Békés Megyei Hírlap, 1995. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-16-17 / 218. szám
1995. szeptember 16-17., szombat-vasárnap MEGYEIKÖRKÉP IP PES MEGYEI HIRIAP Tizenheten Mezőgyánból. Mezőgyánban több mint százan kapnak jövedelempótló támogatást az önkormányzattól. Közülük jelenleg 17 közhasznú munkást foglalkoztatnak a belterületi utak, parkok, az elhanyagolt temető rendezésére. A képviselő-testület tervei szerint a következő év tavaszán nőket is szeretnének alkalmazni kertészeti munkára illetve a középületek festésére. Rendőri statisztika. Mezőhegyesen az idén még egyetlen eljárást sem indítottak garázdaság, kiskorú veszélyeztetése vagy okirathamisítás bűntette miatt. A rendőrségi statisztikában üresen maradt két vétségnek (a tartáselmulasztásnak és a jármű önkényes elvételének) a rovata is. Az előző év hasonló időszakában a fenti ü- gyekben 1-2 esetben került sor rendőri intézkedésre Mezőhegyesen. Új fogorvos. Gádoroson a fogorvosi ellátást az önkormányzat a jövőben vállalkozás formájába kívánja adni, ezért meghirdette az állást. A legutóbbi ülésen a képviselők elbírálták a beérkezett két pályázatot. Dr. Zalaváry Péter és dr. Mészáros Brigitta pályamunkája közül a hölgyé volt a nyertes, rá szavaztak 10:2 arányban. A doktornő egyébként 1991-ben végzett a Szentgyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Karán, 1994 óta dolgozott Orosházán a szakrendelőben. A dévaványai Aranykalász Szövetkezet megkezdte minden pénteken 7—8 óráig, a lőrési sertéstelepen. HÁZTÁJI: — 16—25 kg (1 kg levonás) 250 Ft/kg — 25—30 kg (2 kg levonás) 250 Ft/kg. Nagyüzemi ár megegyezés szerint. Bővebb felvilágposítás jo a Dévaványa 32-es telefonon. ° Sarkadkeresztúron hatvan közhasznú munkást alkalmaznak Inkább magamtól vonom meg a falatot... A jelenleg alkalmazott 30 közhasznú munkásnak csaknem 20 százaléka nő FOTÓ: SUCH TAMÁS Bár már beköszöntött az ősz, a sarkadkeresztúri ravatalozóra kitartóan tűzött a nap. A temető bejáratánál négy-öt asszony szorgoskodott. Kinek seprő volt a kezében, kinek ecset vagy meszelő. Közhasznú munkások, akik önként jelentkeztek munkára a polgármesteri hivatalban. Valamennyiüknek tisztességes munkahelyük volt korábban. Egyikük könyvelőként dolgozott egy szövetkezetben, másikuknak étteremben vagy épp egy kft-nél volt jól fizető állása, aztán egyszer csak jött a „filmszakadás”. A szövetkezet, a kft, az étterem tönkrement vagy átalakult, lényeg az, hogy egyik pillanatról a másikra az utcán találták magukat. Mindenütt gyerekek, család. Az árak a csillagos égen, kereset meg sehol. Nem csoda, hogy valamennyien megkeseredtek. Főleg, miután hiába próbáltak munkahelyet találni. — Helyben lehetetlenség elhelyezkedni, hiszen nincs munkahely — meséli Mond- ruczné Szekeres Irén. — A környező városokban meg nem szívesen alkalmaznak vidékit. — Ha megtudják, hogy az embernek piGi gyerekei vannak, akkor meg pláne romlanak az esélyei — teszi hozzá Veres Károlyné. — Akkor sem szerencsésebb a helyzet, ha valakinek nagy gyerekei vannak, tudniillik rengetegbe kerül a taníttatásuk — vélekedik (nyilván tapasztalatból) Szabó Károlyné. — Ha elkerülnek, fizetheti az ember a kollégiumot, az albérletet, az élelmezést, a tanszereket, a tandíjat, ami némelyik maszek iskola esetében már százezerekbe is bennevan. Dehát az ember inkább magától vonja el a falatot, csak hogy a gyereke továbbtanulhasson. Főleg, ha tehetséges. Sose bocsájtanám meg magamnak, hogy a szegénység miatt nem tettem meg mindent a gyerekem jövőjéért. Szabó Mihálynénak két kicsi gyereke van. Annak idején szakmát tanult, de most azzal sem megy semmire. Itt van a többiek között, meszeli a könyvtárat, az