Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-25-26 / 48. szám
Az idő múlása foglalkoztatja Charles lemond a koronáról? A ’60-as években alakult meg a Fiatal Orosházi Festők Csoportja. Azóta eltelt három évtized, csak a jelző vesztette aktualitását. Beszélgetőpartnerünk: Tóth Bálint. (6. oldal) Megdöbbenést keltett Charles herceg azon kijelentése, miszerint lemond a trónról. Mi áll a nagy vihart kavaró bejelentés hátterében? Ennek próbáltunk utánajárni. (9. oldal) Az ember ősidőktől vonzódik a tűzhöz. A purgatórium tisztító lángjait, az őrjöngő inkvizíció máglyáinak messzi világító, élő húsból táplált tüzeit nem feledteti a békés megadással a kandallóban önmagába roskadó zsarátnok. A tűz a pusztulás és az élet örök ellentétét jelképező elem. ' A teremtés kezdete és a végső pusztulás beteljesítője. Amely egyszer elemészt elevent és holtat. Mostanság többnyire holtakat. Amikor beültünk a bilikék Ladába, valahogy egyből elkezdtem idegenül érezni magam, pedig még csak a belvárosban voltunk. Kicsit félve kérdeztem meg a sofőrtől, vajon az én testem mennyi idő alatt hamvadna el. Nyájas mosollyal fordult hátra, és csak annyit mondott: „Egy jó óra kellene hozzá”. Ezek után síri csendben tettük meg a hátralévő utat. Amikor a fehér épülethez kanyarodtunk, jutott csak a tudatomig, hogy néhány hónapja egy hullaszállító ifjú is hasonlót jósolt porhüvelyemnek. Hát, kérem értenek ezek itten a szakmához. Buszmegálló, gondozott fű, telepített sövény és vaskerítés a szebbik fajtából. Üvegajtós főbejárat az ügyfeleknek, akik lábon jönnek, a többinek meg a hátsó kapu. Egyszer persze mindenki ott jön majd be, és felül távozik, milliméternyi korommal mázolva be az amúgy is füstös kéményt. Itt állunk hát az épület előtt, amelynek tiltott varázsa vonz, mióta nagyapám mesélt az efféle végútról. Nagyapám megjárta a háború bugy- ros poklait, tudta, miket beszél. Fura, de egyébként nagyszájú barátom is azok után lett igazán szimpatikus, hogy elmesélte — amit egyébként nagyapámtól tudtam —, a halottak még egyszer, utoljára felülnek földi létükben. Ha hamvasztják őket. Igen, ideje, hogy eláruljam, a szegedi Regionális Halotthamvasztó előtt téblá- bolunk tanácstalanul. (Szép neve van.) A krematórium előtt, amelyről keveset hallani, talán csak annyit, hogy turistacsoportok az épület szépségét látva rendszeresen szobát akarnak kivenni... Mindig Niszli Miklós könyve jut eszembe, aki orvos volt Auschwitzban, és csodával határos módon túlélte. Egy krematóriumban szolgált, boncolt, és mindig azt írta, hogy a kéményeken dőlt a füst. Rettenetes kép, de errefelé nyoma sincsen nyomasztó koromoszlopnak, amely az égre firkálna megfejthetetlen ábrákat. Apropó, füst. A fogadószobában furcsa füstszag. Inkább illat. Próbálgatom ízlelni, mi lehet, mi elfedi a halottégető sajátos szagát. Vagy talán ez a hullaszag maga? Nem. Pipafüst. Ezt mondja legalábbis Babos Ferenc üzemvezető, aki idegenvezetőül is kínálkozik. Elfogadjuk. Hogy lehet-e előítéletektől mentesen krematóriumot látogatni, azt nem tudom. Meg sem próbáltam. Félek a haláltól, meg kell hát barátkoznom vele. És a halálhoz hozzátartoznak az O rítusai. Mint itt, ahol jövetelünkkor éppen fakoporsókat rakodnak egy raktárajtón. Szépen kimunkált, gyalult, nyersfa koporsók. — Ebben hozzák a halottakat? — bátortalankodom, miközben a folyosón — melynek falára a hamvasztás fázisai vannak aggatva fotográfiákon — lépdelünk. — Dehogy. Ezekben hamvasztjuk. Szóval nem volt igaza a nagyapámnak. Mégsem tudnak felülni a holtak, ahogyan a hőtől összehúzódnának