Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-05-06 / 182. szám
1995. augusztus 5-6., szombat-vasárnap MEGYEI KÖRKÉP Szűkösen. Több észak-békési településhez hasonlóan, a bucsai önkormányzat is pályázott állami pénzeszközre, mint önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került település. Nem hivatalos információik alapján a kért összegnek hozzávetőlegesen 65 százalékát kapták meg, ami szűkösen, de elég lehet a falu idei működőképességének biztosítására. Nagymamák és unokák. A medgyesegyházi nyugdíjasklub a napokban érkezett haza a cserkeszőlői egynapos kirándulásról. A gyógyfürdőjéről ismert településen a helyiek mellett Bánkút, Medgyesbodzás és Pusztaottlaka nyugdíjasklubjainak tagjai is részt vettek. Külön érdekessége a programnak, hogy a nagymamák magukkal vihették unokáikat is a kirándulásra. Bál a szoborért. Kertész- sziget szinte valamennyi lakóját megmozgatta az az akció, amely a minap indult, s célja, hogy a faluban is legyen Kossuth-szo- bor. Ennek részeként nemrég a Haza és Haladás Alapítvány segítségével nagyszabású mulatságot szerveztek, melyen nagy sikert aratva fellépett a Rock- szinház művésze, Balogh Bodor Attila és a Salamon-shaw. A hajnalig tartó bállal záruló rendezvény bevételét, mintegy 20 ezer forintot a szobor felállítására fordítják majd. Megtakarítás. Kardoskú- ton, a költségek csökkentése kapcsán az általános iskolában létszámleépítést kellett végrehajtani. Minden egyes létszámmegtakarítás egy évben 750 ezer forintot jelent. így összesen jövőre mintegy 3 és fél millió forinttal kell kevesebbet kiadni bérköltségre. Közhasznú munka. Almáskamaráson az önkormányzat 40 jövedelempótló támogatásban részesülő személyt foglalkoztat a települést érintő közhasznú munkában. A tartós munkanélküliek egy része az óvoda nyári nagytakarításában, valamint az iskolaépület meszelésénél segédkezett. Az alkalmazottak közül többen jelenleg is a település közterületeinek rendezésével foglalatoskodnak. Mivel az idén az aranka nevű gyomnövény jelentősen elburjánzott a település egyes részein, így a férfi munkaerőt ennek a kiirtására irányították át. Nézzük meg, ki kéri a búzánkat! (Folytatás az 1. oldalról) — Most még nem adtam senkinek. Korábban egy 5 ezer tonnás tételt a Gabona Kereskedőháznak szállítottunk. — Meddig vár, hogyan választ vevőt? — Úgy 13 000 ezer forint körül gondolom adni, mégpedig annak, aki megbízható, akit ismerek, vagy pedig aki azonnal, készpénzzel fizet. A telekgerendási terményfeldolgozó Kft. nem az egyetlen, akit ezekben a napokban árajánlatokkal ostromolnak a különböző kft.-k, bt.-k képviselői. A búzatermés a vártnál kevesebb, a gabonárak felfelé kúsznak. Félő, hogy a megyénkben is megjelent nepperek között most is akad rosszul, vagy sehogysem fizető vevő; hogy megismétlődhetnek azok a szomorú esetek, amelyek nem is olyan rég a sertésfelvásárlással megtörténtek. Három szakemberrel is beszéltünk tegnap a gabonapiaci helyzetről. Kasza Pál, a Békés Megyei Földművelésügyi Hivatal helyettes vezetője úgy fogalmazott: végre a termelő van jó pozícióban, versenyeznek az árújáért. Ugyanakkor meggondolandó, hogy a hosszú távra épített, tartós üzleti kapcsolatokat kockázatos felborítani a pillanatnyi nagyobb haszon