Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-04-05 / 30. szám

A szerelem maga az élet

Casanova örökösei

Az ország egyik legnépszerűbb művésze, Bessenyi Ferenc február 10-én tölti be 75. életévét. Az ünneplés helyett ezúttal az élet hétköznapi dolgai kerülnek szóba.

(6. oldal)

A nő finom érzékkel már az első öt perc után átlát a férfin: a mód, ahogy a női nemhez közeledik, elárulja őt. Léteznek férfi típusok, amelyek minden nő jól ismer.

(8. oldal)

A Katolikus Kör vasárnap esti bálját a Békés megyei Kaszinó összes

Bál anno és most

helyiségeiben tartották meg.

Kilenc óra után kezdett gyülekezni a közönség. Tíz óra felé vette kezdetét a tánc ropogós csárdással, mely egy órán keresztül tartott. Mazurka, polka, boszton — a modern táncok teljes mellőzésével — szerepelt a táncrendben. A bál rendezősége a megjelent hölgyek névsorát nem bocsátotta rendelkezésünkre és így sajnálatunkra — azt nem áll módunkban közölni.

A mi feljegyzéseink szerint — a szupécsárdást harminc pár táncolta. A fiatalemberek között sok volt a statiszta.

A fenti sorok 1926 -ban íródtak és a Békés című lap február 10- ei számában jelentek meg. A tudósításból az is kiderül, hogy az említett bálon „megjelent báró Apor Vilmos plébános, Németi József reálgimnáziumi igazgató, Tanczik Lajos rendőrfőtanácsos, dr. Medgyesy Ágoston ügyvéd, dr. Hoffmann Károly tiszti főügyész, Kaufmann Ödön, Armandola Vladimir őrnagy és még számosán”. így mulatott hát közel hetven évvel ezelőtt a nagyérdemű.

Majd hét évtized nagy idő. Több, mint egy emberöltő. Átalakult, megváltozott minden. A bálok már nem este tízkor kezdődnek, ha akkorra tennék, nem is nagyon értenék, miért oly későre hirdették. Aztán hol van már a nyitó szupécsárdás, és hol a mazurka, polka, meg a boszton? Van-e a hazában, aki még el tudja lejteni őket? A bálozó hölgyek névsorát sem teszik már közzé — na, képzeljék el, amint egy lapban viszont olvasnák a nevüket, hogy ott voltak és mulattak. De a „plébánosok” sem igen járnak már bálba. Valahogy nem illik. Miért nem? Ki tudja? És hát persze, kaszinó sincs már, ha lenne is, kellene hozzá vagy húsz év, hogy a szót — kaszinó — ismét jóízűen használhassuk. Mert — ne tagadjuk — kaszinó alatt sokan hosszú ideig csak úrikaszinót értettek. De hagyjuk a múltat. Mélyedjünk el picit a jelenben. „Mazsolákért” Gyulára mentünk, a jegyesek báljára.

Nászéjszaka előtt...

„Szombaton este — épp egy hete — a Bianca esküvőiruha- szalon és a Fábián-fotó rendezésében megtartották a farsang egyik legsikeresebb mulatságát — a vidéken bizonyos előítéletekkel járó jegyesbálat. Az est, s az azt követő elitbál minden várakozáson felül sikerült. Az Erkel gyógyszálló átalakított konferenciaterme valóságos fényárban úszott és pontban fél nyolc órakor egymás után érkeztek a bálterembe a finom ízléssel válogatott ruhákba öltözött hölgyek és urak. Esti nyolc órakor, amikor tulajdonképpen a felvonulás és a bál kezdődött, négyszázan szorongtak a teremben, hol megjelent Lebenszky Attila polgármester is feleségével.” — valahogy így kezdődött volna anno ’26-ban a tudósítás, amely ma is helytálló lenne, ha

az emelkedett hangot és az újságírói túlzásokat leszámítjuk belőle.

Volt persze emelkedettség — de jókedvből és hangulatból. Két vőfély gondoskodott róla. Mindjárt el is pletykálom egyikük alkalmi viccét: „Tudják mi a különbség a fűnyíró és a menyasszony között? Nem tudják? Nyúljanak alájuk, és megtudják!” Rigmusaik épp ilyenek voltak, pajzánok és sikamlósak, de az vesse rájuk az első követ, aki lakodalmas bálban megsértődik rajtuk. „Gratulálok amiért megnősülsz kedves barátom, kívánom, törje fel a nyakad járom. Most már egy ökörrel több lesz a világon.” — adta útravalóul a jegyespároknak egyikük, ám másikuk sem maradt adós: „Nászéjszaka előtt mit is kívánhatok, ne dőljön az ágy össze alattatok...”. A folytatás ezúttal maradjon a jegyespárok és a bálozók titka, ne maradjon viszont az emlékezeté a tombolahúzás szupernyertesének neve. Logodi Balázsról van szó, Balatonalmádiban lakik, s „civilben” vezér- igazgató. O nyerte — természetesen párjával együtt — a százezer forintos fődíjat, valójában egy ekkora értékű utalványt esküvőiruha-kölcsönzésre, egyebekre. Ám a messziről érkezett középkorú bálozó a díjat átadta egy újabb húzás nyertesének.

