Békés Megyei Hírlap, 1995. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-16-17 / 218. szám
1995. szeptember 16-17., szombat-vasárnap MiiiWjW #{EKÉS MEGYEI HÍRLAP Amikor apu a babysitter, és a nagymamák váltják egymást enetudományi ösztöndíj Svájcban Gyenge Enikő zenetörténész, a békéscsabai Körösi Csorna Sándor Főiskolán tanít és a svájci Fribourgban ösztöndíjas. Munkájáról, külföldi tanulmány útjáról és családjáról két szemeszter között itthon beszélgettünk. — Min dolgozik a zenetörténész, ha éppen nem tanít és nem tanul? — Jelenleg Brahms összes zongoraművének közreadásán dolgozom a Könemann—Musik Kiadó megbízásából. A munka érdekessége, hogy Brahms zongoraműveinek összkiadása még nem jelent meg Magyarországon ilyen formában; nagyjából a hetvenes évektől jellemző az a törekvés, hogy új kottában nem szerepelhet semmi, ami nem a szerzőtől származik. — Hogyan készül egy ilyen kiadvány? — Könyvalakban létezik egy műjegyzék, amely a zeneszerző összes kéziratának lelőhelyét feltünteti. A lelőhely általában könyvtári archívumot jelent, amellyel elkezdődik a levelezés, megkérem, hogy küldjék el a kézirat másolatát. Azt felhasználva kiinduló pontként összehasonlítom a szerzői szándékhoz legközelebb álló kottaképpel; előfordulhat például pongyolaság, ilyenkor el kell döntenem, mi a hiba, milyen eltérés engedhető meg az „Urtext”, azaz ősszöveghez képest. Minden eltéréshez kritikai megjegyzés, indoklás társul, így, a tudományos függelékkel készül el a kiadvány. —Mire hagyatkozol a válogatáskor, „Itthon támogatják a tanulmányaimat, segítenek. ” FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET zenetörténeti ismereteire, korabeli dokumentumokra? — Igen, a történeti, elméleti tudásra, de éppúgy a hangszeres, előadóművészi (esetemben zongorista) tapasztalat is szükséges. —Hogyan kerültél Svájcba? — A tanítás mellett 1988-tól külső munkatársként dolgoztam a Zeneműkiadónak, ahol Zászkaliczky Tamás orgonaművész és zenetudós hívta fel a figyelmemet dr. L. F. Tagliavini professzor nevére, aki zenetörténész, kot- takiadással foglalkozik, a régi zene, a barokk kiváló szakértője. Mivel ilyen területen dolgoztam magam is, gondoltam, tudnék? tőle tanulni. A kiírásra véletlenül bukkantam rá, az ösztöndíjat megpályáztam, de őszintén szólva nem hittem, hogy sikerülni fog. 1994 nyarán három hónapos francia nyelvtanfolyamon vettem részt Fribourgban, egyébként felsőfokú nyelvvizsgával rendelkeztem már, de ez az időszak nagyon hasznos volt. Magyarországról heten mentünk Svájc egyetemeire, történész, filozófia, jogi és orvosi karra. Október 15-től február 28-ig töltöttem az első félévet az úgynevezett Francia-Svájc területén lévő egyetemi városban. A második szemesztert október 15-én kezdem. A kottakiadás mint szakterület számomra nem új, de a professzor előadásait hallgatni, szemináriumain résztvenni nagy élmény. Egy későbbi doktori munkához is javasolt témát, Alessandro Poglietti (?—1683) korabarokk olasz zeneszerző — Bécs- ben volt orgonista—hangszeres műveinek feldolgozását. Ehhez a kutatáshoz az anyag egy csehországi kolostorarchívumban áll rendelkezésre. —Mit szól távollétedhez a család? — A férjem klarinétművész, tanár és mindig maximálisan egyetértett a munkámmal, az ösztöndíjat is támogatta kezdettől, biztatott. Júlia, a kislányunk nehezebben értette meg, hogy időnként el kell válnunk egymástól. Három és fél éves, éppen ma ment először óvodába... A nyelvtanfolyam alatt mindhárman együtt voltunk Svájcban; én tanultam, Gyula volt a babysitter. Itthon távollétemben a nagymamák váltották egymást, igyekeztek pótolni. Természetesen minden nap telefonáltam haza, de csak későn, amikor Júlia már aludt. —A munkaadó főiskola is így segít, ahogyan a család? — A főiskola is megértő és segítőkész, támogatják a tanulmányaimat és örülnek az eredményeimnek. Itthon dupla óraszámban tanítok zene- történetet, így nem kell helyettesíteni. — További sikereket kívánok itthon és külföldön! Niedzielsky Katalin Mit olvas? Dr. Lengyel Imre a közgazdaságtudományok kandidátusa. Az egyetem utáni tíz évet a területfejlesztési kutatásnak szentelte. Közel ötven tudományos cikk szerzőjeként, számos kötet szerkesztőjeként ismeri a szakma. Másfél esztendeje a Körösi Csorna Sándor Főiskola