Békés Megyei Hírlap, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-08 / 57. szám
P(ÉS MEGYEI HÍRLAPMEGYEIKÖRKÉP 1995. március 8., szerda Évforduló. Pápay Sámuel nyelvész, az első magyar nyelvű rendszeres irodalomtörténet szerzője 225 éve, 1770-ben ezen a napon született Felső- örsön, és 1827-ben Pápán halt meg. 1796-ban az egri érseki líceum magyar nyelvi és irodalmi tanszékének tanára lett. Levelezett Kazinczy Ferenccel. Miután az Országgyűlés 1805-ben megengedte a vármegyei közigazgatásban a magyar nyelv használatát, Veszprém megye megbízásából Pápay terjesztette elő a hivatalos magyarosításra vonatkozó javaslatot. A felállítandó akadémia javára felajánlotta háromévi jövedelmét. Pályázat. A Szilágyi László Alapítvány pályázatot hirdet a békési Szegedi Kis István Református Gimnázium tanulói számára, két témakörben. Az egyik Szegedi Kis István életét és munkásságát öleli fel, különös tekintettel békési tartózkodására. A másik témakör a „Gyászévtized — az ellenreformáció kora 1671—1681” közötti időben címet viseli. A pályaművek 30—50 oldal terjedelemben készülhetnek, jeligével. A benyújtási határidő július 20- a, elbírálásának időpontja augusztus 15-e, eredményhirdetés a tanévnyitó ünnepségen lesz. Az első helyezett jutalma 20 ezer forint, a másodiké 5 ezer, a harmadiké ezer forint. Beruházás. Az elmúlt évben a muronyi önkormányzat hatmillió forintot fordított beruházásra. Ebből legnagyobb tételt az áthúzódó beruházásként megvalósuló tornaterem, a fogröntgen vásárlása és a számítógépes géppark bővítése jelentette. A tervek szerint ez évben ötmillió 900 ezer forint jut beruházásra, amit a tornaterem befejező munkálataira és berendezésére fordítanak. Megkérdeztük olvasóinkat Tavaszi fásítás Melyik volt életük legemlékezetesebb napja? Juhász Imre, 18 éves, gyulavári tanuló: Nagyon szeretem az állatokat, közülük is főleg a kutyákat, így számomra a legemlékezetesebb az a nap, amikor Liza nevű fajtiszta németjuhász kutyámat megkaptam. Erre nyolc hónapja került sor, s azóta szabadidőm jelentős részét Lizával töltöm. Korábban is mindig volt legalább egy kutyám. Lizán kívül jelenleg még egy tacskóm is van, amit szintén nagyon kedvelek. Kovács Judit, 15 éves, békéscsabai tanuló: Általában vidám természetű vagyok, ezért életem legemlékezetesebb pillatai is a derű- höz kötődnek. Például kisdiákként nagyon szerettem a farsangokat. Közülük talán a nyolc évvel ezelőtti a legemlékezetesebb. Még alsóba jártam, szalvétának öltöztem, s jelmezemmel én nyertem a fődíjat. Persze most már nem öltöznék be, de a siker akkor nagyon jólesett. Liska Pál, 82 éves, kardoskúti nyugdíjas: Mivel már sok mindent megéltem, életemben több emlékezetes nap is volt. Az első 1934- ben, amikor lányom született. Fiút vártam, ezért, ha akkor lett volna puskám biztos főbe lövöm magam. Aztán két év múlva végre megszületett a fiam. Persze voltak kevésbé vidám napjaim is: 1945 nagypéntekjén orosz fogságba kerültem. Ám szerencsére már az év szeptemberében elengedtek. Tompa Tibor, 34 éves végegyházi munkanélküli: Életem legemlékezetesebb napja 1978 augusztusának egyik hétvégéjén volt. Békéscsabán a délkelet-magyarországi lovasversenyeket tartották. Én díjugratásban indultam