Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-15-17 / 89. szám

Virágot a szebbik nemnek! A virágok nyelve a gyengédség legsármosabb nyelve. Belőlük mindent kiolvashat egy nő: titkos vágyakat, az érzésekre vonatkozó utalásokat, melyekre a férfi nem talál szavakat. (8. oldal) Márciusi mazsolák Miamiból Ha március, akkor Miami: ismét Speter Erzsébet vendégszeretetét élvezhettük. A Henry-parti ezúttal is csodálatos volt, a hölgyek csinosak, lélegzetelállító toalettekben. (9. oldal) Krisztus a kereszten. A bártfai Jézus születése oltár egyik képe, késő gótikus stílusban, ismeretlen mestertől A kereszthalál orvosszemmel A kegyelet és tudomány szellemének megfelelő ismertetést olvashatnak itt a Golgotán történt valóságról. Szenzációkat, deheroizálást senki ne várjon. Az orvos­történelem mellett az érthetőség kedvéért egyetemes történeti, jogtörténeti konkrétumokat is figyelembe kellett venni. Azóta természetesen rengeteg spekuláció, feltételezés, mendemonda kapott lábra, de csak azt mondhatjuk, amit a tudomány mai állása megenged. Közel 2000 év elmúltával valószínűleg csak kevés ember tudja elképzelni, mi­csoda szenvedésen ment keresztül az, akit kereszthalálra ítéltek. A keresztha­lál oly szörnyűséges volt, hogy a ke­reszt, mint a kereszténység szimbólu­ma csak fokozatosan jött szokásba azt követően, hogy Krisztus után 337-ben Nagy Konsztantinusz a keresztre feszí­tést, mint kivégzési formát eltörölte. Magáról a felfeszítésről az evangélis­ták meglehetősen keveset írnak, mér­sékelt közlékenységgel. Mitől halt meg végül is a sajnálatra méltó áldozat? Mi volt az orvosi nyel­ven is kifejezhető halálok? Mindez már nagy biztonsággal rekonstruálha­tó. A halál nem állt be gyorsan. A haldoklás órákig eltarthatott, sőt gyak­ran a következő napig. Feljegyeztek eseteket, amikor a felfeszített több, mint két napig is életben maradt. A csuklók és lábak sebei nem voltak élet- veszélyesek a csekély vérveszteség miatt. Keresztre feszítéskor a test a nehézségi erő következtében lesüllyed. A bordák felfelé húzódnak, a mellkas rövidesen a maximális belég- zés állapotába kerül. A kilégzés rend­kívül nehézzé válik, és az elítélt tíz perc elteltével erősen fuldokolni kezd. Ez összevethető az asztmás rohamban szenvedő beteg állapotával, A súlyo­san megterhelt váll-, kar- és mellizmok fájdalmas, görcsös állapotba kerülnek. Fokozódik az izomanyagcsere, de az oxigénellátás elégtelen. A nagymérvű tejsavtermelés következtében az egész testben anyagcsere-zavaron alapuló el­savasodás jön létre. Kereszthalálkor a helyzet tovább rosszabbodik, mert a kilégzési zavar is további elsavasodást okoz. Egyik folyamat rontja a másikat. Az áldozat túlzott mértékben kezd ve­rejtékezni, az izzadtság patakokban fo­lyik testéről. Az ajkak elkékülnek, a lábakban és törzsben szünet nélküli, pokoli görcsök lépnek fel. Az áldozat végül a fulladástól hal meg, ez már fél órán belül lehetséges. Ilyesfajta gyors halál azonban nem volt a rómaiak szán­dékában. Ezért szögezték a lábakat is a kereszthez. Az áldozat halogathatta nyomorúságos halálát azáltal, hogy a lábak kifeszítésével elmozdította ma­gát, így testét felfelé nyomva, némi levegőhöz juthatott. A nagymérvű fáj­dalmak miatt azonban ismét elengedte magát — majd újra kinyomta — s a fájdalomtól ismét lesüllyedt. Fel és le. Tízszer, százszor, míg a kimerültséget nem bírva, beállt a fulladásos halál. Ha a rómaiak vasrudakkal összetörték a lábszárcsontokat, a test többé nem volt felfelé nyomható, ilyenkor az elítélt negyedórán belül meghalt. Nem felel meg a valóságnak, hogy a szegeket a tenyéren ütötték át. Bizo­nyított tény, hogy