Békés Megyei Hírlap, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-08 / 57. szám

1995. március 8., szerda HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Q Polgári páros Orosházán Válni és gazdálkodni Reformátuskovácsházi tervek és vélemények Kántor Zsolt: Nőnapi opus Alszol, mint éji árnyak, álmodban indigó az ég, emlékeiddel méricskéled a világ idejét. Meghasad a sötét, ahogy érintelek, meleg takarók alatt lélegzik a test. Élni kéne, mint a víz, álmodni szirmokból medencét, egy hajó sötétedne ránk, nem az esték. A szélben tükrök vitorlák, szférák és szüntelen dac, szerepek vázai közül súgja egy virág: elhagysz. Elsápad a hajadban a fű, tűnődésedben tű vagyok, létedbe velem fűzd be a holnapot. Fejlesztésre nem futja. A végegyházi képviselő-testület a falu idei költségvetését 56 mil­lió forint bevétellel és 52,7 mil­lió forint kiadással fogadta el. A fennmaradó rész általános tarta­lékként szerepel a váratlan ki­adások fedezetére. A szűkített pénzügyi keretek semmilyen fejlesztést vagy felújítást nem tesznek lehetővé ebben az év­ben. Mivel az önkormányzat 59 hektáron folytat mezőgazdasá­gi tevékenységet, így ennek függvényében várnak későbbi bevételt. Ebből az összegből szeretnék folytatni a tavaly megkezdett útépítési progra­mot a Dózsa utcai útalap lezárá­sával. A legutóbbi ülésen felve­tődött, hogy a pedagógusoknak és a cigány kisebbségnek is ad­janak ki földet, de a biztonságos gazdálkodás érdekében ezt el­vetette a testület. Egyetlen be­ruházásként a tornaterem II. üte­me folytatódik, amely 4,5 millió forint kiadást jelent erre az évre. A visegrádi Toldi. Az is­mert erőművész, Pakucza József és felesége tart filmvetítéssel egy­bekötött élménybeszámolót ma este 18 órai kezdettel Mezőhegye­sen, a József Attila Általános Mű­velődési Központban. A találko­zót a helyi szakmunkásképző és szakközépiskola diákjai szervez­ték, akik minden érdeklődőt szere­tettel várnak a rendezvényre. Orbán Viktort, a Fidesz elnö­két és Boross Péter egykori miniszterelnököt — mindket­ten országgyűlési képviselők — párhuzamos kérdések meg­válaszolására kértük pénteki orosházi látogatásukkor. Elő­ször arra kértünk választ: mi­ért van az, hogy miközben or­szágszerte olyan személyek kerülnek vezető állami tisztsé­gekbe, akiket jóindulattal sem lehetett az egykori MSZMP reformerei közé sorolni, az el­lenzék szinte csak a kulturális terület személyi döntéseit kér­dőjelezi meg. — Természetes, hogy a szo­cialisták ezt teszik, ahogy az is természetes, ha a szabadde­mokraták támogatják őket eb­ben — válaszolta Boross Péter. — Kit lephetett ez meg?! A kulturális terület: illusztráció. Mi kétszáz körüli iskolát nyitot­tunk meg, s most ismét előjött a torz iskolakörzetesítés ideje. Hosszú évszázadok szlovák ha­gyományvilága éledt fel a hét­végén Kardoson. A „Magyaror­szági nemzeti és etnikai kisebb­ségekért” Alapítvány támoga­tásával szlovák napi rendez­vénysorozatot tartottak. Délelőtt nyitották a helyi kul- túrházban a „Múltunk emléke” című kiállítást. A diákok Falri Judit nemzetiségi elektor — ci­vilben vezető óvónő —, Kri­— Munkamegosztás van a koalíción belül: a szocialisták az energiaiparban helyezik el saját embereiket, az SZDSZ viszont ezt nem teszi szóvá, mivel ők a kulturális területen járnak el ugyanígy — mondta Orbán Viktor. A következő kérdésünkkel azt firtattuk, hogy a Polgári Szövetség két és fél pártja nem veszíti-e el önálló arculatát a választásokig? — A realitások felismerése és a közeledés parancsa vil­lantotta fel a jövőt, mely felé törekednünk kell — tudtuk meg Boross Pétertől. — Kompromisszumkészség jel­lemzi majd a Polgári Szövet­ség pártjait. Ma még ki sem alakult egészében a Polgári