Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-04-05 / 30. szám
6 1995. február 4-5., szombat-vasárnap #BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Hétvégi Hírlap-magazin — Egy könyvtárnyi szerepet, költeményt tudok még ma is fejből. Istenem, azért, amennyit én tanultam, már több doktori diplomát is kaphattam volna, pedig még főiskolára sem jártam... — kezdi a beszélgetést az ország egyik legnépszerűbb művésze, aki február 10-én tölti be 75. életévét. A torta, az ünneplés helyett most mégis az élet hétköznapi dolgai kerülnek szóba: az, hogy eredetileg hegedülni tanult, s ha annak idején Fricsay Ferenc karmester nem távozik külföldre, Bessenyei talán nem is színészi, hanem zenei pályát választ. „Nekem elég volt annyi, hogy a feleség kérdezett: Mikor jössz haza?" (Archiv fotó) Salieri ártatlan — A mester megbotlott Vérrög ölte meg Mozartot Egyre több tény szól amellett, hogy megalapozottak az utóbbi időben újra és újra felbukkanó vélemények: Mozart halálát nem csak a nagy szegénység és az ebből adódó hátrányos körülmények okozták, de nem is fő ellenlábasa, Salieri tehet róla, hogy a salzburgi zeneszerző-óriás 1791-ben, mindössze 35 éves korában meghalt. Miles Drake professzor, a híres amerikai neurológus nemrégiben részletesen megindokolta: biztos benne, hogy Mozart agysérülésben halt meg, amit bizonyos fokú alkoholizmusának „köszönhetett”. Az ohioi tudós állásfoglalását azután tette közzé, hogy rendelkezésére bocsátottak minden, a komponista halálával kapcsolatos anyagot. Megállapította: Mozart bal szeme és füle között eltört a koponyacsont. Ez olyan szerencsétlen módon történt, hogy a csodagyerekként indult zeneszerző agykárosodást szenvedett, s talán ennek a következményeibe halt bele 1791 decemberében. Mozartról feljegyezték, hogy olykor kissé kapatosán botorkált későn este haza, s gyakran elesett a kockaköves, kivilágítatlan utcákon. Az orvosok azt is kiderítették, hogy Mozart fejsérülése jellemző a mérsékelt alkoholistákra. Ezek nem sokat isznak, csak annyit, hogy jól érezzék magukat, viszont már ebben az állapotban is sokszor megbotlanak. Eddig azért nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget Mozart ita- lozási szokásainak, mert a fő bűnbaknak — legalábbis ami a közvetlen halálokot illeti — Salieri mesterkedéseit tekintették. Ehhez az is hozzájárult, hogy a kortárs olasz zeneszerző eleinte azt vallotta: ő mérgezte meg Mozartot. Drake professzor felhívja a figyelmet: Mozart sajnálatos alkoholizmusát támasztja alá a barátaival folytatott levelezése is. Leveleiben ugyanis gyakran panaszkodott fejfájásról, szédülésről, tájékozódási zavarokról. A mester utolsó napjainak orvosi krónikája pedig arról tanúskodik, hogy agyában a sok sérülés következtében vérrög keletkezett, ami halálához vezetett. (FEB) A szerelem maga az élet Bessenyei Ferenc a zenéről, a nőkről, a hűségről és a vállalkozó példájáról — Nem lettem hűtlen a zenéhez, nevezetesen a hegedűhöz sem. Több százszor hegedülgettem a háztetőn. És még hányszor lehettem volna tejesember, ha — máig sem tudom miért — évekig nem parancsolják le a színpadról a darabot. Imádtam Kodály Háryját is, szerettem Higgins tanár urat és a szépséges My Fair Ladyket... — Nem titok, hogy nagy tisztelője a gyengébb nemnek... — És ez miért baj!? Az emberi életben nincs fontosabb, mint a