Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-20-21 / 117. szám
Ezen a hétvégén Békés megyeiek látogattak el az ausztriai Linz közelében fekvő Schenkenfelden városába, hogy a kései utódok tiszteletét kifejezzék Harruckern János György szülőházánál. A magyarországi vendégek megemlékezése magyar, német, szlovák és román nyelven hangzott el. Az alábbiakban dr. Szabó Ferenc ünnepi beszédét közöljük. A schenkenfeldeni Harruckern-emléktábla leleplezésére J3z utókor hálája Báró Harruckern János György (1664—1742) tisztelet és a lélekemelő visszatekintés jegyében érkeztünk a szép és barátságos Schenkenfeldenbe, a Har- ruckemek régi házába. Egy kicsit törleszteni szeretnénk régi adósságunkból. Magyarország délkeleti részéről, a Kárpát-medence közepéről, a Körös folyók vidékéről, a legjobb magyar búza földjéről jöttünk. Mint nyolc-tíz generációval korábbi, több mint két és fél évszázaddal ezelőtt élt elődeink leszármazottai vagyunk itt. Nem tagadjuk, inkább szívesen vállaljuk, hogy meghatódva állunk a múltunk egyik legfontosabb periódusának kezdetét jelképező épület előtt. E ház kiváló szülötte, Harruckern János György és Wels városában született Ferenc fia a XVIII. században mintegy hétszáz kilométerre innen alkották meg életpályájuk legmaradandóbb részét. Harruckern János György mint a Habsburg-birodalom nagy tehetségű katonai élelmezési és ellátási szakembere az itáliai és a németalföldi háborús viszonyok között kitűnően megállta a helyét. A hadseregnél és a bécsi udvari kamaránál eltöltött szolgálatának sokféle tapasztalatát, a császári udvarban kivívott elismerést és személyes tekintélyt a magyar Alföld szívében használta fel a békés alkotó munkára. A mi vidékünk — a Körös folyóktól a Maros folyóig terjedő terület — a Harruckemek széles látókörű, több tekintetben polgári töltésű gazdasági akarata, szervező ereje, az okos és toleráns telepítési, igazgatási és vallási politika eredményeként született újjá elsősorban. Az újjászületés legerőteljesebb szakasza 1718 és 1746 közé esik. Ahhoz, hogy Harruckern János Györgynek a mai területű Békés megye és a vele szomszédos Csongrád és Arad megyei néhány település történetében betöltött szerepét érdeme szerint megállapíthassuk, vidékünk históriáját és Harruckern életútját párhuzamba kell állítanunk. Vidékünk történelme A gyulai vár 1695 elején történt felszabadításával tájunkról sikerült kiszorítani a török hódítókat, a Maros vonaláig. A bécsi katonai vezetés a Maros és a Tisza folyók mellett alakított ki védelmi zónát. Harruckern János György mint udvari kamarai biztos 1697-től 1701-ig a védelmi zóna kulcspontját jelentő aradi vár építését irányította. Vidékünkkel már akkor megismerkedhetett, s valószínűleg rájött arra is, hogy az elvadult, kevesek által lakott terület igen jó termé- kenységű, s ha benépesítik, jól jövedelmez. Harruckern nagyon ismerte a búza, a zab, a vágómarha értékét. Az 1702 és 1711 közötti kuruc háborúk idején Harruckern Itáliában és Németalföldön szolgált, és az 1716. évi török betörés miatt tért vissza ismét az Alföldre. Temesvár és Belgrád ostrománál újra kitűnően látta el a feladatát. Érdemei elismeréséül 1718-ban birodalmi lovagi rangra emelte a császár (54 éves volt már), s anyagiakkal is jutalmazni kívánta. Az 1720-ban kapott hatalmas és gazdag földterület a háborús idők elmúltával a merkantilista gondolkodású Harruckern számára nagyszerű lehetőségeket biztosított. Történeti mércével mérve nagy érdeme, hogy mindezeket a lehetőségeket nem konzervatív feudális földesúri szellemben, hanem a szaporodó lakosság megélhetését, vidékünk távolabbi érdekeit is figyelembe véve használta ki. A korabeli