Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-06-07 / 105. szám
1995. május 6-7., szombat-vasárnap liMBl *§ BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP-^Békéscsabán, a megyeháza kiállítótermében május 12-éig látható Sze- reday Ilona festő- és grafikusművész A természetvédelem éve alkalmából rendezett kiállítása. A művész plakátsorozatával a szenvedélybetegségek elleni küzdelemre hívja fel a figyelmet, festményein az alföldi táj, Velence szépségét, hangulatát tárja a néző elé posztimpresszionista stílusban. A festő sokoldalúságát tanúsítják virágcsendéletei, akttanulmányai. A kiállításon láthatók megyénk városainak címerei, melyek szintén tervei alapján készültek. — A fővárosban élt, a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után pályázat útján Békéscsabára költözött családjával együtt. Ma hogy érzi itt magát? — Tizenöt éve élek Békéscsabán, jól érzem itt magam. Sok jó barátot szereztem az itt töltött idő alatt. Megfogott a vidéki emberek barátsága. Nagyon rendes emberek élnek errefelé. Az itt kötött barátságok ma is tartanak, sok nehézségen segítettek át. —Ennek ellenére nem érzi hiányát a fővárosnak? — Sokat járok a fővárosba is, de itt nyugodtabban lehet élni, dolgozni. Grafikázok, festek, tanítok, társaságba járunk, van színház, hangverseny, kiállítások. Végül is a megyeszékhelyről minden elérhető. Külföldre is több helyre el tudtam jutni. A vidékiség és annak vallása a művészetben egyáltalán nem jelent provincializmust. —Már a korábbi beszélgetéseinkből tudom, hogy nagyon szeret tanítani. Most hol tanít? — A Képzőművészeti Főiskola elvégzése középiskolai tanári diplomát is jelent, és művésztanár kollégáimmal szívesen tanítok a művészeti tagozaton. Örömmel tölt el, hogy az evangélikus gimnáziumban taníthatok, a képzőművészet iránt érdeklődő tanulókkal foglalkozhatok. A tizenöt-tizenhét éves fiatalok fogékonyak, érettebbek, érdeklődőbbek a művészet minden ága iránt, sok a tehetséges fiatal. Ókét igazán öröm tanítani. Reklám- és sokszorosító grafikát, textiltervezést, francia gobelinszövést és festést tanítok a hallgatóknak. — Honnan az érdeklődés a textil iránt? — A főiskolán fakultatív francia gobelinszövést tanultam. Azért érdekelt, ha esetleg tervezéssel bíznak meg, ismerjem a technikai részt is. Megismertem, megszerettem. —Mivelfoglalkozik még szívesen ? — Nagyon szeretem a reklámgrafikát. A komplett feladatokat, például vállalati arculatterveket, plakátokat, emblémákat tervezni. A pályázatokat kedvelem, mert összemérhetem magam kollégáimmal. A kiállításon szerepel a Szenvedélybetegségek sorozat, sikerrel vettem részt velük Japánban plakátbiennálén Toyamában 1994- ben. Jelenleg a legtöbbet városcímerek tervezésével foglalkozom. Komoly szakmai ismeretet igényel. Terveztem Medgyesegyháza, Gyomaendrőd, Okány, Tótkomlós, Almáskamarás, Kunágota címerét. Jelenleg a battonya- in dolgozom. Közel áll hozzám a plakáttervezés, festői, vegyes technikával is készültek. Kedveltem a kulturális plakátokat, de jelenleg nincs rá igény. Utolsó ilyen munkám a nemzetközi bábfesztivál plakátja. —A főiskolán alkalmazott (reklám) grafika szakon szerzett diplomát, mégis honnan afestészet iránt érzett szeretet? Játsszunk együtt! Kérdések: 1. Kit tart a művésznő mesterének? 2. Melyik képzőművészeti ágban érzi magát igazán szabadnak? 3. Hol tanít most? 4. 1994-ben melyik országban szerzett elismerést plakátsorozatával? A Békési Galéria rovatunkhoz kapcsolódó kérdésekre a választ postai levelezőlapon küldjék be címünkre (Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, Békéscsaba, Munkácsy u. 4. 5600) május 20-áig! A helyes válaszokat beküldő olvasóink között Szereday Ilona Tanyasor című olajképét sorsoljuk ki. Békési Galéria ^Megfogott a vidéki ember barátsága — Bár grafikai szakon végeztem, a festészet mesterségbeni fogásait Sarkantyú Simon Munkácsy-Síjas festőmesteremtől tanultam. Ő végig arra akart rábeszélni, hogy festő legyek. Ha festek, akkor érzem magam igazán szabadnak. Az alföldi táj szépsége elkápráztat. Örülök, hogy sokoldalú vagyok, a mai világban ez biztonságot jelent. — A klasszikus művészete közül van-e kedvence? — A görög, egyiptomi művészetet, a reneszánszot, az impresszionistákat nagyon szeretem. —Van-e hobbija? — Háztartást vezetek, aggódom a családom miatt, nevelem 20 éves fiamat (ha még lehet?). Érettségizett, jelenleg fogtechnikusnak készül. Igyekszem szüléimét látogatni, törődni ■velük, a fővárosban élnek. A mindennapjaim szervezéssel telnek, levelezés, adminisztráció, telefonok, festés, grafikai tervezés. Szeretem a növényeket, virágokat, érdekel a fotózás, a kézműves munkák, utazás, kirándulás, természetesen mindez idő kérdése. — Minek érzi hiányát itt a megye- székhelyen? — A Békéstáji Művészeti Társaság elképzelései között régóta szerepel egy Kortárs Galéria létrehozása. A múlt évben sajnos elhunyt Jankai Tibor, csabai születésű festőművész, Los Angelesben élt. Előkészítő munkák folynak a hagyaték elhelyezésére és egy kortárs galéria kialakítására is. Ez nagy űrt „Ha festek, akkor érzem magam szabadnak" Fotó: Leel Ősy Éva betölthetne. Hiányát érzem, korábban minden évben nyaranta megrendezett grafikai művésztelepnek. Megtervezett munkáinkat a Kner Nyomdában, az alkotótelep ideje alatt kinyomtatták. Sajnos, 1990 óta nem kerül megrendezésre, gazdasági okok miatt. —Mondana valamit terveiről? — Szeretném mindazt folytatni, amit eddig tevékenykedtem. Érdekelnek a régi, megyében található kastélyok. Néhányat már meg is festettem. Ezekhez gyűjtök folyamatosan anyagot. Ungvári Mihály Ä megszelídített fény Müller Miklós orosházi fotóművész könyvéről Szegeden magyarul, Oviedóban spanyolul látott napvilágot egy tetszetős kötet, az orosházi születésű, Spanyolországban élő fotóművészről. A könyv nem titkolt célja, hogy a két ország közötti állandó földrajzi teret a történelmi tér közeledésével kapcsolja össze. Ennek a közeledésnek —ma már nyugodtan kimondhatjuk — élő klasszikusa Müller Miklós, aki ugyanúgy szereti az élete első negyedszázadában otthont adó szülőföldet, mint választott hazáját, Hispániát. Nekünk, Békés megyeieknek különösen nagy titkokat feltáró olvasmány a kiadvány javarészét kitevő Müller- visszaemlékezés. 1978-ban Anna lánya ösztönzésére kezdett neki önéletírásának. 1913-as születésétől az 1944-ig terjedő időszakot spanyol nyelven írta le, melyet most Csikós Zsuzsa és Komlódi Zsuzsa fordításában olvashatunk. (Csak sajnálhatjuk, hogy az ezt követő évtizedek rögzítésére eddig nem kenteit sort.) A fotográfus szerző rendkívül érdekes stílusban vall az első világháborút követő évek Orosházájáról, a település társadal- rháról. ahol apja tekintélyes ügyvéd volt. Képet kapunk elemi iskolás éveiről, barátairól, a család hétköznapjairól, a 13 éves korában megtartott zsinagógabeli ünnepről, amikor a zsidó közösség teljes jogú tagjává lett, s ajándékként megkapta a későbbi jövőjét meghatározó első fényképezőgépét. A fotózás ettől az időtől kezdve végigkísérte életét, akár a szegedi piaristáknál vagy a hódmezővásárhelyi református gimnáziumban tanult. A jogi egyetemet Szegeden végezte, egy ideig együtt lakott Radnóti Miklóssal, bekapcsolódott a falukutató mozgalomba. Az 1938 előtti magyar falu társadalmát bemutató fotói jelentettek számára itthon is nevet. O készítette a képeket Ortutay Gyula Parasztságunk élete, Szabó Zoltán Cifra nyomorúság, Erdei Ferenc Parasztok, FéjaGéza Viharsarok című szociográfiáihoz. A fasizmus előretörését látva, 1938- ban elment az országból, Franciaország és Portugália után Marokkóban talált biztonságot a háborús években. Színesen ír az itt eltöltött hét évről, szellemi és szerelmi kapcsolatairól, házasságáról. Felfedezte az országot, talán az ő, 1944-ben kiadott albuma jelentette a marokkói fotótörténet kezdetét. Akkortájt a világszerte ismert spanyol filozófus, Ortega y Gasset titkára, Fernando Vela is a marokkói Tangerben húzódott meg, aki Müller fotóiban felismerte a kiemelkedő művészi értékeket. A háború után Vela hívta meg spanyolországi szülőhelyére, az asturiasi kisvárosba, Llanesba. Müller Miklós munkásságának utóbbi fél évszázadáról a kötet szerkesztője és felelős kiadója, a szegedi Anderle Adám írt alapos kutatás után tömör, kitűnő elemzést Fény és pillanat címmel. Már 1947-ben elkészültek Müller első fotói a jeles spanyol gondolkodókról: Ortega y Gasset (tőle é"*kötet címe), Camilo Jósé Cela, Pio Baroja és mások Madridban maguk közé fogadták Müllert. Anderle írja róla: „azért vannak nagy barátai, mert maga is kiemelkedő, korszakot meghatározó, a spanyol fotó- történetben új periódust indító nemzetközijelentőségű fotóművész.” Vakok közt félszeműnek érzem magam — mondta egy beszélgetés során Müller, s jól látta meg feladatát. Mindig a társadalom dolgozói, a munkás- és parasztélet érdekelte, megfigyelhető erős vonzódása a halász—háló—csónak— víz kompozícióhoz. Hét reprezentatív könyvben rögzítette a spanyol vidék hagyományos arcát, de neki a tájkép kevés, őt mindig az ember ábrázolása foglalkoztatta. A kiadvány harmadik írásaként Jósé Girón, az oviedói egyetem professzora Két felvétel között címmel (fordította Berta Tibor) összegezte Müller spanyolországi életét. Beszámolt a művész első hazatéréséről, amint 28 év után 1966-ban Orosházára is eljött családjával, ahol az egykori Müller-házban a városi könyvtárat találta. Olvashatunk a budapesti kulturális kapcsolatok intézetében 1972-ben rendezett kiállításáról, itt a régi barát, Ortutay Gyula üdvözölte szép beszédében. Müller nemzetközi súlyú munkásságát egy hat témából álló fotósorozat tette nyilvánvalóvá, mikor 1977-ben a spanyol külügyminisztérium megbízta az új Spanyolország vándorkiállításokon való bemutatásával Rómától New Yorkig, Jeruzsálemtől Caracasig. Az utóbbi évtizedben hazatalált Orosházára, legutóbbi kiállítását Göncz Árpád köztársasági elnök nyitotta meg, a Llanes és Orosháza közötti kapcsolat fő mozgatója, ötvennél több fotóját szülővárosának adományozta. Müller Miklósról Békés megyei fórumokon is sok jelentős publikáció látott napvilágot, melyek közül kiemelkedik Lengyel András 1989-ben Orosházán kiadott önálló kötete Egy nagy magyar fotográfus: Müller Miklós címmel. A mostani — Szegedért Alapítvány, a Dél-magyarországi Könyv- és Lapkiadó Kft. és a JATE Hispanisztika Tanszéke támogatásával megjelentetett — kötet a Müller Miklós munkássága és a fotótörténet iránt érdeklődőknek nélkülözhetetlen kézikönyv, megyei helytörténeti irodalmunknak is komoly nyeresége. Koszorús Oszkár Szereday Ilona: Napsütötte tanya, olaj, 40x60