és mindkét számot megnyertem. Még mindig emlékszem a lovak nevére is: egyiket Cecíliának, a másikat Banánnak hívták. A versenyt követően még négy évig lovagoltam. (Magyari) A medgyesegyházi Zöld Kéz Egyesület a minap a helyi művelődési házban tartott közgyűlésén a következő hetek legsürgetőbb feladatairól esett szó. — A kora tavaszi időjárás miatt, még mielőtt a fák rügyet bontanának, az egyik aktuális teendő Bánkút és Med- gyesegyháza belterületének fásítása — hallottuk a beszámolóban. Ennek érdekében március 10-én délután Bánkú- ton kezdik meg, majd 11-én Medgyesegyházán folytatják az önkormányzat közreműködésével kapott fák ültetését. Ezt követően tavaszi nagytakarításként, a szemetet szedik össze az utcákon, utakon, fasorokból és árkokból. Elsőként a bánkúti illegális szemétlerakóhelyet szeretnék megtisztítani, ahol egyébként a védett madarak csoportjába tartozó gyurgyalagok is fészkelnek. Áz így megtisztított részeken a továbbiakban a fiatalok figyelőszolgálatot szerveznek és ha rendbontást tapasztalnak, szólnak az önkormányzatnak. Szükség van a szép szavú gyermeklapokra Beszélgetés Enyedy Györggyel A „Találat — 6 Kft.” ma a budapesti Flamenco Hotelben tartandó sajtótájékoztatóján indítja útjára a „Fülig Jimmy” és a „77” című országos ifjúsági lapjait. Ennek kapcsán beszélgettünk Enyedy Györggyel, a neves műfordítóval, az Európa Könyvkiadó korábbi szerkesztőjével, aki a „77” című gyermeklap egyik alapító szerkesztűje-munkatársa. Tervezik, de előbb tájékozódnak Nincs még döntés a „nyári óvodáról” Sarkadon — Hogyan született a sokat sejtető cím? — Minden felnőtt és szinte minden gyermek szeretettel hordja lelkében Ilyés Gyula csodálatos népmesegyűjteményének varázsvilágát. Kasso- vitz László főszerkesztő erre is gondolt, amikor kitalálta a lapot. Címe szellemes praktikummal utal az árára is, mivel 77 forintba kerül majd. — Kikhez és kikről szól a lap? — A „77” 8—14 éves gyermekeket szólít meg. Szerkesztőségünk célja, hogy ezt a korosztályt szép szóval nevelje és tanítsa. Szeretnénk őket rászoktatni a rendszeres újságolvasásra, hiszen egy életre szólóan meg kell gyökereznie bennük az igénynek. Ne elégedjenek meg csupán a tévéből vagy a rádióból érkező információkkal. A betűk ösvénye még ebben a rohanó világban is titkos szépségeket tartogat számunkra. Szigorú követelmény a könnyen érthető, ugyanakkor pallérozott stílus. Fotósainktól is elvárjuk az alkotás igényét. — Milyen rovatokat indítanak? — Az egyikben az iskolai élet nehézségeit, a diákiét szépségeit mutatjuk be. Állandó rovatunk lesz a környezetvédelem és környezetkultúra, beleértve a tágabb környezet és az élővilág helyi védelmének kérdéskörét. Szeretnénk látogatóba menni az ország iskoláiba és máris gondoltunk az iskolai lapok szerkesztőségeire. Legjobb írásaikból rendszeresen válogatunk. Emellett teret szentelünk minden jelentősebb hazai kulturális rendezvénynek, lesz önálló műsorajánlatunk is. De nem feledkezünk meg a gyermekek szüleiről sem. Okét minden, a gyermekük jövőjét érintő témáról tájékoztatni kívánjuk. — Hogyan jut el a lap az olvasókhoz? — Lapunkat március 10- étől kéthetenként, a pénteki napokon 32 színes és feketefehér oldalon magánvállalkozói hálózaton