Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-07 / 32. szám
íSrékés megyei hírlap Földink volt. Székely Béla katonatiszt, újságíró, szerkesztő 1912-ben ezen a napon született Orosházán, és 1971- ben Budapesten halt meg. A kiskunfélegyházi tanítóképző elvégzése után az orosházi evangélikus népiskola tanítója, majd elvégezte Budapesten a pedagógiai szemináriumot és napidíjas tanító lett. 1945 áprilisában Esztergom- Komárom vármegye főispánjává nevezték ki. 1945—48- ban a Nemzeti Parasztpárt Országos Központjának osztályvezetője. Az MKP-val való szoros szövetség politikáját képviselte. Tiszti tanfolyamok után 1949-től katonai pályán ténykedett, 1957-ben nyugdíjazták. Ekkor kezdett írni, rendszeresen publikált központi napilapokban. Egészségház. A kunágo- tai önkormányzat első félévre tervezett munkálatai közül kiemelkedik a Rákóczi és Dózsa utca kereszteződésében levő egészségház felújítása. Az egészségügyi intézmény tatarozása indokolt és elkerülhetetlen. A tervezett 360 ezer forintos ráfordításban, többek között, szerepel a belső vizesblokk kialakítása, az épületegység korszerűsítése, valamint a gázfűtés rendezése. Nőtt a Mini. A gyulai Mini market, az éjjel-nappal, munkaszüneti napokon is nyitva tartó, sokak által kedvelt élelmiszer- és vegyiáru- bolt átköltözött a buszpályaudvar egyik oldaláról a másikra. A Gótika Kft. által készített épület piac felőli sarkán, a korábbinál tágasabb helyen várják a vásárlókat.-------------------- MEGYEIKÖRKÉP T anulmányok a 250 éves Orosháza és vidéke történetéről Ezzel a címmel jelent meg egy impozáns kötet Orosházán, gazdasági nehézségek és szellemi ínség közepette, vagyis kisebbfajta csodaként. Fennállásának 250. évfordulóját ünnepelte a város 1994-ben, amikor e kötet létrehozásán munkálkodtak az akkori önkormányzati képviselők, élükön dr. Gulyás Mihály polgármesterrel és idén, a Magyar Kultúra Napja alkalmából ünnepi esten mutatta be a könyvet a nagyközönségnek, a város lakóinak dr. Szabó Ferenc megyei múzeumigazgató. (Ezt megelőzően a múzeumban a szerzők s a meghívottak egy műhelybeszélgetésen vehettek részt.) Az evangélikus templom Orosházán — a felvétel 1925-ben készült A 438 oldalas kiadvány 22 szerző és 13 lektor közreműködésével jött létre, az országos hírű tervező, Pe- tőcz Károly és az ugyancsak országos hírű gyomai Kner Nyomda kivitelezésében, Szűcs László és Krajcsovics Béláné fotóival és reprodukcióival. A 22 szerző közül hatan a Nagy Gyula szerkesztette kétkötetes városmonográfiában is szerepelnek, (Csizmadia Lajos, Dénes György, Elek László, Gulyás Mihály és az akkori csapat Benjáminjai: Hajdú Mihály és Szabó Ferenc. Mára ők lettek a mostani csapat vezéregyéniségei: Szabó Ferenc nevét ott láthatjuk szerzőként, lektorként és felelős kiadóként. Hajdú Mihály pedig az egyik legérdekesebb és ezzel együtt szakmailag az egyik legszínvonalasabb tanulmányt írta a kötetben. A szerzők közül heten laknak Orosházán: Pintér János, Hévízi Sándor, Csizmadia Lajos, Fekete Sándor, Elek László, Dinnyés József, Koszorús Oszkár, nyolcadikként az előszóíró Gulyás Mihályt is meg kell említenünk. Tizenöten pedig Orosházáról indultak vagy egy bizonyos ideig itt éltek Orosházán. Van a szerzők között egyébként három vásárhelyi, egy szarvasi, egy battonyai és két budapesti lakos is, a tanulmányok témája azonban minden esetben Orosháza és környéke. A kötet céljait legjobban dr. Gulyás Mihály előszava fogalmazza meg: „A város önkormányzata és a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága összefogásával megjelenő tanulmánykötetet fontos eredménynek tekinthetjük. Mindenekelőtt azért, hogy a jeles jubileum szellemében és alkalmából tovább bővítette, mélyítette mindazt, amit elődeink és a magunk múltjáról, hagyományairól tudnunk, ismernünk kell. A kutatás szerves fejlődése jegyében született dolgozatok egyik része új szempontok alapján és részletesebben világítja meg a város és környéke XVIII. századi históriájának, majd polgári kori történetének a monográfiában ki nem fejthető kérdéseit. A tanulmányok másik csoportja a város életében