Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-18 / 193. szám

iSüÉKÉS MEGYEI HÍRLAPMEGYEIKÖRKÉP

1995. augusztus 18., péntek

o

Megpezsdülhet az élet a MTESZ-ben

Beszélgetés Máté Andrással, a szervezet új elnökével

Tisztújítás volt nemrégiben Békéscsabán, a Műszaki Tudományi Egyesületek Szövetségében, közismert nevén a MTESZ-ben. Az új elnök Máté András, 59 éves, a műszaki egyetem általános mérnöki karán végzett, harminc esztendeje a Békéscsabai Közúti Igazgatóságnál dolgozik, 1990 óta a cég igazgatója. Beszélgetésünk elején az elnökké választása előzményeiről, körülményeiről kérdeztük Máté Andrást.

—Azt hiszem, nincs olyan ember, akit ha megkérdeznénk, elmondaná: élete legfőbb célja, hogy a MTESZ elnöke legyen. Ön hogyan lett jelölt, vol- tak-e ellenfelei?

— A Közlekedéstudományi Egyesületen keresztül harminc éve kötődöm a MTESZ-hez, jelenleg még a szervezet közúti szakcsoportjának elnöke vagyok. Bevallom, soha nem fordult meg a fejemben, hogy a MTESZ elnöke legyek, így a felkérést először elutasítottam. Látva, hogy a szövetség tagjai őszinte bizalommal támogatnak, kérnek, ezzel a háttérrel elvállaltam az elnökséget. Egyedüli jelölt voltam, de a csapatmunka híve vagyok, így remélhetőleg hamarosan két alelnök- kel dolgozhatok. Egyik segítőm Südi István, a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület vezetője, a másikat szeptemberben választjuk meg.

—Azt hiszem, abban nincs vita, hogy a MTESZ szebb időket is megélt már. Mi lehet az elszürkülés oka ?

— Valóban nem irigylésre méltó a MTESZ jelenlegi helyzete. Néhány dolgon mindenképpen változtatni kell, ezt próbáljuk összegezni egy 2 évre szóló válságprogramban. A szervezet három forrásból szerez pénzt a működéshez; központi támogatásból, saját vállalkozásból, illetve az önkormányzatoktól, a társadalmi szervezetektől kapott juttatásokból. Ezek közül meghatározó az önálló vállalkozás, rendezvények szervezésé, amely az utóbbi időben elmaradt. így lett a MTESZ veszteséges, 1—2 milliós a hiány. Mindenekelőtt tehát egy ütőképes csapatot kell létrehozni, amelyben kulcsszerepet kap az ügyvezető igazgató. A tisztség ellátására pályázatot hirdettünk meg, jelenleg pedig a Csongrád megyei szervezet titkára, Vinczéné Török Ilona segít nekünk. A mi szövetségi tanácsunk 12 kiváló, színvonalasan működő, önálló tagegyesületből áll, a háttér tehát adott. A több ezres műszaki értelmiségről nem is beszélve.

— Az esély tehát megvan egy magas szintű

Máté András a továbblépés lehetőségét a jó csapatmunkában látja FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET

szellemi életre a műszakiak körében. Vajon mikor jön el az az idő, amikor valaki azért mond le mondjuk egy teniszmeccset, mert alig várja, hogy a MTESZ rendezvényére mehessen?

— Borzasztó nehezet kérdezett, hiszen aki teniszezik, az semmiképpen sem mond le a játékról. Komolyra fordítva a szót: valóban nagyon fontos lenne, hogy megyénkben is lüktessen egy olyan klubszerű élet, ahol információt cserélhetnek, érdekes programokon vehetnek részt a tagok. Aktuális kérdés lehetne például a magyar reálértelmiség jövőképe. A gazdasági élet fontos témáiról vitafórumokat kellene tartanunk. Hogy ne menjek messze a szakmámtól, nagyobb projektek, például a Békéscsabát elkerülő út megvalósítása előtt nyilvános vitára kellene bocsátanunk a koncepciót. Nagyon szeretném, ha a MTESZ az elnökségem idején felmutatna valamit. Személyesen is igényem van erre, de a műszaki értelmiségnek is. T udom, lehet, kell, és bízom benne, hogy jó csapatmunkával két éven belül mozgalmassá, aktívvá tudjuk tenni az életet a MTESZ-ben. L. E.