a kéz azon a helyen nem lenne képes a test súlyát tartani, hisz a kezek így hosszirányban szétha­sadnának. A kezeket a csuklóízületek magasságában ütötték át. A csuklón többek között fontos ideg húzódik ke­resztül: a nervus medianus. Érző- és mozgató ideg. Roncsolása a legheve­sebb fájdalmak egyikét okozza. Nem valószínű, hogy Jézus az egész keresztet cipelte. Csupán a keresztge­rendát vihette. A ciprusfából készült gerenda súlya 30—50 kiló, ami egy zsák cement súlyának felel meg. Az egész kereszt 100—150 kilós lehetett, azt egy személy nem tudta volna fel­emelni. A bekövetkezett halál tényét bizo­nyítani kellett hivatalosan is a szívet átütő lándzsadöfés segítségével. Jézus elítélése valójában vallási, po­litikai gyilkosság volt, amely később egy teljesen új szellemi áramlatnak, a kereszténységnek lett ösztönzőjévé, A Szanhedrin, a zsidó főtanács kétség nélkül elfogult volt Jézussal szemben. A per lefolytatása látszatkeltés volt, a római jogot és az ősi zsidó törvényeket lábbal taposták. Törvénytelen volt az éjjeli letartóztatás, -a vád háromszori megváltoztatása, a hamis tanúk felvo­nultatása, a védelem hiánya. Úgyszin­tén jogtalan volt Heródes Antipashoz küldése, az ártatlannak ítélt fogoly megostoroztatása. Ólomgolyókkal ki­vert ostorral történt ez, amely a test teljes hátulsó felszínét olyannyira összeroncsolta, hogy e terület sérülése a súlyos égéssel volt egyenértékű. Nem szólva a gyalázatos kínzásokról (pél­dául a töviskoszorúról), a megalázó lelki terrorról. Jézus minden emberi támaszától megfosztva, tisztában volt sorsával. Letartóztatásakor halálos félelem kerí­tette hatalmába. Verejtéke mint meg­annyi vércsepp hullott a földre. A vér verejtékezése orvosilag, mint megle­hetősen ritka tünet, szélsőséges felin- dultság esetén fordul elő. A megostoro- zás után Pilátus megmutatta Jézust a tömegnek híressé vált szavaival: „Ec- ce homo”—„íme, az ember”. Jézusnak ugyancsak részvétet kel­tő ábrázata volt. Egyik szemét való­színűleg beverték. Egész arcán vér csörgött és összetört orrából is. Ruhá­ja vértől itatódott át. Alig tudott a lábain megállni. Pilátus, mint vérbeli hivatalnok — pályafutását féltve—, gyávaságból be­adta derekát a néptömeg zsarolásá­nak... A Pilátus szállásától a Golgotáig tartó út—amely később a Via Doloro­sa nevet kapta — alig hatszáz méter hosszú volt. Meredek és rossz minősé­gű. Ezen az úton kellett Jézusnak a keresztgerendát összezúzott vállain ci­pelnie, valószínűleg néhányszor el­esett, és nem is tudott többé felemel­kedni. (Cirenei Simon segítsége.) Jé­zus felfeszítése előtt megtagadta a fel­kínált kábító-fájdalomcsillapító italt. A hatodik óra körül (12 óra tájékán) a haláltusa tetőpontjára hágott. Az iz­zadtság patakként folyt Jézus testén, magas láz lépett fel. A félig ficamodon ízületek a kezeken és a lábakon kibír­hatatlan fájdalmakkal jártak. A verej­tékezés, vérvesztés, kiszáradás követ­keztében a keringő vérmennyiség erő­teljesen csökkent. A vérnyomás lezu­hant, a szívverések száma emelkedett. A nagyfokú savasodás és a hatalmas sóvesztés már nem volt összeegyeztet­hető az élettel. A keringés összeomlott, tüdővizenyő lépett fel. A légzés szinte hörgéssé vált, a szív szabálytalanul vert. Halálakor elmondott szavai a Szentírásból jól ismertek. Tanításai kétezer éve időtállóak. Krisztus üzenetéről a kivégzőosztag kemény centuriója talán homályos sej­tést szerezhetett, amikor a szörnyűsé­ges péntek végén a halott Jézus arcába tekintve megjegyezte: „ Vere, hic homo iustus erat” — „Ez az ember valóban igaz volt!” (Lukács, 23,47.) Dr. Kellermann Márton ORTOPÉD SZAKFŐORVOS

Next

/
Thumbnails
Contents