meghatározó szerepet betöltő evangélikus egyházközség múltjának alapkérdéseiről, a gyülekezet jeles személyiségeiről, magas szintű népoktatási törekvéseiről ad képet. Ezekről a fontos témakörökről a monográfia az állampárti diktatúra idején csak részben emlékezhetett meg. Az irodalomtörténet és a művelődéstörténet, a helyi sporthistória eddig érdemben fel nem tárt vagy még soha nem tárgyalt kérdéseivel szintén alapos dolgozatok foglalkoznak. Az orosházi és környéki tanyavilággal kapcsolatos tanulmányok, közlemények egyfelől hiányt pótolnak, másfelől az eddigi kutatásokat egészítik ki.” A múzeumban rendezett beszélgetésre egyébként csaknem minden szerző eljött, hogy a jól végzett munka örömét megosszák egymással. De érezhető volt a tettvágy is: a beszélgetés ugyanis a következő kötet tervezgetésével zárult. Annyi jó ötlet hangzott el, hogy bíznunk kell a folytatásban, mely legalább ilyen tartalmasnak ígérkezik, mint ez. Sok mindentől függ persze, hogy mikor jelenik meg az új könyv, de a szerkesztői instrukció szerint a kéziratok leadási határideje: 1997 első negyedéve. Somi Éva Megkérdeztük olvasóinkat Ki lenne Jákob István, 27 éves, békéscsabai üzletvezető: Hogy ki lenne jó, nem tudom, de a kinevezést úgyis fent döntik el. Már olyan változatot is hallottam, hogy Nagy Sándor is a szóba jöhető jelöltek között van. Legyen bárki is az új pénzügyminiszter, a privatizációt mindenképp fel kell gyorsítani. Én személy szerint sajnálom Békési László lemondását, ő elkezdett valamit, amit folytatni kellene. a legjobb pénzügyminiszternek? Kissné Betkó Katalin, 54 éves, orosházi könyvtáros: Békési Lászlót a megszorítások miatt sokan nem szerették, pedig amit kitalált, az nem volt rossz. Ha előre akarunk jutni, áldoznunk is kell. Az eredményességhez gyakran kevésbé szimpatikus lépések vezetnek. Őszintén szólva, sajnos nehezen tudok olyan személyt elképzelni, aki a továbbiakban az ő koncepcióját megvalósítaná. Malkócz László, 52 éves, telek- gerendási rokkantnyugdíjas: Persze, hogy kell új pénzügyminiszter. Hogy, ki lesz az mindegy, csak az árakat ne emelje tovább. Mi rokkantnyugdíjasok nagyon kis pénzből élünk, ezért a drágaság érzékenyen érint bennünket. Én azt hiszem, hogy a következő pénzügyminiszter jobban meg fogja érteni a népet, és jobbra fordul a sorsunk. Ha okosan gazdálkodik majd, elégedettek leszünk vele. Pinka József, 28 éves, gádoro- si hentes: Ez nagyon nehéz kérdés. Ráadásul annyira nem vagyok jártas a politikában, hogy név szerint meg tudjam mondani, ki lesz az új pénzügyminiszter. De bárki is legyen, kinevezése után egy darabig jobb lesz. Az elején még nem emeli az árakat, de később ő is megteszi. Én a lemondott pénzügyminiszterrel sem voltam túlságosan elégedett. (Magyari) 1995. február 7., kedd Lépésváltás a fejekben (Macskaköröm — az év első könyve) Nem minden büszkeség nélkül szavalom:—, A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog..." —Ez micsoda? — Ezek József Attila metaforái kisfiam, vagy nem azt kérted, hogy mondjak neked metaforákat? —De köznyelvi metaforákat! — Ja. hát akkor vegyük elő Zöldi Laci bácsi könyvét! Nos, a fent vázolt — szinte véletlen—szituációnak köszönhető, mert elég ritkán tanulok az unokámmal, hogy jelenthetem: a Macskaköröm idei kötete sikerrel hasznosítható az oktatásban is. Ezzel a megállapítással persze nem akarom — ,.ellensúlyként" —senki malmára hajtani a vizet. Bár—miként látható— magam is hatása alatt vagyok a gyűjteménynek. A gyerek pedig, hogy úgy mondjam, komplex ismeretekre tett szert. Ami nem kis dolog tízesztendős korban. Mert nemcsak honunk kiválóságai közül jegyezte meg sok embernek a nevét, de jelentősen gyarapodtak társadalmi és politikai ismeretei is. A szociális érzékenységről s az anyanyelvi kultúráról már nem is beszélve. Stúdiumunk közben csak egyetlen kínos pillanatot éltem át, mikor azt kérdezte: te miért nem vagy benne a könyvben? Persze megpróbáltam magam kivágni. Imigyen: Hát, mert én nem vagyok se zseniális, se híres, se hírhedt, se nagyon okos, se nagyon ostoba... —Es a Laci bácsi ba?'