Kétsopronyi napok ’95

Földink volt. Kun

László karmester, cimbalomművész és zeneszerző 1869-ben ezen a napon született Sarkadon, és 1939-ben New Yorkban halt meg. 1895-ben a kolozsvári Nemzeti Színház, 1896-ban a budapesti Nemzeti Színház karmestere. 1897—1908 között a Vígszínház karnagya. 1901-től a Zeneakadémia tanára. 1909-ben ismét a Nemzeti Színháznál működött mint karmester. Az általa szervezett Országos Szimfónia Zenekar élén állt, és számos hangversenyével sokat tett a modern zeneirodalom népszerűsítéséért. 1922-től az USA- ban élt. 1925-től a New York-i Theatre Guild karmestere volt.

Köszönet a véradóknak.

Dombegyházon az idén már három alkalommal tartottak véradást. A legutóbbin (július 14-én) 54 helybeli sietett embertársai segítségére. A Vörös- kereszt helyi vezetősége és az önkormányzat este vacsorát rendezett a véradók tiszteletére. Ekkor nyújtották át a kitüntetéseket és a tárgyjutalmakat harminc 10-, 20- és 30-szoros, valamint egy 40-szeres véradónak.

Az ANACONDA Kereskedelmi Kft. Békés és Csongrád megye területére keres — tisztán jutalékos rendszerben — 1—3 tonnás, zárt kocsiszekrényes kis teherautóval és kéziraktárral rendelkező terítő üzletkötőt.

Jelentkezés telefonon a 251-0802- es számon vagy személyesen Budapest XIV, Ógyalla tér 7.

Három esztendővel ezelőtt, augusztus 20-án szentelték fel a kétsopronyi templomot, és azóta hagyomány, hogy ezen a napon minden évben megemlékeznek az eseményről, illetve búcsút is tartanak a településen. Idén bővül, gazdagodik a program, hiszen a Kétsopronyi napok ’95 keretében illusztris vendégeket is meghívtak. Az augusztus 19-én, 17 órakor kezdődő megnyitón részt vesz dr. Giczy György, a KDNP országos elnöke, valamint a Kétsop- ronnyal kapcsolatban álló szlovákiai település, Tajov polgár- mestere, Milan Schneider is. Szombaton 18 órakor a tajovi és a kétsopronyi nagypályás futballcsapat mérkőzik meg egymással, majd 20 órakor a békéscsabai Full House együttes koncertjét bonyolítják le.

Vasárnap délelőtt a csorvási majorettek felvonulásával indul a nap, és ekkor rendezik meg a búcsút is. A kétnapos programot szlovákiai és magyar néptáncegyüttesek műsora, valamint kispályás labdarúgótorna is színesíti.

Ny. L.

Ötven év emlékeiből

Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából e helyen rendszeresen bemutatunk olyan olvasókat, akik 40-50 éve előfizetői lapunknak, továbbá visszaemlékezéseket, sztorikat, egyéb színes írásokat közlünk.

• #

Örömünkben, bánatunkban benne van a Hírlap

Bár nem Békés megyében élek (Szegedre mentem férjhez 4 éve), mégis szinte nincs olyan száma a Hírlapnak, amiből ne olvastam volna. Vagy anyukám hozza el a lapokat, hjszen szinte hetente eljön hozzánk, vagy Gyomán olvasom a gondosan összegyűjtött példányokat.

Az Ötven nap — ötven lap című cikksorozat hatására előkerestem azokat a régi újságokat, amiket eltettünk, szeretném, ha megtudnák Önök is, hogy a mi egyszerű családunk életében mit jelent a „Békés Megyei”.

