Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-08-09 / 83. szám
Raffaello: Nagy Leó pápa találkozása Attilával Róma falai előtt. A reneszánsz kiemelkedő alakja, Raffaello di Giovanni Santi olasz festő és építész 475 évvel ezelőtt, 1520. április 6-án halt meg Rómában. Az érett reneszánsz egyik legjelentősebb mestere volt. Fenti festményén Raffaello a 452-ben, a Mincio folyó mentén (Mantova közelében) lezajlott drámai történelmi eseményt ábrázolja kiegyensúlyozott kompozícióban Lélekben megtisztulva készülni az ünnepre a Immár másfél esztendeje átrendeződtek az egyházmegyei határok. Azóta kevesebbet látni Paskai László bíboros prímást, esztergom-budapesti érseket az ősi székhelyen. — Tényleg hűtlen lett Esztergomhoz? Amikor átalakultak a magyar egyház- megyei határok, azt nyilatkozta: az érseki székhely továbbra is ebben a városban marad. — Nem látok ellentmondást. Az egyházmegyei határok rendezése megtörtént, és ennek következtében Budapest is ehhez az egyházmegyéhez tartozik. Az ősi prímási székhely Esztergom maradt. A címbe Budapest is bekerült, de második helyen szerepel, éppen Esztergom kiemelése miatt — mondja Paskai László Esztergomban, a püspöki palotában lévő magánlakosztály fogadójában. — Hadd említsem meg itt, hogy Európa minden fővárosában van püspök, érsek. Magyarország fővárosa egyszerűen nem szerepelt ilyen értelemben egyházi elnevezésben. A székesegyház továbbra is az esztergomi bazilika. —Igazolta az idő az új egyházmegyei határvonalakat? — Egyházmegyei határváltozások azelőtt is voltak. A Szent István alapítású egyházmegyéhez hozzátartozott a jelenlegi Szlovákia kétharmad része. Ebből jött létre a nyitrai egyházmegye a XII. században, Mária Terézia uralkodása alatt a besztercebányai, a rozsnyói, a szepesi egyházmegye. Az I. világháború után az egyházmegye szlovákiai részét innen már nem lehetett irányítani, tehát apostoli kormányzó volt Nagyszombatban, és mintegy negyedszázada vált önálló egységgé a nagyszombati egyházmegye. Mindszenty hercegprímás is foglalkozott á határváltozásokkal, például a kaposvári, a kecskeméti és a debreceni püspökség felállításával. — Ez tehát nem egészen új kezdeményezés. — Időközben maga az élet, a lélek- szám is módosult, a lakosság vándorlása világjelenség. Tulajdonképpen követnie kellett az új jelenségeket annak az alapelvnek a jegyében, hogy az egyházmegye egységes, összefüggő terület legyen. Ez természetesen egyfajta szervezeti átalakítást is kívánt. — Beváltotta-e reményeiket az ésszerűbbb elrendezés? — A magam részéről azt mondom, hogy igen. Ugyanakkor természetes dolog, hogy ilyenkor érzelmi vonatkozásokkal is számolni kell. Egyébként a közigazgatási megyék sem maradtak érintetlenül az országban, a körülmények hatásától függően. Például Keszthely hol ehjiez, hol ahhoz a megyéhez tartozott. — Vagyis ily módon átfoghatóbbá vált az egyház intézményrendszere? — A főváros eddig küIönböző egyházmegyékhez tartozott, az utca egyik oldala Esztergomhoz, a másik Váchoz. Ugyanazt többféleképpen irányítani viszont kicsit nehéz. —Mit üzen az interjú alkalmából a hívőknek? — Krisztus halálára és a földtámadására készülünk. Az ősi hagyományoknak megfelelően is úgy illik, hogy a jó keresztény hívő ezt az időszakot belső összeszedettségben töltse el, lelkében megtisztulva, bűnbánatban tudjon készülni az ünnepre, hogy minél több lelki gyümölcsöt és lelkierőt kapjon a keresztény