egészségházat, a sportpályát meg a ravatalozót, és örül annak a csekély négy-ötezer forintnak, amivel többet visz haza, mint amennyi a jövedelempótló támogatás lenne. Csak sóhajtozik, hogy jó lenne legalább 15-16 ezer forintot hazavinni havonta, abból talán rendesebben élhetnének... A Sarkad-térségi falvak közül Sarkadkeresztúron alkalmaznak a legtöbb közhasznú munkást. Jelenleg 30 jövedelempótlós kapott munkát a faluban. Október elsejétől újabb 30 embernek lesz munkája. — Elégedettek vagyunk velük — mondta Nagy Mihály polgármester —, hiszen jelentős értéket teremtettek a település számára. Igaz, az önkormányzatnak plusz idő és energia 60 ember adminisztrációját vezetni, külön gondot jelent biztosítani a munkafeltételeket, hiszen anyagokat kell vásárolnunk, ami nem kis pénz. Arra is odafigyelünk, hogy ne csak a férfiak, hanem a nők is kapjanak lehetőséget. Arról már nem is beszélek, hogy ezek az emberek a 90 napos munkaviszony letelte után ismét az önkormányzathoz jönnek vissza jövedelempótló támogatásért. De nekünk mégis megéri, mert úgy érezzük, hogy tettünk valamit azokért az embertársainkért, akik ebben a nehéz időszakban bajba kerültek. M.M. Egy mozgáskorlátozott panasza nyomában A vésztői Fehér Sándoron alig észrevehető, hogy mozgáskorlátozott, pedig az egyik lábát amputálták egy 1948-as vasúti baleset után. Azóta műlába van. S az sem látszik, hogy 68 esztendős. Talán azért nem, mert hihetetlenül sok energia lakozik benne. Még így hetven felé sem ijed meg a tanulástól. Arról álmodozott, hogy egyszer lesz egy saját hycomat autója, és nem kell mindig megkérnie a fiát vagy valakit, hogy ide vagy oda szállítsa. Akkor jön- megy, amikor kedve van hozzá, vagy mikor az élet arra kényszeríti, hogy mennie kell. Mert a felesége is beteges, így sose tudni, mikor köt ki az ember az orvosnál. Ezért beiratkozott a megyei önkormányzat autóközlekedési tanintézetébe. Ugyanis ahhoz, hogy anyagi hozzájárulást kaphasson a megyei mozgáskorlátozottak egyesületétől hycomat autó vásárlásához, meg kell szereznie a jogosítványt. Az orvosi alkalmassági vizsgálatok és az elméleti vizsga után alig várta, hogy végre a gyakorlatban is kipróbálja, milyen érzés a volán mögött ülni. Erre azonban jóné- hány hetet kellett várnia, mert a megye egyetlen hycomat autója éppen szervizben volt. A nagy nap azonban, amikor az első gyakorlati órát megkezdhette, csalódással járt. Nem estek kezére az autót irányító berendezések, és a kétütemű Trabant műszaki állapotával sem volt megelégedve. Biztató szavakat várt az oktatójától, helyette azonban tanáros szigorral szóltak hozzá. Érzékeny természete a második óra után feladta. Visszakérte a befizetett óradíjakat, s ezzel összeomlott benne az álomkép, hogy egyszerő is vezethet autót... Hosszú álmatlan éjszakák után végül tollat ragadott, s leírta szerkesztőségünknek fájdalmát. Személyes találkozásunkkor csak annyit tett hozzá a történtekhez, hogy még mindig szívesen folytatná a tanulást, ha „tisztességes” autón tehetné azt. Steiner Lászlótól, az ATI igazgatójától azt kérdeztük, van-e erre esélye riportalanyunknak. A következőket mondta: — Sajnos, az egész megyében csak ez az egyetlen hycomat autó áll rendelkezésre, amin a mozgáskorlátozottaknak lehetőségük van tanulni. Ezt évente kell műszaki vizsgára vinnünk, tehát a műszaki állapota rendben van. Igaz, hogy Sanyi bácsinak visszaadtuk a befizetett pénzét, mert nem kívánta folytatni a tanfolyamot, de elvileg két éven belül bármikor befejezheti azt. Két óra után azonban még nem kellett volna így elkeserednie, hiszen mindenkinek nagyon nehéz a kezdés. Nem kis dolog ráérezni a vezetésre. A kötelező 25 