Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-20 / 43. szám

1995. február 20., hétfő MEGYEI KORKÉP/SOROZAT BÉKÉS MEGYEI HÍRLÁP Papagájkor. Lentiben és környékén az utóbbi két hét­ben összesen 42 betegnél rend­hagyó lefolyású, s csak rönt­gennel megállapítható tüdő- gyulladást észleltek a szak- és háziorvosok. A páciensek egy- harmadát beutalták a megyei kórház pulmonológiai és fer­tőző osztályára. Az Országos Közegészségügyi Intézetnek és a helyi laboratóriumoknak küldött vérsavóminták elem­zése még tart, ám a tünetek — gyenge láz és köhögés, súlyo­sabb esetekben fulladás —, valamint a környezettanulmá­nyok alapján csaknem bizo­nyos, hogy úgynevezett papa­gájkórról van szó. Egész napos mulatság volt szombaton a körösladányi Asztalos Miklós Művelődési Házban, ahol a helyi Tüköry Lajos Általános Iskola tartotta farsangi rendezvényét. Délelőtt a kicsik, délután — mint képünk is bizonyítja — a felsősök ropták a táncot, akik megválasztották a farsang legszebb párját is Fotó: Balogh László Négyszázezer cukorbeteg hazánkban Mintegy háromszáz résztve­vője voit a hét végén Békés­csabán megrendezett orszá­gos cukorbeteg találkozó­nak. Bertalan Sándor, a helyi Cukorbeteg Klub vezetője, a tanácskozás szervezője be­vezetőjében kiemelte a 25 tá­mogató, szponzorok e célra történő támogatását, vala­mint hozzájárulását. Ezt kö­vetően dr. Szentgyörgyi Csa­ba, a Békéscsabai Réthy Pál Kórház és Rendelőintézet osztályvezető főorvosa kö­szöntötte a hallgatóságot és az előadókat. Dr. Halmos Tamás pro­fesszor, a Magyar Diabetikus Társaság elnöke elmondta, hogy hazánkban a jelenlegi 400 ezer cukorbeteg közül 60—70 ezer ember inzulin­kezelésben részesül. A fel­mérések szerint az ezredfor­dulóra négyszeresére nő a be­tegek száma. A szövődmé­nyes tünetek a betegség felis­merésekor már kialakultak. Ez elsősorban a túlsúlyban lévőknél mutatkozik. E szö­vődményeket célszerű lenne idejében felismerni, hogy azok visszaszorítása, vala­mint gyógyítása eredmé­nyes legyen. A diabétesz nem egységes betegség. Az időskorú betegek 80 száza­léka nem szorul inzulinke­zelésre, sőt ismeretesek olyan családok is, ahol átte­lepítik a betegségre irányu­ló génjüket és több egymást követő nemzedék él inzu­linkezelés nélkül. Dr. Ro- mics László professzor, a Budapesti III. számú Bel­klinika igazgatója beszá­molt arról, hogy Magyaror­szágon és a nyugati álla­mokban élő cukorbetegek ellátását és kezelését illető­en nincs kiemelkedő szak­mai eltérés. Ami aggasztó, hogy hazánkban az embe­rek 54 százaléka szív- és érrendszeri betegségekben hal meg. A zsíranyagcsere-zavar elsősorban a cukorbetege­ket érinti. Az időseknél ezt elsősorban diétával, továb­bá állati eredetű zsírok kiik­tatásával, gyógyszerekkel és testmozgással lehet kezel­ni. így a túlsúlyától megsza­badult cukorbetegnek esélye van a teljes gyógyulásra. Dr. Pucsok József pro­fesszor, az Országos Sport­egészségügyi Intézet igazga­tója a testedzést, mint fontos egészségvédő tényezőt emlí­tette. Az edzések idejét napi 30—45 percben javasolta. Az inzulinnal kezelt betegek csak étkezés után és a napnak ugyanazon szakában eddze- nek. Az időskorú betegek számára a diéta melletti mozgás kifejezetten terápiás kiegészítés és kedvezően be­folyásolja az anyagcserét. Az előadásokat követő fó­rumon különböző cégek gyógyszerkészítményeket, illetve