Békés Megyei Hírlap, 1995. július (50. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-31 / 177. szám
jÉKÉSMEGVEI HÍRLAP 1 1 MEGYEI KÖRKÉP 1995. július 31., hétfő „Szorosabbra fogtuk a gyeplőt” Nincsen számodra hely... Évforduló. Antal Imre Erkel Ferenc-díjas zongoraművész, újságíró, riporter, szerkesztő', érdemes művész 1935. július 31 -én született Hódmezővásárhelyen. Jobb kezének megbetegedése miatt kellett abbahagynia az előadóművészi pályát, de azóta a magyar szórakoztatás egyik legszínesebb egyéniségeként arat sikereket. Műsorvezetőként, színészként egyaránt népszerű. Ligeti lejáró. Gyomaend- rődön az Erzsébet-ligetben a hídtól új gyalogos lejárót építettek. A munkát a Gyomaszolg Kft. végezte. Az önkormányzatnak ez a beruházás 300 ezer forintjába került. Az összeg azért ilyen „kevés”, mert a Közúti Igazgatóság és a Gyomaszolg Kft. a kiadásokból mintegy 800 ezer forintot magára vállalt. Ez komolyan segített a városatyáknak, mert az önkormányzatnak az idén csak 1 millió forint állt rendelkezésére, hogy járdát építsen. A hídtól, a liget lejáróig . húzódó új gyalogjárda nagy mértékben csökkenti a baleset- veszélyt. Művésztelep Békésen. A Békés Művészetéért Alapítvány valamint a Csuta galéria és Alkotóház rendezésében ma nyílik a III. Nemzetközi Művésztelep Békésen. A táborban készült munkákból az idén is kiállítás nyílik a helyszínen, a Bolyai utca 17 szám alatt augusztus 13-án 11 órakor. Kölesey-emlékünnepség. Kölcsey Ferenc születésének 205. évfordulóján emlékünnepséget és koszorúzást rendezett a Himnusz szerzőjének Batthyány téri felújított szobránál vasárnap a főváros I. kerületi önkormányzata és a Kölcsey Társaság. A költő-politikus emlékművénél összegyűlt mintegy félszáz érdeklődő először részleteket hallgatott meg Kölcsey műveiből Udud István színművész tolmácsolásában, majd Katona Tamás I. kerületi polgár- mester szólt a megjelentekhez. A napokban tartotta a végegyházi képviselő testület a félévi értékelését. —Sikerült-e megvalósítani a tervezett célkitűzéseket? — Tevékenységem során pénzügyileg az idei év a legnehezebb — mondta a polgármester. — 1990 óta a normatív támogatások nem változtak, ugyanakkor a különféle jogcímeken kapott pénzek tervezett 10 százalékos inflációjával szemben 20—25 százalékot kell kigazdálkodni. Önkormányzatunk a kezdetektől szorosra fogta a gyeplőt, hisz mindig a célszerű, okszerű gazdálkodásra törekedtünk. Elmondhatom például, hogy amíg az első években Az itt következő történet 1992 márciusában kezdődött Békéscsabán. Egy tucatnyi ember — magyarok és szlovákok — testvéri egyetértésben összedugták a fejüket, hogy csinálni kéne valamit. Ők mind „egy cipőben jártak”, ugyanis a munkában eltöltött 40—45 év után egyszerűen nem volt hová menniük. A régi vállalat megszűnt, tönkrement, privatizálták vagy külföldi tulajdonosé lett. Itt aztán semmi helye sem volt a nyugdíjasnak. A gondolatot tett követte, megalakult a városi nyugdíjasegyesület 87 taggal. Azóta sok minden történt, még címszavakban is nehéz lenne felsorolni. A kezdeti két „albérletet” nagyon hamar kinőtte az egyesület, jelenleg 1562 tagot számlál, a jogi tagsággal együtt 6200. Az új hely 1993-ban a békéscsabai MEDOSZ-székházban megfelelőnek tűnt. Egyetlen árnyoldala volt csupán — az évi 350 ezer forintos bérleti díj. A tagdíjbevétel százezer forintja mellé „csupán” negyedmilliót kellett előteremteni. Meglett. Hogy hogyan, azt ne kérdezze senki. Mert