. Tévedtem. Az alattomosságot nem.

Időhiány miatt

Katalin 36 éves pedagógus. Átlagosan berendezett, de patyolattiszta lakótelepi lakásban él két gyermekével, akiket beszélgetésünk idejére „eltávolított”, hogy ne hallják apjuk „gaztettét”. Alakja mint egy modellé, arca szép, de hűvös.

— Főiskolás koromban ismertem meg a volt férjemet. Szüleim óvtak tőle, de leginkább azért, mert nem volt diplomája. A két pici egymást követte. Én közben újabb főiskolára jártam, majd két

nyelvvizsgát is letettem. Kata lányom vizsgaidőszakban született. A férjem vitt mindannyiunkat, én meg két szoptatás között kihúztam a tételt. A füzeteket éjjel javítottam. Nyelvórákat adtam hétvégeken, hogy kiszabaduljunk a panelből, és kertes házunk legyen. De erre most már semmi esélyem sincs.

Ahogy visszaemlékszem, a férjem többször mondta, hogy szeretne beszélni velem, de valahogy sohasem értem rá. így aztán egy este a gyerekeknek mondta meg, hogy elmegy. Összecsomagolt, és úgy is tett. Annyira le voltunk döbbenve, hogy meg se kérdeztük: hova.

Aztán írt egy levelet, mondván, úgyse lenne rá időm, hogy meghallgassam: szeretne kulturáltan osztozkodni és válni, mert anyává tett valakit. Végül sikerült veszekedés nélkül elválnunk öt éve. Neki azóta jóformán minden évben születik egy gyereke. Az új asszonytól már van három. Nem én mondom, hanem közös ismerőseink, nem értik, hogyan cserélhetett le engem egy kövér nőre. A gyerekeim szerint a lakásuk tisztasága is komoly kívánnivalókat hagy maga után. De a volt férjem nagyon boldog.

Ide nem jár, úgyse lenne időnk beszélgetni. Én már feleségnek nem vagyok jó

parti, kalandokba meg nem bocsátkozom. Helyette, azt hiszem, megtanulok japánul vagy kínaiul.

Variációk kihasználásra

Zita 17 éves múlt, középiskolás, hamvas

szépség.

— Első és utolsó szerelmem volt Péter. Ezután csak használni és kihasználni fogom a férfiakat. Többé egynek se hiszek — kezdi, miközben ajkát dacosra húzza, szemében düh villog.

— Éreztem, hogy ez az igazi szerelem. Romantikus, mint a filmeken, nem föllángolás, nem összebomlás. Nem az ösztönök, hanem az érzelmek uralkodtak. Az első ágybabújástól mégis félúton megfutamodtam. Majd mikor szerintem csodálatosan beteljesült a szerelmünk, ő azt mondta, ügyetlen vagyok. Végül is igaza volt, de úgy gondoltam, majd megtanulom. Ha más képes rá...

Ezután észrevettem, hogy lazul a kapcsolatunk, de mindig elfogadható mentsége volt, ha nem jött. Egyszer a barátnőm ágyában találtam. Nem lázas betegként... Csak annyit kérdeztem: ő ügyes? Igen, vihogta a megbánás legkisebbjele nélkül. Hát ezért fogok én ezután röhögve eldobni mindenkit, akit már meguntam.

Csaba 25 éves. Ujján a karikagyűrű, gyakorlatilag mégsincs menyasszonya.

— Ugyanis leendő párom „Tessék, a gyűrűt visszaadom, a sajátodat megtarthatod” — felkiáltással kivonult az életemből —- meséli. — Beült a lent várakozó Audiba egy őszülő pali mellé, s eltűnt. Számomra örökre. Igaz, én megbocsátottam neki, de a Teremtő előtt majd el kell számolnia ezzel a cselekedetével. Végül azt a magyarázatot kaptam tőle telefonon, hogy rámosolygott a szerencse egy jól szituált, negyvenes úriember képében. Most jólétben él, mellettem csak csóró lett volna. Ha az ürge kimúlik, ő még mindig egy ragyogó, 40-es, gazdag özvegy lesz. Akkor kezdődik majd az élete. Mert ugye, áldozat nélkül semmi sem megy.

Ára: az egészség

Mária asszony 63 éves. Tíz évvel ezelőtt hagyta ott az akkor 55 éves férje egy szemtelenül fiatal nő miatt.

Hiába mondtam neki, hogy csak a pénze kell, nem hitte el—panaszolja. — Eladta a saját gyerekei feje fölül a házat. Mindent elfeleztünk. A nő ügyesen befektette a pénzét, még egy gyereket se volt rest szülni. Az uram nagyapa korban apa lett. Persze a gyereket ráhagyta, ő meg flangált. Fiatalabb szeretői voltak.

A volt férjem kezdett egyre sűrűbben hazalátogatni. Mivel engem közben leszázalékoltak, cukorbeteg lettem, idegileg teljesen kikészültem, hályoggal műtötték a szemem. Aztán a kisgyereket is magával hozta mind sűrűbben. Míg egyszer ittmaradtak — végleg mind a ketten.

Örülök, hogy visszakaptam a páromat, meg lett egy „unokám” is, az enyémek úgyis messze vannak tőlünk. Csak az egészségünk ne ment volna rá...