Békés Megyei Hírlap, 1995. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-09-10 / 212. szám
'-I BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Mia 1995. szeptember 9—10., szombat-vasárnap A nemzet csalogánya Blaha Lujza, színésznő, a „nemzet csalogánya” — ahogyan kortársai nevezték — Rimaszombaton született 1850. szeptember 8-án. Apja 1848-as múltja miatt Várai Sándor néven szerepelt. Ezért is játszott Várai Lujza néven 1855-től 1857-ig. A fiatalon árvaságra jutott gyermeket 1857-től gyámapja, Kölesi Antal nevelte, s 1866-ig az ő nevén szerepelt. 1864 közepétől a budai Népszínházban lépett fel. Innen került Szabadkára, ahol megismerkedett első férjével, Blaha János karmesterrel, aki zenei továbbképzését biztosította. 1866-ban szerződött Debrecenbe. Itt indult karrierje, melynek első fontos állomásaként 1871-ben a Nemzeti Színház népszínmű-, operett- és operaénekesnek szerződtette. Még kétszer házasodott. 1875-ben átszerződött az újonnan megnyílt pesti Népszínházhoz, melynek 1901-ig volt a tagja. Neve összeforrt a népszínművel. Szinte egyedülálló jelenség a színháztörténetben, hogy egy színésznő ennyire meghatározzon egy műfajt. A népszínmű mellett vezető alakja lett a hazai operettművészetnek is. Tehetsége, muzikalitása, könnyed, természetes, érzelemgazdag játéka magával ragadta a közönséget. A népdalok, kedves, egyszerű előadása tette a „nemzet csalogányá”- vá. Nagy szerepe volt a polgárság magyarosodásában. 1900-ban koronás aranykereszttel tüntették ki; 1901- ben a Nemzeti Színház örökös tagja lett. Blaha Lujza, mint Szerémy grófné Csiky Gergely Nagymama című darabjában, 1908-ban Takaréklángon, lassítva Nagyokat alszik mostanában. Másfél-két évet kell kipihennie. Évfolyam vezető tanár volt a táncművészeti főiskolán. Abba- IfP^ ^ ? hagyta. Maradt az Operaház. Ott is hajthat keményen. Táncosként és igazgatói minőségben. Szakály György ez év áprili- sától kevesebbet vállal. — A velencei mór bemutatója után, kilencvenhatom őszén azt nyilatkozta, ez már az utolsó szerepe. Határozottan állította: Othellót követően új feladatra nem vállalkozik. Ereje s tehetsége teljében korainak találtam, hogy így döntött. Ezért is örülök, hogy meggondolta magát. — De én nem gondoltam meg magam.'Továbbra is úgy érzem, nekem már nem kell új szerepet vállalnom. — Csak ha Markó Iván hívja? — A Trisztán és Izolda nyolcperces koreográfia. Ez nem egész estét betöltő darab. Örültem is neki, mert sejtettem, hogy nagyon jó fogunk dolgozni. Különös szerelem a miénk. Vannak emberek, akikről elég, ha csak pár sort olvasunk vagy látunk egy képet, máris megérezzük: közünk van egymáshoz. Én a leghosszabb mondatokat most váltottam Ivánnal, amíg a darabot próbáltuk. Korábban még csak telefonkapcsolatban sem voltunk.