Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-08 / 33. szám
1995. február 8., szerda OLVASÓI LEVELEK/HIRDETÉS MÉS MEGYEI HÍRLAP Változtatni, amíg nem késő Olvasóink írják ..................................1 1 .........■■■= A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Figyeljünk jobban egymásra! Zoltán most először töltötte együtt a karácsonyt nyolcéves fiával. Zolika többek között egy vakus fényképezőgépet kapott ajándékba, ami határtalan örömöt okozott neki. Mikor az ünnepek után Zoltán hazavitte a kisfiút, akkor érte a meglepetés. Volt felesége majdnem a fejéhez vágta az oly örömet okozó fényképezőgépet. — Nem gondolod, hogy arra költőm a pénzemet, hogy holmi sz... képeket csináltassak — harsogta az asszony. — Inkább- számítógépet vettél volna a fiadnak. Mi lesz így belőle? Valóban mi lesz így belőle? Attila a sok ajándék mellett két nagyon szép és értékes (nem anyagilag) könyvet vett a szintén nyolcéves lányának. Úgy alakult, hogy a nagyszülők vitték haza a kislányt. Ok sem úszták meg. — Mit képzel az Attila, nem könyv kell egy kislánynak, hanem Barby. Különben is, ha legközelebb cipőt vesz, az Puma legyen. Ez is egy állapot. A két elvált barátom esete juttatta eszembe a következő gondolatokat. Most, amikor csökken az életszínvonal, egyre több a magányos ember. Sokan az alkoholban látják az egyetlen kiutat, hisz addig sem kell gondolkodni. A bódulat után azonban jön a szörnyű felismerés. A helybenjárás. Igaz, van aki sosem józano- dik ki. Egyre kevesebb pénz jut kultúrára, egyáltalán a szépre. Pedig a környezet sivársága még a jó adottságú gyereket is károsan befolyásolja. Ha nem érik őket rendszeresen pozitív ingerek, nyilvánvalóan a környezetükhöz satnyulnak. Sajnos egyre több az ingerszegény környezet. Mindenkiben ott lappang a szépérzék, kérdés, növő emberkékben feltör-e? A többség élete végéig súlyos teherként hordozza magában a rossz indulás hátrányát. A lehetőségek csökkennek. Az élet beszűkült, az emberek túlélésre rendezkedtek be. Már egymás tekintetét is kerülik, a napi gondok felemésztik az időt, nincs lehetőség a családi vagy baráti kapcsolatok karbantartására sem, nem, hogy bővítésre, kiterjesztésre. Az emberi kapcsolatok úgy omlanak le, mint Jerikó falai. Az egyén hosszú távon vagy agresszívvá, vagy depresszióssá válik. A sivárság ellen nagyon hatásos gyógyszer van, úgy hívják: család. Most, amikor sokan nyúlnak az élet megtagadásához, most, amikor a sivárság generációkat tesz mássá, most, amikor társadalmunk klausztrofóbiában szenved, figyeljünk jobban egymásra! Bugár László Egy nap a tűzoltólaktanyában Tűzvédelmi vetélkedőt rendeztek január végén az általános iskolai tanulóknak Gyulán, a tűzoltólaktanyában. Mint gyermekeket felkészítő pedagógus, én is részt vettem a rendezvényen. Örültem, hogy egy napot töltöttem a laktanyában, ahol bepillanthattam a tűzoltók nehéz, fáradságos, de nagyon szép munkájába. Tanulságos volt! Mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy mások munkájáról a kívülállók ,,torz szemüvegén” keresztül alkossunk képet magunknak. A társadalomban „hamis kép” alakult ki a tűzoltókról is. A kívülállók szerint a tűzoltók a laktanyában egész nap kávéznak, videóznak, sakkoznak, he verésének, s ha megszólal a sziréna kivonulnak. Csak ennyi volna az őfeladatuk? Aligha. Naivitás lenne a tűzoltók munkáját ennyire leegyszerűsíteni. Köztudott, hogy a tűzoltókkal szemben támasztott követelmények közül egyik legfontosabb, az