reményében. A vonzó ajánlatok esetében a termelőknek feltétlenül érdemes tájékozódni, informálódni a vevőről például a CégFelfelé kúszó gabonaárak — ömlik a szem a kombájntól a pótkocsira közlönyből, vagy a szakmai kamaránál, érdekképviseletnél. Csukás Gyula a Gabona Kereskedőház Kft. ügyvezető igazgatója és a Békés Megyei Agrárkamara ügyvezető alelnöke. — Mi eddig nem tapasztaltuk, hogy másnak adnák el a termelők a búzát, pedig 50 ezer tonna körüli mennyiségre van szerződésünk — sorolja kereskedői minőségében a szakember —. A leszerződött mennyiség gyakorlatilag mind exportra kérni, ütemes a kiszállítás. — Mennyit fizetnek a termelőnek? — Mi — talán egyedül — 3 százalékért bonyolítunk, és az állami támogatást 100 százalékban visszajuttatjuk a termelőnek. Mi májusban eladtuk külföldre a gabona zömét, 104 dollárért, hiszen akkor ennyiért lehetett üzletet kötni. — A nepperek feltűnését tapasztalták-e a megyében? — Hogyne! Éppen most járt nálunk az egyik szövetkezet vezetője, aki elmondta, hogy tucatjával keresik meg az ilyenolyan felvásárlók. De szerintem ma már óvatosabbak a termelők, hiszen évekkel ezelőtt sokan pórul jártak. Természetes, hogy a termelő a lehető legtöbbért igyekszik eladni, de csak alapos tájékozódás után szabad dönteni, a legjobb, ha a teljes véteárat kifizeti előbb a vevő. Dr. Monori Károly, a Békési Gabona Rt. vezérigazgatója: — A piaci mozgást természetesen tapasztaljuk: sok partnerünk nem teljesíti a szerződését. Most sorra felkeressük őket, a határidő egyébként augusztus 31. — Az is természetes, hogy a termelő a legjobb áron szeretné értékesíteni a búzáját. .— Igen, ugyanakkor volt egy szerződéses mennyiség, ár, előfinanszírozás. Részben a szerződött, részben a napi áron vesszük át a terményt, az árlekötött és a szabadáras felvásárlás aránya úgy 50-50 százalék. — Ha most szeretnék egy nagyobb tételt eladni Önöknek, mennyit tudna ígérni? — A minőségtől függően 11 000-12 500 forintot tonnánként. Az idén tehát az a termelő járt jól, aki nem szerződött, el tudta tárolni a termést és kivárja legmagasabb árat. Tóth Ibolya Kossuth Lajos nyomában Battonyán Kossuth halálának 1994. évi centenáriuma felgyorsította a személye körüli érdeklődést Battonyán is, ahol a helytörténészeket egy érdekes kérdés foglalkoztatta: járt-e Kossuth Lajos Battonyán 1849 őszén? A kérdés nem indokolatlan, mivel a környékbeli kutatások ezt a hipotézist felerősítik. Lakatos Ottó: Arad története című munkájában említést tesz Kossuth Lajos 1849. július 15—16-ai útjáról, mely szerint akormányzójúlius 17-én érkezett Aradra kíséretével, s közben Tótkomlóson megpihent. Arad védelmi rendszeréről kívánt meggyőződni, de látogatása „villámlátogatás” volt, hiszen már július 21 -én Szegedre kellett érkeznie, ahol a parlament ülése előzetesen ki volt tűzve. A visszafelé utazás Nagylak és Makó érintésével volt lehetséges. Ez bizonyítja, hogy Makón, látva a Maros használhatatlan állapotban lévő hídját, szigorú utasítást adott a város polgármesterének a híd mielőbbi kijavíttatására. Egy másik feltevés szerint Kossuth minden valószínűség szerint járt Battonyán Kossuth még egy alkalommal járt a környéken: a mezőhegyesi ménesbirtok központi irodaépületének falán ma is márvány emléktábla