Békés Megyei Hírlap, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-23 / 145. szám
«itHÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEIKÖRKÉP Élet és halál (negyed)órája Földínk volt az 1970-ben ezen a napon elhunyt, szarvasi születésű Gerlei Ferenc kór- szövettani, kórbonctani szakorvos, az orvostudományok kandidátusa, Kossuth-díjas. Oklevelet a szegedi tudományegyetem orvosi karán szerzett, ahol már 1927-tól gyakornok, majd tanársegéd volt. 1936-tól a nyíregyházi kórház alorvosa, majd a kórbonctani, kórszövettani osztály főorvosa. 1944-ben kényszernyugdíjazták. Egy év múlva tért vissza Nyíregyházára. 1948-ban a Tudományos Tanács tudósstátuszba vette. Évtizedeken át a megyei könyvtárnak vezetője, majd orvostanácsadója volt. Kovács András természetgyógyász, csontkovács, bioenergetikus, pszichotronikus, radiesztéta, aki energiaklinikát is működtett, nemrégiben a békéscsabai ifjúsági házban tartott nagy sikerű előadást. A fokozott érdeklődésre tekintettel ma 18 órakor a békéscsabai sportcsarnok lesz előadása helyszíne, ahol a radiesztéziáról, a magyar őstörténetről, az energiával történő csontkovácsolásról és a „tisztánlátó” gyermekekről is szó esik. Mezőgazdasági technikum működött a háború előtt a békéscsabai Petőfi úti általános iskola falai között. Június 24-én szombaton 10 órától az egykori felsőmezőgazdasági iskola 1940-ben végzett hallgatói tartják itt 55 éves érettségi találkozójukat. Mikroszkópos látlelet az ország és a megye kórházainak átszervezési elképzeléseiről — foglalhatnánk össze a gyulai Pándy kórház idegsebészete — a baleseti sebészettel egyetemleges — Békéscsabára tervezett deportálásának körülményeiről szóló vizsgálódásunk eredményét. Az angolok nélkül is tudtuk, szükség van az egészségügyben ésszerűsítésekre, a Békés megyeiekét máshol magasan meghaladó kórházi költségek, a magán betegekkel feltöltött ágyfelesleg lefaragására, a finanszírozás új rendjére. Ám az itt élők életkilátásainak további hanyatlása nélkül. Angol barátaink lehetnek bármily felkészültek (nem azok), helyzetünkről vajmi keveset tudnak. Akármilyen szép summát kap is az ember, nem lehet okos, ha nem ismeri az ország lakosságának egészségügyi állapotát, a fővárosban, az ország nyugati területein és a keleti végeken élők egészségügyi helyzete között tátongó szakadék mélységét. Ahogy hallani, erre vonatkozó felmérések nem nagyon kerültek kezükbe, maguk sem vizsgálódtak, „bemondásra” elhittek mindent. A Gyula és Békéscsaba közötti mentőzés nem éppen albio- ni, egyelőre torzó marad a két város közötti útfejlesztés, lassan fizetni kell a mentőhasználatért, s a látogatók többségének gondot okoz a család látogatási útiköltségének előteremtése is. Ez itt Magyarország. .. S akkor minden megyeszékhelyi gyerek Gyulára, minden gyulai és Gyula környéki balesetes Békéscsabára kerülne. A Gyulán megsérülő legalább negyed órával később jutna műtő közelébe. Nesze neked idegen- forgalmi álom! Se ez, se a beteg gyerekek hurcolgatása nem tűnik életszagúnak. Halálszagúnak inkább. Errefelé elhasználtabbak, betegesebbek az emberek. A megfi- zetetlen, nehéz munka hamarább roppant a gerincen. Ezért is vívmány, hogy az Országos Egász- ségügyi Pénztár teljes elzárkózása ellenére, Gyulán önerőből létrehozták a megye egyetlen ideg- sebészetét, ahol a gerincműtétek mellett koponyaműtéteket is végeznek. A