azonnali, villámgyors cselekvési készség. A tűzoltóknak sokszor pillanatok alatt kell égő épületből embereket kimenteni. Másodperceken múlhatnak emberi életek. Az anyagi kár mértékét is befolyásolhatják a másodpercek. El lehet-e képzelni azt, hogy a laktanyában heve- résző, elkényelmesedett tűzoltók, tűz esetén villámgyorsan tudnak cselekedni? Nehezen. Éppen ezért a tűzoltólaktanyában mindennaposak a különböző gyakorlatok, próbariadók. A tűzoltók megfeszített tempójú kiképzésben, óriási önfegyelemmel vesznek részt. Ha megszólal a sziréna, pillanatok alatt előkészülnek, s rövid időn belül már a helyszínen vannak. Bármikor. Éjjel, nappal, hóban, fagyban, hőségben, karácsonykor, húsvétkor, szombaton, vasárnap. Az időpontoknak nincs jelentőségük. Legjobb tudásuk szerint mindent megtesznek annak érdekében, hogy az emberre,,alattomosan, orvul rátörő veszedelmes” tüzet minél gyorsabban megsemmisítsék. Emberségük bizonyítéka, hogy fájdalmunkat, tragédiánkat át tudják élni, velünk szemben kellő részvétet tudnak nyilvánítani. Ok azok, akikről „millió bőrt le lehet nyúzni”. Ott vannak az árvizeknél, belvizeknél, elemi károknál, közlekedési katasztrófáknál, mezőgazdasági betakarításnál. Mégsem tartoznak a társadalom legmegbecsültebb rétegeihez. Fizetésük nem mondható magasnak. A kiszélesedő, terebélyesedő, emberi jogok széles skáláját biztosító demokráciánk az ő jogaikat szűkösen méri. De ők minden sérelmük ellenére maradnak a tűzoltó berendezésnél, kitartanak a tűzoltó hivatás mellett. Elmenekülni, múltbéli kötődéseket felszámolni, feladni mindent — ez is lehet egy megoldás. De igazán nagy dolog maradni! Egy eszme, elv, ügy mellett hűségesen kitartani, azt minden körülmények között maradéktalanul, következetesen felvállalni legnagyobb emberi erényeink közé tartozik. Ezért „nagy” emberek az egyszerű, névtelen tűzoltók, akik amúgy a magunkfajta kisemberek sokaságához tartoznak. Endrédi Károly, Kötegyán Sokáig gondolkodtam azon, hogy írjak-e Önöknek, de amit a múlt héten láttam Debrecenben, az rádöbbentett arra, hogy igenis írnom kell. A minap ott jártam és az Arany Bika Szálloda környékén sétálva mit látnak szemeim? A fal mellett egy 80—85 év körüli idős nénike dideregve ült egy kis széken és koldult. Elszorult a szívem és könnybe lábadt a szemem, hogy a XX. század vége felé ilyen is megtörténhet. Ráadásul akkor olvastam az újságban, hogy az egyik elvtárs úrnak 500 000forint körül van a havi fizetése és erre még rájön 150 százalék prémium. Ez testvérek között is 1 250 000forint havonta. Kérdem én a Tisztelt Olvasókat, annak az embernek talán nem egy gyomra van? O is annyit fizet a boltban, mint aki csak 15 000 forintot visz haza havonta. Miért kell ember és ember között ilyen óriási különbséget tenni, hogy az egyik ember azt sem tudja hány kézzel szórja a pénzt, a másiknak meg koldulni kell a napi betevőért. Sajnos egyre több az ilyen ember az országban. Sokszor elnézem a Tv Híradót, mutatják az országgyűlést, látom a sok képviselő urat (már amikor ott van), azt a sok unott, álmos arcot, amint újságot olvas, beszélget a mellette ülővel. Nem is érdekli mi van körülötte, néha felnéz, hozzászól, de azt is csak azért, hogy lássák per pillanat ott van és akkor is mond egy nagy hülyeséget. És akkor ők is felveszik a jó kis tiszteletdíjat. De ez még nem elég, mellette van két-három mellékállása, onnan is .jó kis pénzt zsebre vágnak. Ilyen fizetés mellett ők könnyen megszavazzák az