élethez. Sz.F. Fekete fehéren Fordulat balra A napokban megcsapott a múlt szele. A gyulai városi lapból süvöltött elő a szocialista párt gyulai szervezete nevében aláírt közlemény formájában. A szerzők azt kívánták megosztani az olvasóval, hogy a párt április 4-én virágot helyez el a szovjet hősök temetőjében, ahová—mint írják — még a közeli hozzátartozók se juthatnak be, mert ajtaján lakát, s a kulcs nem található sehol. Mint aki fantomokkal vitázik megemlítik, Koszti, a Vörös Hadsereg naiv tisztje éppúgy hősi halott volt, mint Balázsdeák Márton, aki a gyulai vár ostromakor esett el. A megemlékezés indokaként Babitsot is idézik: „támogatunk mindent, ami a nemzetközi érzületet, az emberiség testvériségének gondolatát erősíti, vagy a nemzetek közötti politikai, érzésbeli vagy gazdasági válaszfalakat lerombolni alkalmas”. A szerzői nyilván úgy vélik, április 4-én ezekből a válaszfalakból egy téglát kiszedtek. Ám valószínűbb, inkább egy fordulatot tettek balra. Tekintsünk most el attól, mi a különbség a magyarság számára Balázsdeák Márton és a szerencsétlen sorsú, bár naiv Koszti hősi halála között. Ne foglalkozzunk azzal sem, mennyire vágnak ide Babits veretes szavai. Maradjunk a puszta tényéknél! Miért kell egy rendszerváltásra szavazó, magát modern szociáldemokratának valló pártnak „hazánk felszabadulásának” előestéjén közleményt kiadnia? Mi végre qjiagy igyekezet? Miért nem értek rá halottak napja előtt szólni és akkor virágot vinni? Vagy miért hallgatnak március 15-e, augusztus 20-a, október 23-a előtt? Végül: miért nem hívtak fel a részvételre, mentek el az ünnepségre, ahol a tragikus halált halt Apor püspökre emlékezett a város? Megannyi kérdés, amelyre nincs válasz. Csak a tragikus fordulat — balra. A szocialista pártban az utóbbi időben egyre gyakrabban. Mit mondjak? Akkor, ott, a ’89-es alakuló kongresszuson nem erről volt szó! Árpási Zoltán 260 éve halt meg I. Rákóczi Ferenc A kuruc szabadságharc vezére, erdélyi fejedelem 1676. március 27-én Borsiban született, és 1735. április 8-án Rodostóban halt meg. I. Rákóczi Ferenc fejedelem és Zrínyi Ilona fia — családjától elszakítva — osztrák jezsuita nevelést kapott, így alaposan megismerte a Habsburgok viselt dolgait, s magyarországi törekvéseit. Ezért 1703-ban az Esze Tamás vezette kurucok felkelésének élére állt. A Habsburg-ellenes szabadságharc a kezdeti nagy sikerek után 1711-ben végül elbukott, ennek ellenére egyike volt történelmünk leghősibb küzdelmének, s hatása bukásában is messzire hatott. Az 1704- ben erdélyi fejedelemmé, majd 1705-ben a szövetkezett rendek vezérlőfejedelmévé választott Rákóczi végül emigrációban halt meg Törökországban. Mit szól hozzá, kedves tanár úr? Szocialisták a kapitalizmus „építésének” útján Mi történik itt? — teszik fel naponta ezrek, tízezrek a kérdést. Az egészből nem értenek semmit. Mi folyik itt valójában, rendszerváltás, vagy valami más? Kételyek között utazunk ezen a huszadik század végi Magyarországon. Segíteni szeretnénk. A mai magyar valóságot értelmezni. Szándékaink szerint több-kevesebb rendszerességgel megvitatni dolgainkat. A tanár úr valós személy, itt él közöttünk, egyetemi docens és Kelet- Európa-szakértő. Most az átalakulás tértiéről kérdezzük. —Tehát, mit szól hozzá, tanár úr? — Az emberek érzik, hogy a helyzetük drámaian megváltozott, de nem találnak rá magyarázatot. Csak mostanában kezd bennük tudatosodni