Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-22 / 118. szám

.{ÉKÉS MEGYEI HÍRLAP KÖRKÉP 1995. május 22., hétfő Egy követ fújnak-e? Harangszentelés Mint már korábban hírül adtuk, a Magyarbánhe- gyesről elszármazott, je­lenleg Angliában élő Ju­hász Kálmán harangot ado­mányozott a magyarbánhe- gyesi római katolikus templom részére. Adomá­nya a II. világháborúban le­szerelt és hadi célra fel­használt Szent István-ha- rangot pótolja. A Szent Margit nevét vi­selő, 451 kilogrammos, Londonban öntött harangot szombaton délelőtt ünnepé­lyes keretek között szentel­ték fel Magyarbánhegyesen. A szertartáson részt vett Gyulay Endre szeged-csa- nádi megyés püspök, Fodor Imre, a püspöki iroda igaz­gatója, a környező községek katolikus hívei és lelkipász­torai. Az ünnepi szentmisét Gyulay Endre püspök celeb­rálta. Az adományt Térjék Ferenc plébános köszönte meg, nem csak a katolikus hívek (több százan voltak je­len), hanem az egész falu ne­vében. Juhász Kálmán kér­désünkre elmondta, hogy ha­zája, szülőfaluja és szülei iránt érzett szeretetből adományoz­ta a harangot a településnek, amelynek hangja a szerete- tet és a békét hirdeti. A harang, amelyet Punyi Fajos helyi lakatosmester rögzített a harangszéken, megszentelése után lassú méltósággal emelkedett fel a magasba. Eközben lent a helyi katolikus asszonyok finom süteményekkel kí­nálták az egybegyűlteket. Farkas László Nem lesz zavartalan a nyár Kiállítás Difzingenben. Dr. Erdmann Gyula alpolgár­mester május 18-án indult Dit- zingenbe, Gyula német test­vérvárosába Lajos Ferenc kép­zőművészeti anyagával. A ki­vitt művekből egy kiállítást láthatnak majd a német művé­szetbarátok. Közbiztonság. Hét napi­rendi pont megtárgyalását ter­vezik a képviselő-testületi ta­gok mai ülésükön Szabadkí­gyóson. Elsőként Hocz István polgármester számol be a ha­tározatok végrehajtásáról, majd a község közbiztonsági helyzetéről és a helyi polgár­őrcsoport munkájáról ad tájé­koztatót Marik András rendőr alezredes, Békéscsaba rendőr- kapitánya. Orvos Hajnalka jegyző a szervezeti és műkö­dési szabályzatról szóló ön- kormányzati rendeletről és a rendeletek módosításáról szól. Ötödik napirend arról szól, mi­lyen ajánlatok érkeztek a szennyvíztisztító beruházás­sal kapcsolatban. Végezetül Koszna Jánosné terjeszti a testület elé az egyedi szociális ügyeket. Balesetek. Megyénk köz­útjain a hétvégén két baleset történt: vasárnap reggel hat óra körül Szarvas belterületén egy személygépkocsi gyalo­gost gázolt, majd egy teherau­tónak ütközött, s az árokba haj­tott. Ezt követően a személy- gépkocsi vezetője a helyszín­ről elmenekült. Szerencsére a gyalogos csak könnyű sérülést szenvedett, a vezetőt pedig né­hány órán belül a rendőrség elfogta. Szintén vasárnap — délelőtt tíz óra tájban — Nagyszénás külterületén egy tehergépko­csi defektet kapott, s ezért az árokba hajtott. A baleset során az autó utasa könnyű sérülést szenvedett. A Lottó Unió Kft. tájékoztatása sze­rint az Ausztria lottó 20. játékhetén a lottó fogadásidíj 96 531228 schilling. A nyereményösszeg első' nyerőosz­tályban 14 479 684 schilling. A kihúzott számok: 8, 15, 25, 33, 35, 45, a pótszám 42. A joker nyere­ményösszeg első