Békés Megyei Hírlap, 1995. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-30-10-01 / 230. szám

1995. szeptember 30-október 1. szombat-vasárnap MEGYEI KÖRKÉP tüÉKÉS MEfiVEI HÍRLAP Adódtak percek, amikor még azt is megbánta, hogy megszületett -4. rész Uraim, ez bizony katonaság, nem Disneyland! Horgászverseny utoljára. Békéscsabán, a Csaba tavon az év utolsó horgászversenyét ren­dezik ma reggel 6 órától vasár­nap délelőtt 10 óráig. Horgászni éjszaka is lehet. A versenyen bárki részt vehet, aki horgászen­gedéllyel rendelkezik. A szom­bat esti vacsorára bográcsos paprikás krumplit kínálnak ga­luskával. Izgatja a fantáziámat az a bizo­nyos „gestapó”, rá is kérdezek. Megtudom, hogy az így nevezett elbeszélgetésen a kérdező tiszt alaposan megforgatja a légiósjelöltet. Mi­ért jelentkezett, honnan hallott a légióról, cigaret- t á z i k - e , kábítózott-e már...? Ravaszságát is beveti. Egy- egy tárgyra két- szer-háromszor is rá­kérdez, más-más szemszögből. Még az is érdekli, hogy mit kíván majd csinálni a légiós akkor, ha letelt az öt esztendő szolgálat. A beszélgetés végefelé egyre job­ban belelovalja magát, valóság­gal provokál. Fitymálja a jelentkezőt, s kerek perec kijelen­ti, hogy szerinte nem bírja ki sem fizikailag, sem lelkileg a kiképzés gyötrelmeit. Próbálja lebeszélni. Úgyhogy egyáltalán nem vélet­len, ha a „gestapó” után a kandi­dátus már a légióban érzi magát. Bár a sporttesztek ezután követ­keznek, az előző részben már em­lített megerőltető futásokkal. Később történt, már a kiképző­táborban, hogy az egyik srácnak kipurcant a szíve. Teljes felszere­léssel, futás közben egyszer csak összecsuklott, mint a colostok. Vége. Rendelhették a koporsót neki. A „gestapó” után a kiképzőtáborba induló csoport lé­nyegében már készen áll. Ezt a ruházkodás változtatásával félre­érthetetlenül jelzik, a külső szemlélő számára is. Amikor a vizsgálat elkezdődik, egyszerű zöld melegítőt kap ajelölt. A vizs­gálat második lépcsőjének szá­mító pszichológiai felmérések után felöltheti a légiós gyakorló­ruhát, bakancsot húzhat. S aki túl­jutott a „gestapó”-n, az a felsőruházatának vállpántjára kap egy vörös csíkot. Ez a szeren­csés fickó joggal érezheti, hogy egy hét múlva már a kiképző bázi­son masírozik majd. — Július 1-jén érkeztem Castelba — frissíti emlékezetét I. T. A szóban forgó kisváros teljes neve: Castelnaudary, Toulouse és Carcassone között, a Pireneusok közelében. — Megkezdődtek számomra a ka­tonai kopasz élet megpróbálta­tásai. Hivatalosan önkéntesnek hívják az embert. Légiós csak egy hónap után lesz belőle, ami­kor megkapja a képi blanc-t, a légióssapkát. Ez a pillanat a ma­gyar honvédeskünek felel meg. Castelban megmutatták az ezred laktanyáját, a hálókörleteket. Először nem volt szabad leülni. Aki leült, az kapott egyet a fejé­re. Sűrűn eljárt ott a kiképzők keze. Tasli, nyakleves, pofon, gyomrozás. A hatodik napon ki­vittek bennünket a farmra. Ez elzárt világ. Húsz kilométeres körzetben nincs semmiféle la­kott település, csak erdő. Istálló­szerű építményben laktunk, kis asztalok mellett étkeztünk. Itt, a farmon zajlott le a kiképzésünk. Minden reggel kilenc kilométert kellett lefutnunk. Éjszakánként 3-4 órát aludtunk. Előfordult, hogy éjfélkor feküdtünk le, kettő órakor meg már költöttek, és tel­jes felszerelésben 15 kilométert futtattak. Nálunk minden meg­történt, ami a katonaságnál csak megtörténhet. Mindenféle puhí- tás. Rendszeresen kaptuk az üt- leget. Az egyik srác nem borot­válkozott meg, büntetésül egy kétméteres gödröt kellett kiás­nia. Egy hónap után mindenki megpuhult. Kiégtünk, elfásul­tunk, üresek lettünk. Most már minden porcikánkban éreztük, hogy katonasághoz jöttünk, nem Disneylandbe. (ok) (Folytatjuk) Korunk betegségei ,Az egészségnevelés aktualitása” címmel rendezett fórumot Buda­pesten, a Honvédség Művelődési Házában a Sub Rosa Kiadó. A rendezvény fővédnöke Keleti György honvédelmi miniszter volt. A kiadó „Korunk betegségei” címmel egészségügyi felvilágo­sító sorozatot ad ki folyamatosan. Ismeretesek a magyar népesség szomorú egészségügyi adatai, s az is, hogy a magyar lakosság tájékozatlan a témában. Ezt a hi­ányt igyekszik pótolni a Sub Rosa Kiadó. Dr. Veér András miniszteri biztos — áz esemény egyik véd­nöke —, az Országos Pszichiátri­ai és Neurológiai Intézet fői­gazgatója megnyitójában arról szólt: a parlamentben is megtör­tént a lépésváltás, hiszen egy