-—Győri együttesében annak idején mégis önt emlegette. „Úgy táncoljatok, ahogy a Szakály táncolt...” — Dolgozni mindenesetre most dolgoztunk először együtt. Kíváncsi is voltam, mit fog kihozni belőlem. Vannak ugyanis koreográfusok, akik lehozhatnák a csillagos eget, akkor sem érintenének meg. Iván nem okozott csalódást. Trisztán, évekkel ezelőtt, az ő testén született meg, de gyorsan át tudta adni. Három-négy mondattal az agyamba világított, s amikor szlovák partneremmel, Nora Gallovicsovával elkezdtük a próbákat, valósággal erőt lehelt belénk. Először Budapesten, majd Kecskeméten mutattuk be a darabot, néhány héttel ezelőtt pedig Pozsonyban, egy nemzetközi balettversenyen. Mellesleg rémesen nehéz nyolc percben megmutatni valamit. Besűríteni egy történetet, egy koreográfiái elképzelést. — A tanításról könnyen lemondott. Igazgatni jobb? — Az sem könnyebb. Illetve annyival talán mégis, hogy nem kell kamaszokkal nyűglődnöm. Nagyon sok gondom volt velük. Ami nekik természetes volt, nekem nem annyira. Lazítottak, linkeskedtek, nem mindig dolgoztak úgy, ahogy én azt elvártam volna. Az Operaházban pedig egyre inkább úgy érzem: egy igazgató ne táncoljon. Éz nem divat sehol. —Ha ezt hallaná Barisnyikov... — Már ő sem igazgató. Lemondott. Új vezetője van a New York-i American Balét Theatre-nek. Táncolni is, irányítani is nagyon nehéz egy személyben. Ezért sem akarok már új szerepeket vállalni. Leülni lenne jó, megpihenni végre, elutazni valahova két-három hónapra és csak úgy lógatni a lábam, jönni-menni a világban. Ezen a pályán azonban nagyon nehéz megállni, hiszen a táncos órája gyorsabban ketyeg. Az én pályám, azt hiszem, jól alakult. Amit elvesztettem a vámon, azt visszanyertem a réven. Ha egy lehetőség elment mellettem, nyomban kaptam helyette másikat. Hajtani soha semmiért nem hajtottam. E tekintetben édesapám természetét örököltem. Nyolcvannégy évesen is remekül érzi magát, mert mindig mindent szépen, komótosan, nyugodtan csinált. — Akkor ne is kérdezzem, hogyan tovább? — így. Takaréklángon. Lassítva. S ha ennyi volt. akkor ennyi marad. Nem kell ezt forszírozni. Én nem akarok fejvesztve, agyatlanul dolgozni. Nem szabad. Nem éri meg. Sz. G. L. Fekete fehéren Minden megtörténhet? Mi jön, mi jöhet még azután, hogy az ország egyik legőrzöttebb épületéből, a Belügyminisztériumból ellopták a rendőrigazolványok nyomtatásához használt számítógépet. Egy ideig úgy tudtuk, segítségével bármelyik csibész rendőrnek adhatja ki magát. A híradásokból időközben megtudtuk: nincs nagy baj, az ellopott gép tucatmasina, különben is a kiadott, de be nem vezetett igazolványok nem hamisíthatok. A történet tehát happy enddel zárul. A rendőrség minden bizonnyal bravúros nyomozás után napokon belül elfogja a tetteseket, aztán jön a tárgyalás úgy két év múlva, ahol egy jó ügyvéd kihúzza őket a sz..-ból, megússzák egy-két évvel, meglehet, azt is felfüggesztik. Akár jó is lehetne a közérzetem: a szerv a helyzet magaslatán áll. Csakhogy az én közérzetem mégsem jó! Egyszer magam is jártam a Belügyminisztériumban. Tanúsíthatom, oda földi halandó nem sétálhat be, s nem jöhet ki, csak úgy. Ott kérem szigorú ellenőrzés van. Talán még a legyeket is megvizsgálják: tovább repülhetnek-e, vagy sem? Ha pedig így van — adódik a kérdés —, hogy a francba lehet egy ilyen, nem húszfilléres méretű „technikát” csak úgy pofáncsapni ? Ehhez bizony — fáj kimondani, vagy sem—alvilági, maffiózó módszerek kellenek. Na ezérfrossz az én közérzetem. Mert mostantól kezdve minden megtörténhet, még az is, hogy álrendőrök feltartóztatnak, letartóztatnak, kirabolnak, lelőnek. A jog annyira meggyengült, hogy ha bárki fellép az akasztások visszaállításának, a