tudatja, hogy 1849. július 31-én, illetve augusztus 1-jén Mezőhegyesen éjszakázott. Mindkét esetben Aradra tartván, át kellett utaznia Battonyán, hiszen a korabeli hadi helyzet őt és a kormányt arra késztette, hogy mielőbb Aradra érjenek. Ezt a tényt Lakatos könyvében újólag megerősítve látjuk a következő mondattal: „Azary honvéd kapitány a közgyűlés színe előtt megjelenvén közié, hogy ma délután négy óra tájt a kormány tagjai Szegedről Aradra érkeznek.” Arad korábban önálló vármegyéhez tartozott. Mindössze 26 km választja el az akkor Csanád vármegyei Batto- nyától. Kossuthnak tehát át kellett utaznia Battonyán. (A történészek kérdezhetnék, hogy akkor miért Mezőhegyesen töltötte az éjszakát? Köztudomású, hogy a mezőhegyesi Ménesbirtok az akkori hadihelyzetben talán még Batto- nyánál is fontosabb település volt, hiszen a korabeli hadsereg lovassága innen kapta a megfelelő utánpótlást. Indokolt volt tehát Kossuthnak a helyszínen tájékozódni ennek az utánpótlásnak a lehetőségeiről.) De a logikus megközelítés azt kívánja, hogy Aradra a legrövidebb úton — Battonyán keresztül — utazzanak a közúton a látogatók, Szegedre, Makóra, Hódmezővásárhelyre jöttömben-keltemben. A város helytörténészei eddig nem találtak erre egyértelműen bizonyító dokumentumokat. Esetleg az aradi iratok tüzetesebb átnézése segíthetné ebbéli törekvéseinket. Dr. Takács László Visszhang Gyulán is vizsgázhatnak segédmotorosok A Gyulai Gépjárművezetőképző Munkaközösség 1972 óta folyamatosan képez segédmotorkerékpár-ve- zetőket. A 20/1992 (VII. 21.) KHVM rendelet valóban nehezebb feladat elé állította az említett járművezetői kategória vizsgázóit és azok oktatóit. Az is igaz, hogy csökkent a jelentkezők száma. Békés megyében a vizsgára kijelölt helyek száma nemcsak kettő, Orosháza és Békéscsaba, ugyanis Gyulán (a munkaközösség kérésére) 1994. 03.09. óta folyamatosan van segédmotorkerékpáros vizsgáztatás. E tekintetben külön dicséret illeti a Megyei Közlekedési Felügyelet Járművezeti Vizsgabizottság vezetőit, akik igenis jó hozzáállással, kis létszámú vizsgák esetén is (rutin, forgalom) megtalálják a megoldást a vizsga lebonyolítására. Természetes, hogy ehhez a munkaközösség is igyekszik úgy szervezni a vizsgákat, hogy a szabályzatban leírtaknak megfeleljen, azon a napon más vizsgák is megrendezésre kerülhessenek. Munka- közösségünk 1994 évben 117 főt iskolázott be, ebből 107 vezetői igazolványt szerzett. Gyulán! Javaslatom lenne, hogy ez ügyben a fiatalok érdekében legalább Békés megyében minden érintett felelősséget vállaló, képzési engedéllyel rendelkező iskola vezetője, Közlekedési Felügyelet, Balesetmegelőzési Bizottságok, (sajtó) jelenlétében tartson megbeszélést. Ezek után lehet, hogy közelebb jutunk az eredményes és valós megoldáshoz. Remeczki János Köszönettel vettem Remeczki János levelét a segédmotoros képzéssel foglalkozó témához, amellyel egyetértek, hisz munkájuk elismerésre méltó. Valóban — s ezt cikkemben is említettem —, a megyei vizsgabizottság is igyekszik mindent megtenni a kisebb létszámú vizsgák (akár vidéki) lebonyolításáért is. Békéscsaba és Orosháza vizsgahelyként történő' említése, a Mezőkovácsházán tartott bizottsági ülésen természetszerűen hangzott el, hisz ezen körzet