Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-11 / 85. szám
Aktuális GAZDASÁG 1995. április 11., kedd o Meredek úton Komái János professzor interjúja a Duna Televíziónak Kornai János, a Collegium Budapest és a Harvard Egyetem professzora. A neves közgazdász az év egyik felében Budapesten, az év másik felében az Egyesült Államokban tanít és kutat. Könyvei rendre megjelennek angolul, illetve egyéb idegen nyelveken is. Tb-változásoklI. Az 1995. évi XII. törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról rendelkezett. A gazdálkodókat közvetlenül érintő, 1995. április 1-jétől alkalmazandó további szabályok a következők: A tevékenységüket április 1 -jét követően megkezdő egyéni vállalkozóknak — kivéve a kiegészítő tevékenységet végző vállalkozókat — már az év első napján érvényes teljes minimálbér (10 500 forint) alapulvételével számított társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot kell fizetniük (4620+ 420+630=5670 Ft) azzal, hogy a január, február, március hónapra fizetett járulékelőleget véglegesnek kell tekinteni. Szintén a minimálbér teljes összege után kell számítani a kiegészítő tevékenységet végző egyéni vállalkozók 10 százalékos baleseti járulékát is. Ezentúl annak a kismamának is járulékot kell fizetnie, aki a gyes folyósításának időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja. Az igazolt keresőképtelenség vagy kórházi ápolás időtartamára szünetel viszont a járulékfizetési kötelezettsége a nyugdíj, munkaképtelenségi járadék, illetve nappali tagozatos képzés mellett kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozóknak. Új rendelkezés, miszerint a társasági adó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó nem köteles tb-, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetni a vállalkozás adózás utáni eredményéből származó jövedelme után. A társas vállalkozás kiegészítő tevékenységet folytató tagjának ezentúl akkor is kell 10 százalékot fizetnie, ha személyes közreműködés alapján kiosztott jövedelme — > ide nem értve a társas vállalkozás adózás utáni eredményéből kiosztott jövedelmet — nincs. Ez esetben a járulék alapja szintén a tárgyév első napján érvényes minimálbér teljes összege. A gazdálkodók szempontjából kedvezőbb, hogy — az ezentúl a befizetésre, átutalásra előírt határnapot követő naptól számítandó — késedelmi pótlékot a tb naponta számolja fel (napi 0,13 százalék). Fontos még, hogy a törvény az étkezési hozzájárulás járulékfizetési vonzatát az SZJA alapján fizetendő adókötelezettséghez igazította. Ezen túlmenően számos rendelkezés változott még, amelyeket részletesen ismertet a Cégvezetés májusi száA kiválás nyereséget hozott Nagyszénáson, a helyi áfész részközgyűléseiről dr. Trenyik Pál elnök a következőket mondta: — Nem csak a tavaly végzett munkáról, hanem az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ- ből való kiválás óta eltelt közel öt év eredményeiről készült beszámoló. Akkori vagyonunk 42 millió forint volt, ami nem került felélésre, sőt inkább gyarapodott, s ez óriási eredmény. A nehezedő gazdasági helyzet — a magánszektorral nem azonos feltételek, a feketekereskedelem térnyerése, egyebek — ellenére a kiválás óta minden évben nyereségesek voltunk, bár mi is rákényszerültünk egységeink nagyobb hányadának bérletbe adására. Öt év alatt 19 millió forintot fordítottunk felújításra, ötször annyit, mint az elmúlt tíz évben. Közben nem feledkeztünk el régebben vállalt társadalmi kötelezettségeinkről sem, 3,5 millió forintot fordítottunk helyi intézmények és szervezetek, valamint rendezvények támogatására. Tagjainknak részjegyeik után 601,5 százalékot fizettünk vissza. Dolgozóink keresete háromszorosára nőtt, 1994-ben kétszer egy-egy havi fizetésüknek megfelelő, bérjellegű juttatást kaptak. Nyugdíjasainknak évente ezerforintos vásárlási utalványt tudunk adni. Összességében a kiválás időszerű és hasznos volt. Ez évre szóló terveink nem lehetnek nagyratörő- ek, hiszen költségeink félelmetesen nőnek, a vásárlóerő növekedésére pedig nem számíthatunk. így a tagság érdekeinek szemmel tartása mellett csak kisebb