Békés Megyei Hírlap, 1995. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-09-10 / 212. szám
8 1995. szeptember 9-10., szombat-vasárnap-I Békés megyei hírlap rendezvény egyszeri, megismételhetetlen. Bozsik Yvette elmondta: a vár varázsa alá került, mostantól a gyulai előadás a művészi mérce. Kocsis estje is zenetörténeti esemény volt, hiszen egészen másként hangzott, hatott, mint bármely másik helyszínen. Érdekességként említem, hogy ez a két program is azok között szerepelt, amelyeket anyagi megfontolásból el kellett volna hagynunk, akárcsak a megnyitót a Honvéd Táncszínházzal és az Állami Népi Együttessel. Sikert aratott Levente Péter, Halász Judit gyermekműsora, a Simonyi-est, az orgonahangverseny. Az Eperjes Károly-film- napok a vártnál is több érdeklődőt vonzottak, este tíztől hajnal kettőig tartott a művésszel a beszélgetés. A Magyar Televízió Gyuláról sugározta a 100. Lyukasórát Ráckevei Annával, és újdonságnak számított a humor Gyulán Galla Miklós fellépésével, igazi szellemi csemegét adott a Shakespeare Összes Rövidítve című produkció. —A felsorolás nem teljes, ám így is káprázatos. Mindezt miből sikerült megvalósítani, hogyan tudja magát manapság fenntartani egy nyári színház? Milyen támogatásra számíthat, és meddig takarékoskodhat, hogy az ne ölje meg a művészetet? — A Várszínház 1995. évi költség- vetését 36,5 millió forintban hagyták jóvá, ebhői 13,1 milliós bevételt a színháznak kellett teljesíteni. Az éves kölségvetés felét a központi támogatás (14,4 millió) adja, a város 8,9 milliója kiegyenlítette a korábbi adósságot, 6,2 milliót kaptunk a megyétől. Ehhez még alapítványokat, szponzorokat kellett megnyerni, 2,2 millió a minisztérium vidéki keretéből, 1 millió a Nemzeti Kulturális Alaptól. Négymilliós bevételt terveztünk, ami majdnem be is jött; nagy kiesést jelentett (1,5 milliót), hogy a Marica grófnő előadásait elmosta az eső. Az ügyvezetés, igazgatás mellett manapság a pénz előteremtése a fő feladat, és Gyulán az események nagyon gyorsan peregnek, 45 nap alatt lemegy az évad, két-há- rom rendezvény zajlik egy időben. Tény, hogy egyik évről a másikra teljesen másképp kell színházat csinálni, rendkívüli odafigyelés, némi kegyetlenség és nagy rugalmasság szükséges. Mivel a közönség többsége fürdővendég, másodsorban csabai és csak azután következnek a gyulaiak és megyebeliek, fontos lenne a kiszámíthatóság, hosszú időre előre kellene tervezni és az utazási irodáknak megmondani a dátumokat, amikre szervezhetnék a közönséget. Zenés-táncos előadásokkal így lehetne Gyulát jól eladni, de mindez a mai magyar valóságban szinte lehetetlen. Takarékoskodni például úgy tudtunk, hogy az idén először gyártottunk díszleteket, ami azt bizonyítja, van szellemi erő, vannak mesteremberek, akik képesek erre. A Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet rendelkezésünkre bocsátotta eleki műhelyét. Támogatta tevékenységünket a Várfürdő, a Jamina Rt. és a MÁV a félárú jegyekkel. — Milyen produkció után ment le a függöny? S a 32. évad tapasztalataiból okulva hogyan tovább? — Minden megérte, és semmit sem bánunk, ám azt tudomásul kell venni, hogy a színházbajárók szokásait nem lehet könnyen megváltoztatni, azokat tiszteletben kell tartani, azokhoz alkalmazkodni kell. Hűvös, esős napokon az idősebb korosztály nem ül ki szabadtérre, mert félti az egészségét. A szezon elején még nem lepték el Gyulát a vendégek, 10-15 éves tapasztalat, hogy az utolsó előadás mindig nézet- tebb, szerencsésebb az időpont, és addigra hozzászoknak az emberek a mozgáshoz, a színházhoz. Mindenképp