akár top- rongyosan, akár nyakkendősen — a koldulás megalázó. Változás (és választás) 1994-ben történt. Az önkormányzat félmilliós támogatása — igaz, ebből 420 ezer bérleti díj címén a ME- DOSZ-é lett — könnyebbé tette a helyzetet. Olyan rendezvényeket, amelyekre valóban „tömegigény” volt: nőnap, megyei nyugdíjas pávakörök találkozója, idősek világnapja, a szeretet karácsonya — meg tudtunk rendezni. De a kilenctagú vezetőségnek és az ötven bizalminak, akik mindezt szervezték és bonyolították: fizetés, prémium, tiszteletdíj, netán reprezentáció céljára egy árva forint sem jutott. Nem is igényelte senki. Kivéve talán azt az esetet, amikor egy „fontos” ember be akart lépni az egyesületbe, és mindjárt az első percben kinyilvánította, hogy: — Azért a pénzért én is szívesen lennék vezetőségi tag... Mire felvilágosították, hogy itt a vezetőségi tagok is 150 forintot fizetnek azért, hogy itt dolgozhassanak — némileg megdöbbenve csak annyit tudott kinyögni: — Hülyék... És most elérkeztünk napjainkhoz. Az ez évi 200 ezer forintnyi tagdíjbevételt átutaltuk a MEDOSZ-nak, az épület üzemelési költségeinek fejében 234 624 forintot számláztak ez év első öt hónapjára. A hátralévő hét hónapban azonban a költségek csak emelkednek. Az egyesületnek nincs több pénze. A rendszerváltás sok — korábban elnyomott — értéket hozott vissza. Csak az a kérdés, hogy ezek hogyan vagy egyáltalán érvényesülnek-e? — Nincs oly kevés, amelyet el nem lehet osztani — úgy, hogy mindenkinek jusson — mondja az írás... A valóság...? A dzsungel törvénye egyszerű és kegyetlen. Pusztuljon a gyengébb. És kik a leggyengébbek? Azok az idősek, akik havi 8—10 ezer forintból próbálnak megélni. Ha azt életnek lehet nevezni, amikor választani kell, hogy gyógyszerét váltja-e ki vagy az előző napi kenyeret veszi-e meg a szokásos csirkelábbal, és télen a lakásban a plusz 16 fok majdhogynem luxus... Ezek — és sok más — elhangzott Békéscsabán, a városi nyugdíjasegyesületben, a kihelyezett KÉK bizottsági (Békéscsaba városi önkormányzat közgyűlésének kisebbségi érdekegyeztető és külkapcsolatok bizottsága) ülésén. Az eredmény? Meghallgatták, elismerték, támogatásukról biztosították az önkormányzatnál. Egyelőre ennyi. Még annyit, hogy az egyesületi munkában talán a hétköznapok a legfontosabbak. Amikor a munkahelyi, családi kapcsolatok megszűntek, sok a magányos, akiknek kell egy közösség, ahol legalább emberi szót hall... Sokszor annyi is elég: — Hogy vagy, öreg harcos...? Sárközi Gyula Megkérdeztük olvasóinkat Mit tennének a letűnt korok szobraival? Bálint Ibolya, 18 éves, békési tanuló: Nem vagyok egy szobordön- tögetős típus. Szerencsére a békési emberek sem olyanok, hisz az utóbbi években itt a városban sokkal inkább szobor állításról, mint szobor lebontásról hallottam. Én a régi korok szobrait mind meghagynám. Ha már valakit szoborban megörökítettünk, az biztosan részese volt történelmünknek. Ha pedig már nem valljuk nézeteit, attól, hogy szobrát lebontjuk, a múlt nem változik meg. Bartháné Hornok Ildikó, 29 éves, endrődi gyógyszertári alkalmazott: A letűnt korok szobrait én nem semmisíteném meg. Egy külön múzeumot hoznék létre belőlük. Ott nem zavarnának senkit, s csak az láthatná őket, aki valóban kíváncsi rájuk. Én úgy gondolom, hogy vállalnunk kell elődeinket, egykori példaképeinket. Ha egy szobrot eltűntettünk, attól még nem változik a történelem előjele, a vesztes csaták végkimenetelei nem változnak