Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-11 / 187. szám

1995. augusztus 11., péntek MEGYEI KÖRKÉP Közhasznú munka. A mezőkovácsházi önkormányzat elkészített egy tervezetet, amely szerint a nyilvántartott 320jöve­delempótló támogatásban ré­szesülőnek közhasznú munka­végzésként kínálják fel a tör­vény által előírt 90 napos foglal­koztatást. Az elképzelés szerint háromszor három hónapig (ősszel és tavasszal), 3—3 cso­portban dolgozhatnak az állam­polgárok elsősorban a település szépítése, rendbetétele érdeké­ben. A felajánlott munkákhoz a saját eszközhasználatért 500 fo­rint térítést is elszámolnak. Az e célra előirányzott több millió fo­rintból pillanatnyilag 1,1 millió forint megelőlegezése okoz még gondot. Egyeztető tárgyalás. Örménykúton augusztus 15-én, kedden 9—12 óra között a pol­gármesteri hivatal tárgyalóter­mében megbeszélést tartanak azon földtulajdonosok részére, akik jelezték a hivatalnak, hogy a Mól Rt. által végzett próbafú­rások során anyagi káruk kelet­kezett. A munkát a GES Kft. végezte. A Mól Rt. szakemberei a benyújtott kárigények alapján tartanak megbeszélést, illetve kárfelvételt. Miért ne? Az utóbbi években kicsiny ha­zánkban felgyorsultak az ese­mények. Sokan meggazdagod­tak, még többen lettek szegé­nyek. A kapitalizmus ösvényé­re lépve úgy látszik, az erkölcs is megváltozott. A tisztesség fogalma háttérbe szorult. Az emberek mind kevesebb figyel­met fordítanak a körülöttük élőkre. Ez érezhető az élet min­den területén — a véresen ko­moly üzleti életben ugyanúgy, mint a napi bevásárlás köz­ben. A legmegdöbbentőbb felis­merésem az volt, hogy mekkora a pénz hatalma. Legmélyebb érzéseinket is eltiporja. Már- már arra a következtetésre ju­tottam, csak akkor boldogulha­tok az életben, ha beállók ebbe a sorba. Elfelejtem mindazt, amire eddig tanítottak. Eszem­be jutottak József Attila szavai: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!” Eszerint a jövő teljesen kilátástalan a becsület számára? A versnek azonban van folytatása is: „Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” Tényleg, miért ne? Takácsy Márta Járműkiállítás és -vásár A Pingvin Stúdió Reklámiroda szervezésében immáron másod­szorra kerül megrendezésre szeptember 1—3-ika között Szegeden, a Talent Centerben a ,,Hajtás biztonságosan földön- vízen-levegőben” elnevezésű járműipari szakkiállítás és vá­sár. A rendezvényre eddig hat­van kiállító jelentkezett, s 35 au­tómárka közel kétszázféle típu­sa képviselteti magát. A belépők árából befolyt pénzt teljes egészében a „Men­tés a jövőért" Alapítványnak utalják át. A 7 hektáros kiállító területen ott lesznek a mentők, a tűzoltóság, a rendőrség és a hon­védség speciális gépjárművei is. A rendezvényre a MÁV 33 szá­zalékos utazási kedvezményt nyújt. Egy „tüzes” úr, meg a Milka Csordás Ferencet rengetegen ismerik Orosházán: amíg egészségügyi okokból nyugál­lományba nem kellett vonulnia, a helyi tűzoltóparancsnok­ságon teljesített szolgálatot. Őrnagyként lett „obsitos”. Gyulán kezdte tűzoltói pályafu­tását, elvégezte a tűzoltó tiszt­képző iskolát, ahol felsőfokú tűzmegelőzési és mentő tűzvédelmi szakképesítést szer­zett, majd a rendőrtiszti főiskola adott