felújításokat tervezhetünk az idén. — Általánosságban hogyan fogadta a kormány márciusi, intézkedéscsomagját? — Vannak kritikai megjegyzéseim, hiányérzeteim, de ezek másodrendűek. Le szeretném szögezni, és ez a legfontosabb, hogy a most bejelentett kormányprogramnak az alapgondolataival egyetértek, azokat szükségesnek, helyesnek és elkerülhetetlennek tartom. Ehhez rögtön hozzá kell tennem, hogy ezek az intézkedések sok megpróbáltatással is járnak, sokaknak szenvedést okoznak. Teljes mértékben együtt érzek velük. Nem úgy tekintek erre a kormányprogramra, mint örömhírre, hanem úgy, mint olyan terápia megkezdésére, ami elkerülhetetlen, és amit szükséges elvégezni az ország érdekében. Negatív egyenleg — Melyek azok a főbb gazdasági mutatók, amelyek ezt az immár tarthatatlanná váló helyzetet jellemzik? — Azt hiszem, a legfőbb probléma a rövid lejáratú stabilizációs problémák közül a küslő egyensúly kérdése, ami közvetlenül a fizetési mérleg egyensúlyzavarában mutatkozik. Magyarországon a fizetési mérleg porblémái elsősorban a kereskedelmi mérleg problémáival függnek össze, tehát az export és az import arányaival. Ezt érzem a leginkább veszélyes zónának. Itt olyan jelenségek mutatkoztak, amelyek világossá tették, hogy a helyzet tarthatatlan. Magyarország már 1993-ban erős negatív kereskedelmi mérleget produkált, lényegesen többet importált, mint amennyit exportált. 1993-ban még megfordulhatott a fejünkben az, hogy ez talán egyszeri jelenség, és hogy helyreáll egy ennél jobb arány. A helyzet akkor vált igazán súlyossá és nagyon szo- rongatóvá, amikor 1994 másodízben nagyon erősen a negatív fizetési mérleget produkált. Itt közismertek a szá- jnok. A negatív egyenleg 9— 10 százaléka a GDP-nek. Ez elviselhetetlenül magas. Ha egy ország két éven át ilyen fizetési mérleget és ehhez tartozó, ennyire negatív kereskedelmi mérleget produkál, akkor lépni kell. Akkor azt hiszem, nincsen olyan józan közgazdász a világon, aki azt mondaná, hogy ebben csak úgy tovább lehet menni. Ami most Magyarországon kívánatos, az a GDP felhasználásának szerkezeti változása. Félő, hogy most, amikor a stabilizációs intézkedésekről van szó, kissé elsikkad a vitákban ennek a szerkezeti változásnak a gondolata. A kívánatos szerkezeti változás az, hogy Magyarország többet exportáljon, többet ruházzon be, és beruházásainak számottevő része is az export szolgálatában álljon. Tehát olyan kapacitások jöjjenek létre, amelyek ex- portálhatóak. Ez nem mehet végbe másképp, mint hogy — ha adott GDP-n belül valamit növelni akarunk, valamit csökkenteni kell — a fogyasztásnak kell relatív arányaiban csökkennie. Ezen belül az a kívánatos, hogy az állami fogyasztás. a költségvetés által finanszírozott fogyasztás csökkenjen inkább, mint a költségvetésen kívüli szférának a fogyasztása. Még egy további kívánatos változás, hogy az import csökkenjen. Pontosabban, ha mindezt dinamikusan nézzük, akkor a relatíve gyorsabban növekvő rész legyen az export és a beruházás, a sokkal lassabban növekvő rész vagy akár egy ideig stagnáló rész legyen az import, és ezzel helyreálljon a fizetési mérleg, elsősorban a kereskedelmi mérleg egyensúlya. Ezek lennének a kívánatos szerkezeti változások. Kizárja egymást az, hogy most hamar rendbe hozzuk a fizetési mérleget, és ugyanakkor nagy gőzerővel élénkítsük fiskális úton a termelést, és ezzel azonnal látványos eredményeket is érjünk el. Aki ezt a kettőt egyszerre ígéri, az komolytalan és felelőtlen. Én ezt nem ígértem, nem is javasoltam. Most sem tanácsolnám senkinek, hogy ezt ígérje. Egyfajta párhuzamos gondolkodást tartok fontosnak. — Mit nevez párhuzamos gondolkodásnak ? — Vannak olyan intézkedések a növekedés érdekében, amelyeket most kell megtenni, amelyek nem halaszthatóak, ugyanakkor nem mennek a sürgősen napirenden lévő stabilizációs feladatok rovására, és amelyek jól beleférnek a rövid távú kormánycsomagba. Itt elmondom az egyik aggályomat és negatív benyomásomat. Valahogy mindenkit elkapott az azonnali és rövid távú feladatok elvégzésének és vitatásának a láza. A jelenlegi kormánycsomag védelmezői és bírálói mind a