juttatjuk el a hazai iskolákba és művelődési házakba. Távlatokban a határon túli magyarság gyermekeihez is szeretnénk eljutni. Addig is írunk róluk. Szenes János Sarkadon elterjedt a hír, hogy június 1 -jétől augusztus 31 -éig bezárják az óvodákat, s csupán egyetlen „ügyeletes” óvodát tartanak nyitva azon gyermekek számára, akiknek elhelyezését semmiképpen sem tudják megoldani a munkahellyel rendelkező szülők. Pintér Lajos képviselő ezen felvetésére Ungor Margit vezető óvónő a következőket válaszolta: — Valóban tervezzük óvodák bezárását a nyáron, hiszen takarékossági okok miatt nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy-egy óvoda néhány gyerek miatt teljes üzemmel működjék. Mielőtt azonban döntenénk róla, hogy hány óvodát zárjunk be és melyeket, természetesen megkérdezzük a családokat is. Mivel ez az igényfelmérés jelenleg is tart, így nyilvánvaló, hogy döntés még nem születhetett a nyári nyitvatartásról. Jakó Ferenc, a 2-es iskola igazgatója azt javasolta, ne újabl^ szülői értekezletek összehívásával döntsenek a kérdésről, hanem az óvodák küldjenek ki kérdőíveket a szülőknek, s a nyilatkozatok alapján tájékozódjanak az igényekről. Pintér Lajos azt kérte a vezető óvónőtől, a kérdőíveken ne szerepeljen, hogy csak a dolgozó szülők gyermekei ve- heteik igénybe a nyári óvodáztatást, hiszen sok szülő — idény jelleggel éppen nyáron dolgozik a földeken. Ézt támasztotta alá Kiss István, a cigánylakta körzet képviselője is, amikor kérte, hogy a cigányóvoda mindenképp maradjon nyitva a nyár folyamán. Mint mondta, nagyon sok cigány szülő, aki egyébként munkanélküli, a nyáron mező- gazdasági jellegű alkalmi munkákat vállal.----RIA B a nánnal és csokoládéval etette meg a nő a gyerekeit, hogy jó szájízzel távozzanak erről a világról. Aztán gyilkos mennyiségű altatót, adott nekik, hogy örökre elaludjanak. Talán már elsiratni sem tudta őket, hiszen vad tempóban maga is utánuk rohant a másvilágra. Búcsúlevelében olyanokat írt, hogy reszket a világvége közeledtétől, nem bírja tovább, inkább elpusztítja szeretteit, azok se szenvedjenek. Iszonyat! Kicsi fiam egy szép történetet olvas nekem játékos gyerekekről, akik kavicsokkal dobálják a madarakat. Egyikőjük el is talál egy kis fecskét, s a csöppnyi jószág aléltan huppan a földre. Fiacskám hangja megbicsaklik, nem tudja tovább folytatni. Ne sírj, csillagom, hátha meggyógyul az a kismadár — próbálom vigasztalni. Dehogy gyógyul, meghal szegény, ismerem a történetet — zokog a gyerek. Olvasom helyette, s látom, hogy a megszeppent srácok hiába élesztgetik a vergődő madárkát, bizony annak vége .Bújik hozzám az én szomorú kisfiam, és siratja keservesen a mesebeli pihés áldozatot. Mondom neki: látod, a fiúk is bánják már a buta tettüket, de mit tegyenek? Ezután biztos nem fognak madarat pusztítani. Mi pedig úgy tegyük jóvá helyettük is ezt a rossz csínytevést, hogy ha majd megjönnek a fecskék, keressünk egy fészket, és a közelébe viszünk minden finom táplálékot. Jó kövér kukacokat szórunk oda nagy halomba, az a fiókáknak akkora csemege, mint neked a csokoládétojás. Hirtelenjében nem is gondolok arra, hogy a levegőben cikázó villásfarkúak aligha jönnek tenyérből csipegetni. Az a fontos, hogy kárpótoljuk