Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-07 / 32. szám
1995. február 7., kedd HAZAI TÜKÖR Változik a minimálbér. Február elejétől—a múlt évhez képest mintegy 16 százalékkal emelkedik a minimálbér összege. Abban az esetben, ha a munkavállaló havibérért dolgozik, a törvényben meghatározott legkisebb kötelező munkabér a tavalyi 10 500 forint helyett — 12 200 forint. A változás ugyanilyen mértékű órabér alkalmazása esetén is. A minimális órabér összege 1994-ben 60,50 forint volt, idén 71 forint. A teljesítménybérezésnél a garantált bér kötelező, legkisebb összege a havibérhez hasonlóan 12 200 forint. A minimálbérről szóló rendelet a költségvetési szervekre és a közalkalmazotti és közszolgálati jogviszonyban állókra egyaránt vonatkozik. A mezőgazdaság, vadgazdálkodás és erdőgazdálkodás, valamint a halászat területén tevékenykedő munkáltatók és munkavállalók esetében 1995. szeptember 1 -jéig még a múlt évben megállapított minimálbéreket kell alkalmazni. MSZP-elnök. A Magyar Szocialista Párt szarvasi szervezete a napokban tartott tisztújító gyűlésén Földesi Zoltán országgyűlési képviselőt, a megyei képviselőcsoport vezetőjét választotta elnökévé. Gázprogram. Nagykamarás önkormányzata a körzeti gázprogramban tavaly a családi házaknál megkezdett gáz- bevezetéseket az idén az intézmények bekapcsolásával szeretné folytatni. A pénzügyi lehetőségektől függően a belterületi és az újtelepi óvodában, az öregek otthonában, az egészségházban és a könyvtárban állnak át gázfűtésre. Mikor kézbesítik a fölemelt nyugdíjakat? Az idei nyugdíjak „karbantartásának” módjáról és mértékéről szóló jogszabályra még nem került rá az ország- gyűlési jóváhagyás pecsétje, de a parlamenti pártok és képviselői testületek előzetes megnyilatkozásai arra utalnak: abban egyetértés van, hogy márciusban 10 százalékkal kapnak többet a múlt év december 31-ig nyugdíjba vonultak. Egybevágnak a vélemények abban is, hogy az emelés visszamenőleg, január l-jétől legyen érvényes. Szerémi Lászlónétól, a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat alelnökétől arról érdeklődtünk, hogy várhatóan mikor kapják kézhez az érintettek a fölemelt összeget, illetve a régi és új nyugdíj közötti különböze- tet. Az alelnökasszony elmondta, hogy a korrekció rendkívül nagy adminisztratív feladatot ró a nyugdíjbiztosítóra. Az új összegek kiszámításának, átvezetésének olyan az időigénye, hogy ha a parlamenti döntés február 7-ig megszületik, akkor márciusban az emelt összegekkel csöngethetnek a pénzes postások. Fia viszont ennél később, akkor csak áprilisban lehet számolni a többlettel. —- A körülmények ismeretében az valószínűsíthető, hogy az utóbbi változat következik be. Mert bár a fő kérdésekben közösek az álláspontok, a végrehajtás részleteit illetően rengeteg módosító javaslat került a Ház asztalára. Mire ezeket megtárgyalják a honatyák, alighanem kifutnak az említett határidőből — mondta Szerémi Lászlóné. Ferenczy Europress A Darvas Társaság életéből Egy nyelvész az osztjákoknál A Darvas Társaság legutóbbi összejövetelének meghívott előadója, dr. Csepregi Márta, az ELTE Finnugor Nyelvtudományi Tanszékének adjunktusa már három ízben járt egy néprajzkutató és egy népdalgyűjtő társaságában legközelebbi nyelvrokonaink egyikének, az osztjákoknak a földjén. A hanti- mansi nemzetiségi