testükben az inak. Beverik a fejüket... — Ne nagyon kerülgessük a témát, ha már itt vagyunk. Hogyan is működik a halotthamvasztó? —Egy kicsit kitérnék a válasz elől. Először is megmutatnám, mi mindenre használható — vagy legalábbis majdan lesz használható — az épület. Ez nemcsak halotthamvasztó, bár az országban működő négy hamvasztó egyike. Egy óra a krematóriumban Es visszatérsz a porba A halotthoz az egész művelet alatt senki nem ér hozzá egy ujjal sem Fotó: Miskolczi Róber Sötét kis lyukakon bujkálunk, és minden egyes ajtó feltárulásánál ökölbe szorul a gyomrom — na most! Megláthatom a titkot! Azután semmi. Illetve... egy máriaüveges, márvány- padlós, téglafalú hatalmas terem, üvegajtókkal a mezőre. {Szekeres Mihály, a neves belsőépítész álmodta meg, akit a sors nem is olyan régen szólított másfelé. Nem tudom, milyen beteljesülés számára, de ő volt az első, és eleddig az egyetlen, akit az általa tervezett ravatalozóból bocsátottak utolsó útjára.) — A terem közepén nyitható ajtajú fakerethez lehet guruló kocsin tolni a koporsót. Ez a ravatalozó. Jelenleg nem használjuk. Ez ugyanis arra az időre készült, amikor a szegedi temetők betelnek, és ott, hátul, ezen a jó néhány hektáros területen osztanak majd új parcellákat. Ilyen szép kegyeleti helyek nincsenek máshol a városban. A két ravatalozó mellett két stúdió is működik, amelyekből a gyászzene szól. És még egy újítás: a ravatalozóban a lezárt koporsóhoz járulhatnak a gyászolók, a testet viszont másik teremben egy üvegfalon túlról megnézheti a szűk család. Valóban szép, súlyos fekete függöny takarja most a hátteret, és aranyozott rúdkorlátra támaszkodhat a hozzátartozó. Bár ki az, aki egy tetemhez tartozik? Vagy kihez tartozik egy tetem? —És a családtagok megvárhatják, amíg elhamvasztják a testet...? — Ha nagyon akarják... De ez itt most nem szokás. A hamvakat általában mi szállítjuk el. Ha betelnek a szegedi temetők, elképzelhető, hogy itt helyezik el az urnákat. Bár aki akarja, haza is viheti... —Akkor, ha talán beszélhetnénk a hamvasztásról... — Persze—mondja, mintha napos délelőttön ennél semmi nem lenne természetesebb. — Van itt egy hűtőkamránk, amelyben egyszerre száznál is több halottat tudunk tárolni. Persze, jelenleg nem ilyen teljesítménnyel működünk. Mostanság egy hónapban mindössze harminc ham- vasztást végzünk. Ennél a kapacitásunk jóval nagyobb. No és a lényeg, ami bízvást állíthatom, büszkeségünk: maga a hamvasztási művelet. Gázkemencéink vannak, amelyekbe elektromos targoncák helyezik a koporsót. Senki hozzá nem nyúl. A kemencében, amikor a halottat beteszik, körülbelül 900 fok van. A test égésével a hő ezeregyszáz fok fölé emelkedik. Persze, ez függvénye a test és a koporsó víztartalmának is. A technológiánk teljesen steril, az alkalmazottak elektromos gépekkel működtetnek mindent. A hamvasztás után már csak a csontok maradnak a kemence serpenyőjében, a többi füstté válik. A csontokat egy golyósmalomban őröljük meg, és ezután kerülnek a hermetikusan lezárt műanyag urnákba. A halotthoz az egész művelet alatt senki nem ér hozzá egy ujjal sem. Jobb itt kint a napfényen. Szép tisztaság volt odabent, és semmilyen szörnyűséget nem láttunk, de mégiscsak jobb itt. — Olyan szeretettel beszélt a hamvasztásról, hogy meg kell kérdeznem, önnönmagának milyen sorsot szán ? — Azt hiszem, hamvasztatni fogom magamat... Hosszú az út hazafelé így, szótlanul. És egyre csak azokon a kicsi gúlákon jár az eszem, amelyeket színes kövecskékből építettek néhány lépésenként a krematórium folyosóin. Patkányméregből. Kéri Barnabás