do­logban egyetértettek kormány- pártiak és ellenzékiek: a lakosság érdekében a megelőzésre kell a főhangsúlyt helyezni... — Indo­kolt ez a lépésváltás — mondta, hiszen rossz az egészségügyi ál­lapot az országban, ahol évente 150 ezren halnak meg. Háromne­gyed részben az alkohol és az öngyilkosság szedi az áldozatát. Az orvosi problémák iránt vi­lágszerte nő az érdeklődés, és ezt az igényt a különböző tömegtájé­koztató eszközöknek, elsősorban a könyvkiadásnak kell kielégíte­nie —hangzott el a fórumon. A kiadó folyamatosan jelenteti meg a sorozat köteteit, s mivel non profit jelleggel tervezik mű­ködésüket, viszonylag alacsony árban kínálják majd kiadványai­kat. Természetesen ehhez szpon­zorok segítségét kell igénybe­venniük. A fórumon részt vett dr. Andics László, a Magyar Vörös- kereszt elnöke is, aki — ahogyan említette — egyelőre csak erköl­csileg tudja támogatni a kiadó munkáját. Hallgatóknak, szerzőknek, szponzoroknak és a sajtó képvi­selőinek egyöntetű volt a fórum­ról alkotott véleményük: nagy szükség van ezekre a kiadvá­nyokra, és remélhetően lesznek, akik a hasznos kezdeményezést anyagilag támogatják. B. V. A nyugdíjasok ünnepelnek Mindenkinek a saját sorsfordulói a fontosak, kedvesek, vagy éppen szomorúak. Az orosházi nyugdí­jasoknál a tavalyi szeptember 29. jeles esemény volt, hiszen félszá- zan megalakították városi klubju­kat. Az összejöveteleiken fogal­mazódott meg az a jogos igény is, hogy legyen egy meghitt ottho­nuk, élvezzék a város támogatá­sát. Ok csak lehetőséget kértek és kaptak az önkormányzattól. En­nek eredményeként adták át a piactéren a nyugdíjasházat is. Az idősek világnapja, október elseje alkalmából az eltelt néhány hónapról kérdeztük az Orosházi Nyugdíjasok Egyesülete és Váro­si Klubja elnökét, dr. Násztor Sándort. — A kapunyitás óta sok száz idős ember keresett meg bennün­ket. Jelenleg 400-an vagyunk, de csatlakoznak hozzánk a kőolaj- kutatók és a ruhagyáriak is. A ház most alakul, nagy az érdeklődés az egyes csoportok, szekciók részéről. Ezek hely- és időbeosztását most alakítjuk ki. Állítom, számunkra az a legfon­tosabb, ha hétköznap is adhatunk valamit nyugdíjasainknak. Olvasóink írják Végre tudjuk, hogy mire... Egy autóban ültem. Egy másik autó belénk rohant. Ahol ültem, ott volt a csattanás. Két hónap után a szüleimtől tudtam meg, hogy melyik kórházban vagyok és miért? Csövek és gipszek között éltem. De éltem. Teltek a napok. Műtétek sorozatán estem át, tornáztam, gyógyszerek tömegét szedették velem. Közben három fővárosi kór­házat is megjártam. A betegségem súlyossága mellett megtudhattam azt is, hogy az alföldi és a fővárosi kórházak eszközei, műszerei között micsoda különbségek vannak. A napokban olvastam a Békés Megyei Hírlapban, hogy a megyei kórháznak lenne lehetősége olyan műszer beszerzésére, amellyel az iszonyatosan fájdalmas gerinc- és agyműtéteket könnyebben gyó­gyíthatnák. Ez jó lenne betegnek, orvosnak egyaránt. Kezelés után a megműtötték nem beteg emberként élnének tovább, hanem dolgozni is tudnának. A magyar egészségügy sok területét végigjártam, gyógyulásom mellett sok tapasztalatot is szereztem. Emberek! Rajtunk is múlik, tőlünk is függ, hogy a megyei idegsebészetnek sikerül-e megvennie a műszert. Két alapítvány is segíti a vásárlást. Segítsenek! Gondolja­nak arra: önök is szenvedhetnek balesetet. Bárkivel előfordulhat, hogy gerinc- vagy agyműtétre szorul. Nem mindegy, hogy mennyit tölt a műtőasztalon, mennyit szenved utána, s lesz-e még lehetősége dolgozni? Segítsenek! Ne sajnálják az ötven forintot. Nemes célra fordítják. Takács Mária, Gyula Kincstári Takarékjegy valóban * váltott Kincstári Takarékjegyek meg­emelt, a futamidő végén már 28%-os kamatot fizetnek. Az 1 éves futam­idő alatt sávosan kamatozik, ami a harmadik, hatodik és kilencedik hó­napban kiemelkedően kedvező. A teljes, 28%-os kamat a lejárat nap­ján válik esedékessé. Könnyen elérhető A Kincstári Takarékjegy 10.000 és 100.000 Ft-os címletekben folyama­tosan váltható és visszaváltható több, mint 2600 Postán. Biztonságos Mint minden Magyar állampapírra, a Kincstári Takarékjegyre is érvényes a soha el nem évülő állami garancia. A befektetett összeg és kamarainak visszafizetését az állam szavatolja. Hát ilyen még nem volt! További aktuális információk: 266-6044 Egyre jobb Mi az, ami egyre jobb? Természete­sen a kamat! Hiszen a június 12. után

Next

/
Thumbnails
Contents