Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-11 / 187. szám

ÍBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEIKÖRKÉP 1995. augusztus 11., péntek Földirih volt. Bazsali Ferenc festő 1923-ban ezen a napon született Oroshá­zán, és 1968-ban halt meg, ugyanitt. Fiatalon részt vett az ellenállási mozgalom­ban, f egyházba került, Bu­dapesten a Margit körúton és a Fő utcában, majd Sop­ronkőhidán tartották fogva. Tanulmányait a Képzőmű­vészeti Főiskolán fejezte be. Művészete az alföldi festő­hagyományokhoz kapcso­lódik. Festészetének téma­világa szülővárosa és köz­vetlen környezete volt. Csendéleteket és tájképeket festett. Kedvelte a finom szürke és a meleg bársonyos színeket. Életében csupán néhány önálló kiállítása volt, az is a megye területén; Orosházán, Békésen, Sar­kadon és Békéscsabán. Befejezték a felújítást. A Kétegyházi Román Tanítási Nyelvű Általános Iskolában befejezték a fűtési rendszer felújításának munkálatait, a cserépkályhák helyett köz­ponti fűtést alakítottak ki. Kétegyházán így a román is­kola lett az első intézmény, ahol korszerű földgázfűtésre térhettek át. A fűtés átalakítá­sával párhuzamosan vizesb­lokkot alakítottak ki az iskolá­ban, mindezekre együt-tesen 1 millió-kettőszázezer forin­tot költött a település. Nyertes pályázat. A Népjóléti Minisztérium szo­ciális válságkezelő program­ja által a tavasszal meghirde­tett pályázatra a pusztaottla- kai önkormányzat is beadta igényét. A napokban érke­zett értesítés szerint egy ve­gyeshasználatú gépkocsi vá­sárlására egymillió forint tá­mogatást kapott a település. Ismét lesz ebéd. Az almáskamarási napközis konyha, amely közel 100 embert lát el ebéddel, a nyári hónapokban, technikai okok miatt, közel 5 hétig szüne­telt. Az önkormányzat jelzé­se szerint a napokban elkez­dődött a munka, így az óvo­dások és az idősek ismét igé­nyelhetik a főtt ételt. „Furcsán néznek arra, aki nem akar inni” Az alkoholizmus gyógyítható betegség A beteg harcot vív önmagával — egy gyógyulni vágyó alkoholbeteg rajza Magyarországon ma egymil­lió alkoholista él. A mértékte­len italozás testet-lelket meg- betegítő szenvedély. Eltorzítja a személyiséget, tönkreteszi az emberi kapcsolatokat, káro­san hat a társadalomra. Külö­nösen a felnövekvő' nemzedé­ket veszélyezteti, sokszor már az anyaméhen belül. Ezért na­gyon fontos a hatékony meg­előzés és az idejében elkezdett gyógyítás. Erről beszél­gettünk dr. Fábián Agnes pszi­chiáterrel, aki a békéscsabai Réthy Pál Kórház addiktoló- giai szakrendelésének orvosa. A doktornő elsősorban alko­holbetegek gyógyításával fog­lalkozik. —Hogyan jutnak el a betegek a szakrendelésre ? — Bárki jelentkezhet az ad- diktológiai, vagyis szenvedély- betegek gyógyításával foglal­kozó szakrendelésen, aki sze­retne kigyógyulni az alkoholiz­musából. Vannak, akik család­tagjaik, háziorvosuk unszolá­sára szánják rá magukat a keze­lésre. Olyan tapasztalatom is van, hogy az egyének maguk is megelégelték az alkoholizáló életmódot, változtatni akarnak sorsukon. Nekik belső készte­tésük van arra, hogy gyógyíttat- ni akarják magukat. Ez a hozzá­állás lényegesen befolyásolja a terápia eredményességét. Ami­kor a betegek már bejöttek a rendelőbe, láthatják, hogy sem­miféle erőszaktól nem kell tar­taniuk. Itt az előítéletek nem működnek. Mindenki tudja, hogy ők betegek, akik segítség­re szorulnak. — Milyen módsze­rekkel gyógyítják az al­koholbetegeket? — Az averzív keze­léseknél (gyógyszerbe­vétel — alkoholitatás — rosszullét) már sok­kal modernebb terápiák vannak. Az egyik a pszichodráma, a saját élményű önismeret. E csoportterápia segítsé­gével nagyon mélyen megismerhetjük