körzet a mai Oroszország területén akkora, mint körülbelül Franciaország, azt is mondhatnánk, mint Európa egyhatoda. Az itt élő 22 ezer osztják két csoportban él, egy részük a terület északi, más részük a keleti részén. Csepregi Márta a keleti osztjákoknál járt, akik az Ob középső folyásánál élnek, lélekszámúk 2800. Az előadó színes diaképekkel szemléltette mondanivalóját. így láthattuk és hallhattuk, hogy néznek ki az osztjákok, milyen körülmények között élnek. Beszélt az osztjákok vadá- szó-halászó, sátorlakó, helyváltoztató életmódjáról; szokásaikról, szertartásaikról. Hitük az animizmus és a sámánizmus, így a szellemeknek időnként áldozatokat kell mutatniuk. Szent állatuk a medve, a leghosszabb szertartásaik a medvekultusszal kapcsolatosak. Haszonállatuk a rénszarvas, amelynek tenyésztése életmódjukat is nagymértékben meghatározza. A húsát megeszik, bőrét, bundáját pedig ruházatuk elkészítéséhez használják fel. Értelmiségi rétegük nincs, nyelvük főként szóbeliségében él, írásbeliségük az abc-s könyvek szintjén áll. Az iskolában, ha van olyan tanár, aki tud oszt- jákul, akkor tanulhatják a nyelvet, de ez fölöttébb bizonytalan, mert sokan eloroszosodtak, asszimilálódtak. Bár a terület fővárosában, Hanti-Manszijszkban képeznek nemzetiségi tanárokat, a pedagógiai főiskolán kevés a tanár. Az oktatás és a hivatalos érintkezés nyelve az orosz. A Darvas Társaság vendégei Orosházán eltűnődhettek a diaképeket látva. Meddig tud vajon megmaradni ez a pár ezres népcsoport? Talán néhány évtized — és óhatatlanul eltűnnek a térképről. Ezért is nagy jelentőségű az a gyűjtőmunka, amit Csepregi Márta és társai végeztek: a megjósolható kipusztulás előtt, a 24. órában összegyűjtötték ennek az önmagában nagyon szép és értékes kultúrának népdalait, feltárták néprajzát, lejegyezték nyelvének sajátosságait. Lehet, hogy utódaink már csak olvashatnak arról, hogy élt egyszer egy nép, amelyet úgy hívtak, hogy osztják... —SÉ— Minden rosszban van valami jó! MDF-es tisztújítás Gyulán A Magyar Demokrata Fórum helyi szervezeteiben ezekben a napokban folyik a tisztújítás. Az MDF gyulai tagsága az ejmúlt héten választotta meg vezetőit, s az elnökség új tagjai tegnap, hétfő délután a Százéves (Reinhardt) Cukrászdában tartott sajtótájékoztatón számoltak be elképzeléseikről, terveikről. Dr. Pocsay Gábor lett ismét az elnök — aki 1990-ben polgármesterré választása okán mondott le akkor erről a tisztségről — azt hangsúlyozta, hogy az MDF Gyulán az elmúlt évek során megőrizte stabilitását, nem veszített tagságából, sőt növelte azt. Mint mondta a helyi önkormányzati választásokban jól szerepeltek, hiszen hat, általuk támogatottjelölt lett a városi képviselő-testület tagja, ugyanannyian mint az előző ciklusban. A jövő feládatait taglalva arról beszélt, hogy a város közéletében, önkormányzati munkájában jelentős feladatok hárulnak rájuk, s ezeknek maradéktalanul szeretnének eleget tenni. Nyitottak minden a polgári értékeket felvállaló párt iránt, s a konszenzusos megoldások hívei, mindenkor a város érdekeit szem előtt tartva cselekednek, döntenek. Az új elnökség tagjai dr. Erdmann Gyula, Markó István, dr. Lipták István és Krész Ferenc lettek. A tájékoztatón újságírói kérdésre elhangzott, hogy Gyulán az SZDSZ, és az MDF tényleg közel került egymáshoz, megállapodást is kötöttek, mely