Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-22-23 / 94. szám
Rábait vallja mesterének Beszélgetés Born Miklós koreográfussal idén emlékezünk Rábai Miklós halálának huszadik évfordulójára. A nagy koreográfus ugyan részese volt a ma is működő, híres Balassi Tánc- együttes megalakulásának, de a csabaiak számára a Balassi fejlődése, sikersorozata mégis Born Miklós nevéhez fűződik, aki évtizedeken keresztül az együttes művészeti vezetője, egyben a Békés megyei néptáncmozgalom szervezője volt. A kezdetekről kérdeztük a neves koreográfust, Born Miklóst, akinek életét meghatározta a néptánc. —Hogyan kapcsolódik Rábai Miklós neve a Balassi Táncegyütteshez? —Békéscsabán két cserkészcsapat működött, az egyik a gimiben, ebből lett a Batsányi Együttes. 1946-ban együttműködött lánygimnáziummal, s ennek a csapatnak volt a vezetője Rábai Miklós. A másik az Árpád cserkészcsapat volt. Ez utóbbi 1947 őszén alakult meg, s a kezdeti lépésekben Rábai, majd tanítványai oktatták a táncot. Talán azért kötik sokan Rábai nevéhez a Balassit, mert 1948-ban Rábai Budapestre került, és az itt maradottak átjöttek hozzánk, az Árpád csapathoz. Rábai a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanárom lett, s ma is őt vallom mesteremnek. — Milyen eredmények hatottak döntően a pályájára? — Bekerültem az ipari szakmunkásképző regös cserkészei közé, ahol a cél a néphagyományok ápolása volt. Falujárásokat szerveztünk, megismerkedtünk azokkal a szokásokkal, zenékkel, táncokkal, játékokkal, amik egy-egy falusi közösség életét jellemezték. 1947 karácsonyán rendeztünk egy betlehemes estét, jászolt építettünk, dalokat, népszokásokat mutattunk be, de táncoltunk is. Ez tehát már egy komplex előadás volt. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert életem során később eljutottam oda, hogy a Gyulai Várszínházban éveken keresztül ehhez hasonló, komplex népi játékokat rendeztem, amelyekben igyekeztem megmutatni a régi falusi életet, a magyar nép dalait, népszokásait, babonáit, táncait. A sikeres karácsonyi rendezvénynél fogalmazódott meg az a gondolat, hogy alakítsunk egy tánccsoportot. A regösöknek nem volt új dolog, mert létezett ilyen, például a Rábai-Miklós által vezetett Batsányi-csoport. — A regös csapat vezetője Gécs Jenő volt... —1948 márciusában Jenő bácsi felvállalta, hogy az 1948-49-es szabadságharc centenáriumi ünnepségén táncolunk. Két számmal léptünk fel, az egyik egy kanásztánc volt, mert a regösöknél ez a műfaj közkedvelt. Másodikként szatmári táncokat adtunk élő, amelyeket Rábai Miklós dolgozott fel és állított össze. Számunkra ez a fellépés nagyon sokat jelentett. Egyrészt, mert megnyilatkozhattunk a közönség előtt, másrészt összekovácsolódott egy olyan csapat a lányokkal együtt, ami a Balassi magja lett. 1948 őszén a cserkészmozgalmat rendeletileg betiltották. A mi közösségünk olyan összetartó közösség volt, akik folytatni kívánták a népművészet, néptánc művelését ápolását. Ettől kezdve a SZÍT — szakszervezeti ifjúsági tanoncmozgalom — keretében jelentünk meg. A fiúk közül én mozogtam a legügyesebben, nekem volt érzékem ahhoz, hogy amit tanultam, át is adjam másoknak. így rám testálták az oktatói feladatot, és 1948 őszétől én találtam ki tanítottam be a táncokat. — Hogyan folytatódott tovább... —Az együttes 1949-ben választotta a Balassi nevet, amikor az országos kulturális versenyre beneveztünk. A többiek segítségével kitaláltam egy koreográfiát, ez volt az első igazi alkotásom, különböző táncokat fűztem csokorba. Nagy sikert értünk el és megnyertük a megyei versenyt. Ugyanebben az évben volt a Budapesti Világitjúsági Találkozó. Bennünket is kiválasztottak a VIT— műsorra. A Margit-szigeten került sor az első fellépésünkre. Minden nagyobb rendezvényen részt vettünk, de a sorozat betetőzése egy bécsi út volt. Erre a turnéra egy mesejátékot dolgoztam fel. Ez már továbblépést jelentett, mert nemcsak táncfüzér volt, hanem olyan táncdarab, amelynek mondanivalója is volt. A közönség megértette, hiszen a tánc nemzetközi nyelv. — Említette a Színművészeti Főiskolát... —1949 őszén bekerültem a Színház és Filmművészeti Főiskola táncrendezői szakára. Óriási erőfeszítésembe került a tanulás, reggel nyolctól este nyolcig a főiskolán voltam, vasárnaponként pedig hazajártam az együttest tanítani. A csabai együttessel szerettünk volna többet szerepelni, alkalmanként fellépni. Ehhez azonban szükséges volt zenei kíséret is. Az első zenészeink olyan gimnazisták voltak, akik a zenét csak hobbyból művelték. A fellépő rühákat eleinte az idős bácsiktól, néniktől kértük kölcsön, de ahogy szaporodtak az előadások, egyre inkább szükségünk lett saját ruhákra. A városi vezetőségtől kapA Balassi együttes a stráznicei nemzetközi táncfesztiválon 1956-ban tünk valamennyi anyagi támogatást, amiből az első