Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-15-17 / 89. szám

Hálaadó istentisztelettel zárult 1994 nyarán az esztergomi zsinat.

Kisugárzásából érezhető, hogy a katolikus egyház is keresi válaszait az új idők kihívásaira.

A kapcsolatteremtés, az együttgondolkodás és a közös

cselekvés épít új hidat egyház és társadalom közé?

Dr. Paskai László bíboros,

prímás, esztergom—budapesti érsek

Cérnái Zsigmond mezőkovácsházi esperes egyháza elkötelezett, nyílt szívű, az újra fogékony szolgája. Nagyböjt hetén, Jézus feltámadásának ünnepe előtt sorsfordító kérdésekről cseréltük ki gondolatainkat. Szó esett újraevangelizációról, hitoktatásról, a keresztény családokról, a papideál változásáról, hatalomról és szolgálatról. Csupa izgalmas, mindannyiunkat foglalkoztató kérdés, melyekre az őszinteség és a ten- niakarás jegyében születtek a válaszok Esztergomban.

Az újraevangelizáció

—Alii’ értek véget a főegyházmegyei tanácskozások, máris hozzáláttak a szegedi előkészületeihez. Mi a zsinat és miért a rendszerváltást követően került sor megrendezésükre ?

— Egyházunk ismét kihívás előtt áll. Ilyen esetekben vezetőink összeülnek, zsinatot tartanak és megtanácskozzák az ebből adódó feladatokat. Mára, az ideológiai elnyomás hatására akkor vesztettük el híveink egy részét és kerültünk kisebbségbe, amikor a társadalmi gondok már-már az egekig szöknek. Egy teljes generáció nőtt fel Isten igéje nélkül! Feladatunk tehát az újraevangelizáció, vagyis a tanítás megismertetése mind szélesebb néptömegekkel. Ennek szellemében továbbra is tanúságtevő életet élnek lelkészeink és felmutatják hitünk örök értékéit. Ugyanakkor szélesebbre tárják templomaik ajtaját testvéreink előtt, s ha kell, ők maguk kezdeményeznek.

—A húsvét ma is az egyik legjelentősebb ünnepünk, amely családok olykor régen látott tagjait ülteti közös asztalhoz. Kérem, engedje meg, hogy az esztergomi zsinat eseményeiből a családhoz kötődő gondolatokat emeljük ki.

A gyermek Isten ajándéka

— Szíves örömest. A házasság a hét szentség egyike. Színtere a közös boldogságnak, támasza az együtt megélt gondoknak. Beteljesülése a gyermek, mely Isten ajándéka: értelmet és folytatást ad életünknek.

—Az egyik legösszetettebb lelkészi feladat a családok támogatása, a csa- ládpasztoráció,

— Szemünk láttára nő a szegénység, az alkoliolizmus, az önpusztító hajlam, a bűnözés. Mindez az emberek közösségeit is rombolja. A csa- ládpasztoráció során erősítjük a házastársak kapcsolatát, családközösségek létrehozásával keressük a megoldást közös problémáikra. II. János Pál pápa családokhoz írt levelében kiemeli a közös ima és az egyházi

Esztergom, Vízivárosi Plébániatemplom, a zsinati ülések helyszíne

„Hit és közösség nélkül • fakóbb az öröm...”

Gyökeret

ereszteni a világ szívébe

ünnepek együttes megünneplésének hasznosságát. Ezen túl pozitív példák bemutatásával hívjuk fel a figyelmet az anyai hivatás szépségeire, a gyermekszeretet megbecsülésére.

— Úgy tudom, az esperes úr érdeklődésének kiemelt területe a hitoktatás.

— így igaz. Jelenleg az oktatásban részesülők döntő többsége 14 évnél fiatalabb. A nagy kérdés az, hogy miként teremthetők meg ehhez a körülmények, hiszen enélkül minden jó szándék kudarcba fulladhat. Sajnos az iskolák közel fele közömbös erőfeszítéseink iránt, sok nevelőben él a belé nevelt ateizmus. Ezért a plébániaközpontú hitoktatást részesítjük előnyben, ahol istenközeli a hangulat. Ehhez a munkához még sok jó tantervre és segédanyagra, hitoktatóra is szükség lesz. Egyelőre nem bővelkedünk egyikben sem, de hitünk iránt elkötelezett világi munkatársainkra, a továbbtanulást vállaló hívő testvéreink áldozatvállalására a jövőbenis számíthatunk.

— A gyermek nevelésének egyik mérföldköve az iskoláztatás. Az egyházi iskolák visszaigénylése során elég nagy volt a társadalmi visszhang.