óra helyett nagyon sokan csak a 40. vagy az 50. után érzik biztonsággal az autót. Az oktatónkra eddig még senki sem panaszkodott, de ha Sanyi bácsi úgy érzi, szívesen adunk mellé másik oktatót. Csak azt tudom mondani, ha még mindig feltett szándéka elvégezni a tanfolyamot, jöjjön el hozzám, és beszéljük meg, mit lehet tenni a lehetőségeken belül. A Megyei Mozgáskorlátozottak Egyesületénél Marik Mihályné titkártól azt kérdeztük, ezek után érvényes-e Fehér Sándor hozzájárulási kérelme a hycomat gépkocsi vásárlásához. —: A jogszabályok szerint csak akkor vehetjük előjegyzésbe a mozgáskorlátozott ilyen igényét, ha az különböző feltételeknek megfelel—válaszolta.—Az egyik feltétel, hogy neki vagy a házastársának legyen jogosítványa. Bizonyára kényelmesebb lenne mindenkinek a saját autóján tanulni, de jogosítvány nélkül nem adhatjuk meg az autóhoz a kért hozzájárulást. Sajnos ez egy ördögi kör. Jelen esetben pedig sem neki, sem a feleségnek nincs gépkocsivezetői engedélye. Mivel Fehér Sándor elkezdte a tanfolyamot, így előjegyzésbe vettük. Itt jegyzem meg, nagyon sok az igénylő (2-3000 a megyében), és évente csupán ötvenen- hatvanan kaphatják meg a hozzájárulást. Ha tehát Sanyi bácsi folytatja a tanfolyamot, továbbra is előjegyzésben tartjuk. De erről mielőbb döntenie kell. —ria Olvasóink írják jjjm — Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Visszhang Szép Ilonkák és örömlányok Visszatérve erre a címre és az augusztus 25-én megjelent nagymama írására, lenne pár mondatom. Két gyermeket sajnáló nagymama igazán unokacentrikus, de az én meglátásom kiegészül pár apró, de nem lényegtelen dologgal. Szerintem nem a gyermekeit hagyta ott az apa, hanem az anyjukat. És mint sok esetben, ha két szülő' nem érti meg egymást, napirenden van a veszekedés és az ezutáni stressz. Még mindig jobb, ha elköltözik, minthogy a ,,kiruccanásai” után tűrnie kellene a feleségnek a további megaláztatást, mosnia kellene a fent nevezett személyektől hazatérése után a szennyes alsót, a munkaidő lejártától nézni az órát éjszakába nyúlva, hogy mikor tér haza a gyerekek apja, éhes-e, fáradt-e vagy egyéb kívánsága lenne- e, esetleg az ágyban, holott mindenki pontosan tudja, hogy honnan tért haza az „apa” ! Ennél már jobb, ha haza sem jár, nem teszi tönkre a nap 24 óráját évtizedeken keresztül. Azt, hogy csak az apa kénye-kedve szerint születik meg egy gyerek, nem tudom elfogadni! Millió esetről tudok, hogy terhes ,,akar” lenni egy nő, és ezzel szeretné zsarolni egy életen át azt, akitől megesett. Ugyanannyi esetben akad olyan nő, aki nem beszéli meg előre, hogy itt az ideje a gyermek érkezésének. Ha aféifi nem akarja, akkor is kénytelen elfogadni azt, hogy gyereke lesz. Lehetnek azok a nők nagyon jó családanyák, de a feltételeikkel jó asszonyok már nem. Leírnék egy példát, mert ezt nekem, mint nő, nehéz megértenem, de hátha lesz olyan, aki esetleg megmagyarázza. A férjem volt felesége terhes lett, és megtartotta a gyereket. A terhesség ideje alatt csak ő közeledett a férjemhez. Megszült, és gyerekestül odaköltözött hozzá. Nem tudom, milyen megfontolásból, de inkább zsaroló céllal. Majd az elittasodptt férfit,feleségül” vette, de élte az életét más, alkalmi partnerekkel is. 7—8 év elteltével, amikor innen-onnan hallani lehetett ,,hűségéről", ismét teherbe ejtette magát, minden előzetes megbeszélés nélkül, majd félidő után közölte az ., örömhírt" a férjével is. Mivel a második gyerek tisztára az apjára hasonlított, így az apa is kezdett alkalmazkodni, de nem tartott sokáig a csodálatos családi élet. A férjem egyik pillanatról a másikra eldöntötte: elég! És ezt nem a gyerekek, nem a Szép