főigazgató-helyetteseként irányítja az ottani közgazdasági képzést. Számára az olvasás munka és kikapcsolódás. — A munkám megköveteli, hogy napközben öt-hat órát tudományos folyóiratokat, szakkönyveket olvassak. Esténként, ha kikapcsolódásra vágyom, szépirodalmat, vagy más könnyedebb olvasmányt veszek a kezembe. Gyermekkorom óta az olvasás a legkedvesebb hobbim. Akkoriban a történelmi és kalandregények voltak a kedvenceim. Ma is falom a könyveket: gyorsan olvasok sokat és sokfélét. Most is nyolc-tíz kötet vár a sorára. A szerzők közt ott van Moldova György, Ajtmatov, Hemingway, Ken Follett és Esterházy Péter. Esterházy is matematikusként indult, talán ezért kedvelem annyira a logikáját, a stílusát, a mondatfűzését. Nagyon szeretem a Termelési kisregényét. Most az Egy nő című köteSikerkönyvek 1. Danielle Steel: Keresztutak 2. Lessie L. Lawrence: Sziget a ködben 3. Vavyan Fable: My Fair Lord 4. Angelica Montemaggiore: Borostyán 5. Robert Tine: Vírus (Információ: Kódex könyvesbolt, Sarkad, Szent István tér L, Zsilák Sándomé.) A hét-nyolcéves kislány kipirult arccal kapott a labda után. A „mellényúlást” nevetéssel nyugtázta a ház előtt összegyűlt társaság. Az „elkapócska” néha focizásba ment át. Hogy ők lányok? Ugyan kit zavart az? Fiatalok voltak, gyerekek, akiknek lételeme a játék, mindegy, mi legyen az... A felvillanó kedves kis képet gyakran idézi maga elé Juhász Róza színésznő, igaz, mostmár egyre távolabbról, hiszen lassan harminc esztendeje annak, hogy a suli után ilyen gondtalan játékkal tölthette a szabadidejét. A színésznő ma a Madách Színház tagja, férjével, a Vígszínházban játszó Oberfrank Pállal és egyéves kislányukkal, Rékával a fővárosban élnek. Sarkadhoz, a boldog gyermekévek helyszínéhez már csak nyaranta kötődik (közvetlenül), amikor hazalátogat a családjához. — Két nővérem van, Mária és Julianna. Az egyikük Sarkadon lakik. Édesapám a gyulai tejporgyárban dolgozott, anyukám körzeti nővér volt. Sajnos az édesanyám már egyedül él — mesélte találkozásunkkor. — Nyáron, amikor több a szabadidőm, heteket töltök otthon. Szeretem ezt a város- t, mert sokat köszönhetek neki. Annak idején az 1-es iskolába jártam, és az alsós tanító nénim megtanított egy mesét, amivel versenyt nyertem. Innentől számítom a színészet iránti vonzalmamat. Felsőben aztán már nem is jelentett olyan nagy csodát, ha egy-egy versmondó versenyen a dobogósok között szerepeltem. Juhász Róza ezek után azokra a sarkadi pedagógusokra emlékezett, akik a mai napig is mélyen élnek benne. Különösen Nyári Bélánét emlegette, az osztályfőnöküket, akivel a legutóbbi osztálytalálkozón tegező viszonyba kerülhettek. Emlékezetes maradt számára Nyári Béla tanár úr is, aki Juhász Róza: „Ráférne már a magyarságra egy kis nyugalom jókedv és bőség...” időközben elhunyt. Szívesen gondol vissza Patkás István „töritanárra”, aki mindig minden tananyaghoz érdekes magyarázatokat fűzött. Vagy Fodor Pál „tesitanárra”, akinek biztatására röplabdázni kezdett, és végül a Békéscsabai Előre Spartacus MB2-es csapatába kerülhetett. — Az érettségi után már biztosan tudtam, színész szeretnék lenni — mondta azután. — Julianna nővéremmel elindultunk Kaposvárra, ahol felvettek statisztának. Nagyon boldog voltam, hiszen ez volt az első igazi nagy lépés a pálya felé. Később elvégeztem a főiskolát, ahol csodálatos négy évet tölthettem. S bár azóta Budapesten élek, érdekel, mi újság otthon. Látom, mennyi minden épül a szülővárosomban, benzinkút, piac, ugyanakkor szomorú vagyok attól, hogy mindenki retteg a munkanélküliségtől, az elszegényedéstől. Sajnos, ugyanezt látom a fővárosban is. Egyre több a szép új épület, irodaház, középület... Kívülről úgy tűnik, mintha semmi gond nem lenne belülről. Pedig a szívek, lelkek nagyon meggyötörtek. Ráférne már a magyarokra, sarkadiakra, budapestiekre egy kis megnyugvás, jókedv és bőség... Magyar Mária Dr. Lengyel Imrének az olvasás munka és kikapcsolódás. (ARCHÍV FOTÓ) tét csemegézem, üdítő olvasmány. Ha nagyon fáradt vagyok, egyedül a versek segítenek. Arany János és József Attila a kedvenc költőm. — A könyvtára a kutatóról, a pedagógusról, vagy a magánemberről árulkodik? — Többszáz kötetes szakkönyvtáram van, ám volt olyan periódus is az életemben, amikor magyar szerzők versesköteteit