bete­geinket, és ők is önma­gukat. Először restellik a többiek előtt elmon­dani a problémáikat, de később úgy összeszok­nak a csoporttagok, hogy a terápia után is tartják a kapcsolatot. Ez önmagában is érték eb­ben az elidegenedett világban. Nagy híve vagyok annak, hogy a beteg hozzátartozóival együtt jelenjen meg a szakrendelésen. Azoknak a családoknak, ahol a tagok mindannyian motiváltak arra, hogy a beteg kezeltesse magát, felajánlunk egy másik ha­tékony módszert, a családterápi­át. Mivel a család egy rendszer, nem tudjuk anélkül megváltoz­tatni egyik tagját, hogy a többiek ebben részt ne vegyenek. Erre fel kell készülniük, csak így tudják segíteni a gyógyulást. — Milyen eredményességgel kezelnek alkoholbetegeket? — A pszichodráma és a csa­ládterápia nagyon hatásos mód­szer. Az első foglalkozások után már kezdi éreztetni hatását a csoport dinamikus ereje. A bete­gek felénél tartós, a többieknél időleges javulást érünk el. — Ón szerint mi az oka an­nak, hogy már 14—16 éves kor­tól italoznak a fiatalok? — Ezt látják a családban, és ezzel találkoznak mindenütt. Ebben a társadalomban minden­ki mindent alkohollal szokott megünnepelni vagy éppen elsi­ratni. Furcsán néznek arra, aki nem akar inni. — Mit lehet tenni azért, hogy megelőzzük az alkoholizmust? — Csak úgy lehet megelőzni, ha minél korábban beszélünk a gyerekkel. Nem az alkoholiz­mus tüneteit kell elmondani ne­kik, hanem helyes életszem­léletet kell kialakítani bennük, hogy aztán ők is továbbadhas­sák a gyerekeiknek. Szerintem sarkallatos pontja az ifjúság ne­velésének a szenvedélybetegsé­gek megelőzése. Zsabka Erzsébet Képzési program készül Szarvason A Phare-program keretében Magyarország 10 millió ECU-t kap arra a célra, hogy úgyneve­zett posztszekunderi, fél felső­fokú képzést támogassanak. Er­re a mindennapi élet mutatott igényt, mert a mezőgazdaság területén, de talán máshol sincs a magyar oktatásban erre példa. A Phare-program Szarvast, pon­tosabban a DATE víz- és kör­nyezetgazdasági karát bízta meg azzal, hogy az említett kép­zésre megfelelő programot dol­gozzanak ki. A képzési programra 2,4 mil­lió ECU-t kap Szarvas. Azok az érettségizett fiatalok, jelentkez­hetnek erre a továbbképzésre, akik a mezőgazdaságban, illet­ve az azzal kapcsolatos gazda­sági ágakban szeretnék magukat továbbképezni, ilyen vonalon kívánnak vállalkozni vagy mun­kát vállalni. Az oktatási idő két év. A Phare-program szigorú kereteket szab az oktatói gárdá­ra vonatkozóan is. Csak azok a szakközépiskolák pályázhatnak erre az oktatási formára, akik korábban világbanki támogatás­ban részesültek. Az oktatógárda egyharmadának mezőgazdasá­gi vállalkozónak kell lennie, egyharmadának főiskolai vagy egyetemi végzettséggel kell rendelkeznie, a másik egyhar- madnak középiskolai tanári dip­lomával kell bírnia. A képzés 1996 januárjában indulhat. A hallgatóknak állami minősítő vizsgát kell tenniük. A program elkészítése után egy or­szágos szakemberekből álló mi­nősítő bizottság dönt az ide je­lentkező hallgatók felvételéről. Az első két év ingyenes, ennek költségét fedezi a Phare-prog­ram, utána a képzésben részt ve­vők önállóan kell, hogy fenn­tartsák magukat. Ötven nap — ötven lap Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából Ötven nap — ötven lap címmel, a történelmi visszatekintés jegyében sorozatot indítottunk. Összeállításunkban szerepel tallózás egykori újságokból és megszólal­nak jeles személyiségek, régi olvasóink, kollégáink, akik hozzájárultak a lap arculatának kialakításához. A sátán bandája először * fenyeget, majd visszatér Az orosházi utca csendes. Ilyenkor napközben alig van forgalom