inzulinadagoló készüléket mutattak be. Végül dr. Petróczi Gábor, a Békés Megyei Sporthivatal igazgatója és Honti Pál, a Békés Megyei Szabadidős Klubok tanácsának elnöke elismerését fejezte ki a ta­nácskozásról. Bróda Ibolya Száz napot kért az új pénzügyminiszter Nyelv- és hagyományápolás a „szombati szlovák óvodában” Lencseleves és brindzás haluska volt ebédre Gyermekzsivalytól hangos szombat reggel Békéscsabán a Szlovák Kultúra Háza. Egy nagymama négyéves unokáját vezeti kézen fogva. Egyszerre érünk a bejárathoz. — Szintén az óvodát keresi? —- kérdezi. Az egyik terem nyitott ajta­ján át már látni is a szőnyegen játszó csöpségeket. — Dobry den! — köszön­nek kórusban, mikor be­lépünk. Sztrunga Mihályné, a bé­késcsabai Szlovák Általános Iskola és Gimnázium iskola előkészítő csoportja óvónőjé­nek rengeteg a dolga, de azért szívesen rááll egy kis beszél­getésre.-— A Békéscsabai Szlová­kok Szervezetében mindössze két hete született meg a „szombati szlovák óvoda” gondolata. Egyik termünkből óvodai bútorokkal, dekoráció­val barátságos kuckót vará­zsoltunk a csemetéknek a mos­tani első foglalkozásra. Úgy gondoljuk, ezek a szombat délelőttök kiváló alkalmat je­lentenek majd a nyelvgyakor­lásra. A foglalkozásokat szlo­vákul vezetik az óvónők, mon- dókákat, dalokat tanítanak a gyerekeknek. Fontosnak tart­juk az étkezésekhez, illetve je­les napokhoz fűződő szokások felelevenítését is. A házigazdáknak arra is volt gondjuk, amíg a gyerekek ját­szanak, addig a kísérők se unat­kozzanak. A szomszédos te­remben Chledniczki János, a Szlovák Kutatóintézet tudomá­nyos titkára talákozott a szülők­kel és nagyszülőkkel. Milyen társadalmi tényezők vezettek odáig, hogy napjainkban a kö­zépső és a legfiatalabb generá­ció előtt már jóformán ismeret­len a szlovák nyelv, olyannyira, hogy az óvodában idegen nyelvként kell kezdeni a tanítá­sát? Chledniczki János e kér­désről fejtette ki gondolatait. A szombati szlovák óvoda első foglalkozását a házigaz­dák, szülők és gyermekek egy közös ebéddel tették emléke­zetessé. Hamisítatlan szlovák étel: lencseleves és brindzás haluska került az asztalra. Csath Róza De hová tűntek a lovagok? (1.) Szabálytalan útinapló egy protokoll útról Hölgyeim és Uraim! Kérem, fogadják el a meghíváso­mat. Foglaljanak helyet, lazítsanak és engedjék meg, hogy megosszam Önökkel azt az élményt, amelyben február 6 és 11 között volt részem. Az a szerencse ért, hogy ez idő alatt olaszországi és máltai útján Göncz Árpád köztársasági elnök kíséretéhez tartoztam. Önök olvashattak tudósítást erről az útról lapunkban is. Éppen ezért ebben a sorozatban kevés szó esik a hivatalos tárgyalásokról. Szeretnék inkább arról me­sélni, mi zajlott a háttérben. Talán sikerül megvilágí­tani, hogy egy-egy ilyen hivatalos látogatás nem egyen­lő a laza társasutazással... Mielőtt hozzákezdenék a tör­ténethez, hadd mondjak el va­lamit. Magánügynek tűnik ugyan, de szeretném, ha meg­értenék, miért éreztem magam megtisztelve, amikor megtud­tam, hogy hat napig Göncz Ár­pád közelében lehetek. Igazából kétjoolitikust tiszte­lek: Göncz Árpádot és Dr. Habsburg Ottót. Nem akarok politikai fejtegetésekbe bocsát­kozni, nehezen is tudnám meg­magyarázni, miért ők a kivá­lasztottak. Talán azért, mert mindkettőjüket becsülöm a mű­veltségükért. Tisztelem a szé­les-látókörűségüket, a