a város működőképességének érdekében jött létre, ugyanakkor a gyulai demokraták az MSZP helyi képviselőivel is jó kapcsolatokra törekednek. G. I. Veres József: Mini krimi Befejezetlen történet — Maga olvas újságot? — teszi fel a kérdést a rendőrőrs parancsnoka behívott beosztottjának. — Néha... ezt-azt—felel az őrmester, kerülve az egyenes választ, mert nem tudhatja, honnan fúj a szél. — Tessék! — nyom a kezébe a parancsnok egy lapot. — Azt írják, hogy a Ceausescu házaspár él — mármint a diktátorék —; kettesben sétálnak a snagovi tó partján—egy volt szakácsnőjük, valami Anca néni ismerte fel őket. — Nahát! — ámul az őrmester. — Érdekes... hát élnek?! — Épp ezért hívtam: ha mi kiderítjük, mi igaz az egészben — még ha kacsa is —, kitüntetésre van kilátásunk stb. Maga, mint tapasztalt mii... khm... rendőr, ezt egykét nap alatt tisztázhatja. Tehát: elmegy a szerkesztőségbe, megtudja az Anca néni címét, kikérdezi, sétál egyet a tó partján... de hát magának nem kell részleteznem... Nyomozásra fel! Az őrmester könnyen megtalálja az újságírót; kérdésére az ártatlan arccal néz rá: — Az Anca néni címét? Azt bizony nem tudom... Az esetről véletlenül szereztem tudomást — hallomásból. — Elhiszem — vigyorog az őrmester. — S azt is tudom, egy újságíró, amikor hazudik, mindjárt el is hiszi, hogy igazat mond. Én nem... De gondolja meg: elhíresztelték az esetet, s azoknak, akiknek érdekükben állt titkolni mostanáig, hogy a diktátor és felesége él, gondjuk lesz arra, hogy a tanút, vagyis Anca nénit elhallgattassák. Semmi kétség: ők megtudják a címét—Ceau- sescuéknak nem volt éppen olyan sok szakácsnőjük Sna- govon. Kikészíthetik mindegyiküket... Tehát: Anca néni veszélyben van; szüksége van a rendőrség védelmére... Nos? — Kérem, lehet, hogy igaza van — szeppen meg az újságíró —, de a címét nem ismerem —csúsztat át egy papírlapot az őrmesternek, aki megértőén bólint, elégedetten kezet rázva a riporterrel sietve távozik, hogy a közeli cukrászdában megigyon egy csésze kávét. A cukrászdában azonnal kiszolgálják, s meg sem kérdik, óhajt-e fizetni... Anca nénit az őrmesternek nem volt nehéz megtalálnia — úgy ismerte a környéket, mint az apja tenyerét —, a kapott pofonok nem engedték azt elfelejteni. Anca néni csak résre nyitotta az ajtót, zörgetve a biztonsági láncot. Az őrmester udvariasan „kezét csókolomot” köszönt, s katonásan jelentette: a rendőrségről jön. — Egyébként ez látszik az egyenruhán — tette hozzá viccesen. — Nem a ruha teszi a rendőrt! — hurrogta le Anca néni. — Láttam én már karón varjút! — Engem inkább az érdekelne — mutatta be szolgálati igazolványát az őrmester —, mit látott a tó partján. Gondolhatja, hogy azok után, amit kikotyogott, veszélyben van; szüksége van a rendőrség védelmére. Anca nénit az igazolvány megnyugtatta, s beengedte az őrmestert, akit orrba vágott egy ismerős szag; — Szilvaízes palacsinta! — rebegte meghatottan. — Jó szimatja van — dicsérte meg Anca néni.