erre. (Bezzeg éjszaka!) A ház — amit keresünk — és a kert gondos kezekről árulkodik. Csengetünk. Egy asszony lép ki az ajtón, kezében vasvilla. — Mit akarnak? — villantja ránk tekintetét, majd megenyhül. A ház ura is megérkezik, elmondjuk neki, mi járatban vagyunk. Az előző éjjel borzalmait és nyomait nem tudták és nem is tudják kiheverni. A bejárati ajtón még látszik a feszítés nyoma, beljebb, az ajtófélfán ott a jel, a borzalom éjszakájának a jele. Ä temetőgondnok a kezdetekre emlékezik vissza. Valahogy úgy kezdődött ez az egész, hogy nem győzte a munkát, segítséget kért az egyháztól. Egy fiatalember jött is dolgozni, tisztességesen végezte a munkáját. Egy reggel azonban elkéredzkedett. Ekkor történt, hogy a sírásó hozta a hírt: a halottasháznál valaki a gondnokot keresi. A 73 éves ember az „ügyfél” elé sietett. A szakadt farmeros, szőke, 17— 18 év körüli fiatalember sírhely vál­tás ürügyén a temető legbozótosabb részébe csalta az öreget, ahol ütni, rúgni kezdte, se szó, se beszéd. Másnap ismét megjelent az erős ifjú egy társával és megüzente a temetőgondnoknak, hogy egy hete van hátra, utána kibelezik és felakasztják a halottasház falára. Ok — a sátán bandája—visszatérnek. Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus 15—16. Mondjon egy sztorit! Az újságíró műszakja Az újságíró kötetlen munkaideje alatt mindenki azt ért, amit akar. így történhetett meg, hogy egy csendesnek ígérkező estén telje­sen gyanútlanul hajtottam alvásra a fejemet. Álmomból a telefon csörgése riasztott, akkor még nem tudtam, hogy ez a sztori nem lesz az év szenzációja, ezért oda vánszorogtam a készülék mellé. — Az újságíróval beszélek? Elöljáróban szeretném elmonda­ni, hogy sokszor olvasom a cikkeit és az a megállapításom, hogy nagyon korrekt, meg pártatlan és... (ilyenkor már sejti az ember, hogy a bókokért cserébe vagy panaszáradatot osztanak meg vele, vagy gyors ügyintézést várnak tőle, netán magánéleti válságon kell átsegíteni az illetőt). — Arról van szó, hogy most jövök Romániából... — hadarta fontos mondandóját az úr. — Tessék mondani, mennyi is a pontos idő? — próbáltam egy húrra pendülni a hívóval. — Teljesen mindegy, de ha nagyon tudni akarja, elárulom: éjjeli fél egy van. De önnek kötetlen a munkaideje, nemdebár?! — mielőtt a kioktató hangtól vigyázzba vágtam volna magam a pizsamámban, már hallottam is a történet elejét. — Szóval: járvány pusztít a határon túl, láttam szörnyű emberi sorsokat, szeretném, ha az újságban felhívná erre az emberek figyelmét. — Nem baj, hogy ma szombat lesz? — akadékoskodtam álmos hangon. — Maga ásítozik, miközben a kolera itt tobzódik a magyar határon? — dörrent rám az aggodalmaskodó telefonáló, majd sértődötten lezárta mondandóját: — Vegye tudomásul, nem is olyan jó újságíró maga, majd felhívom a jó komámat, aki szintén ennél a lapnál dolgozik. O bizonyára intézkedik, és nem lopja a drága időmet. Az is az igazsághoz tartozik, hogy sem akkor, sem máskor nem jelent meg a téma kapcsán cikk, valószínű, hogy kollégám is álmos volt, jobb esetben pedig kikapcsolta éjszakára a telefont. Csete Ilona Megkérdeztük olvasóinkat Mit várnak az őszi labdarúgó-bajnokságtól? Bató Flórián, 52 éves, békés­csabai pedagógus: A fiammal együtt az Előre FC-nek szurkolunk, bár én vala­mivel ritkábban járok ki a meccsekre. Bízom abban, hogy a békéscsabaiak az első hatban végeznek. Hogy ki nyeri a baj­nokságot? Nehéz megítélni, de talán a Ferencváros és az Újpest a legesélyesebb. A Békéscsabá­ra visszatérve, fontos lehet az előrelépésben, hogy a saját ne­velésű, tehetséges gyerekeket itt is tudjuk tartani. Persze tudom, ennek anyagi vonzata