településeiről e két városba járnak vizsgázni a fiatalok. A ,jcsak két helyen” fogalmazásért a gyuláiktól elnézést kérek, mivel a fentiekből adódott. A jelzés oka éppen az volt, hogy mindenki (beleértve a rendőrséget, a járművezetői vizsgabizottságot, a gépjárművezetőképzőket) szeretne mind nagyobb segítséget adni ehhez a munkához, mert a mezőkovácsházi térségben is jó lenne hasonló eredményeket regisztrálni, mint azt tehették Önök. Halasi Mária Olvasóink írják Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg.---------------------------------------------s------------------------------------------F izetni kell Szanazugban Nagyon szívesen járok Szanazugba pihenni, kikapcsolódni, élvezni a vizet, a természetet. Am—mint tavaly is—kíméletlenül bevasaltak rajtam (rajtunk) negyven forintot, mivel Szanát — így a , .díjbeszedő” — magánbérlő bérli, s fizetni kell a ... nem is tudom miért. A vízért, homokért? Na, de lássuk csak, mit is kapunk ezért a pénzért. Hát először is. Tényleg van egy csomó homok, aminek a fele is elég volna. A másik felét gyeppel kellene helyettesíteni, hogy a vízből kijövök a friss, zöld pázsiton keveredhessenek le, ezen ugyanis sokkal jobb elnyújtózni, mint a homokon — ez utóbbi rátapad a vizes testre. Ráadásul kánikulában a homok olyan forró lesz, mint a sivatagi, s a rálépő fürdőzőnek csak úgy égeti a talpát. Ez az odahordott szanazugi homok tele van békakagylókkal, ami vágja az ember lábát. Aztán... Nézzünk csak jobban szét ezen a kibérelt szanazugi strandon! Az autók nincsenek kitiltva az ártérről, büdösítik a levegőt, s útjában vannak a fürdőzőknek. A vízben az úszó emberek között közlekednek a motorcsónakok, veszélyeztetve a testi épséget, szennyezve a levegőt, felkavarva a vizet. A vízszél sok helyütt piszkos. Nincsenek szabadtéri zuhanyzók sem. Hiányzik az ingyenes illemhely. A nádtetős, nagystílű és drága vendéglőben van ugyan WC, de tíz forintot kellfizetni használatáért. Szóval szedik a pénzt, amiért csak lehet. Tehát: amúgy csak ,,homokszolgáltatást” kapnak a fürdőzők, amíg nincs zuhanyzó, nincs ingyenes WC, amíg autók gurulnak a fürdőzők között, mögött, amíg motorcsónakok közlekednek a kijelölt fürdőhelyen a lubickolok között, s amíg nem tiltják ki a kutyákat, addig a szanazugi bérlő jogtalanul veszi ki a fürdőzők zsebéből a pénzt, ugyanis nem nyújt érte semmit a homokon kívül. A víz szerelmesei pedig pórul járnak. Tudom, nem sok az a negyven forint, de az előbb felsoroltak figyelembevételével a fürdőzők kaphatnának is valamit a negyven forintjukért. (Cím a szerkesztőségben) Kígyóst mozgássérültek kirándulása az Országházban A kígyósi mozgássérültek csoportja, amely Újkígyós és Szabadkígyós tagjait képviseli, már 496fő taggal rendelkezik. Sávolt János, a szervezet titkára, a vezetőség közreműködésével minden kedden fogadóórát tart. A szervezeti munkán kívül, megemlékezéseket — összejöveteleket tartanak és most 82 fő részvételével ellátogattak Budapestre, egynapos kirándulásra. Tóth Sándor országgyűlési képviselő támogatta a csoport részvételét az Országházba, és elkalauzolta őket mindenhova. Pitnerné Varga Erzsébet volt a kirándulók idegenvezetője, akinek közreműködésével megtekintették a Citadellát, ellátogattak a vidámparkba, az