nyerőosztályban 4 285 074 schilling. A jokerszám: 582434 (Folytatás az 1. oldalról) ' — Nem emlékszem, hogy a kő sorsáról az akkori testület, vagy az általam vezetett kultu­rális bizottság döntött volna — e szavakkal fogadott bennün­ket Fülöp Béla, a gimnázium igazgatója. — Azt, hogy pontosan mi­kor került hozzánk a kő, hirte­lenjében nem tudnám meg­mondani — tájékoztatott dr. Hévvízi Sándor múzeumigaz­gató. Hiszen láthatják, ezen kívül sok más, a közelmúltról tanúskodó tárggyal gyarapod­tunk. Ezek gyűjtése is felada­tunk. (Valóban láttunk ezt-azt: a múzeum kertjében békésen megfér egymás mellett az egy­kori Birkás Imre lakótelep né­vadójának a szobra, a Ságvári (Mikolay) kert emléktáblája, a tanácsházáról leszedett vörös csillag, és a hajdani takarék- pénztár díszes kapuja.) Az ominózus kővel a Dózsa Tudják-e, hogyan lehet elriasz­tani a magányt? A választ szom­baton este Gyulán, a Királynő fo­gadóban kaphatták meg mind­azok, akik felülkerekedve gát­lásaikon, elfogadták a Partner- közvetítési Iroda ismerkedési estre csalogató meghívóját. Szappanos Zoltán, az iroda vezetője két évvel ezelőtt indí­György utcai Irodalmi Emlék­ház udvarán találkoztunk. Görhics Mihály né teremőr szí­vesen kalauzolt bennünket, közben azt is elmesélte, mi­lyen nehéz volt a kő jelenlegi helyét megtalálni. — Azon a hideg, esős napon még egy rej­tett vízakna is beszakadt a munkagép alatt — mondta, majd azzal búcsúzott tőlünk, hogy nem hallott a visszaállí­tásról. Nem így a hajdani szállítók vezetője, Mihály Sándor, aki­nek a fülébe eljutottak a hírek arról, hogy készülődhetnek a visszavitelre. — Igen, visszakerül, de hogy mikor, nem tudom — válaszolta Szilassi H. Tibor, a kulturális bizottság vezetője. Ő vetette fel egyébként a Ma­gyar Kultúra Napja és a Dar­vas-díj átadása kapcsán az új­raállítást. A bizottság vezetője azt is fontosnak tartaná, hogy a tóttá vállalkozását, s az eltelt időszak alatt nemcsak a kör­nyékből, hanem az ország távo­labbi nagyvárosaiból is élénk érdeklődés mutatkozott a szolgál­tatás iránt. A barátot, élet- vagy házastársat keresőknek csupán egy adatlapot kell kitölteniük, amelyen feltüntetik a leendő part­nerrel szembeni kívánságaikat, s tárgyilagosság megóvásával az emberpiacot jelölő kő a haj­dani valódi helyet jelezze. Ám mindehhez — fűzte hozzá — a helytörténészeknek meg kell egyezniük. — Valóban két-három hely­színről is szólnak az időseb­bek. Egy kép például arról ta­núskodik, hogy a katolikus templom előtt gyűltek a mun­kára várrók — erősítette meg Koszorús Oszkár, Orosháza múltjának jeles ismerője, aki megemlítette, hogy a kő sorsá­ról annak idején a Darvas Tár­saság tagjai is vitáztak. Hozzá­tette azonban, hogy szerinte ez a sok hercehurca senkinek sem jó, a kő egy mondvacsinált po­litikai ütközőpontnak tűnik. A kő tehát megvan, s mikép­pen az elszállítása is csendben zajlott, a helyreállítását is min­den csinnadratta nélkül terve­zik a jelenlegi városatyák. Bárdos Zsuzsa rövid időn belül felvehetik a kapcsolatot egymással. Az első találkozás nehézsé­geit hivatottak megkönnyíteni az ezentúl havonta megrende­zett ismerkedési estek, ahol egy jó vacsora és kellemes zene mellett oldódnak a gátlások és menekül