nagy és kisbűnösök kíméletlen és azonnali megbüntetésének gondolatával, egy ország fog tapsolni. Cserébe még azt is elnézzük neki, hogy be kell fogjuk a szánkat, hogy le kell mondanunk a háborgás jogáról, hogy néha nekünk is odacsaphatnak a gumibottal, hogy törvénytelenül fogva tarthatnak napokig, hetekig. A társadalom fél és rendért kiált. Talán nem kellene megvárni, amíg új próféták karddal és vérrel teremtenek rendet. Arpási Zoltán 75 éve született Szalay Mihály kutató A haltenyésztési kutatások terén a szarvasi intézet létrehozásával vált ismertté Szalay Mihály tudós kutató neve. Szalay 1920. szeptember 9- én Veszprémben született, és 1974-ben Szarvason halt meg. Keszthelyen, a Gazdasági Akadémián szerzett oklevelet, majd a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági és Állatorvosi Karának állatorvosi osztályán szerzett végbizonyítványt. 1950-től a szarvasi Haltenyésztési Kutatóállomás tudományos munkatársa, később főmunkatársa. 1968-tól a szarvasi kutatóállomás igazgatója volt. Az 1953-ban létrehozott szarvasi intézmény Európa legnagyobb kísérleti létesítmény-rendszerét fenntartó kutatóintézetté fejlődött. Célja az volt, hogy a halakat ne laboratóriumi környezetben, hanem tógazdasági és természetes vízi környezetben, a termelés adott feltételei között vizsgálhassa. Elsők között vizsgálta a növényevő halfajok beilleszthetőségét a vízi termelésbe, s felismerte a halastavak termőképességének fokozását. Úttörő munkásságára tudományos emlékülésen emlékeztek 1986-ban Szarvason, amikoris a HAKI-ban felállított szobrát is leleplezték. Mit szól hozza, kedves tanar ur? Torgyán ante portás — Torgyán a kapuk előtt Mi történik itt? — teszik fel naponta ezrek, tízezrek a kérdést. Az egészből nem értenek semmit. Mi folyik itt valójában, rendszerváltás vagy valami más? Kételyek között utazunk ezen a huszadik század végi Magyarországon. Segíteni szeretnénk. A mai magyar valóságot értelmezni. A tanár úr, akit megszólaltatunk egyetemi docens, Kelet-Európa-szak- értő. Most a Torgyán-jelenségról kérdezzük. —Tehát, mit szól hozzá, tanár úr? — Először is azt kell vizsgálnunk, mitől van Torgyán-jelenség. Nyilvánvaló, hogy Torgyán József egyéniségétől, megnyilatkozásaitól, politikai szerepléseitől. Különös, de Torgyán doktor attól egyéni, hogy valós dolgokról, jelenségekről beszél a „bevettől” eltérő módon és stílusban. Rajta kívül például egyik párt vezetője sem vállalja a „kétfrontos” — a kormányt és ellenzéket egyaránt megcélzó — kritikát, a dolgok radikális kimondását. Torgyán József mindenkire ráolvassa az egyébként igaz, az elemeiben igaz, vagy csak a hihetően igaz vádakat. Ezeket azután úgy kombinálja, hogy rögtön magyarázatot, megoldást is ad rájuk, amelyek az ő szavaival élve „pofonegyszerűek”. —Ehhez azért kell némi határozottság, meggyőző erő, a tévedhetetlenség elhitetése. — Igen, épp ebben rejlik a dolog nyitja: Torgyán nem csupán kimond valamit, hanem azt is kijelenti, hogy „én vagyok az igazság”. S ez ami megkülönbözteti mindenki mástól. Az „igazság” kimondása aztán a tömegek rossz tapasztalataival találkozva táborba szervezhet mellette mindenkit, akármilyen életutat tett meg korábban, s akárhol is van most. Ez az indulásakor