Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-08 / 33. szám
»BÉKÉS MEGYEI HÍRLAPMEGYEIKÖRKÉP 1995. február 8., szerda Hírek Földink volt. Tokay Gyula bíró 1972-ben ezen a napon halt meg Békésen. Jogi tanulmányait a kolozsvári tudományegyetemen végezte, 1922-tól járásbíró, majd törvényszéki bíró Gyulán, 1930- tól a Püspökladányi Járásbíróság elnöke. 1935-tól törvényszéki tanácselnök Debrecenben, ugyanitt 1939-tól ítélőtáblái bíró, majd kúriai bíró. Ebben a minőségében kirendelés alapján a Budapesti Ítélőtábla valutatanácsát vezette, majd nyugalomba vonulásáig a Legfelsőbb Bíróság bírája volt. Jöjj, Lángoló... Az orosházi New Life ének- és zenekar ismét előadta Silley Jenő: Jöjj, Lángoló... című zenés darabját a helyi katolikus templomban szombaton délután. Az ökumenikus együttes egyébként 4 éve alakult, és feladatának tekinti a keresztény gondolatok terjesztését. A fiatalok több darabot állítottak már színre, amiket azután az országban sok helyen és külföldön is bemutattak. Gazdakör. A nagykama- rási gazdakörnek 32 tagja van. Hetente tartanak összejövetelt, ahol előadók közreműködésével ismerkednek a legfrissebb pénzügyi és a mező- gazdasággal kapcsolatos információkkal. Legutóbb az új adózási rendeletekről az APEH két osztályvezetője tartott előadást, e héten pedig a talajmintával kapcsolatban terveznek tájékoztatót. Az ezt követő program témája, a tavaszi munkák megkezdése előtt, a gyomirtás lesz. Alkalmanként fajtabemutatókra is sor kerül. Megkérdeztük olvasóinkat Adóvisszaigénylés Kit látnának szívesen vendégül? Farkas József, 46 éves, nagy- szénási fejőgulyás: Természetesen Kabos Gyulát. Az ő társaságában biztosan nem unatkoznék, rajta rengeteget lehet röhögni. Kabos Gyulához nagyon régóta kötődöm. Szinte megszületésem pillanata óta ő a kedvenc színészem. Csodálom az egyéniségét, a tehetségét. Ha csak tehetem, minden műsorát megnézem. Főleg a kabaréjelenetei gyakorolnak rám nagy hatást. Németh Jánosné, 39 éves, csor- vási konzervgyári dolgozó: Amennyiben lehetőségem lenne a választásra, hogy a lányomnak is örömet szerezzek, a Manhattan együttes tagjait és Zámbó Jimmyt hívnám meg hozzánk. Ha jól emlékszem a Manhattan már koncertezett is Csorváson, így a srácok számára már nem hatna teljesen idegenül ez a település. Biztosan jól éreznék magukat, s ha megszeretnének, máskor is várnánk őket. Patkós Edit, 27 éves, békéscsabai adminisztrátor: Én G. Nagyné Maczó Ágnes országgyűlési képviselőt látnám szívesen. Szerintem míg nem lépett be az FKGP-be mások szemében is szimpatikus volt. O nemcsak státus- szimbólum, hanem a gyakorlatban is a magyar anyát „testesíti meg”. Megkérném, hozza el a gyerekeit is. Úgy gondolom, beszélgetésünk tartalma főleg családi dolgokról szólna. Rajos István, 78 éves, kondo- rosi nyugalmazott kéményseprő: Sokat nézek televíziót, így főleg a tévés személyiségek közül választanék. Nehéz dönteni. Talán Kudlik Júliát és Antal Imrét hívnám meg. Őket különösen nagyon szeretem, a Szeszélyes évszakokat is értük nézem. Ha valóban eljönnének, megmutatnám nekik a falut, és persze a híres kondorosi csárdát is meglátogatnánk. (Magyari) Mezőhegyesen a családsegítő központban január 20-ától március 20-áig keddenként 13 órától 16 óráig vehető igénybe a személyi jövedelemadóval kapcsolatos ingyenes adótanácsadás. — Mi indokolta ennek a szolgáltatásnak a bevezetését? — kérdeztük Sebők Antal intézményvezetőtől . — Ä 3-4 hónapig tartó idénymunkák során nagyon sokan szereztek a cukorgyárban, a vetőmagüzemben vagy a ménesbirtokon saját jogon jövedelmet. E jövedelem után előírás szerint az adóelőleget is befizették. Most mi elsősorban a visszaigénylésben szeretnénk segíteni. Úgy véljük, sok mezőhegyesinek „adósa” az APEH. Ha ezek a személyek megkapják a járandóságukat, mindenki jól jár, hiszen az önkormányzatnak ennyivel kevesebb segélyt kell a rászorulóknak kiutalnia. — Az eddigi tapasztalatok szerint mekkora összegekről van szó? — Ez változó, attól függően hogy hol és mennyit dolgozott az illető. Egy-két ezer forinttól tízezer forintig terjed a skála. Ménesi György A mezőberényi citeraegyüttes nemrég ünnepelte megalakulásának 5. évfordulóját és elődje 20 éves jubileumát. A másfél órás műsorban elsősorban a citeraegyüttes szerepelt, de bemutatkozott az utánpótláscsoport is — meséli Ocsovszki Ildikó, a Petőfi Sándor Művelődési Központ népművelője, az együttes vezetője. — Az 1 -es számú általános iskola citera- és furulyacsoportja is fellépett. Népdalokon kívül XVI. századi táncdallamokat, zeneszerzők műveit is műsorunkra tűztük: Bartók-, Debussy- és R. Korszakov-mű is szerepelta bemutatkozón. A citeraegyüttes tagjai: Fazekas István, Havasi László, Nagy Tamás, Nehéz Attila, Petneházi Gábor, Szigeti Csaba, Ocsovszki Ildikó. Harmati Erzsébet Felújították az orvosi rendelőt Telekgerendáson Hosszú ideje tartó átmeneti állapot, a helyettesítő orvosokkal megoldott betegellátás időszaka ért véget 1994 augusztusában Telekgerendáson, miután a községbe új körzeti orvos költözött. A másik nagy feladat volt a rendelő és a hftzzá tartozó szolgálati lakás felújítása. Január végére ezek a munkálatok is befejeződtek, így a rendelőt tegnap már birtokba vehették a betegek. A felújítás — mint Gyebnár János polgármestertől megtudtuk — 950 ezer forintba került. Kimondva talán nagy számnak tűnik, de az ott lakók, a betegek tudják igazán, hogy mennyire szükség volt a változásra. Az új rendelő nyújtotta nagyobb komfort is az ő érdekeiket szolgálja. Frissen mázolt falak, csillogó berendezési tárgyak, fehér bútorok — ilyen körülmények között fogadja most már a doktornő és asszisztense a betegeket. A doktornőt, Koncz Editet arról kérdeztük, milyen a rendelő felszereltsége? — Alapvetően jónak mondható, bár szükség lenne egy hordozható EKG-ra és egy sürgősségi táskára. — Mekkora egy átlagos napi betegforgalom a rendelésen? — Október 1-jétől vegyes körzet lett Telekgerendás, ami azt jelenti, hogy a felnőttek és a gyermekek ellátása egyaránt ide tartozik. Naponta 50-80 beteg fordul meg a rendelőben. — Sokszor kell kimennie a betegekhez?— Gyakran, annak ellenére, hogy indokolatlanul nem szoktak kihívni. Laluska Éva Január, február, itt a nyár. Lehet, hogy csak azért biztatom magam e ropogó rigmussal, mert éhes disznó makkal álmodik. Hiszen, mint mondják, a kutyus nem eszi meg a telet. És ennyi népi bölcsesség bevezetésként éppen elég. Az elmúlt hetekben volt már telünk, lehet, hogy lesz is még, most van itt az ideje. Ám az kétségtelen, hogy érzékelhetően hosszabbodnak a napok, lassacskán kifelé megyünk a zord időkből. Bár életünk egyéb dolgaiból is olyan bizonyos lenne a kitavaszodás, mint ahogy lapozgatjuk a naptárt: másfél hónap múlva megérkeznek a gólyák, s rá rövidesen a fecskék is. Ha az a mondabeli csodaszarvas délebbi tájakra csalogatja Hunor és Magyar vitézeit, talán honfoglaló őseink is az örök napsütések földjén szereznek hazát, és mi most banánszoknyában járhatnánk táncainkat. Bár ami e dús déligyümölcsöt illeti, nem érdemes az ördögöt a falra festeni, hiszen korábban azzal ijesztgettek, hogy balkáni ország leszünk, most pedig a „banánköztársaságok” színvonala fenyeget. Maradjon hát mindenki a saját bőrében. Jó kis föld ez, ahová születtünk, ezt kell megbecsülni. Hallani is szörnyű, amikor hurrikánokról, szökőárról, pusztító földrengésről szólnak a hírek, az emberi öldöklésről nem is beszélve. Ami a történelmet illeti, mindig is átjáróház