a kezébe diplomát. (Szak- dolgozatát a gyújtogatások nyomainak felismeréséről írta.) Egyszóval nyugdíjas lett, de tét­lennek — a becsületsértés bűnébe esés nélkül — aligha mondható. —December közepén kerül­tem nyugállományba, idén ja­nuártól vállalkozó vagyok — igazít el „státusát” illetően. — Tűzvédelmi tanácsadóként ka­matoztatom ismereteimet, ta­pasztalataimat. Tűzvédelmi utasításokat, tűzriadó-terveket készítek, tűzoltó készülékeket ellenőrzők gazdasági társasá­gok, vállalatok, intézmények, vállalkozók ' megbízásából. Csordás Ferenc, a „nyug­hatatlan” nyugdíjas FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Hívnak tűzvédelmi szakvizs­gáztatásokra is. Feltárom az adott terület esetleges tűz­védelmi hiányosságait, le­írom megszüntetésük módját, a többi a megbízók dolga. —Akkor vágott bele a vál­lalkozásba, amikor ilyen célra sem sok pénzük lehet a cégek­nek. — A tűz nem nagyon van tekintettel a pénzhiányra, sőt. A cégek nem csupán azért lát­ják szükségét a tűz elleni véde­kezésnek, mert bizonyos dol­gokat a jogszabályok kötelező­en előírnak számukra — ér­dekük, felelősségük is erre sar­kallja őket. A legkülönfélébb helyekről keresnek meg: lakás- szövetkezettől, óvodáktól, is­koláktól, önkormányzatoktól, művelődési házaktól. Oroshá­zán az első megbízatásomat például a Fuji Fotótól kaptam, azóta más magánvállalkozók is megkerestek. Legújabb ügyfe­lem a Milka-Trans. — Miként képes követni a szakma napi változásait? —Jó a kapcsolatom egykori munkahelyemmel, az orosházi tűzoltóparancsnoksággal. Dél­előttönként az orosházi kórház­ban tűzvédelmi felügyelőként tevékenykedem, így naponta szembesülök a gyakorlati prob­lémákkal. Otthon számítógépre vittem a tűzvédelmi szabvá­nyokat, jogszabályokat, sza­bályzatokat, s más tudnivaló­kat. Ezek szintén „élő” infor­mációként állnak rendelkezé­semre. K.A.J. Mai történet sok kérdőjellel Gádorosi olvasónk az elmúlt év májusában kilenc sertést adott át a Szenteshús Kft.-nek. Háromhetenként küldték az értesítéseket, hogy pénzügyi nehézségek miatt sajnos, nem tudnak fizetni. Háromszor jár­tak telephelyükön, de — szó szerint — csak a kutya fogad­ta, nem engedték be őket. Csak a közlönyből értesültek a fel­számolásról, a felszámoló cég címéről, senki nem írt nekik erről. A közlöny alapján adta be kárigényét ez év június el­sején. Mivel egész hónapban nem jött válasz, újabb ajánlott levelet küldött. Árra néhány sorban úgy válaszoltak, hogy követeléséről nem tudják megállapítani, megegyezik-e a bejelentettekkel, mert a Szenteshús Kft. még nem adta le a mérleget. Közölték, amennyiben követelésük va­lós, akkor sem lesz lehetőség a megtérítésre, mert a kft. va­gyona minimális... Nekik majdnem 120 ezer forinttal tartoznak. Ha hozzászámítják, mennyit kamatozott volna a pénz, eltelefonált hatezer fo­rintot, a szállítás az ő költ­ségükön történt, amely négy­ezer forintba került, az építke­zés leállása miatt az áfát sem tudták visszaigényelni. A kft. így 220 ezer forint kárt okozott nekik. Mitévő legyek? — kér­dezte olvasónk, van-e remény arra, hogy megkapja pénzét vagy a 9 hízót csak ajándékba adták? Két kisgyerekükkel más lakásában élnek, az övé­kébe nem tudnak beköltözni, mert