szerelem. A szerelem maga az élet. Van annál szebb, mint amikor egy lány és egy fiú megfogja egymás kezét és várat épít a halál ellen azzal, hogy házasságot köt, gyerekeket vállal? — A hűség — állítólag — nem a legjellemzőbb erénye. —Na, hogy hűséges lennék, azt még az ellenségeim sem állíthatják rólam! Sokat gondolkodtam rajta, miért nem tudtam kézen fogva, andalogva sétálni. Mindig otthagytam a páromat, ha megérdemelte, ha nem. Miért? Eleinte talán bizonyítani akartam magamnak: bár nem jártam főiskolára, mégis színész vagyok, aztán jöttek az újabb és mind nehezebb kihívások. Én ötven esztendeje egyfolytában bizonyítok, és csak a saját sorsom érdekel. Nincs az a szent asszony — talán szép emlékű édesanyám kivételével —, aki ezt tartósan kibírta volna. És nekem elég volt annyi, hogy a feleség kérdezett: Mikor jössz haza? Bessenyeitől ezt még egy szerető sem kérdezhette meg... — Pályájával elégedett lehet: mindent eljátszott, amit csak lehetett. — Hogyan lennék elégedett? Bánk bánt kellett játszanom — egyébként nagyon szerettem —, bár Katona drámájában az igazi jó szerep Tiborcé. Sohasem játszhattam el. Kétszer voltam Othello, előbb a Nemzetiben, majd a Madáchban. De micsoda különbség volt a két előadás között! Nemcsak az évek múlása miatt, hanem azért is, mert közben mi, nézők és színészek is változtunk. Nem éppen a javunkra. Az ötvenes évek elején a régi Nemzetiben, ott, ahol a 6-os megállt, Major Tamás Jágója mellett játszottam a féltékeny mórt. A közönség egyértelműen a tisztaság, az ártatlanság pártján állt, Des- demonáért izgult. Később a Madáchban, Huszti Péter egyébként remek Jágója, már megváltoztatta ezt a rokon- szenvet. Ha nem is értettek egyet a cselszövésekkel, ármánykodásokkal, de díjazták, értékelték az akarást, a kitartást. Desdemona és Othello további sorsa kevésbé volt érdekes. De szép ajándéka lett volna a sorsnak, ha eljátszhattam volna még egyszer Othellot! Vajon mi érintené meg a mai embert Shakespeare féltékenységi drámájából? Elkeserítőnek sejtem a választ: semmi. Ma nem Othello a példa, hanem a sikeres vállalkozó! Talán ő a mai kor Jágója. Nos, azért játszanám el szívesen ezt a velejéig romlott figurát, hogy megmutassam: emberek, ezt nem szabad! Szabó Margit Ferenczy Europress A salzburgi zeneszerző mindössze 35 évet élt, s ez idő alatt is maradandót alkotott... Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége Van-e örök visszatérés? ki, melyiket tartja pozitívnak, vagy negatívnak. Krisztus előtt hat évszázaddal Par- menidész szerint a könnyű pozitív, a nehéz negatív érzetet kelt, az általa felállított ellenpárok alapján. Például a meleg-hideg, a fény-sötétség, a létnemlét első tagja pozitív, a második negatív. Beethoven éppen fordítva, a nehezet vallja pozitívnak. És ott van még ugyancsak bevezetésül a német szólásmondás: Einmal ist keinmal. Azaz „Ami csak egyszer történik, mintha sohasem esett volna meg. Ha az embernek csak egy életet szabad élnie, olyan ez, mintha egyáltalán nem élne.” S ha így van, nincs mód ellenőrizni döntésünket, mert nincs mód az összehasonlításra. A főhős, Tomas megfogalmazásában arra, hogy „Mi jobb, ha Terezával él, vagy egyedül marad?” Tomas, Tereza, Sabina és a svájci Franz élete a történelembe ágyazódik, mondhatni annak a függvénye, mint végül is szinte mindenkié valamiképpen. Csak hát óriási különbségek