a madárnemzetséget minden elmúlásért. S amikor tervezgetjük az etetést, felszáradnak a könnyek, és már arról beszélünk, hogy egész fecskecsapat vendégeskedik majd nálunk. Most egyetlen madárkának se lenne szabad, még a mesében sem, oktalanul elpusztulni. Hát még a tiszta tekintetű, ártatlan gyerekeknek! Bár az anyai ösztön sokkal erősebb annál, semhogy a külvilág feszültségeit felerősítse, s a kétségbeesés sem torzulhat pusztítóvá. Általában nem. De két gyenge kis test, ha mégis a semmibe hull, őket mivel kárpótoljuk? S a mindennapok enyhébb mérgei mennyit károsítanak életünkön? Még ha át is vészeljük a bajokat, miért az elfecsérelt jókedv, alkotó gondolat, miért? Újdonsült barátom választ adott gyötrő kétségeimre, és mivel másnak is szívesen segít, bemutatom őt. Bili vagyok — mondja, és fekete keménykalapot nyom a fejébe. Mindent megfontolok, végiggondolok, az eszem hatalmas. Ugyan, öregem, ne légy olyan komoly, figyelj az érzéseidre is, szárnyaljon a fantáziád — vág a saját szavába, de ezt már Vili képében mondja, színes csákóval a kobakján. Bili és Vili megegyezik abban, hogy kell egy fáintos söprű, amivel minden haragot kisöprünk a lelkűnkből. Valami különös képességük van arra, hogy lazán, szeretetteljesen nézzék a világot, s a legszebb tulajdonságuk, hogy képesek rádöbbenteni mindnyájunkat: mi is éppen ilyenek lehetünk. Figyeljük őket, nézzük önmagunkat, ahogy évődnek, vitatkoznak. Bili mondja: tudásommal megismertem a világot. Tengerek mélyén és távoli csillagokban vagyok járatos. Pontosan lemértem a távolságot, az időt, még az atomok súlyát is. Gyere velem, pajtás, csodás utazás vár ránk az érzések világában — kacag Vili. Lehetsz felhő és lomha teknősbéka, illatos virágcsokor vagy mélytengeri búvár. Ha szabadon csapong a képzeleted, meglásd, még a szöget is másként vered a falba, ha éppen olyasmit játszol. Két kedves alak, örökké civódnak, győzködik egymást. Ha az egyik azt mondja, édes, a másik csak keserűt állít. Egyetlen közös szavuk van, a szeretet. (Milyen csodálatos: járt a földön egy ember, ama názáreti, aki a legfőbb parancsolatnak is ezt hirdette. Jó lenne kipróbálni végre, hátha van ebben valami...) Annyi sok mindent túléltünk, gondold csak el, akár nagyapáink óta is mennyit változott a világ. Most rajtunk a sor, alakítsunk a sorsunkon — lelkendezik Vili. Tudomány ez is, történelem, pontos törvényei vannak — válaszol Bili. Az ám, majd csodálkozni fogsz, ha meglepetések érnek — kacag a tarka csákós bohém. Kinek higgyünk? Barátom keménykalapot vesz fel, s arra teszi a papírföveget. így vagyunk egészek, ne becsüljük le egyik énünket se, de figyeljünk is mindkettőre. Aztán leveszi a fejfedőket, és nagyon hihetően mondja: nem szeretek jósolni, de meglátjátok, rövidesen jó világ köszönt erre az országra. És elővesz egy gitárt, és lelket simogatóan énekelni kezd valami megnyugtató dalt arról, hogy öröm itt élni, jó együt, becsüljük meg ezt a csodát, amit mindnyájan élvezhetünk. Én pedig melegséggel gondolok arra a két kis halott gyerekre, meg a szegény jó mamájukra, s a mesebeli fecskemadárra, és mind a most élő embertársaimra, meg azokra is, akik előttünk jártak, és majd utánunk jönnek erre a világra. Andódy Tibor Utazás
