Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-18 / 193. szám
1995. augusztus 18., péntek MEGYEI KÖRKÉP / SOROZAT Ms MEGYEI HÍRLAP Milliárdokban mérhető az aszálykár (Folytatás az 1. oldalról) — Közelebbről mely növények sínylették meg a leginkább a csapadékhiányt? — A nyári betakarításúak közül a meghatározó őszi búza terméseredményei megyénként 1-1,2 tonnával maradtak el a tavalyitól és a becsült hozamtól. Az időjárási okok mellett az ágazat egészének helyzetével összefüggő úgynevezett technológiai aszály; a kényszerű tápanyag-takarékosság, a kommersz vetőmag, a szegényesebb növényvédelem, a romló műszaki háttér játszott közre az alacsony termésátlag kialakulásában. — Mára már nem csupán a búza kisebb hozama miatt kell kieséssel számolni. Az őszi betakarí- tásúakkal mi a helyzet? — Becsléseink szerint az eddig tapasztalt átlagos kiesések többszörösével lehet számolni, főként a kapás- és kertészeti kultúrák esetében. A hasznosítható vízkészlet a talajban elfogyott, az öntözés annak finanszírozási nehézségei miatt minimális, így a kiesés tovább növekszik. — Békés megyében mekkora az Önök által becsült kiesés az elemi kár miatt? — Helyszíni adatgyűjtésen alapuló becsléseink szerint az aszály miatt az árbevétel-kiesés búzából 900 millió, kukoricánál 1,1 milliárd, napraforgónál 480 millió, cukorrépánál várhatóan 600 millió forint. Ehhez jön még a többi, kisebb területen termesztett növény és ezekkel együtt elérheti a kár a 4 milliárd forintot, ami a teljes termelői kört, tehát a kistermelőket is érinti. — A bevételkiesés következményei nyilvánvalóan tovább gyűrűznek. — Egyfelől közvetlenül a pénzügyi gondokat súlyosbítják, hiszen sok gazdálkodó nem tudja fizetni a hiteleit, ugyanakkor veszélyeztetik a folyamatos működőképességet, az őszi munkák elvégzését. Ezért javaslataink elsősorban a termelés fenntartásának, finanszírozásának biztosítására irányulnak. — A petícióban tett kezdeményezések közül kiemelne néhányat? Szárazon csörög a kukorica levele FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER — Kezdeményeztük, hogy a kormány az öt megye érintett térségét nyilvánítsa elemi csapás sújtotta térségnek, és ennek alapján gondoskodjon annak megsegítéséről. Javasoltuk többek között új hitelek folyósítását, bizonyos hitelek felfüggesztését, az aszálykárosok kamattámogatásának emelését, meghatározott esetekben fizetési haladékot, kedvezményt az öntözésnél, illetve a vízdíj eltörlését. Az árunövények aszály miatti kiesésének enyhítésére legalább az 1993-ban folyósított hektáronkénti 2500-3500 forintos támogatásra lenne szükség a 25, illetve az 50 százalék feletti aszálykárt szenvedett területeken. Javasoltuk az aszálykáros gazdálkodóknál az idei vetési támogatás hektáronkénti 2000 forinttal való növelését is. Tóth Ibolya „Múltunkban a jelenünk és a jövőnk!” Bolondos verseny. A szarvasi önkormányzat az augusztus 20-ai ünnepségre készül. Olyan fiatalokat és ötletgazdag, vállalkozó szellemű embereket keresnek, akik természetes erővel hajtott vízi alkalmatosságot mutatnának be. E vízi jármű alapvető feltétele, hogy térjen el a rendeltetésszerű vízi járművek jellemzőitől, de fennmaradjon a vízen. A legötletesebb pályázót külön díjazásban részesítik. A „hajó” mérete bármekkora lehet. A fennmaradást egy bizonyos megtett út után díjazzák, melynek útvonala a városi strand—gyaloghíd—városi strand által bezárt terület. Tornaterem. Mezőbe- rényben az 1. számú általános iskola Martinovics utcai intézményében a héten megtörtént az új tornaterem műszaki átadása. A létesítményt előreláthatólag szeptember végén vehetik birtokukba a tanulók. Az építkezést 1994 decemberében kezdték, a 288 négyzet- méter alapterületű tornaterem költségvetése 23 millió forint. A tornaterem kivitelezője