ruhákat készíttettük. Ilyen mélyről indult az együttes. Ez a kezdeti szegénység az anyagi nehézségek ellenére, ma már nem jellemzi a Balassit. — Hűséges maradt Békéscsabához!? — Elhatároztam, hogy visszajövök ide és táncművészetet teremtek. Ezt csak azért tehettem, mert nem tudtam elszakadni a várostól. Annyira csabai vagyok, hogy elképzelhetetlennek tartottam az életet másfelé. Azzal is tisztában voltam, hogy vidéken nehezebben fognak felfigyelni a munkáimra. Ha utólag visszagondolok, nem lehet azt mondani, hogy a munkásságom eredménytelen, mert a Békés megyei néptáncmozgalom megszervezése az én nevemhez fűződik. Ennek a mozgalomnak nyugdíjasként ma is vezetője vagyok. Százon felüli koreográfiát alkottam, ebből néhány kihullt az idő rostáján, de számos még ma is műsoron van. —Mire büszke igazán? —Először is a Balassi Táncegyüttes Békéscsaba kulturális életének meghatározója. Büszke vagyok arra, hogy egy sajátos műhelyt alakítottam ki, a Bom-műhelyt. Kialakult ennek a profilja, amely az évek során nem változott. Több ezer fiatal tűnt fel itt, a tehetségese továbbfejlődött. Majdnem hatvan turnén vettünk részt. Békés megye legtöbb településén felléptünk, Magyarország nagy részét bejártuk. Fontosak a külföldi kapcsolataink is, Európán kívül megfordultunk Algériában és Japánban. Mindezek mellett rengeteg díjat hozott haza az együttes, ezek közül a legértékesebb, legjelentősebb a dijoni fesztivál. Az együttes ma is él és virágzik, nagyon sok helyre hívják szerepelni. Jelenlegi vezetőjük Bőm Miklós-ta- nítvány: Mlinár Pál. Pál Ildikó Inkarnáció ezüstben Nagy László-emlékülés a Petőfi Irodalmi Múzeumban Hetven éve született, tizenhét éve halott Nagy László. A halála utáni döbbent csend az utóbbi években oldódni látszik: az életmű irodalmi polémiák gyújtópontjába került. Tüskés Tibor és Görömbei András egy-egy monográfiát szentelt Nagy László költői pályájának; rajtuk kívül még számos irodalomtörténész foglalkozott költészetével Bori Imrétől kezdve, Czine Mihályon keresztül, Tarján Tamásig. És most ez az emlékülés is róla szólt a költészet napján-napjaip, igazi ünnepet teremtve az irodalom elhivatottjai számára. Azok az előadók, akik ezen az emlékülésen megszólaltak, a pár éve fellobbant vitát a maguk számára eTis döntötték: Nagy László helye ott van nemzeti klasszikusaink között. Oda sorolhatjuk következetes morális tartásáért, költészetében a bartóki modell megtestesítéséért. Olyan újfajta egyetemességet képvisel lírája, amelyben a mitikus-archaikus világkép elemei a legszervesebben ötvöződnek a modem költői világlátással és képteremtéssel, amely a legközvetlenebbül egyeditől a legáltalánoA költő prózáját és festészetét is méltatták az emlékülésen (Archív fotó) sabban értelmezett emberivel. Akik nem így látják, Nagy László költészetének egy-egy problematikusabb pontjára világítottak rá, és egy vita is lehet termékeny. Akik nem jöttek el, másként gondolkodnak nemcsak Nagy László költészetéről, de a vele egyívásúakéról is: a posztmodem kritikától mindenestől idegen ez a fajta líra. Nagy László prózáját is méltatták az előadók: a költő nemrégiben kiadott naplója számos tanulsággal .. szolgál emberi kapcsolatairól, olvasmányairól és sok-sok adalékkal magáról a költőről, mindennapjairól. Közismert, milyen sokat tett a bolgár kultúráért fordításaival, versei eljutottak lengyel és angol nyelvterületre is. Sokoldalúságát az is bizonyítja, hogy az irodalmi emlékülés egyik előadója Nagy László festészetéről beszélt. A költő képzőművészeti tehetségéről egyébként a költészet napján megnyitott Nagy László-emlék- kiállítás gazdag anyaga: rajzok, festmények, faragott tárgyak is meggyőznek. A kétnapos emlékülés tudományos előadásai objektiven közelítettek a költőhöz és életművéhez. Befejezésül „Műveld a csodát” címmel kor- tásak, barátok szubjektív vallomásai hangzottak el Nagy Lászlóról. Heti könyvajánlatunk: Idill és fordulat Prue Shackleton intelligens, művészhajlamú, független gondolkodású lány, de valami hiányzik az életéből. Firenzében tanul festészetet, majd egy londoni galériában helyezkedik el. Anyja konvencionális, unalmas házasságot szorgalmaz a számára. Hogy megszabaduljon jó modorú, jó családból származó, de nagyon régimódi és unalmas barátja udvarlásától, örömmel fogadja el Corn- wallban élő excentrikus és bohém apai nagynénje meghívását, aki karját törte, segítségre szorul. Véletlenül találkozik a tengerparton egy vonzó fiatal művésszel. Egy-két idilli napot töltenek együtt, de valami nyugtalanítja Dánielt. Prue, akinek már csöppet sem közömbös a férfi, megpróbálja felderíteni a rejtélyt... A szabadsága idejére tervezett látogatás végül jócskán meghosszabbodik, és Prue élete is új fordulatot vesz. (144 oldal, kötve. Klubár: 360 Ft, Magyar Könyvklub) A regényt Kocsis Anikó fordította