Az első eltett lap apukámmal kapcsolatos. „Nem könnyű a csúcsra érni” — ez az alcíme a cikknek, amiben háromszor szerepel aneve. Egy volt munkatársát szólaltatták meg, aki nem magáról, hanem a példaképéről, Dobó Lajosról beszélt. Nem is tudom, hogy most vannak-e eszményképek és van-e olyan szerénység és tisztelet, mint amivel a kollégája szólt édesapánkról. Gyerekeinknek és tanítványaimnak örök példaképe lesz ez a pár mondtat.

— Szomorúan forgatom az időben következő újságokat: gyászjelentés és köszönetnyilvánítás édesapám nevével. Eltettük az ezeket tartalmazó számokat is.

— Még annak a szomorú (1973-as) évnek van egy féltve őrzött újsága. Megjelent a szerkesztőségbe írt levelem. Ötödik osztályos voltam akkor. Emlékszem az akkori magamra: szomorú, komoly kislány. A húgom 4, anyukám 32 éves. Mielőtt a levelet elküldtem volna a „szerkesztő bácsikénak, elvittem Giziké néninek, a magyart tanító osztályfőnökömhöz. Teljesen előttem van az akkori napok bizonytalan „elküldjem, ne küld- jem” érzése és az a „nem az én érdemem” büszkeség, ami a megjelenés után elkapott. Gondolta-e akkor a szilveszterre készülő olvasótábor egyetlen tagja is: de szeretném tudni, mi lesz ezzel a kislánnyal 20 év múlva? Én vagyok az a kislány! Apukám és a nagyszüleim elvesztésén kívül nem történt velem szomorú dolog. Nagyon boldog ember vagyok! A levelemet nagyon sokszor elolvastam az eltelt 22 évben. Ma sem tudnám őszintébben, tisztábban kifejezni magam, pedig azóta tanítói és tanári diplomát is szereztem. Érdekes, hogy akkor is és most is én voltam a család „krónikása”.

— Egy 1985-ös Népújságban édesanyám fényképe szerepel és idézik okos válaszait. (Gombár Mátyásnénak hívják, amióta újból férjhez ment.) Akkor szb-titkárként munkahelyi ügyben beszélt. de más témában is megérdemelné, hogy megszólaltassák.

Van még újság a gyűjteményben, amit nem emeltem ki külön. Pl.:

— 1980 októberében készült fénykép a húgom zánkai Misa Mackó őrséről és született cikk az egy hónapos őrsvezetőképzőről.

— 1990 első napjaiban a gyomai osztályom minden tagja küldött könyvet a Romániában élő magyar gyerekeknek. A megyei könyvtár szervezte az akciót, a Népújság példaként emlegette ezt a 2. a osztályt.

Jó érzéssel lapozgattam végig a sok összegyűjtött napilapot. Én tudtam, és talán Önöknek is sikerült bizonyítanom, hogy mind örömünkben, mind bánatunkban benne volt újságjuk. Ha az ünnepelttől illik kérni valamit, akkor azt kívánom, hogy továbbra is legyen ugyanúgy életünk része. Köszönöm, hogy azért dolgoznak: minden olvasó így érezzen.

Gondiné Dobó Anna

Megkérdeztük olvasóinkat

Miből élnek hó végén?

Szabó Jánosné, 38 éves, gyulavári adminisztrátor:

A férjemnek is fix fizetése van, így hónap elején tudjuk, hogy mennyi pénzből kell gazdálkodnunk. Először félreteszem a rendszeres befizetnivalókat, amelyeket igyekszünk minél gyorsabban kiegyenlíteni. Egy bizonyos összeget az úgynevezett váratlan kiadásokra különítek el, hiszen a három gyerek mellett erre is számítanunk kell. A maradékot pedig beosztjuk, hogy hónap végén is jusson pénz a legszükségesebbekre, mert kölcsönt kérni nem szeretek.

Gyurisné Farkas Noémi, 27 éves, eleki gyesen lévő kismama:

A férjem munkanélküli, én gyest kapok, havi jövedelmünk nem éri el a 20 000 forintot. Hatezres OTP-vel és a rezsivel hogyan lehetne ebből kijönni? Sehogy! Nem oszthatunk be olyan pénzt, ami nincs! Fejenként legalább 15 OOOkellene. Merthaa 11 hónapos Szabolcs fiamnak mondjuk elfogyott a pelenkája, akkor nem várhatok a vásárlással a hónap végéig. A gyógyszertárból jövünk, a kenőcs, a rázókeverék és a fájdalomcsillapító ezer forintomba került...