gyulai kórház kinyögte a szükséges pénzt, 60 milliót nyelt el eddig a működtetés, a speciális eszközöket összekoldulták. Az évek során összeszokott kis csapat jött létre, hamarosan koponyaspecialistájuk is lesz a gerincsebész szakorvos mellett. Az idegsebészet egy halom olyan együttműködő szaktevékenységet is feltételez, melyek más osztályokra hagyatkozva biztosíthatók, s ezek jó része csak Gyulán adott. Nincs idegsebészet computer tomográf, izotóplabor, neurológiai osztály, angiográfia, sugárterápia, onkológia, reumatológia, ennek rehabilitációs háttere, s az e helyeken dolgozók begyakorolt együttműködése nélkül. Az idegsebészet indokolatlan áttelepítéséről (úgy is értendő, hogy miértjéről az angolok elfeledkeztek értekezni) sem a részlegvezető főorvos, sem a szakfelügyelő főorvos véleményét nem kérték. Békés megyében a nemzetközi normák szerint, lakosságarányosan 40 idegsebészeti ágynak kellene működnie a mai 12 ellenében. Dr. Bodosi Mihály egyetemi tanár, a szegedi idegsebészeti klinika igazgatója, szakfelügyelő főorvos azt mondja, hogy a gyulaiak gerincprofiljukkal egyedülállóak egész Dél- kelet-Magy arországon. Látható, az idegsebészet az osztálycseréket illetően úgy mutat meg valamit, mint cseppben a tenger. S bár tisztázó szándékkal szólnunk kell néhány kellemetlen-tényről, azt nem egyik vagy másik kórház ellen tesszük, hanem a jövőjük, a mi egészségünk érdekében. Ma, amikor a tanulmány az egymástól néhány kilométerre kialakult párhuzamosságokról szól, ne feledjük: ennek létrejötte nem vész a múlt ködébe. Karnyújtásnyira van az az idő, amikor belekezdtek egy át nem gondolt, ágyszámszaporító, pár- huzamosító, megyei kórházi rangért és pénzért ácsingózó békéscsabai fejlesztésbe. (Melynek mára elszállt minden értelme...) Itt élnek közöttünk azok a felelősök, akik az elmúlt évtized végén, a mostani elején ilyen-olyan okokból a tévedések szomorú játékának lobbistájává szegődtek. Mentségükre: vélhetően csak ésszerűtlen és felfújt programokra lehetett pénzt szerezni. Az viszont gazdaságilag és morálisan is kifogásolható, hogy most a gombhoz varrassuk a kabátot, s elfeledjük: a kórház nem csupán épület, műszer, hanem hosszú idő tevékenységével kimunkált szakmai kultúra, begyakorolt orvosi tudás, beteg és orvos közötti bizalom is. Ki vállalja annak felelősségét, hogy ezután balesetesek, beteg gyerekek halnak majd azért, mert racionális(?) okokból agyonutaztatják az azonnali ellátást igénylőket? Nem a két kórháznak, az időnként amúgy is egymásra prüszkölő két városnak kell szembenáll- nia. Ha így lenne, szívessséget tesznek a mindenáron pénzt lefaragni akaróknak. Ha forintokat kívánnak kivenni az egészségügyből, tegyék meg ezt a fővárosban, a nagyvárosokban, az ország jobban „eleresztett” megyéiben. Errefelé legfeljebb az országos átlaghoz való felzárkóztatásról szabadna beszélni. Ha a megyei közgyűlés hajlandó behódolni az angol népmesében sugallt központi akarat előtt, a megye valamennyi polgára ellen tesz. Bizonyára lesz képviselő, aki ragaszkodik majd a név szerinti szavazáshoz. Pénzmegtakarítás? Javasolják, hogy a műtétek egy részét a Békés megyeiek végeztessék el a klinikákon — ahol ugyanazért a műtétért az itteninek többszörösét fizeti ki az egészségbiztosítás. Amúgy a szabad kórházválasztás alkotmányos jogunk marad... Az országos átlag szerint várhatóan annyi ideig