valami. Nevezetesen, hogy az 1989—90-es változások nem egy könnyen megemészthető, hanem egy drámai mélységű nyitásnak voltak az első lépései. Látják, nagyon nehéz helyzet következik, és kezdik megkérdőjelezni az egész ügyet. Ezért tör fel a kádári idők iránti nosztalgia: „bezzeg akkor jobb volt”. Sorsuk megoldását nem elméleti magasságokban képzelik el, hogy majd a piac- gazdaság, meg egyebek. Nekik ezek idegen fogalmak. Közvetlenül érzik saját sorsuk romlását, de nincs rá válaszuk. Sovány magyarázat, hogy azért van így, mert a kommunizmus alatt nem tanulták meg az önállóságot. — Kézenfekvő a kérdés, a pártok miért nem segítenek? — Mert a pártok tudatzavarral küszködnek. Amikor létrejöttek, értelmiségi alakulatok voltak. Önkényesen jelöltek ki maguknak egy adott helyet a politikai palettán és azt nevezték el szocialistának, kisgazdának, magyar demokratának, szabad demokratának, fideszesnek vagy kereszténydemokratának anélkül, hogy alulról, a társadalomban igények fogalmazódtak volna meg velük szemben. Ezek a pártok most zavarba jöttek, mert önazonosító programmal kellene igazolniuk, hogy valójában micsodák. Közben lassan kiderül, a pártok elnevezése módszert jelent, vagyis a lényeget tekintve egyformák. A különbség abban van, melyik milyen módszerrel „építené” a kapitalizmust. — Vagyis azt állítja, hogy a pártok között ma nagyobb a hasonlóság, mint a különbözőség? — Az alapvető irányt tekintve nem lehet különbséget tenni köztük, mert mind felvállalta a piacgazdaságot, gyakorlatiasan mondva: a kapitalizmust. A különbség abban van, ki hová teszi a hangsúlyt a gyakorlati politikában. Nehezen érhető tehát tetten, hogy ki kicsoda. Sőt, itt jönnek az igazi ellentmondások. Például a kényszerhelyzetből eredően a szocialista pártnak kell a legkövetkezetesebben képviselnie a kapitalista szemléletet, kiépíteni a kapitalista struktúrákat, végigcsinálni ezek összes szorító csapdáit. A párt ezzel mintegy le is járatja a szocialista jelzőt, és most már nem lehet tudni, mitől szocialista az a párt, amely a kapitalizmus leghívebb építője, hangadója, nem tudom micsodája. —Mi a helyzet a koalíciós partnerrel, az SZDSZ-szel? — A SZDSZ-t most megpróbálják szembeállítani a szocialistákkal, koalíció, robbantási szándékkal. Ebben élenjár a polgárinak nevezett szövetség, amely éppen nem polgári, mert pont azt támadja az SZDSZ-ben, ami — bár könyörtelen módon képviseli — a polgárosulás alapja. A döbbenetes, hogy itt egyedül az SZDSZ-nek van igaza, mintha ők tanulták volna meg legjobban a marxizmust. A hiányosságuk viszont abban van, hogy ezt nem hajlandók a politika nyelvén, mintegy orvosságként beadagolni a társadalomnak, hanem eleve elrendelésként kijelentik: ez így van, ennek ez a törvénye, beledöglötök vagy sem, ezt kell csinálni. — Mármint, hogy itt kapitalizmus van... — Igen, és hiába akar itt bárki jobbra-balra táncolni, valójában vagy felvállaljuk ezt a kapitalizmust, vagy nem fog menni a buli. Miután tudják, hogy ebben igazuk van, nem hajlandók enyhíteni a retorikájukon. Emiatt viszont a folyamatok negatív hordalékát igyekeznek rájuk kenni, mondván, maguk alá teperték a szocialistákat, ők a kormány rossz szelleme. Ráadásul az ellenzék igyekszik olyan érzetet kelteni, mintha a kapitalizmussal járó megpróbáltatásokat ők el tudnák kerülni. Nem tudnák elkerülni. Itt kapitalizmus „épül”, a maga farkastörvényeivel és könyörtelenségével együtt.