a magány. B.M. (Folytatás az 1. oldalról) Toleranciára, azaz türelmes- ségre szólítottak fel mindenkit, amiből már a helyszínen is oly­korhiánycikk volt. RusznákMi- hályné iszonyatos tavalyi szitu­ációkról beszélt, amikor a szomszéd, állandó gondnok nélküli vállalati üdülőben éjsza­ka is óriási volt a zaj, benzinnel gyújtottak tüzet, s az üdülőtulaj­donosok azon gondolkodtak, hajnal kettőkor talán hazautaz­nának a nyugalmas városba. Vasvári Mihály megerősítette: , ,Mi fizetjük az adót, a vendégek elszórják az üres üvegeket, utá­nuk a tulajdonosok takarítanak. Mindenkit várunk, de az itteniek által megkívánt rendet tartsák bel” Más oldalról közelítette meg a problémát Schmidt Sán­dor, a Naturland Hotel egyik tulajdonosa: túl kell lépni azon, hogy Szanazug csak a szanazu- giaké, hiszen az már régen nem pihenőhely, hanem üdülőöve­zet. Dócs László döbbenetesnek tartotta, hogy az adófizető üdülőtulajdonosok kötelesek lesznek tűrni az éjszakai zené­lést. Kérte, hogy az üzemeltetők a késői órákban zárt helyen biz­tosítsák a hangos szórakozást. Egy másik vállalkozó, Ko- varszki Pál a túloldalon bérel területet, ahol — mint hangsú­lyozta—megoldott egy régi prob­lémát, és a vadkempingezőket „beterelte” az általa kialakított kempingbe. Kapott ugyan 100 ezer forint kölcsönt az önkor­mányzattól, de további támoga­tást kért, mert nem tud tovább lépni. Ezt a kérést az egyik üdülő­tulajdonos határozottan visszauta­sította, mondván, a vállalkozó pénzt kér a szolgáltatásaiért, ab­ból fejlesszen tovább. Ugyancsak húsbavágó kér­dés volt a közlekedés probléma­köre. A tények megmásíthatat- lanok: keskeny az út, ezért vé­gig kitették a megállni tilos táb­lát, kicsi a meglévő közterület, nincs parkolási lehetőség. A Vi­rág utcában ugyan kiépítettek egy parkolót—hogy Szanazug belső forgalmát csökkentsék —-, ám az tavaly sokszor üres volt, nem vették igénybe a napozni, fürödni érkezők, pedig nekik készült. Többek alkalmasnak találták a lakásszövetkezet tu­lajdonában lévő üres területet, visszavehetné az önkormány­zat, de nincs pénze. Hajdú La­josáé javasolta, üzemeltesse a parkolót a lakásszövetkezet. A résztvevők a gondok felso­rolása helyett többször igyekez­tek a megoldás felé vezető utat keresni. Szeretnék minél széle­sebb körben felhívni a vendé­gek — főleg a vállalati üdülők­ben nyaralók — figyelmét a kulturált viselkedésre, tartsák be a szabályokat, gépkocsijai­kat a parkolókban helyezzék el. To vábbra is kérik a kemény rend­őri munkát, a közterületfelügyelő szigorát. Felvetődött, hogy az irre­ális, 20 kilométeres sebességkor­látozást 30-ra emeljék, további „fekvőrendőrök” telepítését tart­ják indokoltnak. A kimerítő vita után a bizott­sági tagok egy őzpörkölt meg­próbáltatásainak vetették alá magukat. Erőt merítettek a nyárhoz. L. E. A Békéscsabai Néptánciskola tegnap délután a Jókai Színházban tartotta tanévzáró előadását. A néptánciskolát 450 gyermek alkotja, melyek közül 300 általános iskolai tanuló, a többiek pedig még csak óvodába járnak. Tegnap az iskolás korúak mutatták be táncbeli képességeiket. Felvételünk a Rábai Táncegyüttes — melynek tagjai a hét közepén Varsóba utaznak, s a lengyel fővárosban egy fesztivál