Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-09 / 107. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1995. május 9., kedd Földink volt. Ezen a napon hunyt el 1888-ban Capriban a békéscsabai születésű Haan Antal, festő. Tanulmányait Bécsben végezte, majd Olaszországban telepedett le, ahol főként oltárképeket festett. Önálló munkáinál jelentősebbek voltak Raffaello falfestményeiről készített nagyméretű másolatai, amelyek a Magyar Nemzeti Galériában találhatók. Értékes etruszk gyűjteményéből alakult 1874-ben a Békés megyei múzeum. Iskolaszék. Közoktatási alapítványt hoztak létre Dombegyházon az iskolaszék kezdeményezésére 139 ezer 300 Ft induló vagyonnal. Az alapítvány célja a tehetséges, de nehéz anyagi körülmények között élő tanulók támogatása, valamint az iskola taneszköákészletének bővítése. Kis matematikusok. A napokban rendezték meg a med- gyesegyházi általános iskola alsó tagozatosainak féléves tanulmányi versenyét matematikából. Az 1. osztály helyezettjei: I. Kele- menZolián, II. Cziffra Marietta, III. Grósz Csaba, 2. osztály: I. Engelhardt Gábor, II. Gácsér Krisztina, III. Sajben Pál, 3. osztály: I. Szabó József, II. Kis Gergő, III. Takács Éva, 4. osztály: I. Varga Zita, II. Száméi Balázs, III. Száméi János. Sajót erő híján. Kever- mesen is súlyos gondokat okoznak az épületkárosodások. A károsodott épületek száma jelenleg meghaladja a 100-at, egyes becslések szerint akár 200 is lehet. Mint ismeretes, a kormány, illetve a megyei ön- kormányzat 50 százalékos mértékben támogatja a magántulajdonú épületek helyreállítását. A teljesen elszegényedett település lakói azonban nem tudják előteremteni a saját erőként biztosítandó másik 50 százalékot, így elesnek az állami támogatástól is. A falak pedig tovább repednek... „Mert szó az nincs, csak képzelet...” A popfesztivál, mint (ál)menedék József és Eszter itt még közös álmokat sző (Molnár László és Réti Andrea) Fotó: Kovács Erzsébet Woodstock ’94. augusztus: 325 ezres tömeg, eső, sár, pocsolya — ahogyan az első popfesztiválon ’69-ben. Ez az a hely, ahová azért jönnek főleg fiatalok, hogy együtt szórakozzanak, hallgassák a koncertet, hirdessék a békét, boldogok legyenek, vagy csak egyszerűen jól érezzék magukat. Napokig autóznak ezer mérföldeket, öt-hat órát keringenek, hogy parkolót találjanak. Alkohol, kábítószer, szex, eksztázis — ahogyan akkor. Most viszont „csak” ketten vesztették életüket, és nem az erőszak áldozataiként Több ezer embert szállítottak a közeli kórházakba, vagy részesítettek elsősegélyben a helyszínen. New Yorkból volt szerencsém figyelemmel kísérni a lapokban és a tévében a fesztiválról szóló beszámolókat. Félelmetes tömeg, mámor, kábulat. Miért özönlik a nép a popfesztiválra? Honnan menekül, és mit remél az együtt- léttől? S a valódi után, most itt a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról a Jókai Színházban. A hetvenes évek elején kirobbanó siker volt a Vígszínházban, majd az előadás bejárta a magyar színházakat Kecskeméttől Miskol- cig, Győrtől Egerig. Ahogyan Kossuth-díjas írónk, Déry Tibor megálmodta, Presser Gábor a regényhez gyönyörű zenét komponált, Adamis Anna költői dalszövegeket írt. Művészi alkotás, mert jóval mélyebbre szánt, többet mond a helyszínt hűen megjelenítő riportnál. Itt emberek lépnek ki a tömegből és kelnek életre: Józsefek, Eszterek, Beverlyk és Renék. Görög sorstragédiák tárulnak elénk, társművészetek kéz a kézben mutatják fel az emberi szenvedést: dráma, költészet, zene, tánc. A popfesztivál műfaját és eddigi sikersorozatát tekintve is nagy kihívás a társulatnak; a musical vagy rockopera összetett, bonyolult tudást, tehetséget, csapatmunkát igényel. Szőke István rendezőt a szerzők és a darab üzenete iránti tisztelet és a mértéktartó színre állítás vezérelte, munkáját és a békéscsabai társulat tehetségét dicséri az igényesen, színvonalasan megvalósított előadás. Molnár László (József) és Réti Andrea (Eszter) meggyőző játéka, szép hangja hűen tükrözi sötét történelmi idők, sorsfordító korszakok emberekre, családokra mért csapásait, azokat a megpróbáltatásokat, amelyek lealacsonyítják vagy éppen emberré emelik