voltunk, meg a nyugati világ védő bástyája, s a „nem rés, de erős bástya” csöppet sem örömteli szerepét még nagyon soká el kell viselni. S közben a hatalmi ütközetek omladékain megtanulhattunk élni, és úgy tűnik, ezt a képességünket még soká nem szabad elfelejteni. Miért éppen ez a harc lenne a végső? Szükség van tehát minden szippantás friss levegőre, minden derűs pillanatra, amelyek megőrzik az életet, és hozzászoktatnak a mosolygósabb világ reményéhez. Farsangi vidámság, virtusos mulatozás! Elő a jófajta mókákkal, tréfás huncutsággal. A néphit szerint vad álarcokkal, hangos kereplőkkel még a török is kiűzhető, s ha tudós kutatók cáfolják is a mohácsi busójárás meséjének igazát, a rosszkedv bizonyosan tovaszáll a cifra maskarák közeléből. Nem könnyű persze megtalálni a mai kor hangulatához illő játékokat, hiszen a tollfosztók duhaj érzékisége már csak a dalokban él, s a régi ba- tyusbálak hiányát sem pótolja a diszkó. Igaz, nem kell félni, így sem maradnak pártában a leányok, még akkor sem, ha azt se tudják, mi fán terem a párta. Minden kor megtenni a Farsang maga mulatságait, és kiveti magából, ami nem oda való. Lám, az idétlenke - dő, vitézkötéses uracsok is milyen hamar elpárologtak a báli forgatagból. Sebaj, ha még nem is találja helyét a szórakozni vágyó polgár, a diák, s mind, a bővérű fiatal, mert ha helyreállnak a hétköznapok értékei, nem lesz gond az örömökkel sem. O, csak ott tartanánk, hogy ez lenne csupán a legfőbb gondunk. És az is jó ám, hogy nagyon sok durva sallangot elmosott az idő. Gyoma és Endrőd nevét egybe írják, mert város lett belőlük, de emberöltővel korábban nem volt ildomos a szomszéd községbe udvarolni, mert annak csúnya verés lett a vége. Még egy faluban is gyakorta egymásnak feszültek az alvégi és felvégi legények. Ifjú korában édesapám is átúszta a zajló Tiszát, csak így menekülhetett a csizmaszárban késeket villogtató „konkurencia” csapatától. Senkinek sem hiányoznak ezek a tragédiákat hordozó mulatságok. Figyeljük helyettük apró gyerekeink vidám farsangi készülődéseit, akik meglepő jelmezekkel szórakoztatják magukat. Bízzuk rájuk, ők majd előállnak olyan ötletekkel, amiről álmodni sem mertünk. Úgyis csak álom ez a világ. Ilyenkorra már ritkábban hallatszanak a hajnali disznóvágások hörgő jeladásai. Karácsonyra meg újévkor tetőzött a toros koncert, most csak egy-egy megkésett malacka sír fel a böllérek kezei között, ezek is azt hitték, megússzák a szezont. Első igaz „barátném”, Sárika is ilyenkor ért szomorú véget. Előző tavaszon, a saját spórolt pénzemből vettem, negyven forintért. Nagy összeg volt ez 1951 -ben, gyönyörű kis malackát kapott érte az ember. Ez a szépség azért nyerte a Sári nevet, mert a szomszédék kislányát is így hívták, s ha elkiáltottam magam: Sári, mindig az a szőke fruska jelentkezett. Ilyenkor nagy viccesen lehetett visszaszólni: nem téged hívlak, hanem a malacot. Mondhatom, ritkán találkozni értelmesebb teremtménnyel, mint amilyen az én kis jószágom volt. Mint egy kutya jött velem mindenfelé a faluban. Ha boltba mentem, megva- kargattam a hasát, lefeküdt, és pillanatokon belül elaludt az ajtó előtt, így várt rám, amíg kellett. Együtt jártunk fürödni a Körö- partra, s ha könyvet olvastam, ott legelészett körülöttem, talán még a betűket is ismerte. Csoda- e, ha szívemet repesztette a kétségbeesett sírása, amikor azon a szörnyű reggelen a kést szúrták belé. Amikor már darabokban volt szegény, akkor se bocsátottam meg a felnőtteknek barbár tettüket. Mire kolbász lett belőle, talán abból sem eszem, ha nem visz rá az éhség. De hiszen addigra hol volt már a tavalyi hó? Most viszont ibolyát is találtam a kertünkben, és tessék elhinni, ez jelent valamit. Andódy Tibor