megelégedésre ad okot, hogy az Johanna szerepében KubikAnna nyújtott emlékezetes alakítást (ARCHIV FOTO) a nagyszínházi előadásoknál azt tar- s*- tottuk fontosnak, hogy olyan darabot mutassunk be, ami csak itt látható. Szerencsés választás volt Hubay Miklós A cethal hátán című drámája és G. B. Shaw Szent Johannája. Az elsőnél több pénzt, odafigyelést igényelt volna a közönségszervezés, a másodiknak viszont olyan nagy sikere volt, hogy mehetett volna többször is. Káprázatos szereposztás, rendezés és szakmai elismerés jellemezte mindkét előadást. A közönség rendkívüli érdeklődése Shaw darabja iránt azt bizonyította, hogy a Johanna-legenda ma is eleven, vágyunk az örök emberi csodára, a tiszta hitre, és mindezt a színházban éljük át, ahol élő ember hat élő emberre, és ezt a közvetlenséget semmi más nem képes pótolni — mondta Cs. Tóth János. — Megvalósult-e a fesztiválvárosi álom? — A sokféle műfaj jelenlétével a sokrétű közönségigényt igyekeztünk kielégíteni, a gyermektől a felnőtt programig, az alternatívtól a klasszikusig. Két csúcspontja volt a nyárnak: Bozsik Yvette táncszínháza és a Tomkins Együttes Kocsis Zoltán vezényletével. Ä maga műfajában mindkét A Gyulai Várszínházban egy esztendővel ezelőtt új férfiakkal új műsor kezdődött. Csiszár Imre művészeti vezető és dr. Cs. Tóth János megbízott igazgató a korszakváltás lényegét a következőkben hirdette meg: két saját nagy- színházi bemutatót tartanak és valamennyi társművészet felvonultatásával fesztiválvárossá varázsolják Gyulát. A premier után arról kérdeztem Cs. Tóth János igazgatót, mi valósult meg a tervekből, elégedett-e a vezetés a 32. évaddal, milyen volt a produkciók fogadtatása, miből gazdálkodhat manapság egy nyári színház, és a tapasztalatok alapján mire vállalkoznak jövőre. idei évad — Sík Ferenc után — törést nem hozott; inkább felfelé ívelést látni, a színvonalat sikerült tartani. Sőt, új színfoltokat hoztunk Gyulára. Számunkra ez volt a bemutatkozás éve, igyekeztünk a lehető legtöbbet nyújtani. Az anyagi lehetőségek persze arra intenek, hogy jövőre kevesebbet markoljunk, nem szabad ilyen feszített ütemet diktálni. A nyelv nélküli darabok felé szeretnénk orientálódni. Terveink szerint egy magyar darabot mutatunk be, Petőfi Sándor Tigris és hiéna című színművét. A másik előadás a Háry János lenne a Honvéd Táncszínházzal és az Edit Piaf-darab a Művész Színházzal közösen. S jövőre nem szeretnénk lemondani azokról a programokról, amelyek most pénzhiány miatt lekerültek a repertoárról: Sass Sylvia áriaestje, a Merlin Színház, a Man- del Quartett, a Jókai Színházzal közös gyermekelőadás és a Kamyóné. Niedzielsky Katalin Faludy Györgyöt köszöntjük Faludy György Kossuth-díjas írót, költőt, műfordítót köszöntötték nyolcvanötödik születésnapján barátai és tisztelői tegnap este Budapesten, a Zene- akadémia nagytermében. Az ünnepi zenés-irodalmi esten pódiumra lépett Kocsis Zoltán, Markó Iván, Lukács Sándor, Hernádi Judit, Mácsai Pál, Jordán Tamás, Iván Ildikó, Bródy János, Kulka János, Koncz Zsuzsa, Oszter Sándor és Katona Klári, zongorán közreműködött Failoni Donatella. A költő Bécs, Párizs, Marokkó, New York, London és Torontó, Olaszország, Málta — kétszeri, több mint négy évtizedes emigráció — után 1991-ben tért ismét haza. Abba a hazába, ahol a műveit, csodálatos költeményeit volt amikor „csak” elítélték, máskor el is égették, elkobozták, bezúzták. A legkevesebb volt, hogy nem értették, nem akarták megérteni, és az iskolákban persze nem tanították. Nem is remélte, hogy megéri a változást, amire 1989-ig semmi