keretében lépnek majd fel — nagy sikerű műsorán készült Fotó: Lehoczky Péter Társkeresők randevúja a Királynő fogadóban / Uj minősítést kapott a Segítő Ház A jövő „Picassoi” Sarkadon A Családsegítő Központhoz tartozó Segítő Házat április el­sejétől átmeneti szálló kategó­riába minősítette a gyulai kép­viselő-testület. A Zrínyi téri épület 1993 decembere óta es­te hattól reggel hétig éjjeli me­nedékhelyként, kilenctől ti­zenhét óráig nappali melege­dőként könnyíti a hajléktalan­ná vált emberek sorsát. — Az éjjeli menedékhelyek országos összehasonlítását te­kintve a Segítő Ház már eddig is jóval többet nyújtott a rászoru­lóknak, mint amennyire hiva­tott volt — tájékoztat Kempf József, az intézmény szakmai vezetője. — Az ide érkezők a szállás- és tisztálkodási lehető­ségen túl szociális gondjaik megoldásához is segítséget kaphattak. Az átmenetivé mi­nősítéssel a jogszabályokat az élethez igazították és ezzel az itt folyó szakmai munka emberkö- zelibbé vált. A szociális munká­sok feladatköre bővült, tevé­kenységük összefogottabb lett. A szociális ügyintézés (segé­lyezés folyamatának elindítása, ellátási jogosultságra vonatko­zó információk, hivatalos bead­ványok elkészítése) nagy része a hajléktalanszállón történik. Az átmeneti szálló igénybe­vétele térítésköteles. Az első ott töltött hónapért nem kell fizetni, ezen időn túl havonta ezerötszáz forintba kerülnek a Segítő Ház szolgáltatásai. Baracsi Magdolna Az ötlet alig egy évvel ezelőtt született meg Baskyné Fodor Anikó, a sarkadi 1-es óvoda egyik óvónője fejében. Az el­képzelését kolléganői is támo­gatták, majd megindult a hó­napokon át tartó szervező- munka, amelyből később szin­te az egész város kivette a ré­szét. A „gyümölcs” tegnapra beérett, vagyis kihirdették az Első Pelikán Nemzetközi Rajzverseny eredményeit. A Sarkadi térség települé­seiről és a Nagyszalontáról pá­lyázó óvodás gyerekek legte­hetségesebb rajzolói a zsúfolá­sig telt helyi művelődési köz­pontban vehették át a szerve­zők és a szponzorok által fel­ajánlott díjakat. Munkájukért Tóth Imre, a város polgármes­tere és dr. Kesztyűs Ferenc, Sarkadról elszármazott há­romszoros nemzetközi ezüst­érmes grafikus- és festőmű­vész mondott köszönetét. Kiscsoportos kategóriában Tóth Gergő, a sarkadi 2-es óvoda növendéke kapta az első díjat. Második helyezést ért el Dimitras István Nagyszalon­táról, harmadikat pedig Ory Máté a sarkadi 1 -es óvodából. A középsősök közül Nagy Mi­hály aratott a mezőgyáni óvodá­ból, második lett Hegyesi Irmus Okányból és harmadik Vajda Sándor Sarkadkeresztúrról. A nagycsoportosok közül Balogh Csilla-Tünde (Nagyszalonta) munkája bizonyult a legszebb­nek, így ő kapta az első díjat, második helyen Takács József végzett az okányi óvodából, a harmadik helyezést pedig Vik­tor Csilla nyerte el a sarkadi 4- es óvodából. A versenyben részt vevő gyerekek munkáiból a Bartók Béla Művelődési Központ elő­csarnokában kiállítást nyitot­tak. M.M. „NE TÖRŐDJETEK AZZAL, AMIT A KRITIKA MOND: EGY KRITIKUSNAK SE EMELTEK MÉG SZOBROT” (Sibelius) A legifjabb dobogós, a sarkadi Tóth Gergő a győztes rajzot mutatja társainak a kiállítás paravánjai között Fotó: Lehoczky Péter

Next

/
Thumbnails
Contents