Szövetség, viták vannak, mi­lyen legyen. A választók igénylik összefogásunkat, melynek formái még nem ala­kultak ki. zsán Lászlóné és Melis Anna tanárnők irányításával járták a há­zakat és az öreg tanyákat, gyűjtöt­ték a múlt még fellelhető emlékeit. Ki emlékszik nagyanyáink főztjére, a tepsiben pirított sztrapacskára, a kukoricagör- hére vagy a brindzás skorca ízére? E gondolatok jegyében kedveskedtek kirobbanó sike­rű ételkóstolójukon az idős né­nik a mai csemetéknek. — Ebben az együttműkö­désben nem gyengül, ellenke­zőleg: erősödik az érintett pár­tok önálló arculata. Az arcu­latban természetesen a köve­tett eszme is benne van. Nyil­vánvaló, hogy nem kénysze­rítjük egymásra eszméinket. Ilyen veszélyt az együttműkö­dés több hónapja alatt soha nem érzékeltem. Végül — az egymással ko­rábban élesen szemben álló politikusoktól — azt kér­deztük. hogy a tavaly májusi választások óta milyen, a má­sikban addig általuk nem látott pozitív tulajdonságokat fedez­tek fel? — Amikor Boross Péter te­vékenykedett miniszterelnök­ként, nem volt ilyen fejetlen­ség — szögezte le szűkszavú­an Orbán Viktor. E kérdésre nála is rövidebben reagált Bo­ross Péter azzal, hogy megvá­laszolatlanul hagyta... Délután a legveretesebb aratási és lánykérési hagyomá­nyokat megjelenítő műsoros találkozót tartottak. Gombos­tűt nem lehetett leejteni oda­benn, eközben a Szarvasi Szlovák Általános Iskola, a Kondorosi Pávakör, a kardosi nyugdíjasok, a helybéli óvo­dások és iskolások váltották egymást a színpadon. Szenes János A Reformátuskovácsházán megalakult baráti kör nemrégi­ben tartotta soros ülését, ahol szó volt az idei kitűzött felada­tokról, elképzelésekről. Ezek között természetesen a Mező- kovácsházától történő leválás kérdésében is hangzottak el vé­lemények. Mindezekről Lezsák Károly, a baráti kör elnöke adott összefoglalót. — A baráti kör, mint azt cél­jainkban is meghatároztuk, munkájával segíteni szeretné a településrész szociális, kulturá­lis és gazdasági előrelépését. A polgármesteri hivataltól első­ként egy helyiséget kértünk, ahol klubszerű — ifjúsági és egy nyugdíjas — foglalkozása­inkat megtarthatjuk. — Mely elképzeléseik való­sultak már meg? — Örömmel mondhatom, hogy az iskola és a szőlők segít­ségével máris megkezdte mun­káját egy kézimunka szakkör, melynek anyagi támogatását magunkra vállaltuk. Most indul egy bélyeggyűjtő szakkör és ha az idő kicsit javul, a tömegspor­tot is szeretnénk felkarolni. A közeli tervek egyike a szabadté­ri diszkó rendezése. —A legutóbbi ülésen szó volt a településrészek válásáról is? — Természetesen, hisz a la­kosság indítványára mi vállal­tuk a kezdeményezést. Sérel­mezzük, hogy több mint egy hónap eltelt az előkészítő bi­zottság megválasztása óta és még nem tájékoztatták a lakos­ságot a végzett munkáról. Ez ellentétes az önkormányzati törvényben leírtakkal. Tudo­másunkra jutott, hogy néhány bizottsági tag szánt-szándékkal hátráltatja a munkát. A népszava­zást, mint tudjuk, április 23-ára írták ki. Maradni és várni az ala­mizsnát, vagy válni és gazdálkod­ni, mégha szegényes keretek kö- zöttis—ezakérdés. H. M. Szlovák nemzetiségi nap Kardoson Vanda „útszéli” története a selyemfiúkkal meg egy selyemlánnyal 3. Szextett, hamisan játszókkal Nem egyedül volt Békés megyéből „Szombaton Olga kitalálta: nincs elég pénz, az ötös útról »lekanyarodva« diszkózni megyünk. Persze, nem szóra­kozásból. Aztán az is eszembe villant: lehet, hogy itt a pilla­nat, amikor »leboríthatok«? Olga lakásának ruhakészleté­ből erre az alkalomra dögös szereléshez jutottam. A test vonalát hűen követő lastex nadrágot kaptam, fölül csak amolyan cicitartóm volt, a lá­bamra pedig térdig érő csizmát húztam. Pillanatok