gyűjtöttem. Mostanában főként lexikonokat és olyan alapvető munkákat vásárolok, amelyeket a gyermekeim is hasznosíthatnak. Cs. R. Aki a zenét szereti... A Magyar Könyvklub kisebb gyermeke a Magyar Zeneklub, amelynek gondozásában most jelent meg a második katalógus. Az első kiadványnak igen nagy sikere volt, rögtön az indulásnál 53 ezer zenekedvelő lépett be a klubba. Ebben a második katalógusban az előzőnél 30 százalékkal több hanganyagot kínálnak a klubtagoknak, száz kiadvány közül lehet válogatni. A szerkesztők felmérések alapján színesítették a választékot, ajánlatuk szól az operett, a musical, a magyar nóta és a dzsessz kedvelőinek is. A Magyar Zeneklub a Könyvklubhoz hasonlóan működik, itt sincs tagsági díj, de az évente 5 alkalommal elküldött díjtalan katalógus mindegyikéből legalább egy hanganyagot kell rendelnie a klubtagnak. Aki a jó zenét szereti és igényes a felvétel minőségére, valamint a jogtiszta kiadványra, nem csalódik. S ki ne értékelné manapság, hogy otthon, kényelmesen válogathat kedvenc zeneművei közül? A kapcsolatfelvétel nagyon egyszerű, hiszen a Magyar Zeneklub külön postai irányítószámmal rendelkezik, a borítékra csak ennyit kell ráírni: Magyar Zeneklub, 1546 Budapest. Videoslágerek 1. Született gyilkosok 2. Specialista 3. Junior 4. Gyilkosságszakértő 5. Az éj színe (Információ: Tiszafilm Videotéka, Sarkad, Veress u. 22., Debreceniné Ungor Erzsébet.) Vihar előtt — vággyal telített szenvedés és szerelem ywyg Ajánló Székely Júlia gyulai kiállításához J\ét dimenzió között közvetít A művész Gyulán született és nőtt föl, ezer és ezer szállal kötődik a városhoz. Itt kapta meg érdeklődésének, műveltségének alapjait, tehetsége, fantáziája innen nyílt rá a nagyvilágra.^ A mai napig hálásan gondol Oláhné Éva néni általános iskolai rajztanárára, akinek a műelemzése felnőtt korában is visszacsengett lelkében, amikor például Amsterdamban, a Van Gogh Múzeumban megcsodálhatta (többek között) a ,jKrumplievők” című képet, amelyről Éva nénitől hallott először. Éva néni terelte őt a vizuális művészetek felé, s a következő művész-pedagógus egyéniség Koszta Rozália volt, akihez már céltudatosan járt rajzolni-festeni és magába szívni mindazt a szellemiséget, amelyben Rozó élt és dolgozott. Nála tanulta meg a komolyzenét értékelni és szeretni, a vele folytatott beszélgetések mélyítették vágyát a művésszé válásra is. Rozó vitte be aztán a gyulai művésztelepre is, mely a következő előbbrevivő tényező volt a pályára való felkészülésben. Mai színkultúrája, kompo- zíciós készsége szegényebb lenne, ha az érettségi utáni években nem foglalkozott volna három évig textiltervezéssel. Később a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán rajztanári képsítést szerezve, rajztanárként dolgozott Gyulán, majd Budapesten. Közben rajzolt és festett, ha körülményei ezt lehetővé tették, örök elégedetlenségben, hogy nem áll módjában csak a festészetnek élni. 1991 -ben Karlsruhéba költözött családjával. Sok új hatás érte, a német és nyugat-európai kortárs képzőművészet és művészeti közélet fölszabadítóan hatott rá. Nézegette, hogy a művész egyéniségének ki kell szabadulnia a különböző szakmai elvárások és konvenciók közül, s a gátló tényezők sikeres átlépése meghozta végre a fölszabadult alkotás örömét. A „Találkozás” című alkotása volt az a fordulópont, amikor önfeledten élte át addigi félelmeit, és nem érdekli ma már, hogy kik milyen stílusba szeretnék besorolni, miféle formai rokonságot keresnek az ő művei és másokéi között. Mintha nem is tudatosulna benne munka közben, hogy tulajdonképpen mit miért tesz, csak „kifolyik” a kezéből, mintegy médiuméból, aki közvetít kétféle dimenzió között. Virágok és növények, egy-egy izgalmas ember portréja, ezek képezik azóta munkái témáit, de a tartalmak ennél mélyebbre visznek. A növényi formák csak ürügyül szolgálnak a belső világ hullámzásának, szenvedélyének kifejezésére. Akiben fogékonyság lakozik a vizuális nyelv iránt, és képes átadni magát e sajátos nyelv által közvetített üzeneteknek, jó élménnyel gazdagodhat tehát Székely Júlia képeinek megtekintésekor, amire módja lesz szeptember 14- étől, egy hónapon keresztül, egészen október 15-éig a Gyulai Tourinform Kisgalériában (Kossuth u. 7.). A.J. Színésznő — Sarkadról