a kft. elvette pénzüket. Állítólag minimális vagyonuk volt, de akkor hogyan kaphat­tak hitelt? Csődöt mondanak és kész? Senki nem kéri szá­mon, mit csináltak a hízók árá­val? — sorolta keserűen kér­déseit. A felszámolást a Dél-Ti- szamenti Áfész végzi, a fel­számolóbiztos, Dénes Lajos a jelen helyzetről a következő­ket mondhatta el: A Szentes­hús Kft. ügyvezetője átadta számukra a cég gazdálkodá­sáról szóló, kért mérleget. Eb­ben tisztázásra váró problé­mákat — számszerűeket is — találtak, a szükséges kérdése­ket feltették. Míg nem történik meg a felmerült problémák rendezése, nem adhatnak a hi­telezőknek visszaigazolást. E körben vannak a termelők, a lízingügyek, a kft. tartozik munkabérekkel, de hitelező a Westel társaság és a Pick is. A hitelezői igényeket — a fel­számolás a Cégközlöny május 11 -i számában jelent meg — június 11-ig kellett benyújta­ni. Sokan jelezték igényüket, de bizonylatot nem mindenki csatolt hozzá. Őket levélben értesítették, hogy pótolják a hiányt. Amíg nincs meg min­den szükséges irat, nem iga­zolhatják vissza a hitelezői igényeket. A beérkezett bi­zonylatokat összevetik a kft. kimutatásaival, eldöntendő, jogos-e a követelés vagy sem. A felszámolónak 45 nap áll rendelkezésére ahhoz, hogy értesítse a hitelezőket, elfo- gadják-e és mekkora összeg­gel igényüket. Az 1993. szeptember má- sodika óta érvényes felszámo­lási szabályok szerint nincse­nek ismert követelések — még akkor sem, ha a papírok a kft. könyvelésében is szere­pelnek —, hanem 30 nap áll rendelkezésre a Cégközlöny­ben való megjelenést követő­en a jelentkezésre. Aki a hír­adást nem figyelte, annak szá­mára elvileg elveszett a köve­telés. Be lehet adni az egy hó­napon túl, még egy éven belül, de erre általában a kft.-k anya­gi helyzete miatt nem marad fedezet. Míg a mérlegadatok nem tisztázódnak, nincs mit mondani a Szenteshús anyagi helyzetéről. A felszámolóbiz­tos tájékoztatása szerint gádo­rosi olvasónk kérdéseit levél­ben megválaszolták július 14- én. Szőke Margit Az Arai nem tó: olajforrás Gyerekkoromban azt hittem, hogy ami Arai, az csak a kö­zép-ázsiai Arai-tóról kaphatta a nevét. Azóta a „kék” üzem­anyagtöltő állomások alapve­tően eligazítottak, de hogy a lényeg még csak nem is e ben- zinkút-hálózat, alig pár napja tudom. Gyomaendrődön fu­tottunk össze Horváth Tibor­ral, az Arai Hungária Kft. dél­kelet-magyarországi kenő- anyag-eladásvezetőjével. S hol máshol, mint a helyi ön­kéntes tűzoltók szabadtéri rendezvényén. —Hogy kerül ide? — Káefténk kenőanyag­igazgatója, Hegedűs Zoltán endrődi születésű — avat be a titok nyitjába Horváth Tibor. — Üzleti téren, első iparike- nőanyag-felhasználóként elő­ször Tímár Vincével találkoz­tunk a városban, aki az ön­kéntes tűzoltók parancsnoka is. Azóta persze bővült a kör, ám mivel a tűzoltók szintén a mi termékeinket használják, kézenfekvő volt, hogy ma­gunk is segítsük munkájukat. Ajándékképpen 250 liter mo­torolajat, 20 kilogramm zsírt, 5 liter fékfolyadékot és 50 li­ter hajtóműolajat nyújthattam át részükre. Ezt a gép­járműfecskendőjükben, a Zsukjukban és — mint hal­lom — a vállalkozók által most vett IFA-jukban egy­aránt felhasználhatják. — Akkor tisztázzuk: mi is