Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-01 / 178. szám
iRÉKÉS MEGYEI HtRLAPMEGYEI KÖRKÉP 1995. augusztus 1., kedd Az igazságügy-miniszter válasza a Békés Megyei Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Szövetsége titkárának nyílt levelére Évforduló. Csortos Gyula színész 1883-ban Munkácson született, és 1945-ben ezen a napon halt meg Budapesten. Jellegzetes, már-már modoros hanghordozású drámai ereje, fanyar, érdes humora, magával ragadó komédiázó kedve, légkört teremtő emberábrázoló tehetsége minden szerepét élettel telítette. Egyéniségét, stílusát természetes pátosz, tiszteletet parancsoló méltóság jellemezte. Nem ismerte a műfaji korlátokat. A kabarészínpadon éppen olyan otthonosan mozgott mint drámai szerepekben. Számos ma is népszerűfűmben játszott. Megjelent az Amondó. A napokban jelent meg a füzes- gyarmatiak helyi újságjának, az „Amondó”-nak legfrissebb száma, amelyben egyebek mellett — mintegy a közelgő lovasnapok bevezetéseként — a helyi lovasklubról találnak érdekes írást az olvasók. Ványaialt Erdélyben. Egyre jobban elmélyül a testvértelepülési kapcsolat Dévaványa és az erdélyi Székelykeresztúr között. Ennek legfrissebb jele, hogy a napokban Pap Tibor polgármester vezetésével ványai küldöttség utazott a romániai kisvárosba, hogy az ott rendezett Petőfi-napokon részt vegyen. Értesítjük a megye lakosságát, hogy a Csaba „X” Autó Kft. CSABA „X” AUTÓ KFT. Százhalombatta Adószám: 10942820-2-13 feliratú bélyegzője elveszett. Használata 1995. július 25-étől érvénytelen! Tisztelt Győrfi Úr! A szövetségnek a földtulajdonlás és földhasználat szerkezete témájú állásfoglalásáról a Békés Megyei Hírlapban közzétett levélből értesültem. A kritikus felvetések többsége a Földművelésügyi Minisztérium feladatkörébe tartozó problémát érint, mégis — mint a levél egyik címzettje — szeretnék hozzájárulni az Önök és a közvélemény tájékoztatásához. A termőfölddel kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálatának kérdéskörét még a múlt év őszén — egyebek között az országos szövetség bevonásával — megtárgyalták az érintett tárcák. Az akkor lezajlott szakmai vita eredményeként az érintettek arra a következtetésre jutottak, hogy alapos és megfontolt előkészítő munka után 1995- ben célszerű és egyben szükséges az indokolt módosítások elvégzése. A Földművelésügyi Minisztérium ennek megfelelően időzítette a termőföldre vonatkozó törvénymódosítás előkészítésének folyamatát. A terveknek megfelelően — a földművelésügyi tárca kezdeményezésére —1995 tavaszán ko- difikációs bizottság is alakult a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény felülvizsgálatára, amely meg is kezdte munkáját. Ugyancsak kodifikációs bizottság alakult — s folyamatosan tartja üléseit — a szövetkezeti törvény átfogó felülvizsgálására. Ez utóbbi munkát az Igazságügyi Minisztérium koordinálja. A gazdasági stabilizációval kapcsolatos jogalkotás bizoHarmincnyolc évi szolgálat után nyugalomba vonult Dombegyház egyik háziorvosa, dr. Ábra hám Sándor. A hír — bár mindenki megértéssel fogadta — nyugtalansággal töltötte el azokat, akiket évtizedeken át gyógyított a nagyközség köz- tiszteletben álló főorvosa. „Mi lesz most velünk?” — kérdezik az érintettek a lapunkhoz eljuttatott levélben. A kérdést Gyarnyos értelemben háttérbe szorította ugyan a felülvizsgálatot, de a munka nem állt meg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a kormány 1995. második félévi törvényalkotási programjavaslatában 1995 szeptemberi benyújtási határidővel a termőföldről szóló törvény módosítására irányuló törvényjavaslat is szerepel. E tények ismeretében — úgy érzem — igaztalan az a vád, hogy a szóban forgó kérdéskörben áz elmúlt egy évben semmi sem történt. Hasonló a helyzet a kárpótlási folyamat lezárására irányuló jogalkotás előkészítésével is. A korábbi törvényhozás által megalkotott és a jelenlegire súlyos örökségként hárult vagyoni kárpótlási törvények — nem beszélve most a politikai üldözöttek kárpótlásáról — közismerten szerteágazó gyakorlati problémákat vetettek fel, ezért aligha képzelhette bárki is, hogy e bonyolult és a tervezetthez képest elhúzódó folyamat „egy csapásra” lezárható. Amikor a kormány célul tűzte ki a kárpótlási folyamatok lezárását, ezt nem kampányszerűen megoldandó