átsága ? (Vajon honnan veszi ez a kölyök, hogy olykor a barátság okán minden más szempontot mellőznek a felnőttek?) — Tudod, ő nem elfogult — mondám, ami kielégítette az unokámat, aki—metaforáival a füzetében — magamra hagyott. Egyébként igazat mondtam! Zöldi Lászlóban — miközben válogatta a kötet „köpéseit” — (arany is van közöttük) tényleg nem munkált semmiféle elfogultság. Na jó, némelyik művésznek vagy közéleti embernek nem lehet mind a két vagy három mondása egyaránt érdekfeszítő, a nevek azonban joggal keltenek figyelmet. De szó sincs semmiféle prekoncepcióról, méricskélősről, ilyen-olyan orientációra utaló törekvésről. Más dolog, hogy az arányokra (ez Pataki Judit és Szoboszlai Margit szerkesztői érdeme is) nagy gondfordíttatik. Hát én persze elfogult vagyok! Mazsolázgatok (édes istenem, most ments meg a képzavartól), itt-ott belecsippentve a nagy tál tészta egy-egy szeletébe. De hát ki szeret mindent, avagy mindenkit? A végeredmény? Bársony Éva bölcsességével válaszolok: „Tehetségtelen emberek soha nem okoznak csalódást, erre csak a tehetségesek képesek. ” Zöldinek láthatóan megvannak a stabil emberei; a sztárok, akikért érdemes befizetni. Ha nem találtam volna meg Lezsák MACSKAKÖRÖM 1995 •P •>*> EGY ESZTENDŐ •>*> LEGJOBB / LEGROSSZABB MONDATAI •>*> n*> Ha e gyűjteménybe kívánkozó idézetre bukkan az idén az olvasó, küldje be! Sándort a könyvben, nagyon csalódott volnék. „Ha eljön az ideje, akkor humorizálni is fogunk”—közli a mester. Egyelőre mások humorizálnak. Például Orbán Viktor: „Az ellenzék reménykedik, hogy gondolatai becsúsznak a kor- mányrudat tartók haja alá.” Vagy ezt nem humornak szánta a Fidesz elnöke? Az a helyzet, hogy most még nyersen és nem igazán strukturálva kapjuk az anyagot; a jövő filológiai elemzései majd mindennek mélyebb értelmet adnak. Én különösen arra vagyok kíváncsi, hogy a vitézek szíve (411-et avattak Szegeden az idén) meddig őrzi majd nagymesterük pallosának érintését? Nem akarom elkiabálni, de most születnek a jövő szólásai, szállóigéi is. Például Göncz Árpád megállapítása pillanatnyilag így fest: „Általános beidegződéssé vált, hogy ki-ki a más lelkiismeretét vizsgálja a magáé helyett. ” Egy kis tömörítéssel. nyelvi leleménnyel bizony szólást formálhat ebből a magyar. Az igazi szittyának azonban nincs arra szüksége, hogy elméjének szüleményét alakítsa a társadalmi, a nyelvi közeg. Utoljára Zeusz fejéből pattant ki ilyen készen, ilyen tökéletesen egy istennő (Paliasz Athéné), mint eme mondat: „Ne másszon fára az, aki nem tud úszni, mert elüti a vonat. ” (Siklósi András szegedi mérnök bravúrja ez — még hallani fogjuk a nevét.) Az ember — ahogy immár szisztematikusan—halad előre a könyvben, egyre inkább meg- vidámodik. Ebben része van Hernádi Gyulának is, aki ezt mondja: ,yiz ember azért boldogtalan, mert nem nem tudja, hogy boldog.” Hol a boldogság mostanában? Minden bizonnyal itt vagyon ebben a kis könyvben is; Egy esztendő legjobb/leg- rosszabb mondatai között. De azért azt jó volna tudni, hogy melyek (lesznek majd később) az igazán jók és a teljesen rosszak... Úgyhogy jobb ha „behúzott körmökkel beszél" a recenzens. Gyarmati Béla • • ünnep és táncverseny Táncversennyel ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját Szeghalmon a Sárréti Társastáncklub, amelyen nyolc település 26 táncospárja lépett fel.'A „D” junior standard versenyben az ócsai Bácsfalusi Gábor—Huber Anita kettős nyert, és ők nyerték a latin versenyt is. A „C” junior standard versenyben szentesi siker született, Székely Dániel— Bölcskei M. Henrietta nyert. A versenyek szünetében a Sárréti Társastáncklub formációs bemutatóival aratott megérdemelt, nagy sikert. Külön említésre méltó, hogy két helybeli páros, Nagy-Pál Zoltán— Pócsik Krisztina és Kincses András—Kónya Bernadett nemcsak a versenyen szerepelt sikeresen, hanem szinte valamennyi formációban is táncoltak. A verseny közben kedves ünnepségre került sor: a megyei táncklubok vezetői üdvözölték a húszéves sárrétieket és vezetőjüket, Sziliné Csáki Emíliát, akit munkatársai és volt táncosai is köszöntöttek. Gila Károly