—Megkínálhatom palacsintával — s melléje egy csésze teát? Az őrmester előzetesen és illedelmesen megköszönte a szívességet, majd csészézés közben, a teát szürcsölgetve rátért látogatása céljára. — Hogy láttam-e a boldogtalan megboldogultakat? — gondolkodott el Anca néni. — Eleinte én is azt hittem, hogy őket láttam. Mivel az újságírók rám terelték a közfigyelmet, megértettem, hogy veszélybe kerülhetek, ezért öntöttem magamba annyi bátorságot fél deci konyakkal, hogy kimenjek ismét a tó partjára, meggyőződjek arról, hogy ők- e, s hogy megismertek-e engem? Nos, egy bokorból kihallgattam őket, s ahogy eltávolodtak tőlem, a fejemre csaptam: hogy nem jutott eszembe hamarabb! Láttam ezeket a két Ceausescuval — véletlenül; szerencsémre ők nem tudtak erről —, és majdnem elájultam. Képzelje: Ni- colae és Elena két-két példányban! — Nem valami jó itóka hatása volt? — kockáztatta meg az őrmester a kérdést. — Ugyan! — tiltakozott Anca néni. — Ki mert ott inni? Hát nem emlékszik a 400-as Törvényerejű Rendeletre? Munkaidőben nem 400, még 200 grammot is alig mertünk megkockáztatni!... Biztos: négyen voltak; a diktátorok, meg a dublőrök! A tó partján a dublőrök sétáltak — de már nincsenek Snagovon; elhúzták a csíkot valamerre. — Tehát nem az italtól ... dublőr és dubloz... — morfondírozott az őrmester. — Gyanús dolgok... — Nem óhajt még egy palacsintát? — riasztotta fel gondolataiból Anca néni. — Vagy egy pohár francia konyakot? — Szolgálatban vagyok — tiltakozott az őrmester, majd kíváncsian feltette a kérdést: — Tényleg francia? — De még milyen! — dicsekedett Anca néni. — A megboldogultaktól maradt; ők felbontott üvegből másodszor nem ittak; ami maradt — a miénk volt. — Tényleg francia! — hör- pintette fel a pohár tartalmát az őrmester, és izzadni kezdett, nemcsak az italtól, hanem attól is, hogy Anca néni—leöntve a torkán a maga részét — levette a parókáját meg a szemüvegét: — Úgy látom, megbízhatok magában. Szólítson Ancának, ne nénizzen — nem vagyok olyan öreg, de kénytelen voltam álcázni kilétemet. Hogy miért — érthető. Nem? — Eeee!... — állt fel meglepetésében az őrmester, majd sietve hozzátette: — Engem Dánnak hívnak. — Erre iszunk még egy pohárkával — töltött újra Anca (néni?) és rámosolygott az őrmesterre. — Egészségére! — egyezett bele az őrmester. — Tehát: dublőrök... A helyzet komoly — ki tudja, kiknek milyen szándékaik vannak. Nos, dolgozzunk ki egy tervet, mit kell tennünk; azt majd megbeszélem a parancsnokommal: több szem többet lát, na meg ő mozgósítani fogja a megfelelő erőket... — Micsoda?! Dublőrök? — csodálkozik a parancsnok. — S hátha a dublőröket végezték ki, s a diktátoréi?! Tudja, hogy Hitlernek is voltak dublőréi? No de lássuk, nekünk mit kell tennünk — a helyzet nem veszélytelen. S ha mi oldjuk meg a kérdést: kitüntetések, prémiumok — lesz mit aprítania a tejbe, amikor nyugdíjba megy. — Ha lesz majd tej — próbál szellemeskedni az őrmester, és elkomorodva kezdi- ismertetni tervét: — Elsősorban is Anca védelmére kell gondolnunk — ő van a legnagyobb veszélyben. Ezt a feladatot magamra vállalnám... — Anca? — fülel fel a parancsnok. — Mintha a „néni” nélkül mondta volna. Hány éves az a nő? — Nem több ötvennél; fiatalabb, mint én, de értheti: álcáznia kellett kilétét. — S tényleg a Ceausescu szakácsnője volt? — Ha kóstolta volna a palacsintáját, nem kérdené: kitűnő szakácsnő ma is! — Ahá! Ezért óhajtja vállalni a védelmét! — Meg a nyugdíjra is gondoltam: van egy takaros kis háza. — Rendben. Majd ha... De most lássunk hozzá a dublőrügy lebonyolításához! Mit gondol, a tervük alapján mennyi időre van szükségünk? Befejezzük egy hét leforgása alatt? — Aligha... Hátha a dublőröknek is vannak dublőré - ik?!...