is van. Gazsi Sándor, 52 éves, orosházi műszaki osztályvezető: A 80-as években az OMTK- nál mint technikai vezető is ténykedtem, de az utóbbi időben nagyon eltávolodtam a sportág­tól. Ez a színvonal romlásának is köszönhető. Javulást nem remé­lek a most kezdődött bajnokság­tól. Abban viszont bízom, hogy az orosházi foci a helyi fiatalok bevonásával megerősödik, és ismét magasabb osztályba kerül a csapat. A csabaiakat az NB I. első három hely valamelyikén szeretném látni. Tóth Imre, 50 éves, végegyházi húsfeldolgozó: Gyerekkorom óta szeretem a focit, valamikor még én is rúg­tam a bőrlabdát. Figyelemmel kísérem a mérkőzéseket és har­cosabb, színvonalasabb labda­rúgást várok. A meccset végig kellene játszani, de valamiért nincs lelkesedés. Ha elhagyjuk az országot, vereséggel jövünk vissza és ez nem jó. A Békéscsa­bai Előrével elégedett vagyok, amely meglepetés-csapat. Tisz­telem Pásztor munkáját és az idén a 2. helyet várom. Mucsi Pál, 22 éves, kunágotai baromfifeldolgozó: Javuló tendencia tapasztal­ható az országban. Még itt vidé­ki viszonylatban is van a focinak a megújulására remény. A helyi­eknek nagy esélyük van, hogy egy csoporttal feljebb kerülje­nek. Új fiúk jöttek és végre akadt szponzor. A magyar focistákban egyébként megvan az erő, az ügyesség, csak fel kell lelni bennük. A megyei szint is jó. Igaz nem járok mérkőzésekre, de a tévében megnézem és tu­dok az eredményekről. Cs. I. — H. M. — Ny. L. Kismotoros betörők Szerencsés napja volt a mezőko­vácsházi rendőrség hét eleji ügyeletes járőreinek, mivel si­került fülöncsípni a betörés szín­helyéről éppen távozóban levő két betörőt. Mint kiderült, a batto- nyai illetőségű Á. L. és F. Zs. fiatalemberek, akik egyébként nem ismeretlenek rendőrségi kö­rökben, a reformátuskovácsházi Farmer csárdát látogatták meg az éjféli órákban. Az ajtó kifeszítése után rövid portyát tartottak az épületben, majd cigarettával, ká­véval és egy kétkazettás magnó­val a táskájukban távoztak. Az éber járőröknek, Gábor Ottó törzsőrmesternek és Ale Mi­hály főtörzsőrmesternek feltűnt — amint hajnal egykor a Batto- nya, Mezőhegyes és Orosháza útszakasz kereszteződésében le­vő Avanti benzinkút előtt láttak el figyelő szolgálatot —, hogy a Battonya irányába elszáguldó kismotoron ketten ülnek, ráadá­sul nem ég a lámpája, illetve gya­núsan „felpakolták” a csomag­tartót. Gépkocsijukkal gyorsan utánuk hajtottak, miközben lát­ták, hogy az egyik fiú a fűbe hajít valamit. Később kiderült: ez volt a magnó. A fiúk pechjére éppen arra portyáztak a mezőkovácsházi nyo­mozók is, akik azonnal megtették a' szükséges intézkedést. A vizsgálat jelenleg még tart. A medgyesegyházi László-te- lep dinnyeátvevő területén tör­tént a közelmúltban az az eset, amely nem csak a dinnyeeladás nehéz munkáját, hanem a körül­tekintő őrzésével kapcsolatos te­endőket is példázza. Történt, hogy a medgyesi dinnyetulajdonos megbízta P. Zs. nagykamarási ismerősét a tele­pen levő ám őrzésével. Hogy le­gyen éjszakára hová behúzódnia, ezért otthagyta az ARO gépko­csiját is. Másnap azonban megle­pődve tapasztalta, hogy a kocsi ablaka betört, valamint látszott, hogy mozogtak a járművel, mert nem pontosan ugyanazon a he­lyen állt, ahol hagyta. A kérde- zősködésre az éjjeliőr elmondta, hogy valószínűleg álmában a lá­bával rúgta be az üveget. Igen ám, de közben jelzés érkezett, hogy a közeli dinnyetábláról eltűnt egy motoros szivattyú. A rendőrségi feljelentés után pedig végleg ki­derült: a sötétség leple alatt „ván­dorútra” kelt éjjeliőrnek nem csak a jármű önkényes elvételé­ért, hanem lopás bűntettéért is felelnie kell. H. M.

Next

/
Thumbnails
Contents