szerény­ségüket. És mindkettőjüket na­gyon tisztességesnek tartom. ¥ Az utazás előtti — bokros — teendőimet tetézte, hogy fel kellett újítanom a ruhatára­mat, hiszen nem mindennap fordul elő, hogy követségi ál­lófogadásokon, koktélparti­kon kell részt venni. Mégsem jelenhetünk meg ilyen esemé­nyeken egy pulóverben és egy szoknyában. Figyelemmel kellett lennem arra is, nehogy túlöltözött legyek, vagy éppen az ellenkezője forduljon elő, ami rossz fény vetne ránk. Se­gített ezen a gondomon a bé­késcsabai Unicon Rt, ahol olyan kosztümöket, blúzokat és szoknyákat vettem, ame­lyekben végig jól éreztem ma­gam. S persze kellett az alka­lomhoz illő cipő, s olyan is, amelyikben jól bírom a nem mindennapi strapát. Ennyit a gardróbomról... ¥ Viharos gyorsasággal érkezik el a február 6-a. A korai kelés miatt álomból fel sem ocsúd­tam, s máris Ferihegy I-en, a kormányváróban találom ma­gamat. Reggel 7 óra 55 percet mutat az óra. És alig két és fél óra múlva a t római ciampinói katonai repülőtéren az örök város föld­jére lépünk. Hosszú sor vár a különgép- re. A fogadóbizottság. Delegá­ciónk tagjai végiglépdelnek és paroláznak velük. Bennünket eközben egy külön kisbusz vár, s rendőri felvezetéssel száguld római szállásunkra, a Grand Hotelbe. Lesünk, pont úgy mint a moziban, hiszen ilyen csak a filmekben van. Cikcakkban robogunk keresz­tül az olasz fővároson a legna­gyobb forgalomban. Érdekes, még az elnöki konvoj miatt sem állítják le a forgalmat, mégis megállás és lassítás nélkül jutnak ők is rövid idő alatt a Grand Hotelbe. Senki sem foglalkozhat bő­röndjének kicsomagolásával, hiszen harminc perc múlva in­dulunk a Piazza Veneziára, ahol elnökünk és szűk kísérete elhelyezi a haza oltárán a meg­emlékezés koszorúját. S meg­állás ezután sincs. Göncz Ár­pádot várja Oscar Luigi Scal- faro elnök... Miközben a magyar és az olasz köztársasági elnök hivatalos tárgyalása zajlik, Marianna Scalfaro, az Olasz Köztársasá­gi elnök leánya Göncz Árpád- nénak és kíséretének mutatja be a Quirinale palotát. Zsuzsa asszony erre az alkalomra fe­hér kiskosztümöt visel, de az őt kísérő hölgyek is elegáns ruhában feszítenek, kivéve a gyengébb nemhez tartozó „kemény biztonságiakat”, akik bőrkabátot és farmert hor­danak. A sajtó tagjai pedig arra vár­nak, hogy híreket csípjenek fel a tárgyalásokról. Húsz-har­minc perc elteltével vágtatunk tovább a Confindustria által szervezett olasz—magyar üz­leti találkozóra. S miközben Göncz Árpád látogatásának első napján már ki tudja há­nyadik beszédét tartja, addig sajtószóvivője, Faragó András arról ad tájékoztatást, miben állapodott meg a két elnök tár­gyalása folyamán. Lelkesen jegyzetelünk, hogy aztán le­csapjunk egy telefonkészülék­re és lapunkat a nap eseménye­iről tájékoztassuk. Arra senki­nek sincs ideje, hogy meg­fésülje gondolatait, egy-két perc, és már sodornak az ese­mények tovább. Tizenöt percünk van a szállo­dában, éppen annyi, hogy átöl­tözzünk. 18.30-kor Szörényi László, a római magyar nagy­követ és felesége rezidenciá­ján ugyanis koktélra várja a küldöttséget. Béla Vali (Folytatjuk) (Az utat támogatta: az Újkí- gyósi Akvaline Rt., a Gyula és Vidéke Afész, a Hungá­ria Biztosító Rt. Békés Me­gyei Igazgatósága, az Uni­con Rt. és az Univerzál Aru­ház Kft.) Róma, az örök város! Pillantása Forum Romanumra

Next

/
Thumbnails
Contents