meg. Csepregi Éva, 21 éves, kardoskúti varrónő: A letűnt korok szobrai ugyanúgy emlékek a jövő számára, mint bármelyik más emlékművek. Arról vallanak, hogy a megformázott személyek részesei voltak egykor az életünknek. Ha mindig minden szobrot érintetlenül hagynánk, akkor fiaink, lányaink, unokáink is láthatnák, hogy milyen korban éltek az őseik, az adott korban kik voltak azok a politikusok, akik szobrot kaphattak. Én nem bántanék egy szobrot sem. Honvári László, 55 éves, békéscsabai nyugdíjas: Nem értek egyet a szobrokat döntögetőkkel. Lehet, hogy azok akiknek a szobrait ledöntik, vagy már ledöntötték, sokkal jobb történelmet csináltak, mint a mai politikusok. Szerintem, a múlt is hozzátartozik a történelemhez. S ha vállaljuk, ha nem, az a kor, az az időszak ugyanúgy megtörtént. Ráadásul gyakran sokkal csúnyább, kevésbé míves szobrok kerülnek felállításra, mint amilyet lebontottak. (Magyari) • • Otven nap — ötven lap Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából Ötven nap — ötven lap címmel, a történelmi visszatekintés jegyében sorozatot indítottunk. Összeállításunkban szerepel tallózás egykori újságokból és megszólalnak jeles személyiségek, régi olvasóink, kollégáink, akik hozzájárultak a lap arculatának kialakításához. Labdarúgó gmk, Törekvés SC Július 30., hétfő, 18.30 óra. Rendhagyó nap. E késő délutáni órákban több mint húsz „fiatal-öreg sportember” találkozott a téglagyári művelődési ház kis tanácskozótermében. Valamennyien az első hívó szóra jöttek. S mi benne a rendhagyó? Nos, valamennyien ismert labdarúgó-játékosok voltak, s kiöregedvén csapatukból, ma is gyakran találkozhatunk velük a kispályán, vagy egy-egy öregfiúk mérkőzésen. Most pedig úgy döntöttek, ezt a hagyományt oly módon szeretnék folytatni: rendszeres játékkal bajnokságba neveznek. De mit is kellett ehhez tenniük? A lelkesebbek jó néhány héttel ezelőtt szervezkedni kezdtek. Megkeresték a barátokat, ismerősöket, s nem sokat kellett agitálniuk, hogy újra összeálljon a csapat. Július 30., hétfő, 18.30 óra. Rendhagyó közgyűlés. Kutiné dr. Stefanovics Katalin üdvözli elsőként a megjelenteket, s miután megállapította, hogy határozatképes a „társaság”, ismertette az elképzeléseket. A körben ülők meghallgatták a sportegyesületi szabályzat tervezetet, amelyet végül egyhangúlag elfogadtak, megszavaztak. Ezzel kimondatott, hogy új egyesület alakult Békéscsabán. Mégpedig: Békéscsabai Törekvés Sport Club. Alakulási éve 1984, színe: fekete—sárga. Működési területe: Békéscsaba. A klub elnöke Márton Pál lett. Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus 1. Tisztelt Szerkesztőség! Az ötvenes-hatvanas években, mint megyei oktatási osztály tanfelügyelője egyik reszortom a „sajtófelelősség” volt. Ennél fogva, alárendeltségben voltam a közoktatási (majd oktatási) minisztérium sajótcsoportjának vezetőjével. Két-három hónapos munkatervet kellett készítenem és felküldeni a sajtócsoportnak. Ott figyelemmel kísérve a megyei lapban megjelent cikkeket, összevetve munkatervemmel, alapos kritikát kaptam „sajtómunkámról”. Égy kis ízelítő az egyik levélből, amelyet 1952. márciusában W. E. Hugó sajtócsoport-vezető írt. „Az ellenség aknamunkáját, a klerikális reakció leleplezését nem vetted be munkatervi feladataid közé és ezzel a kérdéssel nem is foglalkozott a Viharsarok Népe, pedig bizonyosan működött nálatok a klerikális reakció és február, március hónap folyamán voltak