Békés Megyei Hírlap, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-26 / 147. szám
1995. június 26., hétfő Olvasóink írják ........... — Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Üdvözlet Balatonszárszóról! 1995. június 12-ét írtak a naptárak! Reggel 6 óra—városháza—húsz és sok gyerek! Ezek a gyerekek a jól megérdemelt üdülésre utaznak Balatonszárszóra! Igencsak válogatott a társaság, a tanulók nagy része a meghívást valamilyen városi, illetve megyei művelődési verseny helyezettjeként érdemelte ki. A tábor Balatonszárszón, a békéscsabai megyei önkormányzat gyermeküdülőjében van. Egy régi, felújított, háromszintes épületben laktunk, ahol négy- és nyolcágyas szobákban pihenhettük ki tanévi fáradalmainkat. A tábor vezetője Nagy Istvánné közművelődési felelős, aki a pályázatot írta a gyerekek érdekében. Velünk voltak még Mészáros Zsuzsanna és Balogh Lászlóné tanárnők is, ők vigyáztak ránk. Az itt töltött napjaink igazán vidáman teltek. Reggel tornával kezdtük a napot, hogy frissek és üdék legyünk. Ezután reggeli, szobaszemle és irány a strand. Az ebéd elfogyasztása után a csendespihenő következett, ekkor készültünk a játékos vetélkedőkre. Délután visszamentünk a partra, de ha az idő rosszra fordult, akkor sem unatkoztunk. A közös programok alatt jobban megismertük egymást és baráti kapcsolatok alakultak ki közöttünk. Összetartó kis csapat lettünk, és szeretnénk, ha a jövő nyáron is létrejöhetne ez a tábor, ha más felállásban is. Puszkely Ágnes és Kliment Blanka Visszhang Kedvezőtlen nyilatkozat Ezúton szeretnék választ adni a gyomaendrődi alpolgármester úrnak közelmúltban tett nyilatkozatára, mivel nem értünk egyet véleményével. Ő minden alap nélkül nyilatkozott a gyomaendrődi kisebbségi önkormányzatról, elég kedvezőtlenül. Megválasztásunk óta nem tudjuk, hogy mi a dolga a kisebbségi önkormányzatnak. Beválasztottak egy-egy bizottságba, gyűlésekre járunk, de azonkívül, hogy javasolhatunk, illetve meghallgatják a véleményünket, más dolgunk sajnos nincsen. Az alpolgármester úr nem valami kecsegtetően nyilatkozott rólunk, nem hiszem, hogy jól látja a dolgokat. Már csak azért sem, mivel nagyon rosszul hangzik az e tartalmú nyilatkozat egy értelmiségi tanár ember szájából. Ha valaki, őcsak igazán tudja a helyi gondokat, hiszen több cigánygyereket tanít az iskolában, azt hiszem, több mint két évtizede. Az, hogy nem működünk együtt a polgármesteri hivatallal, illetve a nagy önkormányzattal az egyszerűen nem igaz. Mint ahogy az sem igaz, hogy a segélyek elosztásában nem segítünk. Egyébként a segélyek elosztására nem is kértek fel bennünket. Az állami költségvetésből kapott 114 ezer forintot még fel sem vettük, mert még mindig az önkormányzat kezelésében van. Még a saját bankszámlánkon sincs, így nem is nagyon tud létezni a kisebbségi önkormányzat (cigányön- kormányzat). Ifj. Botos János kisebbségi képviselő / Állni kell a pofonokat! Ez az írás Hrabovszky Ágnesről és Anikóról szól, akik egy betegség drámai napjait élték és élik. Egy évvel ezelőtt közölték az orvosok Ágnessel, hogy egy ritka betegség keseríti további életét. —A lisztérzékenység (coeliakia) örökletes: a búzában, árpában, rozsban és zabban található