él egy férfi, amivel éppen elérheti a nyugdíjkorhatárt. S e vidék egészségi állapota messze elmarad az átlagostól. Ha már évtizedekig nem kaptunk annyit, mint a többiek, most legalább kevesebbet vegyenek el! Nemze- déknyi idő sem lesz elegendő a felzárkózásunkhoz. Ilyenek ma Békésben az életkilátásaink. ^ (Várjuk véleményüket.) Megkérdeztük olvasóinkat Mikor lesz béke Boszniában? Ancsin Ferenc, 45 éves, békéscsabai munkanélküli: Amíg a környező országokban ugyanezek a személyek maradnak politikai vezetők, addig Boszniában biztosan nem lesz béke. Higgyék el, ma minden vezető csak a személyes érdekeit nézi, a tömegek igényeivel senki sem törődik. Többen alibinek használják a boszniai háborút, hisz a fegyveres viszálykodásra sok mindent rá lehet fogni. Mi már akkor örülhetünk, ha nem robban ki egy újabb világháború. Berndt Sándor, 38 éves, hunyai műszerész: Boszniában három nemzet is harcol, nagyon mélyek az ellentétek, és fölöttébb nehéz megmondani, hogy kinek van igaza. Éppen ezért a közeljövőben nem látok esélyt a boszniai békére. Mint magánember mondom: nekünk magyaroknak már az is jó, ha Bosznia miatt nem tör ki a harmadik világháború. Kis ország vagyunk, megfelelő hadseregünk sincs, tehát könnyen eltipornának bennünket. Kun Judit, 42 éves, békési fodrásznő: Belátható időn belül biztosan nem lesz béke Boszniában. Az érintettek nem tudnak megegyezni, a nagyhatalmak pedig, ha rendet akartak volna tenni, már sokkal hamarább beavatkoztak volna. A kéksisakosok boszniai jelenlétét viszont teljesen fölöslegesnek tartom. Semmit nem tudnak termi, ám szüntelenül életveszélyben vannak. Az emberek közül többen újabb világháborútól tartanak. Szijács János, 42 éves, kondorosi munkanélküli: Míg Tito volt a vezér, úgy ahogy, de összetartotta az akkori Jugoszlávia területén élő nemzetiségeket. Mára viszont úgy elszabadult a pokol, hogy néhány éven belül képtelenség létrehozni a békét. Sőt a fegyverkereskedők határozottan örülnek a háborúnak, hisz ekkor van piacuk. A nagyhatalmaknak pedig nem fontos a Balkán békéje. Bezzeg Kuvaitban szinte azonnal rendet csináltak. (Magyari) 1995. június 23., péntek • • Otven nap — ötven lap Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából Ötven nap — ötven lap címmel, a történelmi visszatekintés jegyében sorozatot indítottunk. Összeállításunkban szerepel tallózás egykori újságokból és megszólalnak jeles személyiségek, régi olvasóink, kollégáink, akik hozzájárultak a lap arculatának kialakításához. Eddig 73 ezer hold növényt kapáltak meg a gépállomások A csapadékmentessé vált időjárást jól kihasználva, szorgalmasan dolgoznak megyénk gépállomásainak traktorosai. Június második dekádjában összesen 14 620 normálhold munkát teljesítettek a termelőszövetkezetek legsürgősebb munkájában, vagyis leginkább gépi kapálást, kaszálást és szállítást végeztek. Megyénk gépállomásai a tavaszi idényben összesen 72 718 hold növényt, főleg kukoricát kapáltak meg géppel. A legutóbbi dekádban 22 029 katasztrális hold volt gépi kapálási teljesítményük. A gépállomási fűkaszagépek június második tíz napjában 2113 hold lucernát és vörösherét, az egész idényben pedig 12 459 holdat vágtak le. Az eddig lekaszált területet június utolsó tíz napjában lényegesen megtetézik, hiszen a termelő- szövetkezetek zömében — a jó időjárás hatására — szépen megnőtt a lucerna második kaszálása