a társadalmak tagjait. Kovács Norbert (Kígyó) balett, betétei hatásosan érzékeltetik a gonosz, a bűn egész történetet behálózó jelenlétét. A popfesztivál békéscsabai bemutatója valódi csapatmunka, amelyben minden játékos fontos és részese a sikernek, kiemelést érdemel mégis Horváth Margit (Marianne), Szőke Pál (Marianne férje), Kovács Edit (Beverly), Tóműnek Gábor (Bíró), Nagy Erika (Juana), Bartus Gyula (Manuel), Jancsik Ferenc (Joshua), Mészáros Mihály (Tanú). S jó érzés volt ismét együtt látni ezt a csapatot. Az igényes koreográfia Michael Kropf érdeme, Borsi Zsuzsa jelmezei egészen hétköznapiak. A siker nagyrészt köszönhető a kiváló Jazz Mine együttes zenéjének. Hogy minek nekik, minek nekünk Amerika, popfesztivál? Hova utaznak, mire vágynak ezek a fiatalok? Kilépni a társadalomból, ahol nem érzik jól magukat, otthonra, megértésre, szeretetre, társra vágynak. Ha nem találják meg, legalább pótszerrel, legalább átmenetileg akarnak egy kis örömöt, reményt, életet, ha belehalnak is. S minden hazugság és álmenedék ellenére, azok a fiatalok, akik a mámor múltán visszatérnek a valóságba, az életet hirdetik a halállal szemben; „Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk, nem baj, hogy ha fáj...” Valami hasonló életérzés az, ami Wood- stockba vonzotta és vonzza a tömegeket, ami foglalkoztatta Déryt, amiért siker a pop- fesztivál ma is; mert az ember keresi önmagát, tartozni akar valakihez, valahová, haláláig kíséri a kiszolgáltatottság és a remény örökös harca. Nif.dzih.sky Katalin A kulcsszó: tolerancia X. Drámapedagógiai Világkonferencia Innsbruckban Kétévenként, a húsvétot megelőző héten szoktak a drámapedagógia hívei összegyűlni, hogy egy adott témát körüljárva, a nevelés, az oktatás és a személyiségfejlesztés sajátos módszereit bemutassák, kipróbálják és megvitassák. Idén ennek a tanácskozásnak áprilisban Innsbruckban a kulcsszava a tolerancia volt. A magyar küldöttek között a Körös-vidék Drámapedagógiájáért Alapítvány jóvoltából ott volt a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium tanára, Sipos Lász- lóné is. Hazánkat képviselte a Színművészeti Főiskola két hallgatója és a gödöllői Kerékasztal Színházi Nevelési Központ két fiatal drámatanára. Életkoruk, nemzetiségük és anyanyelvűk, bőrük vagy hajuk színe alapján sokfélék és különbözőek voltak a konferencia résztvevői, de ez a néhány nap ismét alkalmat adott arra a felismerésre, amit a mottóként idézett sorok szerzője, a 16 éves amerikai diáklány, Amy Maddox így fogalmazott meg: „Belül mindannyian egyformák vagyunk.” Kötetben a konferencia anyaga Az elmúlt héten a Nemzetközi Földrajzi Unió közigazgatási és földrajzi munkabizottsága tartotta idei legnagyobb angol nyelvű konferenciáját Békéscsabán, a Körösi Csorna Sándor Főiskolán. Dr. Lengyel Imrét, a főiskola közgazdasági fakultásának vezetőjét a konferencia rövid értékelésére kértük. — Az előadások során számos, az oktatás, illetve a tudományos kutatás területén fontos információ, vélemény hangzott el, ütközött egymással. Kutatási programok és közös pályázatok elindítására, oktatók, illetve tanulók cseréjére, tananyagok egyeztetésére öt külföldi intézménnyel írtunk alá együttműködési szándéknyilatkozatot. Készülőben a tanácskozás huszonhat előadását feldolgozó angol nyelvű kötet, melynek szerkesztőhármasa: Max Bar- low, a montreali egyetem rektorhelyettese, Robert J. Bennett, londoni közgazdász professzor és jómagam. A tanulmány ősszel, a Nemzetközi Földrajzi Unió támogatásával, intézményünk kiadásában jelenik meg és a tervek szerint eljut a világ összes jelentős egyetemére és főiskolájára. Cs.R. így is lehet üdülni! A rosszindulatú dagantos gyermekek gyógykezelésének segélyezését szolgáló alapítványunk gondozott gyermekei a klinikai gyógykezelések szünetében roboráló pihenést igényelnek. Ebben az időszakban a beteg gyermek miután fizikálisán a gyógykezelések hatására testsúlyukból jelentősen veszítenek, fizikai teljesítményük is elmarad a kívánalmaktól. Mint ez köztudott citoszta- tikus és sugártherápia a daganatos betegségben szenvedő gyermekek gyógyulását segítő beavatkozás, de hatásmechanizmusa az