glia- din a vékonybél nyálkahártyáját károsítja, ezáltal felszívódása zavart idéz elő. Az orvosi kutatások szerint többféle kiváltó tényezője lehet, akár egy vírusfertőzés is, tehát bárkivel megtörténhet — sorolja Hrabovszky Ágnes. —Amióta tudja, hogy liszt- és tejcukor-érzékeny, hogyan változott meg élete? — Az Áchim L. András Általános Iskolában pedagógiai asszisztensként dolgozom, emellett tanulok, levelező tagozatra járok a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, nevelőtanár szeretnék lenni. Mivel állandó diétához vagyok kötve, nem fogyaszthatom azt, amit az iskolacentrum konyhája biztosít a többieknek. Jó lenne, ha lenne olyan szakemberük, aki számomra is készítene ételt, de nincs, így magamnak kell összeállítani mindent. E nehézség mellett jóval kevesebbet járok társaságba, emberek közé, mert nehezen értik meg ezt az állapotot és zavar, hogy állandóan magyarázkodnom kell. Nem akarom, hogy szánalmat érezze- nek irántam. Ezt csak az érezheti át igazán, akinek így kell élnie. Ideiglenesen átköltöztem nagymamámhoz, hogy a tanulásomat és diétámat könnyebben megoldjuk. Szomorúan tapasztalom, hogy látásom is gyengült az utóbbi időben. —Mi ad erőt ebben a helyzetben? —Elsősorban a család. Nagymama főz nekem, készíti a diétás ételeket, szeretetét adja. Édesanyám egészségügyi szakértelme és optimizmusa, aki vallja, tolókocsiban is van élet, nem szabad soha feladni a reményt. Az egész életre szóló diéta igen költséges, eddig emelt családi pótlékot kaphattunk kedvező elbírálás alapján. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a legtöbb zöldségféle nem tiltott. —A család helyzetét nehezíti, hogy lánytestvére is beteg. Vele mi történt? — 1990-ben kórházba kellett vinni, mert szokatlanul sokat hányt. 1991-ben influenzás lett. Felfigyeltünk rá, hogy teherbírása gyengül, izomzata rugalmatlan, járása labilis. 1992. február 22-étől tudjuk, hogy lisztérzékeny. Édesanyám kérésére engem is kivizsgáltak. A diagnózis ugyanaz lett. Különféle terhelési próbák következtek, egyike kimutatta tejcukor-érzékenységemet is. —Egy betegség sokféle irányba tereli el az ember gondolatait, szokásait, érzelemvilágát. Miként éli ezt át? — Nem roppantam össze lelkileg, mert volt kikre támaszkodnom a családban és a baráti körben. Ezek az emberek feledtetik ennek a betegségnek a súlyosságát, segítségükkel az élet árnyékos oldala is napossá válik. Tudom, hogy betegségem nem gyógyíthatatlan, „csak” egy életen át kell kétféle diétát folytatnom. El kell fogadni a sorsom, ezzel kell élnem. Hanyecz Margit MEGYEI KORKÉP/HIRDETÉS Vallom: mindent meg lehet oldani, csak okosan kell szervezni A legszebb apák napi ajándék... Június harmadik vasárnapja, a nemzetközileg is elfogadott apák napja, a gyermeküket egyedül nevelő édesapáknak éppolyan kedves ünnep, mint amelyet az Anyák napja jelent az édesanyáknak. Ez alkalomból kapott szeretetteljes köszöntőt két lányától a Medgyesegyházán élő Kristóf János vállalkozó, aki történetesen kiadónk egyik ügynökségvezetője. Felesége halála után hogyan birkózott meg a feladatokkal? —kérdeztük őt az otthonában. —Az események—amelyek meghatározták az életem — egy trafik nyitásával kezdődtek 1986-ban, amit