energia-, a gáz-, a benzinár-emelést. Egyszer már eszükbe juthatna, hogy az egyszerű pór nép, aki havi 10 000—15 000 forintot keres, az is szeretne jól élni, dolgozni. Lassan már amit eddig összegüzült, azt sem tudja fönntartani, nem tudja lakását fűteni, nem tudja kocsiját üzemben tartani. Lehet, hogy ezek az urak pont ezt akarják, legyen egy nagyon gazdag réteg és legyen egy olyan réteg, aki kiszolgálja őket, vagyis egy nagyon szegény. A kormány is ezt akarja, itt is azok az emberek érvényesülnek, akik lopnak, csalnak, hazudnak —itt a kétkezi, becsületesen dolgozó embernek nincs jövője, csak esetleg annyi, hogy tengődhet a munkanélküli segélyből, persze ha egyáltalán azt is kap. Egy másik dolog: van nekünk egy úgynevezett betegbiztosítási kártyánk, azon rajta van mindenkinek a saját személyi száma. Most pedig egyes urak kitalálták, hogy ne legyen rajta a szám, hogy miért, ők sem tudják. Engem személy szerint nem zavar (én tudom, tiszta vagyok, bárki, bármikor megnézheti, lehet ezek az urak, akik ezt szorgalmazzák nem...) A kártyák kicserélése több mint kétmilliárd forintba kerülne. Azon sírunk, hogy sok az adósság, nincs pénz semmire—hát úgy látszik erre a hülyeségre van. Nekem van egy'ötletem, akiknek nem tetszik, hogy rajta van a szám, az vigye be az illetékes helyi hivatalba és töröltesse ki, így nem kell senkijét sem kicserélni. Ezt a levelet végső kétségbeesésemben írom, nagyon aggaszt országunk sorsa, pedig jobb sorsra érdemesek az emberek. Úgy látom nem a legmegfelelőbb emberek vannak ott, ahol lenni kellene. Ezek az emberek sok esetben nem az ország érdekeit helyezik előtérbe, hanem saját dolgaikat. Ezen mihamarább változtatni kellene, addig amíg nem késő. Név és cím a szerkesztőségben Vegyen föl egy titkárnőt havi bruttó ezerért! Néha Ön is kikapcsolja rádiótelefonját, hiszen senki sem szereti, ha színházban, étteremben vagy alvás közben zavarják. De előfordul, hogy más okból nem elérhető. Nos, általában ilyenkor keresik Önt a legtöbben, a legfontosabb ügyekben. És mostanáig nem is találták meg. Vegye igénybe a Westel Hangposta szolgáltatását, és akkor is elérhető lesz, amikor nem! A Hangposta akkor is felveszi üzeneteit, amikor kikapcsolja telefonját, és aki hívja Önt, nyugodt lehet, mert üzenete biztosan eljut Önhöz. A Westel Hangposta olcsóbb és kényelmesebb, mint a hagyományos üzenetrögzítő: egyidőben több üzenetet is fogad; értesíti Önt, amikor üzenete érkezik; és sohasem fogy ki belőle a hangszalag. Három programcsomagunk - Üzenettár, Postafiók, Fax-plusz - közül az egyik biztosan megfelel az Ön igényeinek! A Westel Hangposta olyan gördülékeny üzletmenetet biztosít Önnek, mintha felvett volna egy titkárnőt. S mindezt legfeljebb havi ezer forintért! A Hangposta havi előfizetési díja: Üzenettár: 540 Ft + Áfa Postafiók: 640 Ft + Áfa Fax-plusz: 740 Ft + Áfa xwjmniíí WESTEL RÁDIÓTELEFON KFT M a n u I Részletes információért hívja a Hangposta központi hívószámait: 265-8148, 265-8149 NMT mobiltelefonról: 308-148, 308-149 Általános tájékoztatással 24 órás telefonos ügyfélszolgálatunk NMT mobiltelefonról a 03-as ingyen hívható számon, vezetékes telefonról a 265-8340 telefonszámon készséggel áll rendelkezésére Westel iroda: 5600 Békéscsaba, Gyoni Géza u. 21., Tel.: 66 447-111, 60 384-000, 001, Fax: 60 384-005 Westel forgalmazók: PHARMADENT Kft., 5900 Orosháza, Vörösmarty u. 2., Tel: 06 68 312-935 INTERTECHNIKA Kft., 5520 Szeghalom, Tildy u. 20-24., Tel.: 06 66 371-580