jogrend kereteit megtartotta, de a legrugalmasabban értelmezte. Intézkedéseit a paraszti közösségek értékeinek, belső önállóságának tiszteletben tartása, gazdálkodásuk elősegítése, másfelől az anyanyelvi és vallási közösségek összetartó erejének toleráns tudomásul vétele és támogatása jellemezte. Mintaszerű benépesítés Harruckern János György az 1720- ban és azt követően a kezére jutott, megyényi nagyságú területen mindenekelőtt a benépesítés feladatát oldotta meg mintaszerűen. Támogatta a Körösök mentén a háborús időkben is fennmaradt települések magyarságának visszatérését. Békés, Doboz, Szeghalom, Füzésgyarmat, Vésztő, Körösladány, Köröstarcsa, Gyoma, Szentes és Gyula magyar anyanyelvű, zömmel kálvinista, kisebb részben római katolikus lakosságát jelentette ez. Harruckernnek azonban hamar fel kellett ismernie, hogy a magyarok visszatérése — vagy Gyula esetében — a románok családonkénti letelepedése útján nem érhető el a népesség gyors gyarapodása. Ezért ő is a szervezett telepítéshez folyamodott, belekapcsolódva abba a nagy folyamatba, amely a török hódoltság alól felszabadított alföldi területek felé irányuló magyarországi jobbágyvándorlásban öltött testet. Harruckern számára Békéscsaba 1718-tól gyors ütemben kibontakozott újranépesítése jelentette a példát. Az északi országrészből Csabára érkezett evangélikus szlovákok telepítését még a királyi kamara szervezte ugyan, de berendezkedésüket már Harruckern karolta föl. Harruckern saját szervezésű telepítései közül Szarvas 1722-ben, Németgyula és Mezőberény 1723-ban, Elek és Kétegyháza 1724-ben kezdődött benépesítése érdemel kiemelést. 1720-ban 11 Békés megyei településen 651 család, 1730-ban 18 településen 1314 család tisztelte őt földesuraként. A nagy telepítések sorát Harruc- kem Ferenc fejezte be Orosházán 1744-ben történt impopulációjával, valamint az Arad megye északnyugati részében életre hívott német falvakkal. Harruckern felvilágosult szemléletét bizonyítja, hogy az általános földesúri gyakorlattal szemben ún. szerződéses jobbágyoknak tekintette a régebben ott lakó és a hívására érkező parasztokat. A Harruckem- birtokoknépe az 1772-ben életbe léptetett országos rendezésig igen fontos kedvezményeket élvezett, a letelepüléskor háromévi adómentességet, építőanyagot, szinte korlátlan földhasználati lehetőséget kapott. Harruckern alapvető segítséget nyújtott az egyházközségek megalapításához, a templomépítésekhez, a felekezeti hovatartozástól függetlenül. A földesurasága alá tartozó protestánsokat sikerrel védte meg az államhatalom üldözésétől, a római katolikus egyházközségekben betöltötte kegyúri hivatását. Tiszteletben tartotta a települések paraszti önkormányzatának érdekképviseleti jogait, a paraszti jogokat biztosító és kötelezettségeit rögzítő szerződéseket az egyetem- leges képviseletet kifejező önkormányzatokkal kötötte. Harruckern fejlett, a lakosság jólétét előmozdító településeket akart. Ennek jegyében már 1730 előtt vásártartási jogot, s ezzel mezővárosi jogállást eszközölt ki Gyula, Békés, Szarvas és Szentes számára. A vásárok jelentősen segítették a kézműiparosok letelepülését. A befektetés haszna A Harruckern János Gyögyről és fiáról adott történeti jellemrajzhoz tartozik, hogy belátták a hosszú távú befektetés hasznát és értelmét. A táj igen gyors benépesülése, a szarvasmarha-tartás és a gabonatermesztés tömegessé válása a földesurat és az államot egyaránt megbízhatóan fizetni képes parasztnépességhez juttatta. A Harruckemek emlékének tisztelete tájunk városaiban, falvaiban sohasem szűnt meg, az utóbbi időkben még erősödött is. Gyúlán, Békéscsabán, Szentesen, Eleken tér vagy utca viseli a nevüket. Az