sokak által megmosolygott ember mára tömegvonzást képes gyakorolni. Az sem zavarja, hogy ellentétes igazságtartalmakat fogalmaz meg, egymást kizáró magyarázatokat ad, vagy megoldásokat kínál. Minden réteget megcéloz és igyekszik megnyerni magának azzal, ahogyan a nemzet elárulásáról, a gazdaság kiárusításáról, a románokkal szembeni keményebb fellépésről, az adósságtörlesztés felfüggesztéséről, az iskolák problémájáról, a pedagógus-elbocsátásokról beszél és kimondja: ami van, az nem jó. Ez akár igaz, akár nem, Torgyán József sugallja: meg tudja oldani a problémát. Ami azt jelenti, hogy a Torgyán-jelenség a válság, vagy egy olyan válság közeli állapot tünete, amikor már a társadalom vitázik a pártokkal, egyre indulatosabban és elutasítóbban. — Ami azt jelentheti, hogy Hannibál nem csak ott áll a kapuk előtt, de be is mehet rajtuk. A közvélemény-kutatások adatai legalábbis ezt sugallják. — Torgyán meglepően emelkedő népszerűségi indexe még nem jelenti azt, hogy az emberek rá is szavaznának, de azt igenis jelenti, hogy nem feltétlenül állnának ellent offenzív lendületének. Minél inkább kiüresednek a szavak, minél szomorúbb a jelen, minél ködösebb, riasztóbb a jövő, annál jobban apátiába zuhannak az emberek, annál többen fordulnak el a pártoktól, legyenek azok kormányon, vagy ellenzékben. A Torgyán-jelenség azért veszélyes, mert egy parlamentben lévő párt parlamenten kívüli eszközökkel képes lehet látszólag demokratikus módon, a tömegekre apellálva fellépni akár a parlament, akár a befolyását, bázisát elveszíteni nem rest kormány ellen. — És ki védi meg ezeket a demokratikusan választott intézményeket? — Torgyán doktor még nem rendelkezik olyan „káderekkel”, akik az általa mozgósítható tömegeket irányban tudnák tartani, ellenőrizni, hogy ne csapjon ki az indulat. Ez a hiány az oka, hogy a Torgyán-jelenség egyelőre ellenőrzött parlamenti keretek között működik. — Egyelőre, de mondjuk ki: felbukkanhat a diktatúra veszélye. — Ezt azért így nem merném kijelenteni. Először is nem szükségszerű, hogy lemásolódjon az ismert történelmi forgatókönyv, a weimarizálódás esete, amikor Németországban a Hit- ler-fasizmus a demokrácia lehetőségeivel élve jutott hatalomra. Másodszor: Torgyán elég ötletes és eredeti ahhoz, hogy merőben új „megoldásokkal” is előrukkoljon, kitaláljon olyan dolgot, ami a mai helyzetre antidemokratikus válasz lehet. Mindez nagymértékben függ a körülményektől, attól, hogyan alakul az ország gazdasága, belső stabilitása, erkölcsi állapota, amire különösen nagy teher nehezedik. — A múlt héten főleg parlamenten kívüli politikai erőkből új mozgalmak alakultak, amelyek — mint szervezőik kijelentették — a nemzeti centrum létrehozását célozták meg. Röviden szólva: a modernizáció nemzeti útját hirdetik. Mennyiben befolyásolja az ön által elmondottakat? — Nem befolyásolja, erősíti. Nem véletlen, hogy Torgyán doktor neve — mint az egyik ilyen új szerveződés elnökéé — itt is felbukkan. Ezek a mozgalmak azt az üzenetet rejtik, hogy ami van, az nein jó. A mérsékelt szó- használat ellenére is burkolt kihívásként fogalmazódik meg a szándék a ■sokat emlegetett weimarizálódásra, a jobbra tolódásra, a demagógiára. Úgy tűnik, ehhez jutottunk közelebb.