Szépe Sándor. A kőműves-, víz-, gáz-, fűtés-, ácsszerkezeti munkákat a MEZŐÉP- FERR végezte. Október 1-jéig ingyen, csak fizessen elő a Pannonra augusztus 14-e és szeptember 2-a között beszélhet és ' '27500 Ft + áfa helyett 16 000 + áfáéit beszélhet és az akció készülékvásárlásra nem kötelez és korlátlan számú belföldi hívásra vonatkozik, beszélhet. PANNON GSM HIVATALOS VISZONTELADÓ: SZÁMPROG Kft. SZAKÜZLET, 5600 Békéscsaba, Szabadság tér 12—14. Tel./fax: (66) 321-824, (66) 325-824. Hamarosan megjelenik a Mező- berényi 2. Számú Általános Iskola évkönyve az 1994—95. tanévről. Előreláthatólag szeptember elejére elkészül. A könyvről és az iskola életéről beszélgettünk Halmosi József iskolaigazgatóval. — Régi vágyaink volt egy évkönyv elkészítése. A negyvenes évek óta nem jelent meg évkönyv ^Azokban aj években minden tanév végénTozreadták. Példányai ma is megtalálhatók. Aktualitását mi sem bizonyítja jobban, hogy ebben az évben ősszel ünnepli fennállásának 100. évfordulóját intézményünk, a volt Mezőberényi Polgári Fiú- és Leányiskola. Á jubileumról október 21-én rendezvénysorozattal emlékezünk meg. A 100 éves múltat kiállításon szeretnénk felelevení- tani. Az ünnepi évfordulón alapítványt hozunk létre a tanulmányi munkában és a vetélkedőn kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanulók jutalmazására, a nyelvi és sportoktatás fejlesztésére. Kérjük mindazokat, akik anyagilag is segíteni tudják a rendezvényünket, felajánlásukat tegyék meg az iskolában vagy postautalványon, melyek az iskola titkárságán átvehetők. Arra kémék mindenkit, akinek az iskolához kapcsolódó tárgyi emléke van, a kiállítás időtartamára bocsássa azt rendelkezésünkre. Szlogenünk: „Múltunkban ajelenünk és a jövőnk!” — Mit is tartalmaz majd az évkönyv? — Minden tanév végén, nem kevés izgalommal összegezzük a végzett munka eredményeit, számba vesszük az akadályokat és örülünk a sikereknek. Ezt tettük az 1994/95-ös tanév végén is. Számot ad a diák, mérleget készít a nevelő. Az iskola a gyerekekért van. A gyermek adja értelmét, célját is. Fontos ezt látni, de láttatni is. Nekik szól, róluk szól az évkönyv. Harmati Erzsébet Szomszédolás 5. Milyen autonómiát akarhatnánk? — Vita zajlik arról, hogy ki is képviselheti legjobban a románok érdekeit, azok-e, akik szuperül beszélnek románul, mert külföldön tanultak, jártak egyetemre, vagy pedig azok, akik ilyen jellegű problémákkal találkoznak nap mint nap. Mindenkire szükségünk van, aki vállalja románságát. Lehet tehát, hogy valaki nem tud románul, de felvállalja, hogy megtanul, gyermekei által továbbélteti ezt a hagyományos szokásrend- szert, akkor nekünk el kell ismerni, hogy azok az emberek is magyarországi románok... Az önkormányzati választáskor olyan kijelentések is elhangzottak, hogy itt egyfajta puccs volt. Hát ez nem igaz, az viszont igen, hogy mást akar az értelmiségi elit, s mást a románság, aki a településeken lakik. Persze, mi az értelmiségiekre is számítunk, de nem a politizálásban... Árgyelán György a Bokroscsomag kapcsán is a kisebbségi gondokról szólt, melyeket azonban ilyen vonatkozásban nem lehet elszakítani az ország általános gondjaitól, mert mint állította, ha drágul a kenyér, akkor mindenki számára drágul a kenyér, miként a tanszerek drágulását is megérzi többségi, kisebbségi egyaránt. „Együtt sírunk és együtt nevetünk, ám miként egy aradi román barátom mondotta: mi, kisebbségiek kétszer sírunk, kétszer nevetünk, mert kettős a kötődésünk. Bár ami engem illet, s erről már szóltam is valamikor az RMSZ-ben, kötődésem inkább érzelmi, hiszen őseim immár négyszáz éve itt éltek, itt élünk, s számunkra Erdély földrajzilag nem az »őshaza«, ahová visszavágyunk.” — Itt várnak ránk a tennivalók, hogy mentsük a menthetőt! Iskoláink, román tannyelvű