újabb települések múltjának bemutatását sem lehet a Harruckemek nélkül kezdeni, hiszen a múlt században létrejött községek (mint például Csorvás, Nagyszénás, Medgyesegyháza) az eredeti Harruc- kem-településekből szakadtak ki. Engedjék meg, hogy a Harruckern János György és fia életművének részeként született XVIII. századi települések népének utódai nevében, a városok és községek önkormányzatai, polgármesterei és lakossága nevében köszönetünket fejezzem ki Alfred Weihtrager úrnak. Weihtrager úr — a Harruckem-ház méltó gazdájaként — kiválóan hozzáértő ismerője a tiszteletünk középpontjában álló család történetének. Múlt évi Békés megyei útja során az ő fáradhatatlan ösztönzésére és segítségével indította el az emléktábla-állításhoz, schenkenfeldeni látogatásunkhoz vezető összefogást. Hirdessse sokáig ez a tábla több nyelven, de egy akarattal, összedobbanó szívvel az utókor háláját, a távoli magyar Alföld lakóinak mély tiszteletét Schenkenfelden kiváló szülötte, a polgári sorból egy egész vidék emberséges urává emelkedett Harruckern János György iránt. szeretet kisugárzása Avagy: miért magányosak a zenésznövendékek? — Egy iskolai zenekarhoz nem profi karmesternek kell lenni, hanem jó pedagógusnak. A legfontosabb az, hogy az együttmuzsikálás örömöt jelentsen, és ezt képesek legyünk megismertetni a növendékekkel is — mondta többek között Farkas Pál zongoraművész, a békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára, az érettségizők zenekarának karmestere. Nemrégiben egy sikeres zenekari hangverseny után beszélgettünk. A művésztanár felfogása szerint: a szereplés lehetősége, a koncert is nagyon fontos a növendékek számára, de mégsem ez a lényeg. A hangszert tanuló gyerekek ugyanis rendkívüli módon leterheltek, reggeltől estig az iskolában vannak, rengeteget keli gyakorolniuk, nincs idejük kikapcsolódásra, egymásra. A zenét tanuló gyern\ek magányos. Ezért az együttmuzsikálás legfőbb küldetése, hogy a fiatal zenészeket megtanítsa egymásra odafigyelni, egymást kölcsönösen inspirálni. A végzős növendékek többsége az iskola után zenekarba kerül, továbbra is állandóan gyakorol. Mivel a szakközépiskolában évről évre cserélődnek a tagok, nem lehet profi zenekart kiállítani, mire tanáruk felneveli őket, addigra elröpülnek. . — Minden együttest ugyanakkor a szereplés lehetősége tart együtt, ösztönöz, a koncert sikere érdekében hajlandóak akármennyit próbálni — mondta Farkas Pál. Az érettségizők zenekara egyébként a múlt év októberében Veszprémben a szakközépiskolák zenekaFarkas Pál karmester vezényli az érettségizők zenekarát legutóbbi hangversenyükön az iskola Bartók-termében Fotó: Lehoczky Péter rainak és kórusainak fesztiválján, amelyet három évenként rendeznek meg, először vett részt, és mindjárt nagyon szép kritikát kapott a zsűritől is, szakfolyóirattól is. A zsűrielnök kiemelte: A szeretet kisugárzása érződött oda és vissza, a karmester és a gyerekek között... A veszprémi siker is hozzájárult ahhoz, hogy a zenekar szívesen adna koncerteket, örömmel tenne eleget bármely meghívásnak. S itt jön a sajnos „örökzöld” téma, igen, a pénzhiány. Ha van is meghívás, nincs pénz autóbuszra, és a gyerekektől bizony nem lehet elvárni, hogy még a buszköltséget is ők fizessék. Örömmel vennék, ha akadna bank vagy cég, amely támogatná a zenekart. A szeretet kisugárzása érződött — szólt a méltatás. Farkas Pál élete legszebb kritikáját kapta ezzel, hiszen számára, aki 20 évig volt Nagyváradon zenekari zongorista, de ma már inkább tanárnak vallja magát, ez a legnagyobb elismerés. A tanítás szívügye; és ars poeticája szerint csak az tanítson, aki szereti a gyerekeket. Niedzielsky Katalin