'■— Az első oktatási intézményt Ma- gyarországon a katolikus egyház nyitotta meg majd’ ezer esztendeje. Egészen az államosításig többsége a tulajdonában is volt. Ma ez az arány há- rom(!) százalék... Annak ellenére, hogy vezetőink az igazságos és racionális megoldásokat keresték, az ügy sok esetben vontatottan haladt. Még ma is feltűnnek előre nem látott akadályok... Egyébként számunkra sem egyszerű oktatási intézményeink működtetése! Sokszor szenvedünk az eltömegesedés, a lelki kiüresedés és az elvilá- giasodás miatt. Feladatunk az elszigeteltség megszüntetése, az egyházzal szembeni alaptalan előítéletek eloszlatása. Az elkötelezett, de jól képzett pedagógusok sem állnak még kellő számban rendelkezésünkre. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy az egyházi iskolák visszanyerjék régi patinájukat, megbecsültségüket.

— Az ifjúság ideált és életcélt keres, Megtalálja ezt a katolikus egyház tanításaiban?

— Már a Szentírásból is láthatjuk, hogy Jézus a fiatalok barátja, megváltói feladatára is ifjú korában került sor. Ennek az életkornak az a sajátja, hogy szerepet akar kapni a társadalomban, a szűkebb közösségben. Ez megpróbáltatások és sikerek sorozata, amelynek a hit elválaszthatatlan kísérője.

— A tinédzserek mégis szívesebben járnak diszkóba, mint templomba.-— Kétségtelen, mindenki a szabad akaratából ahhoz a közösséghez vonzódik, amelyiket a sajátjának érez. Az ifjúság fogékony a hitre, az általános emberi értékek felmutatásával megHálaadó szentmise

az Esztergomi Bazilikában 1994. július 9-én

szólíthatjuk őket. De mindez nem elég! -Választ kell adnunk a miértjeikre is, vonzó vallásos közösségek megteremtésével számíthatunk csak közeledésükre. Mint már említettem, szélesre kell tárni a templom kapuit, és nekünk kell megkeresni őket. Ott, ahol megtalálhatók. Hit és közösség nélkül fakóbb az öröm, élesebb a fájdalom, nehezebb a cipelt teher.

Hatalom vagy szolgálat?

— A történelem során mindig fontos szerepet játszott az állam és az egyház kapcsolata.

— A hatalmi egyház már a múlté, ma szolgáló szerepe van. A pap nem vehet részt a politikai életben, de nem tekintheti magát kívülállónak a világtól. Részese kíván lenni gondjainak, mert küldetése is ebből fakad. Akkor kell megnyilvánulnia, amikor védelmébe’veszi az életet, a személyi méltóságot, a családot, az igazságos rendet, a kultúra és a természet értékeit.

— Hogyan készülnek a szeged— Csanádi zsinatra?

— Ezt Szegeden tartjuk ez év június közepén. Bizottságokban már folyik a munka, ahol .egyházmegyénk égető gondjait gyűjtik össze testvéreink. Tudja, nálunk a problémák még nagyobbak; ön is jól ismeri a viharsarki mentalitást, az elmaradottabb hitéletet, a gazdaság és a kultúra sanyarúbb helyzetét. Azt szeretném, ha az egyházközösségekben mind többen, hívők és világiak vennének részt ebben a munkában véleményük kifejtésével.

— Újraevangelizáció, megújulás, nyitás a társadalom felé. Meg tud felelni ezeknek az összetett, részben újrafogalmazott elvárásoknak Isten szolgája?

— Az elmúlt évtizedekben is éltek köztünk hitvalló szentek, remény- vesztettségükben elesők, megalázot- tak és börtönökben kínzottak. Sok küzdelem áll mögöttünk, de megöregedtünk. A lelkész is ember, aki félhet a magánytól, megbetegedhet, belefáradhat egy élet munkájába. Kevés a fiatal pap, pedig dinamizmusukkal, nyitottságukkal, közösségteremtő erejükkel égető szükség lenne rájuk.

— Élete delén túl mindenki számot vet önmagával. Hogyan lett pap és választaná ismét ezt a hivatást?

— Hál' Istennek, olyan családból származók, amely a vallásosságot mélyen megélte. Akkor még megtiszteltetésnek számított, ha egy gyermek a papi küldetést választotta. Büszkén emlékezem vissza iskoláimra, társaimra és tanáraimra. Csodálom azokat, akik családi háttér nélkül, erős elszántsággal lépnek erre a pályára. Igen. Újra ezt választanám.

Parázs izzik fel az utolsó szál cigaretta végén. Közel négyórás beszélgetés után jótékony csend áll be. Elnézem, ahogy magába tekint. Asztalán az imádságoskönyvek mellett tervrajzok és számlák hevernek mindenütt. Ngn csak esket, temet, vezeti nyáját, hanem hittantermet épít, kazánt szerez a fázó híveknek. Zsinatra, megújulásra készül, lelkesedik galambősz hajjal...

Isten segítse az ő egyházát a megújulásban! Kálmán János