említett nemkívánt hatásokat idézi elő. Ezen segít a roboráló célirányos pihenés. Ehhez a jó levegő, a megfelelő étrend az, ami fizikálisán és nem utolsósorban pszichésen is hozzájárul. A Comondor Tours tulajdonosától Szetlik Ferenc úrtól kaptuk a lehetőséget arra, hogy gondozott gyermekeink folyamatosan kéthetes roboráló pihenésen vehetnek részt édesanyjukkal kerekegyházán * május 8-tól. Első kis betegünk Csuka Zsolt ma indult el édesanyjával. A gyermekek üdültetését a Comondor Tours térítésmentesen vállalta. Az érintett gyermekek és a kuratórium nevében köszönjük Szetlik úr! Gregorits Géza KURATÓRIUMELNÖK Gyenge Mihály, 80 éves, új- szalontai nyugdíjas: Ez a nap Felső-Ausztriában, Krensz településnél talált. A magyar honvédségnél patkolókovácsként tevékenykedtem, s ennek a foglalkozásnak köszönhetem szabadulásomat is. Amikor az oroszok elfogtak, náluk a tisztek lovait kellett patkolnom. Aztán, ahogy a tisztek jöttek visszafelé, magukkal hoztak. Egernél elbújtam, de igazán nem is kerestek, így már 1945. júliusában itthon voltam. Kalmár Zsolt, 38 éves, békéscsabai főiskolai adjunktus: Megítélésem szerint, ennek a napnak az adott helyzetben felbecsülhetetlenül nagy jelentősége volt. A tömegekre közösségformáló erőként hatott az a tény, hogy végre véget ért a háború. Ám sajnos manapság az ünnepeket minden párt a maga érdekében próbálja felhasználni. Remélem, még megélem azt a kort, amikor az emberek ismét őszintén és mélyen fognak ünnepelni. Kotroczó András, 82 éves, kunágotai nyugdíjas: A második világháború európai befejeződésének napja Franciaországban amerikai fogolyként ért. 1945. április 12-én a németországi Brün községnél estem fogságba. Persze május 9-én még nem engedtek el. Csak 1946 elején térhettem haza. Emlékszem, már nagyon vártuk a világháború végét. Mindenki reménykedett, hogy jobbra fordul a sorsa, ám a következő évtizedekben is csalódtunk. Tompa Istvánná, 60 éves, végegyházi nyugdíjas: Ötven évvel ezelőtt még viszonylag kislány voltam. Ám emlékszem, akkor már mindenki nagyon reménykedett, hogy hamarosan viszontlátja hozzátartozóját. Édesapám több évig a harctéren volt. Elmondása szerint Németországból Budapestig gyalogjött haza. Egyébként a háborúval kapcsolatban csak szomorú élményeim vannak. A mezőhe- gyesi major bombázására még ma is jól emlékszem. (Magyari) Megkérdeztük olvasóinkat Mit jelent számukra 1945. május 9-e? Mozgáskorlátozottak Nagyszénáson Felismerve érdekeik védelmének szükségességét, egyre több civil szervezet alakul megyénkben. így van ez Nagyszénáson is, ahol a mozgáskorlátozottak szervezetének helyi titkárát, Göndösné Horváth Gyöngyit kértük egy kis beszélgetésre. —Gyöngyi, magát sokan ismerik a településen, mégis kevesen tudnak munkájáról. Hogyan került kapcsolatba a szervezettel? — Magam is mozgássérült vagyok, így egyszerű tagként kezdtem Békéscsabán, a ’80- as évek elején. A megyében akkoriban ez volt az egyetlen hely, ahol ilyen szervezet működött. Aztán ’86-ban megalakultunk Orosházán is, ahová rengetegen jártak vidékről, s ugye nem kell mondani* hogy egy mozgásában korlátozott személynek esetenként milyen tortúrát jelent az utazás. Ézért vetődött fel a további „osztódás” gondolata, s így jött létre Nagyszénáson 1992. január 1-jével csoportunk, az Orosháza és Vidéke Mozgáskorlátozottak Egyesületéhez tartozva. —Hány taggal működnek? — Helyben Í05 tagunk van, de az utóbbi időben egyre emelkedik a létszám. — Milyen szándék vezérli a taggá válást? — A legtöbben csak a közösségbe járást igénylik, a közös programokat. Vannak, akik az egyesületen keresztüli egyszerűbb ügyintézés miatt lépnek be, vannak, akiknek egyszerűen szükségük van a tagsági igazolványra a kedvezmények igénylése miatt. —Közösprogramokat említett. — Minden hónap utolsó csütörtökjén a művelődési házban klubfoglalkozást tartunk. Itt beszéljük meg ügyes-bajos dolgainkat. Amiben nem tudok tanácsot, segítséget nyújtani, továbbítom az egyesület felé. De nemcsak a gondok miatt ülünk össze, önálló rendezvényeink is vannak. Készülünk Gyopáros- ra, ahol orvosi felügyelet mellett víz alatti gyógymasszázs- kezelésben veszünk részt. J. V. K.