rövid távú problémákról vitatkoznak, és eközben elsikkad az, hogy az országnak közép- és hosszú távú problémái vannak. Koraszülötten — A kormányintézkedések közül a legnagyobb vihart az kavarta, hogy a szociális ellátásokat le fogjákfaragni. Ezzel kapcsolatban gyakran idézik az ön 1992-es ,,koraszülött jóléti állam” kifejezését. Mit értett ön ez alatt? — Én a koraszülött jóléti állam alatt azt értettem, és azt értem most is, amikor egy ország a reális gazdasági lehetőségeihez képest előreszalad. — Nálunk akkor most ezek szerint ez történt, legalábbis szociális jóléti téren? — Nálunk hosszú időn át ez történt. És nem is egyszerre ment végbe, hanem hosszú idő alatt épült fel, egy, két, három évtized alatt. Már a ’70-es, ’80-as étekben kezdődött és a ’90-es évek ezt tovább folytatták. Tehát kezdődött még olyankor, amikor az ország termelése felfelé ment, de folytatódott olyankor is, amikor az ország termelése stagnálni kezdett, illetve csökkenni kezdett. És ettől ez az olló, a teherbíró képesség és a jóléti szolgáltatásokban folytatott állami aktivitás között tovább nyűt. Nem vagyok a jóléti állam felszámolásának a híve. És bjzonyára nem vagyok a jóléti államnak az ellensége. Ellenkezőleg, a jóléti államot a XX. század civilizációja egyik nagy vívmányának tartom, olyan értéknek, amelyet meg kell őrizni. És amelyre büszkék lehetünk mi, mint a nyugati civilizáció tagjai, hogy ez létrejött. De egy dolog azt mondani, hogy ez vívmány, és ezt meg kell őrizni — másik dolog azt hinni, hogy ezt változatlan formában és változatlan mértékben kell megőrizni. A jóléti állam túlszaladt. Ezt csökkenteni kell, reformálni kell és ugyanakkor megtartani olyan mértékben, amilyen mértékben ez kívánatos és szükséges. Van esélyünk — A politikusok nem mertek vagy nem akartak a jóléti államhoz hozzányúlni. Talán azért nem, mert él egy olyan kép a közvéleményben, hogy aki a jóléti államhoz nyúl, az tulajdonképpen a munkavállalók, a dolgozók ellen vét valamit. —Ha ezt a szót halljuk, hogy dolgozó vagy munkás, és ehhez hozzákapcsolunk olyan kérdéseket, mint a jövedelem vagy kereset, akkor az én számomra az első kérdés, ami felmerül: mennyi az a kereset, mennyi az a reáljövedelem, amelyet a dolgozó ember a munkája után kap, amelyet azért fizetnek neki, mert dolgozik. 1960-ban az összes reáljövedelmek 80 százaléka a munkából származó jövedelem volt. Ez az arányszám évről évre csökkent. 1992-re ez az arány szám lement 50 százalékra. Azt hiszem, hogy ez meghökkentő szám. Nagyon el kell rajta gondolkozni. Ez azt jelenti, hogy a magyar társadalom, a dolgozó emberek háztartási jövedelmét tekintve csak kereken minden második forint származik munkából. Most kérdezem én, hogy fér ez össze a munka megbecsülésével? Hogy fér össze olyan értékrenddel, amelyik elsősorban a munkát, a teljesítményt akarja jutalmazni és ösztönözni? Teljesen időszerű, szükséges, nélkülözhetetlen mind közgazdasági szempontból, ösztönzési szempontból, de etikai szempontból is, hogy a munka kapjon nagyobb megbecsülést, és a munka részesüljön az összjövedelmeken belül nagyobb jövedelemben. — Mikor lesz már végre megindulás felfelé ezen a meredek úton? — A GDP a termelés, a fogyasztás növekedése végső eredménye a kollektív tevékenységnek, amelyben millióan vesznek részt — amelyben részt vesz a kormány, minden parlamenti képviselő, minden szakszervezeti vezető, a sajtó minden munkása, és minden magyar munkaadó és munka- vállaló. Ezeknek az együttes teljesítményétől függ a jövendő termelés. A szereplők mindegyike követhet el külön-külön és együttvéve kis hibákat vagy végzetes nagy baklövéseket. És akkor három év múlva is ott tartunk, ahol vagyunk — vagy még rosszabb állapotban vagyunk. De nem zárom ki az esélyét annak, hogy itt valamennyi résztvevő azt teszi, amit ebben a nehéz helyzetben, ezen a meredek úton tennie kell. És akkor az eredmények hamar mutatkozhatnak. Nem okvetlenül rögtön, minden mutatószámban, de sok mutatószámban. nem rögtön mindenkinek, de minél előbb, minél több embernek. Az esélyek erre megvannak, a többi rajtunk múlik. ma. J.V.K. Az otthon melege I