Csobán Mihály, 37 éves, két- egyházi MAV-alkalmazott:

A feleségemmel mindig is spóroltunk, hiszen kilenc évvel ezelőtt üres lakásban kezdtünk. Az egyik OTP-t követte a másik, de azért lassan araszolgattunk előre. Három éve jutottunk el oda, hogy gyarapodásra nem futja, örülünk, ha hó végéig kijövünk a pénzből, a fizetés egyre nehezebben tart ki. Kifizetjük a rezsit, a többit szigorúan beosztjuk. Kölcsönkérni elvből nem szoktunk, hiszen azt vissza kell fizetni, ami dupla terhet jelentene abban a hónapban.

Ancsin Istvánná, 48 éves, békéscsabai hivatalsegéd:

A férjem rokkantnyugdíjasként 11 ezer forintot kap havonta, és én is ennyit viszek haza. A fiam munkanélküli, a lányom frissen végzett pedagógus, így ők is segítség're szorulnak. Magyarul: nem várjuk meg a postást, mi megyünk elébe, hogy minél hamarabb pénzhez juthassunk. Hónap végén csak a legszükségesebbeket, a kenyeret, a tejet vásároljuk meg, és sokszor a lakásrezsit sem tudjuk időben kifizetni.

L. S. — Ny. L.

Mire jó a munkaszerződés?

Battonyán az érintettek körében meglehetősen nagy felzúdulást váltott ki, hogy a munkaügyi központ mezőkovácsházi kirendeltsége hagymatisztításra közvetített ki munkanélkülieket, illetve jövedelempótló támogatásban részesülőket.

— Többen „hírbe hozták” az önkormányzatot is. Önöknek volt-e szerepe a történtekben? — tettük fel a kérdést dr. Németh Ferenc jegyzőnek.

— Nem, hiszen az ilyen ügyeknek három szereplője van: a munkaügyi központ, a munkanélküliek és a vállalkozók. Tudom, sokan úgy vélik, hogy a hagymatisztítás miatt szigorodtak meg a jövedelem- pótló támogatás folyósításának feltételei. Holott már az alapszabályozás szerint, ha valaki nem fogadja el a munkaügyi központ által felajánlott munkahelyet, automatikusan megszűnik a támogatásra való jogosultsága. Ezen még az a július 1 -jei jogszabálymódosítás sem változtatott, amely előírja a kétévenkénti 90 napos kötelező munkaviszony megszerzését a jövedelempótló támogatás további folyósításához. Ebből a szempontból kedvezőnek tartom a Gyüre Károly vállalkozó által szervezett hagymatisztítást, mert munkaviszonyt eredményez, amely legalább 90 nap elteltével feljogosítja a munkavállalókat arra, hogy további két évre igénybe vegyék a támogatást.

— Battonyán Gyüre úron kívül mások is tisztíttatnak hagymát.

— Egy részükkel éppen az a gond, hogy nem kötnek munkaszerződést az emberekkel. Az általuk foglalkoztatott dolgozók hosszú távon rosszul járhatnak, mert az ilyen tevékenység nem minősül munka- viszonynak, a munkaügyi központ nem számítja be a 90 napba. Ugyanez vonatkozik azokra, akik „zsebből” kapják meg a napszámbérüket, vagy akik a kereskedelemben, a vendéglátó-iparban vállalnak olyan munkát, amely nincs munka- szerződéssel legalizálva, amely után a vállalkozó nem fizet társadalombiztosítási járulékot. Egyébként szabály- szerű foglalkoztatás esetén — a munkaügyi központtal történő megállapodás alapján — a vállalkozók igen jelentős állami támogatást kaphatnak. Úgy vélem, munkaadónak, munka- vállalónak közös érdeke a munkaszerződés megkötése.

Ménesi György