iskoláink zöme lényegében kétnyelvű, s jelen pillanatban többre nem is futja, hiszen az ikolába kerülő gyermekek anyanyelvismerete minimális. Az óvodákban úgy 10—15 évvel ezelőtt indultak meg a román nyelvű csoportok, de sajnos onnan nem mindig román elemibe mennek a gyermekek. Kétegyházán például a lakosság 65—70 százaléka román, a román iskolába jár 170, a magyarba 370 gyermek. De 15 évvel előbb a román iskolának, mely akkor is, most is önálló intézmény volt, csak 60—70 tanulója volt, tehát a mostani szám már fejlődésnek minősíthető. A két iskola között egészséges versengés folyik, s a szülők döntik el, melyikbe íratják gyermekeiket... A helyi román önkormányzat egyik fontos feladata a kétegy- házi román tájház felújítása, megnyitása lévén ez az egyetlen, mely hagyományaikat, tárgyi néprajzukat örökíthetné az eljövendőkre... Másik tennivalója, hogy új alapokra helyezzék a Romániával való kapcsolatokat. „Nem panaszkodni, sírni akarunk, hanem kihasználni azt a lehetőséget, hogy mi itt élünk a román—magyar határ szélén, ahol a román gazdaság sokkal gyümölcsözőbb kapcsolatokat építhet ki. Tehát a Dacia-elosztó központ ne legyen Kecskeméten, hanem Gyulán, a brassói traktorokat is itt szerelhetnék össze, s nem az ország nyugati részén... Magyarul: szeretnénk túllépni a puszilózós, ölelkezős kapcsolatokon, s eljutni a gazdaságilag is előnyös kontaktusokig, kollaborálásig... (Ä romániai Magyar Szóból) (Folytatjuk) Olvasóink írják =^"....... ' — Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Kézfogások 1992-ben meglehetősen borús hangulatban séltáltam a gyulai vár tövében. Elmélkedtem emberekről, emberi kapcsolatokról és általában az életről. A televízióból, a rádióból, az írott sajtókból áradtak a nemzetiségi ellentétekről szóló hírek. Emberek gyűlölték és ma is gyűlölik egymást a különböző nyelv, vallás, bőrszín, kultúra stb. miatt. Egyetértek azzal, amit már évszázadokkal ezelőtt bölcs fúozófusok is hirdettek. Az ellentéteket a másokról alkotott megfelelő információk nélküli, elhamarkodott véleménynyilvánítások okozzák. Egyik ismerősöm gyakran mondja, hogy a román és magyar nép tűz és víz. Sajnos sokan gondolkodnak hasonlóan. Gyűlölni, ellentéteket szítani egyszerű. Mások gondolkodását, életvitelét megismerni, azt megérteni és embertársainkat tisztelni, elfogadni, már sokkal lassúbb folyamat és jelentős erőfeszítést igényel. Mi magyarok sokkal több információval rendelkezünk az angolok, franciák, németek vagy éppen az amerikai indiánok életéről, mint a szomszédos román népről. Nem akartam megváltani a világot, amikor 1992 decemberében megküldtem javaslatomat vagy harminc ismert közéleti személyiségnek, amelyben támogatásukat kértem egy gyulai román—magyar baráti találkozóhoz. Sokat leveleztem, sok emberrel vitatkoztam, és nem fogadtam el azt a magyarázatot, mely szerint egy ilyen rendezvény még korai és ehhez nincsenek meg a feltételek. Aztán megindult a szervezőmunka, lassan összeálltak a programok. A Gyulai Polgármesteri Hivatal, az Erkel Ferenc Művelődési és Közösségi Ház, a Magyarországi Románok Szövetsége és még lehetne sorolni azokat az intézményeket és szervezeteket, amelyek nagy segítséget nyújtottak ahhoz, hogy 1994 nyarán a városháza dísztermében kezdetét vette az első „Kézfogások". Ebben az évben Gyulától Arad vette át a fő szervezést. Más elfoglaltságom miatt nem tudok az 1995-ös rendezvény szervezésében részt venni és sajnos ugyanezen okok miatt nem leszek ott az aradi eseményeken. Azonban ez a rendezvény nem csupán egy terveket szövögető fiatalról szól. A főszereplők azok a magyarok és románok, akik elhiszik, ahhoz, hogy megálljunk egyedül az életben, szükségünk van egymásra. Ez a „kézfogások” legfontosabb üzenete. Susánszki Imre, a „Kézfogások” magyar—román