megnyilakozásai”. (Na ugye, ő, W. Hugó csak tudta, csodálatos telepátia). „Hiányoljuk, hogy óvodai kérdésekkel nem foglalkozik lapotok és munkatervedbe te sem vettél fel óvodai kérdést. A szakérettségis iskoláztatás kérdése sem kapott megfelelő visszhangot lapotokban.” (Sőt) „Példaképünkkel: a Szovjetunió élenjáró pedagógiájával sem foglalkozik eleget a Viharsarok Népe.” Akkor bizony ez letolás volt, el is maradt a jutalom oda- fönt... Ma pedig talán éppen dicséretnek is tekinthető mind nekem, mind az akkori megyei sajtó számára. Befejezésül az akkori harcos idők „sajtószabadságának” bizonyságául: „Április május és június hónapokra vonatkozó munkaterved összeállításához hamarosan megküldjük szempontjainkat (meg is jött 15 pont). Szeretnénk, ha levelünkben található értékelést munkád megjavítására használnád”. Üdvözlettel: Kálmán Gyula r a Kárpótlási jegyért... Westminster részvény! lljabb siker a részvénypiacon A kárpótlási jegy tulajdonosok részvényekhez és fix kamatokhoz juthatnak a július 3-ától jegyezhető HB Westminster 11. Rt. nyilvánosan kibocsátott részvény- csomagjából. Az 1 milliárd Ft-ra tervezett rt. jegyzése a 4. héten már túl van 600 millión, így a jegyzés biztos sikerrel legkésőbb szeptember 15-én lezárul, de az alapító előbb is lezárhatja a jegyzést, ha az alaptőke lejegyzésre kerül. A kárpótlási jegyüket felhasználók között alanyi jogon kárpótoltak mellett önkormányzatok és termelőszövetkezetek is jelentkeztek és jegyeztek. A részvényjegyzők kárpótlási jegyükért 90%-ban törzsrészvényt, 10%-ban pedig kamatozó részvényt jegyezhetnek, mely utóbbira három évig évi 30%-os kamatot fizetnek, mely a banki papírokkal vetekszik. A létrejövő rt. részvényei először az úgynevezett OTC kereskedelemben lesznek adhatók-vehetők, valamint az is biztos, hogy árfolyamuk magasabb lesz a kárpótlási jegyek árfolyamánál. A jegyzéshez alapvető feltétel a jegy tulajdonjogának, illetve adásvételnél vételárának igazolása. Az ország egész területére kiterjedő jegyzést a Cenzor Bróker Kft., a Procent Hungária Rt., a Lombard Rt. szervezésében a takarékszövetkezetek és a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. helyi fiókjai biztosítják. Érdeklődésüket személyesen az előző fiókokban vagy telefonon a 06 (1) 269-2754-es számon szívesen fogadja az alapító. fejlesztésre 8—9 millió forintot fordítottunk, addig 1995-ben ez az összeg a felére redukálódott. Ezt is csak úgy tudtuk elérni, hogy bevételeink növelésére saját szolgáltatásokat, valamint mezőgazdasági tevékenységet végzünk. Enélkül fejlesztésre nem is gondolhatnánk. A meglevő adottságokra építve alakítjuk ki a kiadásainkat. Az idén az intézmények működtetése mellett 2 fő fejlesztési célt tűztünk ki: a megkezdett tornatermi beruházás II. ütemét, amely 4,7 millió forintba kerül, valamint a Dózsa utcai útalap hiányzó részének a lezárását. — Lesz elég pénz a tervek megvalósítására ? — A tornaterem anyagi fedezetét biztosítani tudjuk, az útépítéshez azonban nagy valószínűséggel már hitelre is szükség lesz. Egyébként az önkormányzat pénzügyi helyzete összességében stabil, a kiadásainkat mindeddig finanszírozni tudtuk. A szociális ellátásra, illetve az egyéb társadalmi szervezetek támogatására, a település kulturális és közéletére tervezett pénzeket folyamatosan biztosítottuk. A mai, szűkös lehetőségek között már az is öröm, hogy semmilyen szűkítést, elvonást az első félévben nem kellett alkalmaznunk. H. M.