feladatnak tekintette. Tudta ugyanis, hogy a kárpótlás meglehetősen „összekuszálódott szálainak” az érintettek számára is megnyugtató „elkötése” nem történhet egyik napról a másikra. A lezárás maga is folyamat, amelynek kielégítő kezelésére (szakaszolására) csak körültekintő és megfontolt törvényhozási (törvény-előkészítési) munka vezethet. Ennek megfelelően készült el a vagyoni kármati Jánosné polgármester asszonynak továbbítottuk. — Örömmel mondhatom, hogy dr. Juhász Magdolna személyében augusztus 1 -jétől augusztus 31-ig kaptunk egy helyettesítőt a békéscsabai kórház belgyógyászati osztályáról. Természetesen reménykedünk a végleges megoldásban. Az 1- es számú körzet megüresedett háziorvosi állására pályázatot pótlással összefüggő egyes kérdések rendezéséről szóló — a kárpótlási folyamat lezárása jegyében fogant — törvényjavaslat, amelynek az Országgyűléshez történő benyújtását ■ugyancsak szeptemberre (az őszi ülésszak kezdetére) tervezte a kormány. Ez a törvényjavaslat, valamint az ahhoz kapcsolódó (a kárpótlási törvény végrehajtására kiadott kormányren: delet módosítására irányuló) jogszabály tervezete — egyebek között — mindazokat a „nyitva maradt” kérdéseket is rendezi, amelyekre levelükben utaltak, és amelyek a törvényelőkészítés folyamán az érdekelt tárcák előtt, így az igazságügyi kormányzat, előtt is ismertek voltak. Információim szerint a Földművelésügyi Minisztérium azóta már eljuttatta a szóban forgó törvényjavaslat tervezetét az országos agrár-érdekképviseleti szervezetekhez, így azt—még a közigazgatási egyeztetést megelőzően — a szövetség is megismerheti és vélemnyezheti. A szövetség elnökségének a tervezettel kapcsolatos álláspontjára azért is számítok, mert azt szeretném, ha a szükségszerűen csak az általánosság szintjén zajló — sajtóbeli levélváltásunknak tényleges gyakorlati eredményei lennének, és eszmecserénket — a hangzatos sajtókritika helyett — a továbbiakban a tényleges megoldási javaslatokról folytathatnánk. Budapest, 1995. július 31. Dr. Vastagh Pál igazságügy-miniszter hirdettünk. A jelentkezőt szolgálati lakással várjuk. A képviselő-testület azonnal rendkívüli ülést tart, amint megkapjuk az első érvényes pályázatot vagy pályázatokat. Valamennyiünknek az a célja, hogy minél előbb megtaláljuk Ábrahám főorvos úr méltó utódát. — mondotta Gyarmati Jánosné polgármester. M.Gy. Dombegyház orvosra vár Megkérdeztük olvasóinkat Hol tartanánk ma, ha 1956-ban nem avatkoztak volna be az oroszok? Lukovszki Tibor, 29 éves, kaszaperi munkanélküli: Meggyőződésem, hogy, ha már 1956-ban ki tudtunk volna vállni a szocialista táborból, akkor ma sokkal jobban állna ez az ország. Biztos másak, kedvezőbbek lennének a kereseti lehetőségek. Nem lenne ennyi munkanélküli sem, hisz az üzemek nem mentek volna tönkre. A mostani nagy „mumus”, a Bokros-csomag pedig meg sem születik. De sajnos nem így alakult, ma vállalnunk kell a nehéz küldetést. Králik Zoltán, 56 éves, orosházi munkanélküli: Szerintem nagyon jó hogy beavatkoztak, mert addig volt itt jó világ, amíg bent voltak az oroszok. A forradalmat követően nem volt annyi szegény mint ma, a kisembereknek is futotta élelemre, megélhetésre. A krumpli sehol nem maradt a földben, ha más nem, akkor a kiskatonák szedték fel. Ilyen nagy munkanélküliség sem volt. Az akkori közbiztonságot szintén nem lehet össze sem hasonlítani a maival. Őré Ferencné, 40 éves, békéscsabai gyógyszertári alkalmazott: Én szinte akkor születtem, de azt kell mondanom, szép gyermekkorom volt. A forradalmat követően évtizedeken át, elég jók voltak itt az életkörülmények. Igaz, nehéz megjósolni, milyen lett volna akkor, ha a történelem kereke másképpen fordul. Amennyiben a Nyugat katonai és gazdasági segítséget is adott volna, akkor ma biztos jobban élnénk, ám ha, mások jönnek, ki tudja?! Tóth Péter, 21 éves, szarvasi mezőgazdász: Én nem politizáltam soha, így nagyon nehezen tudok ezzel kapcsolatban bármit is mondani. Ráadásul nehezíti a helyzetem az a nem éppen elhanyagolható tény, hogy én az oroszok 1956-os bevonulása idején még meg sem születtem. Ha most így hirtelen próbálom összegezni a dolgokat, azt mondom, ha nem avatkoznak be, akkor a kisemberek talán annyi jót sem kaptak volna, mint így kaptak. (Magyari) • • Otven nap — ötven