feleségem haláláig együtt vezettünk. Elvesztésekor Kati lányom 3 és fél éves volt, Erzsiké éppen középiskolába ment. Az igazi felelősségre akkor döbbentem rá, amikor egyre több gond adódott az óvoda, iskola, az otthoni teendők miatt a munkahelyemen. Édesanyám — aki ez év elején halt meg — segített az üzletvitelben. Minden rám maradt. Átalakítottam a trafikot, sőt belefogtam egy építkezésbe, amikor hirtelen ráébredtem: a gyerekeknek szükségük van rám. Szeptemberben felmondtam a munkahelyemen, ahol nagyon korrekten álltak a tragédiához. A községben sokan segítettek és segítenek ma is könnyebbé tenni a mindennapokat — hangsúlyozta. Mint hallottuk, élettapasztalata, határozott egyénisége segített a lélektanilag sem könnyű években, amit a közvetlen rokonságból több temetés is súlyosbított. „A rendszerváltáskor sok mindent megéltem, de ez nehezebb volt” — mondta. Hogy lehet egy 3 éves kislánynak válaszolni a kérdésre: nekem miért nincs anyukám? Nem csak családfenntartó Nem csak családfenntartó lettem, mostam, vasaltam, takarítottam, csináltam, amit kell FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET lettem, mostam, vasaltam, takarítottam, csináltam, amit kell. Mesélhetnék sok apró, másnak talán hétköznapi sztorit, amit nekem a lányokkal újra kellett értékelni, megélni, elfogadni. Már nem a karrier érdekelt, ők lettek a központ. Ezután jött a Hírlap hirdetése, amelyet megpályáztam. A trafikban korábban volt időm olvasni, így nem volt ismeretlen az újságírói, sem az újságeladási szakma. Hamar „kiszúrták”, hogy értek az üzleti dolgokhoz, s úgy érzem az emberek a bizalmukba fogadtak. Vallom: mindent meg lehet oldani, csak okosan kell szervezni. Erzsiké ma már továbbtanulni készül és sokat segít. Bár a lapterjesztés szerteágazó feladat, mégis nagyon szeretem. Ez egy minőségében magasabb szolgáltatás. A munkám igazi elismerése, hogy az olvasók, az emberek többsége értékeli az erőfeszítést, amit teszek. Ezt fejezi ki a versike is, amit a lányaimtól kaptam. Ez a legszebb apák napi ajándék! H.M. BENEFON CLASS ULTRA MOTOROLA ASSOCIATE MAXON CARRYPHONE Általános tájékoztatással 24 órás telefonos ügyfélszolgálatunk NMT mobiltelefonról a 03-as ingyen hívható számon, vezetékes telefonról a 265-8000 telefonszámon készséggel áll rendelkezésére. WESTEL IRODA: BÉKÉSCSABA, 5600 GYŰNI G U 21.. TEL: 106 66) 447-111, RÁDIÓTELEFON: (06 60) 384-000 KÉRÉSÉRE ÜZLETKÖTŐNK FELKERESI ÖNT: ALMÁSSY ATTILA TEL.: (06 60) 384-009 WESTEL FORGALMAZÓK: • OROSHÁZA, PHARMADENT Ka 5900 VÖRÖSMARTY U. 2, TEL (06 68) 312-935 • SZEGHALOM. INTERTECHNIKA KR, 5520 TILDY U. 20-24., TEL: (06 66) 371-580 • SZENTES. ELEKTROFIL KR. 6600 JÓZSEF A. U. 6/B., TEL.: (06 63) 311-730, RÁDIÓTELEFON: (06 60) 337-092 ITMENY Akció a Westel Rádiótelefon Kft. irodáiban! Június 26-tól július 7-ig három, óriási teljesítményű (15 Wattos) mobiltelefont törpe áron vásárolhat meg. Az árengedmény mindhárom készülék esetében 30.000 Ft+áfa! És ez még nem minden! Folytatódik a Westel óriási sikerű kamatmenteshitel-akciója, amelynek keretében 30%-os, törpe kezdő- részlettel vásárolhat mobiltelefont. Sőt, a hitelakció a három törpe árú készülékre is vonatkozik! Hát nem óriási?