esélyt nem látott. Aztán mégis megtörtént a csoda. „Jöttem, amint jöhettem...” (ARCHÍV FOTÓ) „Jöttem, amint jöhettem, s most boldog vagyok, mert itthon lehetek. S azért is, hogy megérhettem a változást” — mondta felejthetetlen orosházi találkozásunkkor. Kalandos élete és hányattatott munkássága során nemcsak a történelmi viharokkal szállt szembe, hanem nemzeti kultúránk elszigetelődése ellen is igyekezett tenni, amikor a magyar költészet nagyjait lefordította világnyelvekre. A világirodalom legszebb alkotásait pedig magyarul tolmácsolta: a görög és latin költőket, Villont, Robert Bumst, Poe-t, Baudelaire-t, Rimbaud-t, Schillert, Hölderlint. A nagy hazatérés óta Faludy fáradhatatlanul ír, járja az országot és mesél; kedves egyéniségével, humorával hallgatóságát mindenhol lenyűgözi. Rendkívüli jelentőséget tulajdonít az irodalomnak minden korban, azt, hogy a lehetősége viszont mára csökkent, fájdalmasan veszi tudomásul. „Borzalmas szó a barbárság, de sajnos századunkra is jellemző. A balkáni és máshol zajló szörnyűségek csakis a civilizáció elmaradása, hirtelen pusztulása, minden szellemi érték félretétele következtében válhattak valósággá. A kultúra a történelem során sók népet megakadályozott már a vérengzésben.” N. K. Mit olvas? A könyvek szeretetét a szülői házból hozta. Kisgyerekként az Andersen- és Grimm-mesék bűvöletében, később az indián regények kalandos világában élt. Gárdonyi Géza Láthatatlan emberét Illyés tanár úr felolvasásaiból szerette meg. Felcseperedő lánykaként került a kezébe Illés Endre kötete, a Szávitri: Történet a szerelemről és a halálról. Gyermekkorának feledhetetlen olvasmányai későbbi pályaválasztásának meghatározói ezek. Timkó Istvánná, a Békés Megyei Könyvtár Olvasószolgálati Osztályának vezetője megrögzött olvasónak vallja magát. —Megrögzött, de nem mindent olvasó. Ottlik Géza mondta: „Az ember megkíván egy könyvet”. És valóban, szeretni kell azt, amit a kezedbe veszel. Csak a szívvel választott és szívvel olvasott könyv üzenete lesz igazán a tiéd. E gondolat, mint vezérfonál vezetett el García Márquez Száz év magány, továbbá A szerelemről és más démonokról című kötetéhez, Márai Sándor Egy polgár vallomásai és Irving John Garp szerint a „A könyv társ és terápia. ” (ARCHÍV FOTÓ) világ című munkájához. Ma is ezek a legkedvesebb könyveim. —Mit olvas egy megrögzött olvasó? — Az éjjeliszekrényemen most háromféle könyv van: szakirodalom, szép- irodalom és krimi. Ezek közül választok hangulatom szerint. Amikor úgy érzem, már-már felőrölnek a hétköznapok apró gondjai, Jung Válasz Jób könyvére című kötetéből merítek erőt. Ha fáradt vagyok és felüdülésre vágyom, Henderson Esőkirálya segít. Influenzára, fáradtságra krimi az orvosság. A könyv társ és terápia. Cs. R. Megjelent a „Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig” újabb kiadása fem hiányozhat a könyvespolcról Május óta fekszik asztalomon recenzióra várvaegy könyv. A címe: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig. Dedikált példány: „Árpási Zoltánnak, köszönetképpen az új kiadáshoz nyújtott segítségért, sok szeretettel: Erős Zoltán, Budapest, 1995. május 26.” Az ajánlásnak előzménye van. Pontosan tíz évvel ezelőtt, 1985 karácsonyára jelent meg a könyv első kiadása. A szerző a magyar irodalomtörténetben szereplő, költőink, íróink életútjához kötődő települések neveit gyűjtötte egybe, természetesen az ismertségre okot adó irodalmi-történelmi összefüggések bemutatásával. Mint afféle múltunkban bogarászó, történelmi-irodalmi értékeink között kutakodó, azok megőrzéséért tenni kész