Nekik — a jegyespárok jegyespárjának — szóltak aztán a nászéjszakára szánt rigmusok.

Eladó-manökenek

„Az estélyen a táncospárok még reggel hat órakor is keringőztek, tangóztak és symiztek legújabb kreációk és Rácz Karcsi zenekarának pompás és új tánczenéi mellett.” — írja a Békés hajdani száma. Itt persze nem volt symi, de tangó sem, igaz nem is Rácz Karcsi zenélt, hanem a sarkadi polgármester meg a társa. Ok ketten is elegek voltak a jó hangulathoz, s még csak panaszkodni se panaszkodhatott senki, hogy nem volt „rangos” zenekara a bálnak. Bizony, hogy volt, s egyszer talán érdemes lesz elgondolkodni azon, mennyire emberléptékű, bensőséges világ a miénk, ahol egy polgármester, máskor egy főorvos, vagy egy középiskolai tanár végigmuzsikálhat egy éjszakát kedvből anélkül, hogy ártana a népszerűségüknek. Sőt. Ez a sőt persze a menyasszonyi ruhát bemutató „manökeneknek” is szólhatna, akik kecsesen, kedvesen, bájosan viselték, „hordozták körbe” a gyönyörű hófehér ruhákat. Annak ellenére, hogy civilben ők is „csak” bolti eladók, diákok és adminisztrátorok. Persze van egy nagy előnyük a profikhoz képest:

egyszer talán majd igaziból is viselni fogják azokat a ruhákat.

Vegyük csak elő most megint azt a réges-régi újságot: „Táncszünet közben megszólalt az Egyesület rádiója, de csak igazán megszólalt. Ügy látszik, hogy az antenna megforrósodott a tüzes hangulattól s olyan légcsőhurutos hangon produkálta magát, hogy a közönség formálisan feljajdult. Azt mondják a beavatottak, hogy speciálisan a gyulai rádió azért nem jó, mert rendezett tanácsú városunkban sok a villamosság és sok a férjhezadó lány.” A rádió azóta — amint a gyulaiak tanúsíthatják —jó, ellenben a „férjhezadó” lányok körül alighanem minden változatlan. Különben fogadni mernék, a vőfélyek ebből a megforrósodott antennából is valami pajzán rigmust faragtak volna.

Tök a vacsora

Javában tart még a farsang. Ne temessük! Mi több — ha már a múltban kalandoztunk kicsit —, adjunk útravalót az régiek szavaival az elkövetkezendőkre. „A táncmulatságok karakteréhez tartozik, hogy olyan csárdással kezdjék meg a bált, amelyik az illető testület ...viszonyára emlékeztessen. Hogy megkönnyítsük a nótaválasztást, idejében felsorolunk néhányat — a könnyebb fejtörés kedvéért.

Leányegyleti bálom Csak egy kis lány / Van a világon... Gyógyszerészek bálján: Hej Katika, Katika / Kell-e doktor, patika? Trafikosbálon: Három rövid szivart veszek, / Ha elszívom rosszul leszek... Köztisztviselő bálon: Krumpli az ebéd, tök a vacsora... Állásnélküliek bálján: Elmennék én, de nem tudom hova... Lakásnélküliek bálján: Nincs cserepes ta- ^iBr nyám... Vénlányok bálján:

Akármilyen öregasszony, / Ha férjhez megy, csak menyasszony... Gazdabálon: Szeretnék szántani, / Hat ökröt hajtani... Asztalosbálon: Rácsos kapu, rácsos ablak... Ácsok bálján: Kertem alatt faragnak az ácsok... Vendéglősök bálján: Lőre, lőre, de savanyú lőre... Lebovits úr tanuljon belőle. Építészek bálján: Ha nincs benne barna kis lány eladó, / Dőljön össze ez a vendégfogadó... Csizmadiabálon: Amig engem szerettél, / Piros csizmát viseltél...” Árpási Zoltán