alatt el akartak vinni kétezerért, de Olga nem adott ennyiért. Velünk volt Olga egész rokon­sága, strici strici hátán. Mondtam Olgának, hogy volna egy kis bibi: pártfogói felügyelet alatt állok, szerdán­ként jelentkeznem kell a pol­gármesteri hivatalban. Ha nem leszek ott, nyilván kerestetnek a rendőrséggel. Olga csöppet sem jött zavarba. Minden pénzt le kellett adni Ekkor már túl voltam kezdeti »bevetéseimen«. Elsőre há­romezer forintot kerestem. Ki­állítottak az ötösön az út szélé­re. Szeged nagyváros, vannak belvárosi kurvák is, az ő tarifá­juk tizenötezer körül van. Az elsuhanó kocsikban ülőknek folyton mutatnom kellett a du­gás nemzetközi jelzését. Mondták, hogy táncoljak, ille- gessem, mutogassam magam. Az első pasas, aki megállt, megkérdezte, mi mennyi? So­roltam: a »szaxi« ezer — per­sze gumival. Anélkül már ezerötszáz. A »szex« ugyan­csak másfél ezer, az pedig, amit »komplett szexként« kel­lett kínálnunk, kétezer. Már mentünk is a kocsival a közeli kiserdőbe. Minden pénzt le kellett adnunk — Olga paran­csa félreérthetetlen volt. Senki nem merte megkockáztatni, hogy »lenyelje« a keresmé­nyét: nyilvánvaló volt, hogy akinél felbukkan az elrejtett pénz, annak kapáltak. Rende­sen elszámoltam én is a pénz­zel, rájátszottam, mintha tet­szene a dolog. Magamban meg arra gondoltam: nem kockáz­tatok, a lényeg, hogy szerdán hazavigyenek. A második napon fellendült az üzlet. Mindjárt négyezret kaszálhattam, igaz, két férfi egyszerre vette igénybe szol­gáltatásaimat. Többnyire már délben kifuvaroztak bennün­ket az ötösre, s éjfél is volt, mikorra összeszedtek mind­nyájunkat. Hatan laktunk együtt lányok, valamennyien Békés megyeiek. A tizenhét éves A. — aki önként ment Olgához — és E. kétegyházi volt, egy másik E. magyar- bánhegyesi. Békéscsabát K. »képviselte«, a sarkadi J-t meg már'említettem. O hu­szonnyolc évesnek mondta magát. A platinaszőke E. ab­ban különbözött a többiektől, hogy el volt törve a lába. Mi tagadás, munkahelyi baleset érte, az ötösön elütötte egy kamion. Három lány már ré­gebben ott dolgozott, Olga fa­míliájából egy-egy férfi élet­társai voltak. J-vel jöttem ki leginkább. Együtt stricheltünk az úton, s ő is szabadulni akart. Nagyvo­nalakban elmondtuk egymás­nak odakerülésünk történetét. J. —- ahogy mesélte — egy alkalommal sarkadi lakásuk­ról boltba indult kávét venni. Egy volt osztálytársa, aki ké­sőbb simán eladta, bulizni hív­ta. Azt mondta, őt nem bántot­ták, csak kényszerítették. Azt hiszem, hatunk közül én vol­tam a legcsinosabb. Egyszer J. azt mondta, hogy őket tizenöt­tizenöt ezerért vette meg Olga, értem meg harmincötezret adott. Állítólag benn volt ab­ban a szobában, ahol Olga és Vili beszélgetett. Előtte alku­doztak. Olga kibukott Vasárnap déltől már tizenegy­ezret kerestem, hétfőn csúcs­formában lehettem, mert ti- zennégyezret »alakítottam« a panzió és az autóscsárda kö­zött, a kamionparkolóban. Kedden veszettül esett az eső, de akkor is ki kellett mennünk: kezünkbe nyomtak egy-egy esernyőt. Eszközökkel amúgy is gazdagon elláttak bennün­ket. Volt a lakásban egy rek­lámtáska, tele gumióvszerrel, éppen ottlétem alatt töltötték fel a készletet, ezerötszáz fo­rintért hozattak újabbakat. Amikor indultunk, mindenki belemarkolt a tasakba, s annyit vett ki belőle, amennyinek szükségét érezte. Nem tudom, mi okból, de én úgy harminc darabot is elraktam alkalman­A műszak déltől éjfélig tar­tott. Felvételünk az eset helyszí­nén, de nem a történetben sze­replő lányról készült Fotó: Such Tamás ként. Ha kellett valami, Olgá­nak szóltunk vagy élettársá­nak, Bélának. Esetleg Béla testvérének, Józsinak. Ok vi­gyáztak ránk. Ha szükségünk volt valamire, Olga pénzt is adott. A