állatkertbe és a mezőgazdasági múezeumba. Külön nagy élményük volt a Hősök terén az őrségváltás megtekintése. A kirándulásnak igazi nagy élménye az volt, hogy a tagok nagyobb része még nem is járt Budapesten, akik közül Mátrai György né tolókocsiban vett részt a kiránduláson. Külön kell szólni Lukács Sándorné szabadkígyósi és Gera lllésné újkígyósi vezetőségi tagokról, akik vezették a csoport tagjait. Nátor János, Újkígyós „Az 5 pengőst őrzöm ma is” Ebben az országban melyikfőnöknek hány védőőrizet jár? És mégis, mintha nem is véletlenül történne hol egyikkel, hol a másikkal országúti baleset. Én 1941-ben vizsgáztam személy- és teherautóra. Akkor a közlekedésrendészeten úgy tanultuk, hogy akkor védőőrizet (kíséret) nélkül jártak az ország vezetői. Három kivételezett jelzésű személyautója volt Magyarországnak, rendszám nélkül: a magyar szent korona volt a kocsin elől-hátul! Az államfőnek-—a kormányfőnek és a hercegprímásnak. Ezek elől a kocsik elől minden körülmények között—még a tűzoltóknak és a mentőknek is—ki kellett térni. Erre egy személyes tapasztalatot is el tudok mondani. 1931-ben Szeghalmon, a Pláner Bernát kereskedés előtt volt egy benzinkút. Én a gyalogjárdán mentem az iskolába. A benzinkútnál egy személyautó benzint vett fel. A kocsi körül egy egyenruhás sofőr és a boltos egyik segédje tevékenykedett. Az autó iránt a járdán egy igen jólöltözött úr sétált. Mikor irányába értem és köszöntem, megszólított, kérdezte, hogy hívnak, és hová megyek. Mondtam, Bálint Endre, és az iskolába tartok. Ezután megkérdezte, tudom-e, őt hogy hívják. Igen! — mondtam: Nagybányai vitéz Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. Ezt azért tudtam, mert színes újságban láttam fényképen, így fel tudtam ismerni. Jól van, kisfiam. Talpraesett gyerek vagy, és megajándékozlak egy képemmel. Ézzel zsebébe nyúlt, és egy Horthy 5 pengőst nyomott a markomba. Emlékezzél rám, fiam, ha felnőtt ember leszel is. Ezt az 5 pengőst őrzöm ma is, pedig de sokszor szükségem lett volna rá! Bálint Endre, Füzesgyarmat Végvári tortacsata Egy szombat este szüleimmel átutaztunk Gyulára, hogy megcsodálhassuk és megkóstolhassuk a vártortát. A torta valóban gyönyörű volt, de az ízéről nem tudok véleményt mondani. Körülöttem, leszámítva a tesómat, csak felnőtteket láttam a sorokban. Mögöttem deltás úriember igyekezett mindenáron előretörni, mintha az élete függne attól, hogy sikerül egy szelet tortához jutnia. Mellettem egy kövér néni, teljes súlyát bedobva, sikeresen haladt előre a csábító csemegéért. Ekkor már olyan szorosan tülekedtek a felnőttek előre, hogy szüleim jobbnak látták, ha kiparancsolnak minket a tömegből, nehogy valami bajunk legyen a megvadult „ínyencek” gyűrűjében. Bár a mikrofonon át egyre hallottuk, hogy türelemre intik a jelenlévőket, mondván, hogy mindenkinek jut az édességből. Nem jutott, ha csak nem számítom azt a néhány szeletet, amely a fűben széttaposva árválkodott. Kedves felnőttek! Köszönöm, hogy így vigyáznak a gyerekek egészséges táplálkozására és megóvják őket a felesleges kalóriák fogyasztásától! Már nem is szeretem a tortát! Ui.: Mégis, kérem azokat, akik megkóstolták, hogy mondják el — csupán a húgom kedvéért—milyen volt?! Matusik Kriszti, Békéscsaba