Ilonkák, Marikák, Julcsák váltották ki belőle, hanem az az egy asszony, a saját, felesége”. Ezek a dolgok nem érdeklik a bíróságot, pedig ezek igazán fontos dolgok. Itt jegyzem meg, hogy csak akkor engedélyezném, hogy egy nő gyereket szüljön, ha mindkét szülő egyhangúan aláírna egy nyilatkozatot, igen is, „akarjuk, hogy legyen gyerek”! Egy esküvőt is úgy vesznek érvényesnek, ha egyhangúan kijelentik az igent. Lehet, hogy két ember megérett a házasságra, de nem biztos, hogy lelkileg mindkettő egyugyanazon időben érett a gyerek fogadására is. Egy férfi életét egy nő pillanatok alatt szét tudja rombolni, és csodálkozunk, hogy milyen sok férfi veti magát az italba. Ne értsenek félre, két gyerekes anya vagyok, és nemcsakférfipárti, de az igazság vonatkozik mindkét félre. Szóval Szép Ilonkák ide, csúnya Julcsák oda, egy családot meg tud alapítani bármi módon, de az nem elég, azt meg is kell tartani, mindennemű kísértés ellenére is. Egy asszony, aki őszinte és reális „Törődjön többet velünk!” A sarkadipiac ügye körüli események nem megnyugtatóak. A levél írói hetven-nyolcvan éves emberek, kis nyugdíjjal. A városban a régi, megszokott helyen árultunk kevés kis gyümölcsöt, illetve amit a kertünkben megterem. Nyugdíjunk nagyon kevés, de mi nem jártunk segélyért a városházára. Mivel bennünket nem hallgattak meg, ezért kérjük, több mint ötszázan, hogy dr. Tokaji Ferenc országgyűlési képviselő törődjön az ügyünkkel. Képviselő úr első szóra eleget tett a kérésünknek, minket egyszerű embereket támogatott. Segített megértetni a törvényeket, őszintén elmondhattuk neki panaszainkat. A múlt héten az újságban azt olvashattuk, hogy ezért őt támadták. Felháborító és igazságtalan! A képviselő úr rendszeresen jár Sarkadra fogadóórát tartani, sokan fordulnak hozzá. O mindig igyekezett segíteni. Lehet, hogy az ünnepekre nem tud mindig eljönni, de a körzete Geszttől Lőkösházáig tart. El is mondta nekünk, hogy heti négy napot tölt Budapesten. Mi olyan embernek ismertük, aki nem az ünnepségeken szeret szerepelni, hanem dolgozik. Ezt a levelet azért írtuk, hogy ne veszítse el a kedvét, mert két három ember támadja. Mi bízunk benne, és kérni fogjuk, hogy ezután is ilyen emberséges legyen. 10 aláírás és cím a szerkesztőségben Benzin 35 forintért? 1995. szeptember l -jén, pénteken a Békés Megyei Hírlap első oldalának szalagcíme: A MÓL Nagyszalontát beléptette Európába. A csabai tőzsdén (a piacon) levelem írásakor I Ft = 18 Lei. Ezt lefordíh’a magyarra azt jelenti, hogy a szalontai MOL-kúton a legdrágább üzemanyagfajta is csak 35 forinton belül van. A cikk utalt ugyan az adótartalomra: ott 50%, nálunk 70%, de tessék nekem elmondani, honnan a több, mint 300%-os differencia, hogyan lett a 20%-ból 300%?! Végül is igaz, a MÓL minket is beléptetett Európába, csak gyalog, mert benzinre, gázolajra kinek lesz pénze? 1995. szeptember i—3-ai lapszám 4. oldalán ez áll: Még drágábban autózhatunk. Régebben legalább elhazudták a szokásos műsort, mely szerint a nyugat, a kapitalisták, az olajmágnások vagy bárki emelik a nyersolaj árát. Ma már erre sem veszi senki a fáradságot, ha a MÓL vezére rosszul ébred, azonnal benzinárat emel. Erre lehet csupán gondolni, mert az újabb áremelésnek az égvilágon semmi indoklása nincs. A MÓL miért nem itthon, Magyarországon épít 35 forintos benzint árusító kutakat? Csuda fontos á jószomszédi kapcsolat, de mi lesz velünk? Hol üzlet ez nekünk? Már arra nem is merek gondolni, hogy az újabb áremelés ennek a tranzakciónak az ellentételezése, magyarul: megint velünk fizettetik meg más hülyeségét?! Kérdéseimre aki tudja a választ, ne habozzon, tegye közkinccsé! Mihály László, Békéscsaba