ruhákkal nem volt göncünk, elénk tették, ame­lyikbe éppen öltöznünk kel­lett. A fürdőszobában kád is, zuhanyozó is volt, kedvünkre fürödhettünk. A lakás beren­dezéséhez a mini hifi-torony, a színes tévé szintén hozzátar­tozott, igaz nem nagyon ellen­súlyozta azt, hogy hatan lak­tunk egyetlen szobában. Hár­man feküdtünk egy négysze­mélyes rekamién, E. a heverőt birtokolta, ketten meg egy földre tett matracon húzták meg magukat. Kedden már csak a szerdai hazautazás foglalkoztatott. Ol­gával nem lehetett beszélni, mert nagyon ki volt bukva, meghalt az apja. Csak Józsi vi­gyázott ránk. Mondtam neki: — Reggel meg kell jelen­nem a pártfogómnál. — Hányra kell odaérned? — kérdezte kelletlenül. Megmutattam nekik, hol a rendőrőrs Mindig tízre voltam hivatalos a polgármesteri hivatalba, így megegyeztünk, hogy nyolcra jön értem kocsival. Szerdán reggel hétkor Olga ébresztett. Józsi viszont nem ért oda nyol­cig, Olgának telefonon kellett előkerítenie. Fél kilenckor fé­kezett a lakás előtt a piros BMW-vel, mellette ült élettár­sa, K. is. A papírjaimat nem hoztam magammal, túlzottan feltűnő lett volna. Nem a saját ruhadarabjaimat viseltem ek­kor sem. Kaptam egy vastag, bolyhos pulcsit, sportcipőt, s egy rózsaszín farmert húztam magamra. Amibe Szegedre kerültem, Olga anyja — ötven körüli cigányasszony — azon­nal el is vitte. Jól kiléptünk, s már fél tízkor a polgármesteri hivatal előtt álltunk. Közben megmutattam nekik, merre van a rendőrőrs. Aztán bemen­tem a pártfogómhoz. Apám már ott volt, vitte a hírt, hogy nem tudok bejönni, mert vidéken elhelyezkedtem. Le is esett az álla mindenki­nek, amikor betoppantam. — Rövid leszek, hívják fel a rendőrséget— mondtam hatá­rozottan. Elsoroltam, mi tör­tént velem, kik ülnek a BMW- ben. A rendőrök meg is jelen­tek a kocsi mellett, igazoltat­ták, majd bekísérték őket. Mi is bementünk a városi rendőr- kapitányságra. Józsiék még azt is letagadták, hogy ismer­nek. — Kéri egészségügyi vizs­gálatát? —érdeklődtek a rend­őrök. — Kérem — válaszoltam, de tudtam, hogy nem lehet semmi baj, mert mindent gu­mival csináltam. Tény, hogy a többi lány gumi nélkül is sze­xeit, ha kellett. A vizsgálat igazolta meggyőződésemet. Félek. Éjszakánként, nem tudok aludni, vagy csak na­gyon rosszul. Időnként megáll egy szürke kocsi a ház körül, ahol meghúztam magam, egy darabig hazamenni sem mer­tem. Olga is, Vili is azt mondta korábban: ha köpök, megver­nek és kinyírják az egész csa­ládomat. Ä barátnőm látta is Vilit a faluban.” * Vanda most is a falujában él. Eleinte valóban rejtőzköd­nie kellett, aztán minden cso­dának vége szakad egyszer, manapság már felszabadul- tabb. Tanulna, dolgozna, a maga álmodozó módján ter­vezgeti a jövőjét. Miért is ne, éppenséggel tizenkilenc éves! Két tanfolyamot is megpályázott a munkaügyi hivatalnál, halljuk a polgár- mesteri hivatalban, egyikre sem jutott be. Rendőrökkel beszél­getünk. Bár meggyőződéssel védik a veszélyeztetetteket a prostitúciótól, s hányhatnék- juk van a lánykereskedőktől, kételyeiket sem hallgatják el. Úgy találják, hogy a tőrbe­csalt lányok valamiféle könnyelműséggel maguk is hozzájárultak ahhoz, hogy sorsuk e szakasza eljusson a végkifejletig. Kalandvágy, kíváncsiság, a könnyű pénz­szerzés lehetőségének felcsil­lanása? Mindegy, ezek a lá­nyok meg-megszédülnek egy-egy pillanatra. Aztán né­melyüknél jön a kijózano­dás. Úgy tudjuk, hogy a fiatal lányok húsán élősködő, dí­szes társaság tagjai — sok más hasonszőrűvel egyetem­ben — már a rács felé tarta­nak. Valaki epésen megjegy­zi: ahogy manapság büntetni szokás az ilyen cselekedete­ket, kérdés, hogy még befelé vagy már kifelé tartanak... (Vége) K.A.J.—L.E.

Next

/
Thumbnails
Contents