vannak mégis, mert a világtörténelmi borzalmak időnként csak-csak szünetelnek vagy alábbhagynak. Nincs mindig ’56 vagy ’68, a maga következményeivel. Az a ’68 utáni, minden mozzanatában ellenőrzött és korlátozott élet, a hatalmat kiszolgáló talpnyalók, köpönyegforgatók közepette, ami főleg Tomas mozgásterét befolyásolta, de a többiekére is rányomta a bélyegét. A svájci Franz- ra a disszidált Sabinán keresztül. Szerelem. Élet. Halál. Haza. Szabadság. Melyik miként hat az egyikre és a másikra... Izgalmas kérdés, akár a test és lélek viszonyának alakulása egy olyan talpig tisztességes emberen belül, mint Tomas, a sebészorvos. Aki a puszta szexualitás, tehát más nők nélkül nem tudta volna még Tere- zával sem elképzelni az életet. Pedig szerelemmel szerette és csak őt egyedül mind e közben is. Nem meglepő, hisz az élet annyiszor produkál ilyet, csak mélyen elgondolkoztató ebben a kapcsolatban is a sors kegye, vagy fintora: hat véletlennek kellett történnie a szerelem létrejöttéhez. Kezdve azon, hogy az influenzába esett főorvosa helyett Tomasnak volt muszáj elmennie a pincémő Tereza városába és ott az újabb véletlenek követték egymást. Ha a hatos lánc első szeme, a főorvos betegsége kiesik, sohasem találkoznak egymásai. Egyáltalán nem véletlen viszont a család, az anyák és apák hatása, meg a feleségeké. Szinte végzetes, akár a politika szerepe, különösen, hogy szerelemmel fűszerezett és a csapda, ha lassan is, de bezárul. De még mindig nincs vége, mert valahol mindig ott bujkál, kísért a lelki béke, ami nélkül nyűg az élet, s amit oly sokféle módon lehet megszerezni. Kinek, kinek a testére szabva, bebeszélt hittel vagy józan kétkedéssel kibélelve. Vagy inkább: ahogy a sors hozza? Ahogy a csillagokban van megírva? Ahogy a nem is olyan távoli ősök beprogramozták? S ahogy ezt a szülői minta és bánásmód tovább alakította? Ki tudja, merül föl a gondolat A lét elviselhetetlen könnyűségét olvasva, a mély esztétikai élvezet közben. Gondolat és élvezet nem zárják ki egymást, mint ahogy az sem, hogy ez a regény nehéz és könnyű olvasmány is. Együtt és egyszerre teremti meg a jó könyv nélkülözhetetlen „kellékét”, a feszültséget. Az ilyen jó könyvét, amely nem lilán gőzölgő képzelgésekkel van teli, hanem tűnődésre késztető gondolatokkal, amik valóságos sztoriba ágyazódnak. S érthető, egyszerű szavakkal kifejezve a bonyolult dolgokat is, tárják fel a regény tartalmát és az összefüggéseket. Az ilyen mesterien megírt, megkapó könyvet veszi meg elolvasás után az ember, hogy időnként, amikor vágyik rá, leemelhesse a polcról. Vass Márta A cseh író, a fogalommá lett Kunaera JVLilan Kundera, a hazájából nyugatra távozott cseh író az idők folyamán oly híressé vált a művei által, hogy neve csak mint Kundera szerepel könyvének magyar fordításán is. Még életében fogalom lett, s ha a négy magyarul megjelent könyvéből valaki csak ezt a mostanit ismeri meg, akkor is megérti, miért. Valódi regény ez, emberi sorsokkal egy leigázott hazában, összekapcsolva azzal kérdéssel, hogy mi a lét, az élet értelme, sőt: egyszeri, megismételhetet- len-e az, mert ha van örök visszatérés, amivel Nietzsche foglalkozik és a legsúlyosabb tehernek tartja, akkor minden mássá válik, mint aminek kinéz. További filozófiai kérdés: mi a nehéz és mi a könnyű? Más-más felelet lehetséges rá oly értelemben, hogy