azaz Arai? —• A németországi céget 1898-ban alapították, Német­országban 2800, más orszá­gokban 900 üzemanyagtöltő állomást — Magyarországon 31-et — üzemeltet. Éves for­galma 14 milliárd német már­ka. A részvénytársaság jelen­leg 130-féle közlekedési és 400-nál több minőségi ipari kenőanyagot kínál. Például — többek között — a Mercedes a gyárból Arai termékekkel in­dítja útjára az elkészült kocsi­kat. Motorolajainkat Németor­szágban finomítják, csoma­golják. Káefténk német— osztrák tulajdonban van. A feltűnően fiatal eladásve­zető „civilben” matematikata­nár. Már csak messziről látjuk fehér Opeljét, mikor eszünkbe jut a „csavaros” riporteri kér­dés: vajon ő milyen olajat, ke­nőanyagot használhat? Kiss A. János Olvasóink írják — - ——— - -------­Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Ajánlat a magyarok államának? Nem csak a július 26-án megjelent írás szerzőjének, de nekem, s gondolom még számtalan sok honfitársamnak ,,megjött az esze", ha nem is az inkriminált szerzemény olvastával, de egyébként is! És ha a mi szívünk fáj, az nem a naptól, de egyebektől van! A magyarok állama már csak az alapításától eltelt több, mint ezer esztendő miatt sem lehet „kiskomám” — ezt a dehonesztáló jelzőt még az emlegetett Rozek-féle kiskocsma törzsközönsége is kikérné magának. Siralmas a szerző próbálkozása, hogy a pénz nyelvére fordítson le azzal ki nem fejezhető lelki értékeket, érzelmeket, hogy például mennyit ér nekem az ország, meg hogy „többe kerülsz nekem, mint amennyit megérsz.” Hát már mindent a pénzmammon nyelvére kell fordítani? Azzal teljes mértékben egyetértek Lovász Sándorral, hogy nekem is elegem van az adósságokból, s mind az igaz, amit ezzel kapcsolat­ban kifejt. De azt épelméjű ember nem gondolhatja komolyan, hogy 50—50 százalékban ki lehetne egyezni ezzel az uzsorahatalommal, mert ha nem, akkor a ,,következő csomagokat az alattvalóid készítik össze maguknak az útra...” A bankokrácia úgy fél az adósságszolgálat (talán helyesebb lenne adósrabszolgaságnak nevezni) könnyítése kérdésének felvetésétől, mint ördög a tömjénfüsttől! Pedig a restrikció tovább/'okozásával— ugyan ki hiszi, hogy nem jön újabb Bokros-csomag — valóban beköszönt az államcsőd! Akkor aztán a magyarok istene legyen irgalmas a csomagotoknak, fussanak akár Kelet)távol), Nyugat, Észak vagy Dél irányába! És csupán afélreértések elkerülése végett mondom, hogy nem az alattvalók fognak csomagolni. A történelmi tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a csomagok madzagját leginkább azok találják meg leghamarabb, akik a felelősségre vonás elől menekülnek. A nép nem fog menekülni, tisztelt Lovász Sándor! Milyen hazaftság, magyarságtudat, a szülőföld szeretete töltheti el azt az embert, aki teljes komolysággal ajánlja, hogy „a románok jöhetnek a Tiszáig, a szerbek a Balatonig, a szlovákok, az osztrákok, horvátok, szlovének és ukránok meg addig, ameddig a többiektől tudnak" Mindezek ellenére hajlandó vagyok a szerző ajánlattevését fikci­ónak tekinteni, ha ugyanezen a helyen megköveti mindazokat, akiket írásával megbántott. Csákabonyi György Őseim tükre és a paprikás krumplüs Nyáron, s így nyár derekán mindig azt főzte