lap Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából Ötven nap — ötven lap címmel, a történelmi visszatekintés jegyében sorozatot indítottunk. Összeállításunkban szerepel tallózás egykori újságokból és megszólalnak jeles személyiségek, régi olvasóink, kollégáink, akik hozzájárultak a lap arculatának kialakításához. Munkatársaink jelentik Moszkvából, a VIT-ről Egy kisfiú Penzából... Mióta itt vagyunk Moszkvában, megpróbálunk kapcsolatot teremteni testvérmegyénk, Penza küldötteivel. Sajnos mindeddig ez nem sikerült. Moszkva hatalmas város, a szovjet küldöttség nagy létszámú, rengeteg a program, így nem sikerült összehozni egy találkozást. A szovjet—magyar baráti találkozó végén egyszercsak odarohant Tölgyesi Ágnes, megyénk küldötte és megkérdezte: -— Készült kép arról, hogy jelvényt adtam az egyik kis úttörőnek? Mikor megtudta, hogy igen, megnyugodott. — Képzeljétek, ez a srác Aljosa, Penzából érkezett — mondta. Megtudtuk tőle azt is, hogy csak úgy szokásból megkérdezte a fiútól, hová valósi, és majdnem hanyatt esett a meglepetéstől, amikor elmondta, hogy Penzából érkezett. Az ottani úttörőpalota tánccsoportjának tagja, és ők is Moszkvába utaztak, hogy részt vegyenek a világifjúsági találkozón, műsoraikban bemutassák, hogy mit tudnak. így került ő is erre a barátsági estre, és teljesen véletlenül a sorban arra a helyre, ahol a megyei küldötteket köszöntötték. Elmesélte: több hónapot próbáltak, hogy zökkenőmentesen, hiba nélkül peregjen a műsor. Arra a kérdésünkre, hogy ismer-e valakit Magyarországról, azt válaszolta: sajnos még nincsenek magyar barátai. Tudja ugyan, hogy Békés és Penza megye testvérkapcsolatban áll egymással, és iskolájukban van is egy faliújság, ahol ezeket a dokumentumokat kiállítják. O most lesz ötödikes és náluk az a szokás, hogy ötödik általános iskolás kortól kezdenek intenzívebb levelezésbe a külföldi pajtásokkal. O ezzel a találkozással már szerzett külföldi élményket. Mint mondotta, ezek a jelvények — mert mikor kiderült, hogy penzai, természetesen többet is kapott tőlünk — kikerülnek majd az iskola vetrinjébe, ő pedig mindent megtesz azért, hogyha lehet Magyarországra jöjjön egy nyári táborba. Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus 2. Mondjon egy sztorit! Mély vízben az első munkanapon Forró augusztusi napot írtunk, amikor éppen hat esztendeje első munkanapomat töltöttem a Békés Megyei Népújság szerkesztőségében. Elméletileg a bemutatás, a hellyel való ismerkedés szerepelt a programban. Csakhát szabadságolási időben a papírforma könnyen felborul, és mivel az akkorra kiírt telefonügyeletes — a rovat a Vonalban vagyunk jogelődje volt — megbetegedett, kényszerűségből engem dobtak a mély vízbe. Nyolckor érkeztem, kilenckor már két telefon csörgött állandóan az olvasói információkkal, választ váró kérdésekkel. A lámpaláz hatására hamar elkapott a folyóügyi inger, de részben nem mertem WC-re menni, részben pedig azt sem tudtam, ebben a labirintusos épületben hol található. Tűrtem, vettem a telefonokat, és közben vágtam az MTI- telexeket. Jelenleg már nyugdíjas kollégámat, Podina Péter bácsit ismertem meg leghamarabb, aki akkoriban olvasószerkesztőként dolgozott. Sűrűn nézett be az irodába, meghívókat tett elém ezen szövegkísérettel: „Ebből írjon egy mínuszost, ebből egy címest!” Fogalmam sem volt, mit kíván, de értelmet erőltetve ábrázatomra bólogattam, és a belső telefonon felhívtam régebbről személyesen ismert kollégámat, árulja el a titkot. Péter bácsinak leadtam az anyagokat, ő biccentett, majd a telexgéphez lépett. — Már megint nem ég a telex fölött a fali lámpa” — duruzsolta a nappali verőfényben úszó szobában. Mondanom sem kell, hogy ezek után mindennap első ténykedésemként felkapcsoltam a villanyt. A jutalom nem is maradt el, Péter bácsi befogadott. Másnap új kolléga érkezett a szerkesztőségbe, és könnyíteni sorsomon, a telefonszobába vezényelték. Péter bácsi nála is a mínuszossal kezdte. Miután kiment az irodából, tolltár- sam kérdőn rám nézett, én pedig, mintha száz éve mást se csinálnék, megtanítottam a minuszoshír-írás szabályaira. Nyemcsok László A MEZŐKER Kft. megkezdte az árpa, zab, búza, kukorica és borsó felvásárlását Érdeklődni lehet: a (66) 444-344-es telefonon vagy személyesen Békéscsaba, Orosházi út 32. szám alatt. Ügyintéző": Laczó Pál.