és vágják megyeszerte. Ennek a hónapnak az utolsó tíz napjában kezdetét vette a gépállomások nagy erőpróbája, az aratás. Június második dekádjában ismét szaporodott azoknak a gépállomásoknak a száma, amelyek 100 százalékig vagy azon jóval felül teljesítették tavaszi idénytervüket. (Békés Megyei Népújság, 1961. június 23.) Gila Károly / így lettem újságíró Hogyan lettem újságíró? Nem is olyan könnyű erre a kérdésre sablonok nélkül válaszolni. Talán annak az ismerősömnek van igaza, aki azt mondta, a „ti szakmátok egy olyan magamutogatós szakma”. Nem tudom, más hogy van vele, én nem maga- mutogatósnak, legfeljebb megmutogatós- nak tartom a hivatásunkat. Az a dolgunk, hogy a másokat ért benyomásokat el- ■ mondjuk, az általunk megismert információt egyfajta szubjektív rangsorba felállítva továbbadjuk. Vonzott, hogy egy kicsit közelebb kerülök a nagypolitika csinálóihoz. Mellesleg talán a legnagyobbat itt csalódtam, eddig a legtöbbször rosszkedvű, ideges, időnként szinte gusztustalanul acsarkodó politikussal hozott össze a jó vagy rossz sorsom. Természetesen szeretném, ha szűkebb hazám, Szeghalom és környéke, valamint tágabb értelemben vett hazám, a Sárrét is mind gyakrabban megjelenhetne a regionális sajtóban, elvinni jó vagy netán rossz hírünket szerte a világba. Visszatérve a magamutogatásra, annyi igazság lehet benne, hogy a közlés vágya egyféle kitárulkozás iránti igény is. Felfogásom szerint nekem az a dolgom, hogy a Sárrét történéseit legjobb tudásom szerint alkalmassá tegyem a sajtóban való megjelenésre, hogy viszontláthassák örömeiket, bánatukat. Ha ez mind gyakrabban sikerül, akkor már jó újságírónak lenni, még itt a világ végén is. (Folytatjuk) Az állam „kavar” Gyulán? Szemmel láthatóan sokan elégedetlenül távoztak arról a fórumról, amelyet tegnap délután tartottak Gyulán, a Pándy Kálmán Megyei Kórházban. A fórum témája a megyénket is érintő országos egészségügyi racionalizálási program, s az ahhoz készített vitaanyag volt. A rendezvény előadója dr. Lépes Péter, a népjóléti minisztérium helyettes államtitkára az időközben elkészült — a jelenlévők által még nem ismert — Il-es számú vitaanyag egy részét ismertette. Hangsúlyozta, hogy az egészségügyi intézményrendszer modernizálása mind financiálisán, mind kapacitásbelien elkerülhetetlen. Bizonyos féle privatizáció indult el ezen a területen is, amelynek következménye (lesz) az, hogy az önkormányzatoknak kell összefogni egyes kórházak fennmaradásáért, valamint azért, hogy a meglévők működőképesek maradjanak. A fórumon több gyulai orvos, illetve főorvos elmondta véleményét és észrevételeit a Homagold and Hills cég által készített tanulmányról, amelynek nemcsak a szakmaiságát, azaz a hozzáértését kérdőjelezték meg, hanem felhívták Lépes Péter figyelmét arra, hogy az anyagban tárgyi tévedések is vannak. Az indulatos hozzászólásokban is bővelkedő fórumjói tükrözte, hogy ez esetben nem pusztán Gyula és Csaba ellentétről van szó. Dr. Jakubecz Sándor szülés-nőgyógyász szavaival élve ha az állam egészségügyi politikája nem kavarna, akkor mi itt lent meg tudnánk oldani a problémákat. (Mocsár) Mától megtudhatja, hogyan látja Bokros Lajos a jövőt • miképpen lehet leírni az élet- biztosítást az adóból • folytatódik-e a kormánypártok embereinek vezető álláshoz juttatása • hogyan ölik a versenyt a baromfipiacon A LEGFRISSEBB ÚJSÁG