édesanyám, amiből a legtöbb volt: zöldbab, tök stb., azaz mikor minek volt a szezonja. Ezért sokszor összekaptak apámmal, de hát nem volt sok lehetőség, húst venni nem tudtunk, hát jött a krumplileves, zöldséges dinsztelt krumpli, rakott krumpli és paprikás krumpli. Csak szerdán és vasárnap ettünk húst. Nyáron édesanyám minden szerdán vitte az ebédet az akasztópusztai Wenckheim-birtokra, ahol arató volt édesapám... Abban az időben még az időjárás is más volt, bőven termett a rózsakrumpli, ehetett az emberfia unos-untalan. Jó is volt az hetente kétszer-háromszor is. Manapság igen drága mulatság egy paprikás krumpli, kovászos uborkával tálalt ebéd. De hát enni csak kell. Hiába polemizálok róla, csak nem lesz olcsóbb az étel. Ide passzol a sárréti Nagy Imre bácsi (költő) Az én szavam című versének egy strófája: Az én szavam hiába zeng nincsen, aki rá figyelne, holt szavaim visszahullnak fájdalomnak a szívemre Borbíró Lajos, Füzesgyarmat Szívünkben él az eltűnt iskola Nekem úgy kezdődött, hogy a tanévnyitó ünnepségen megilletődve, de nagy igyekezettel szavaltam a verset, Amidőn iskolám kapuját először lépem át, hogy tanulhassak úgy, mint sok-sok kisdiák.” Negyvenöt év után erre emlékszem és az ünneplő tömeg első sorai­ban ülő édesanyám és édesapám meghatottságtól könnyes mosolyá­ra, amiből éreztem, hogy most valami nagyszerű dolog kezdődik az életemben. Akkor tudtam meg, hogy abba az iskolába járok, ahová a nagypapám és anyukám is járt. Csorvás falutól 13 kilométerre, a kiscsorvási általános iskolába. Elsős tanító nénink rendkívül jó pedagógus volt. Szali Ilona sok játékkal, szinte észrevétlenül vezetett be bennünket a tudás kapuján. Évtizedekig őriztem levelét, amit írt, miután visszament Budapestre, az egyetemre. Megfogadtam az intését „Tanulj kicsim szorgalmasan!” Ami ebben az iskolában természetes is volt. (Nem számított stréberségnek, mint sajnos az utóbbi időkben.) Bizony nehéz volt az iskolatáska, különösen télen, amikor a kis gumicsizma beleragadt a sárba, az iskoláig vezető két kilométernyi úton. Megszoktuk, ha el akarunk valamit érni az életben, nekünk tripla erőfeszítésünkbe kerül. A második—harmadik és negyedik osztályban Tárnái tanító néni tanította az alsó tagozatot. Most is látom bájos, határozott egyéniségét Kovács Mária tanítónőnek, aki az ötödik osztályban tanított minket. Hatodikban Gönczi Katalin tanított bennünket, aki szintén sokoldalú műveltséget is adott nekünk. Majd következett a hetedik és nyolcadik osztály, amit nagy izgalommal vártunk, mert Baráth Lajos tanító bácsi ebben az iskolában már fogalomnak számított magas követelményeket támasztó, pontos munkát követelő szigorúsága miatt. Nagy tisztelettel emlékszem szavaira ,fiam ma­gadnak tanulsz, nem nekem." Felkészített bennünket az életben való helytállásra, amellett, hogy mi szerettünk iskolába járni. Mivel a régi iskolánknak sajnos már a romjai is eltűntek, Csorvá- son kerül sor, sok év után arra, hogy találkozzunk régi kedves tanítóinkkal és diáktársainkkal. Örömmel várom a napot, amikor jelentést tehetünk arról, hogy jó iskolánk volt, megálltuk a helyünket bárhol az életben. F. Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents