Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-27-28 / 123. szám

1995. május 27-28., szombat-vasárnap

Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra elhunytéra

(T'gy tudós gyógypedagógus

A nagy történelmi múlt élő szemtanúi elmennek. A rádió déli híradását hallgatva, május 16-án szomorúan értesültem arról, hogy életének 90. évében kitűnő költőnk, Illyés Gyula felesége, Kozmutza Flóra is elhunyt. Nagy veszteség érte hazánkat. Nemrég tüntették ki a legmagasabb állami kitüntetéssel, évtizedekig volt a gyógypedagógiai főiskola tudós főigazgatója, 1987-ben kis könyvet írt József Attila utolsó hónapjairól.

Azt már kevesebben tudják, hogy fiatal korában férjével, Illyés Gyulával együtt megyénkben, Dobozon végzett öt éven át egy pedagógiai kísérletet. Azt kutatták, hogy a dobozi szegénysorsú gyermekek rendszeres étkeztetése és felruházása milyen hatással van azok szellemi fejlődésére. A 2—3 hetes megfigyeléseket a szakemberekből álló munkabizottság, maga Flóra asszony is rendszeresen ■feldolgozta. De megemlíti férje, Illyés Gyula is „Lélek és kenyér” .című könyvében, valamint „Dániel az övéi között” színdarabja előszavában. („Hogyan születik színdarab” címen.)

/

Dobozon végzett pedagógiai kísérletet

Illyésné Kozmutza Flóra és Illyés Gyula kitűnő gyermekpszichológusok voltak, mindketten rámutattak arra, hogy körülbelül 150 gyermek, akik 3— 10 év között voltak, rendszeres táplálkozása és rendes felruházása nagymértékben hozzájárul azok testi és szellemi fejlődéséhez. Ezt az 1938—1943-ig tartó vizsgálatot a magyar gyermekirodalom ma is nyilvántartja. Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra elhunytéval az egyik legilletékesebb személy távozott el közülünk.

De vannak olyan momentumok is az ő életében, amelyek megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. Talán közös származásukat említeném

elsősorban meg. Köztudomású, hogy József Attila apja, Juszfu Áron román volt. „Az apám... félig román, vagy tán egészen az...” — írta egyik önéletrajzi ihletésű versében a költő. Kozmutza Flóra is román származású volt. Mindez egyáltalán nem mond annak ellent, hogy mindketten a magyar szellemi élet kiválóságai voltak.

Az is kevésbé tudott, hogy 1937- ben ismerkedtek meg egymással, ismeretségük mindössze kilenc hónapon át tartott. A lélektannal foglalkozó tudós asszonyt Dániel Anna lakásán ismerte meg a költő. Neves orvosok vettek részt ezen a találkozáson (Dósai Margit, Deli Lajos, Elek András, Pacséry Ágoston grafológus és Sándor Kálmán szerkesztő). Flórának azt a feladatot adták (ebbe egyébként József Attila készségesen bele is egyezett), hogy készítse el az úgynevezett „Rorschach-tesztet”. Ez a vizsgálat 10 kép értelmezéséből állt. Ezen az első estén nem sokat beszélgettek, a vizsgálat szinte az egész időt kitöltötte. Flóra véleménye szerint József Attila már megjelenésében az első rápillantásra rokonszenvet ébresztő volt. Ezt írja: „A szeme megindító: nagy dióbarna és diómetszésű, tűnődő, révedező, egy kicsit nyugtalan tekintettel. Két szeme közt szokatlanul erős redő. A hangja férfias, meleg, nagyon szuggesztív.”

Azonnal meg kell jegyeznünk, Flóra ekkor már ismerte későbbi férjét, Illyés Gyulát, és vonzódott is hozzá. Nem gondolhatta, hogy ebből a vizsgálatból és egyszeri ismeretségből József Attila részéről egyértelmű vonzódás és szerelem bontakozik ki. Pedig ez történt. Az akkor már súlyosan beteg költő előbb szép versekkel ostromolta Flórát, majd február 24-én megkérte a kezét. A Flórának írott verseket ma is őrzi a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára, József Attila — ekkor már — kicsit zaklatott kézírásával megírva. E versek közül ma a legismertebb az „Oda” című költemény. Mint tudjuk, Kozmutza Flóra nem lett József Attila felesége, s röviddel ezen intermezzo után bekövetkezett a balatonszárszói tragédia...

Ebből azonban-nagyon helytelen lenne azt a következtetést levonni, amit — sajnos — a kortársak egy része is levont, hogy tudniillik Kozmutza Flóra bármilyen kis mértékben is felelős lett volna József Attila ön- gyilkosságáért. Akik lélektannal egy kicsit is foglalkoznak, azok alátámaszthatják, hogy egy „beteg ember” rajongása és ragaszkodása gyógykezelőjéhez eleve beteges érzés, s így volt ez József Attila esetében is. A súlyos idegbajban (neuraszténia grávis) szenvedő költőnek szinte mániájává vált, hogy egy „legális házasság” minden bizonnyal meggyógyítja. Ezért volt szerelmes szinte valamennyi orvosába, ápolónőjébe is. Mindez azonban semmit sem von le József Attila egyéniségéből és érzelemgazdagságából. Mint ahogyan nem minősíti Illyés Gyuláné Kozmutza Flórát sem.

Könyvében Flóra asszony a következőket írja: „Azt reméltem, hogy az elmúlt évtizedek alatt eltűnnek vagy legalább elhalványulnak a hármón- kat — József Attilát, Illyés Gyulát és engem — érintő bántó hiedelmek és félreértések. De még a durva rágalmak sem csitultak el. Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra tulajdonképpen azért írta kis könyvét, hogy ezeket a félreértéseket eloszlassa. Ma már a József Attila-rejtély szinte egyetlen kompetens szemtanúja él, dr. Makai Ödönné József Etelka, aki valószínűleg Londonban élő Ádám fiánál a hír hallatán éppúgy gyászolja Kozmutza Flórát, mint e sorok írója.

Dr. Takács László

£3fttűnő formák rendje

y 1 Csuta György tárlatai Csabán és Gyomén

Alföldi Albert, 1993

Hegyi jelenet, 1993

^/estményeit nézve a csabai Jókai Színházban és a gyomai városi képtárban az első látásra úgy ítéljük meg, egészen új formákkal és technikával— az akvarell, a grafika és a festészet ötvözésével jelentkezik. A ’80-as években is alkotott örvénylő tájakat, vízfestékein éppen ezek a motívumok voltak az uralkodók, sőt a zsűrik éppen ezeket válogatták ki tárlatokra. Alaposan szemlélve a két legutóbbi kiállítás anyagát, rájövünk, hogy Csuta György festőművész motívumhasználata hasonló a korábbi akvarellekhez, rajzokhoz, de felületileg sokkal mívesebb a megmunkálás és sodróbb lendületű a természeti élmények szublimálása.

Térbe fordulók továbbra is alakzatai, ám bátrabban él a színek adta adottságokkal: festményei hangulatát erőteljes vörösei, zöldjei és kékjei adják meg. Grafikáin — melyek több könyvborítón is helyet kaptak az elmúlt években — a fekete-fehér lehetőségek közepette már tanulmányozta az emberi alakok áradását. A ráció korlátáitól megszabadulva, de utalva elmosódottan egy-egy tájélményre, motívumok jelennek meg képein: kakas, tehén, fák... Ezek már rég nem az alföldi festészeti hátizsákjából kerülnek elő, hanem foltok és sokszínű felületek az ő felfogásában. Éppen ezeknek a sokszor használt naturális motívumoknak a hús-vér tagadásáról van szó. Ugyanis előbukkannak négylábúak, a hajósi művelődés-szervező Alföldi Albert ősz fején is. Az ő hófehér mosolyában a nem távoli századvég mindent elsöprő fogpasztareklám-felfogása kap egy emelkedett oldalvágást a művésztől. A celluloid képek világában felnőtt Csuta megpróbálja elemeire bontani a valóság egyes alakjait. így kerülnek „kettészelt” állatok képeire, miközben a szemünk előtt a buborék-percek egy kozmikus távlatban egyesülnek a háttereken. Nem transzcendentális lebegésről van szó ebben az esetben, hanem festői újraértelmezésről. A valóság szeleteiből — amit látunk — kiveri az ingó mélypontot és magaslatot, hogy halkléptű pillanatok bensőségességé- be vezessen bennünket. Egy szédületes piruettel aztán emberi alakokat rendel ebbe a térbe, ahol a valóság és a látszat kontextusba keveredik.

Bálvány, 1994

A néha fellelhető tétovaságot úgy tűnik, levetkőzte a festő, mert akár a fehéren harsogó papírra rajzol, akár tele festi vásznát — a költészet nyelvén szólva—disszonáns asszonanci- ákkal egyértelműsít. Mintha láthatatlanul kezünket tördelnénk festményein, hajlékony életünk drámái kisszerűvé töpörödnek, miközben készek akarunk lenni a harmóniára.

Ezek a képek eltaszítanak tőlünk gondolatokat az elmúlásról, miközben gondolati rejtekükbe csalnak bennünket. Az alakzatok részben emlékeztetnek a címekben megjelöltekre (Metamorfózis /—V„ Beszélgetők), de nem feltétlen formáikkal — például életképek, tájélmények lenyomatával, hanem hangulatokkal, kompozíciójukkal utalnak a témára. Gyakran visszatérő attribútumai a bibliai jelenetek (Bálvány, Lélekvándorlás, Próféták), melyeken egy hagyományos kompozícióban, de utalásokkal az egykori ábrázolásokra, sajátos felfogásban jelenít meg dolgokat. A grafikai eszközök alkalmazásával alakjai egyszerre keltik a sziklák és a szélben meghajtó fák érzetét: így sugallva az átlényegülést. Zöldes, kékes, sárgás, puhán összemosódó felhőket idéző háttérkompozíciói középpontjában néhány sötét folt, ezek lehetnek természeti képződmények, de embercsoportok is (Berg-Trofaiach Génius loci).

Csuta György képein egymásba folyó és egymást kioltó, metafizikus téralakítással pillanatokat rögzít, melyek mindannyiunk által érzelmeket és gondolatokat indukálnak a világ, s benne az ember színeváltozásáról.

Cs. Tóth János