baráti találkozó elindítója Szanazugról, a másik fél jogán Tisztelt Olvasótársam! Ezúton szeretnék reflektálni az Ön Szanazuggal kapcsolatos, a lap augusztus 5-ei számában megjelent írására. Igaz, hogy nevét nem adta e remekműhöz — lehet, hogy nem véletlen ? —, de azért megpróbálok válaszolni kérdéseire. A vízügyi igazgatóságtól béreljük a területet, jelenleg évi 250 ezer forintért. Az igazsághoz tartozik, hogy két évig nem kell fizetnünk, mivel közel 1 millió forintból alakítottuk ki az Ön által kifogásolt homokpartot, az addig erősen elhanyagolt részen. (Aki évek óta jár erre a folyószakaszra, s kialakult esztétikai érzéke van, az le tudja mérni a különbséget, ami pozitív irányba változott.) Az idén további fejlesztésre is sort kerítettünk. Fel lett állítva néhány nádfedeles napernyő, valamint a kompnál a figyelőállás, ami afürdőzők nagyobb biztonságát szolgálja. Ezen munkálatok további 250 ezer forintot emésztettek fel, a füvesítéssel együttvéve. Lehet, hogy Önnek újdonság, de ma már minden pénzbe kerül. Hetente a szemetet körülbelül 6 ezer forintért szállítják el, s hiába van kihelyezve legalább 20 szemétgyűjtő, ennek ellenére az összegyűjtéséről is gondoskodni kell. A fűnyírás alkalmanként 5—10 ezer forintba kerül, nem beszélve az időnkénti partrendezésről. Említi, hogy az autók ott „gurulnak” afürdőzők között. Erre nem is tudok mit válaszolni, hisz úgy gondolom, hogy Önnek is látnia kellett volna, hogy a járműforgalom a közúti táblákkal ellátott aszfaltút on bonyolódik a kijelölt parkolóig. Azok a betonoszlopok azért vannak leásva, hogy azzal is el legyen zárva az út a strandterülettől. A vízben történtekről csak annyit, hogy azt a vízrendészet felügyeli mindennap a helyszínen, miként a kutyák jelenléte sem ránk tartozik—: bár mi is helytelenítjük azt— ez a közterület felügyelet hatásköre. Ami pedig a,.nagystílű” söröző árait illeti, a teljesség igénye nélkül a következőek: sörök 60—95 Ft, üdítők 15 Ft!dl, hamburger 85 Ft, hot- dog 67 Ft. Az árak megegyeznek a „nagystílűnek” még véletlenül sem nevezhető büfék áraival. Végezetül a WC-problémáról. Nem hiszem, hogy a Tisztelt olvasó tudna mondani olyan jogszabályt, amely kötelezővé tenné a WC használat díjtalan voltát. Egyébként—ha valóban járton—tapasztalhatta, hogy úgynevezett „becsület kassza” működik, a pénz betéteiét senki sem ellenőrzi. Bacsa Zoltán, a Nádas Söröző üzletvezetője Nevek, nevek — kinevettek... Kis hazánkban rengetegen vagyunk, kik az idegen nevekkel s azok kiejtésével bajlódunk—kénytelenek vagyunk bajlódni,főleg a magamfajta idősebb személyek. Hogy hol találkozunk ezekkel a szavakkal, nevekkel? Mindenütt. Boltokban, piacokon, az utcán, reklámtáblákon stb. De halljuk, látjuk tévében és rádióban, különböző csomagolásokon. Csak úgy kapkodja az ember a fejét, olyan dömping van belőle. Nem volna itt baj, hapéldául különböző árucikkeken, csomagolásokon magyar neveket olvashatnánk, nem ezeket a kacifántos, kimondhatatlan neveket, szavakat... Keresem a felsoroltakon a magyar megfelelő neveket, szavakat és magyarázatot, de nem találom. Sokszor gondoltam, azért nincs ily dolog, mert a szakemberek sem tudják megfejteni, lefordítani ezeket az idegen „dógokat" ?! Úgy látom, nem is töri senki magát, hogy ezért tegyen is valamit. Ó, de miért is tenne, így is elkél például az áru — nem igaz? Akkor meg minek strapálnák magukat az illetékesek? Meg is mosolyogtak, azaz kinevettek a közelmúltban, mert nem tudtam kimondani ezeket az idegen szavakat, neveket. Meg kell tanulni — mondták... Hát igaz, a példabeszéd azt mondja: a jó pap is holtig tanul, embertársaim rajta, tanuljunk,, ide génül”, s küzdjünk meg e nevek, szavak kiejtésével, hogy ne nevessenek ki bennünket „vínsigünkre"! Borbíró Lajos nyugdíjas, Füzesgyarmat