ember, nagy izgalommal vettem kézbe a maga nemében páratlan összeállítást. Azonnal a Békés megyei adatokat lapoztam fel, s a leírtakat összevetettem a mi ismereteinkkel. Az összehasonlításból kritika született, a hiányosságok, a hibák terjedelmes és nem túl kíméletes felsorolásával. Vagy két héttel a cikk megjelenését követően csöngött a telefon. A szerző hívott. Mély lélegzetet vettem, a pesti író, újságíró kioktatására számítottam. Ma már bevallom, kellemesen csalódtam. Erős Zoltán, a könyv szerzője megköszönte a recenziót, a munkája elolvasása utáni észrevételeimet. Azt mondta, nagyon fontos neki a kritika, mert tervezi a könyv újabb, bővített, második kiadását. Hittem is, nem is. Ám Erős Zoltán nem volt ennyire bizonytalan. Már akkor, könyve megjelenésének másnapján nekilátott az új kiadás előkészítésének. Az én kritikai megjegyzéseim mellett még nyolcvankét)!) újságcikk foglalkozott a könyvvel és ösztönözte a szerzőt a további munkára. A kötetet akkor napok alatt elkapkodták, mert tényleg hézagpótló munka a Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig. És most itt a második kiadás, amelynek előszavában a szerző — páratlan tisztességgel — azt írja: szívfájdalom nélkül selejtezzük ki az első kiadást. Oka van ezt mondani. Ez a mostani könyv terjedelmesebb, tartalmasabb mint az előző. A szerző hazaszeretetét, irodalmi értékeink iránti felelősségét, igényességét igazolja a kötet. Terjedelmét tekintve az első kiadásnak épp a duplája a mostani, 500 oldalas. A Békés megyei címszavak is gyarapodtak: amíg a korábbi kiadásban 19 településünk nevével találkozhattunk, a mostaniban huszonöttel. A magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig költészetünk és prózánk sajátos leltárkönyve. S mint ilyen, alighanem sohasem lehet teljes. Hiszen mindig felbukkannak új adatok, vagy egyszerűen csak eszünkbe jutnak rég elment költők, írók, akiknek neve nem hiányozhat a könyvből. Utóbbiak közé sorolható közelmúltunk két nagy vesztesége, a füzesgyarmati Hegyesi János költő, író, politikus, és a gyulai Simonyi Imre, József Attila- díjas költőnk. De — korábbra visszatekintve — talán megérdemelne egy címszót a Kondoros melletti Csákó, melynek Geist-uradalmában volt intéző „István öcsém”, Petőfi testvére, aki maga is verselt. (Mellesleg Petőfi István itteni inté- zősége révén került Petőfi Zoltán a szarvasi gimnáziumba, amiről a város címszavánál olvashatunk is.) A magyar irodalomtörténet érdekes egyénisége volt Dapsy Gizella költő, Gyóni Géza barátja, Ady barátja, akinek lakása a század első évtizedeiben valóságos szellemi központ volt Szeghalmon. Talán egy mondatot ő is megérdemelne a könyv következő kiadásában. Mert kell a harmadik kiadás is. Mindenekelőtt azért, mert alighanem ez a mostani is hetek alatt elfogy. Másfelől a szerzőnek is a folytatás a szándéka. Ezt sejteti könyvének utószó helyetti utószavában. Erős Zoltán ott arra kéri a kedves olvasót, küldje el neki észrevételeit, javaslatait, kiegészítő információit. Mint írja, egy pontosabb, hibátlanabb és főleg teljesebb, újabb kiadáshoz, amellyel az egész magyar irodalom nyerni fog. Csak remélni tudjuk, a harmadik kiadással nem kell újabb tíz évet várni. Egy ilyen vállalkozásra mindig kell legyen pénz és kiadó. Túlzás nélkül merem leírni, Erős Zoltán munkája a haza- szeretet könyve, amelynek helye van legfontosabb lexikonjaink, kézikönyveink között. Árpási Zoltán (Mostantól a szerző'hozzájárulásával folytatólagosan közöljük a könyv Békés megyei címszavait.) Johanna és Az úrnő elbűvölte a közönséget _£remierévad Gyulán
